Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-20 / 348. szám

6. oldal - Uj Dunántúli Napló POLITIKAI V I T A F 0 R ü Ril 2000. December 20., szerda „Cserbenhagyás” Nem a büntető jogszabály vonatkozó törvényhelyébe ütköző cselekményről, ha­nem a pártoknak alkalma­sint búcsút intők magatar­tásának minősítéséről esik szó az írásban. Persze nem a politikai széljárás függvényében pártot változtató polgárok életművészetéről, ha­nem az elveikhez következetesen ragaszkodókról, akik erkölcsi fel­fogásukkal és meggyőződésük­kel összeegyeztethetetlen jelen­ségek következtében szakítanak pártjukkal; akik a kisszerű érde­keiket érvényesítő pártvezetők machinációi miatti tiltakozásul hagyják el eszmetársaikat. Akik a hajdani állampárt korszakára jel­lemző, de mind máig alkalma­zott módszereket nem hajlandók következmények nélkül elvisel­ni, a középszerű szervezeti irá­nyítók szellemi impotenciáról ta­núskodó szabványszövegeléseire pedig nem restellnek legyinteni. Joggal kérdezhetik: bölcs dolog-e akármilyen személyes indítékból „cserbenhagyni” ennek az elko- szosodó új helyzetnek meddő frázisokat pufogtató közösségét. Önként megtenni azt, amit job­bára a pozíciók felé tülekedő unius librik (egykönyvűek) teli torokból üvöltözve vagy sunyi klikkekkel szövetkezve szoktak kikényszeríteni? Bölcs dolog, al­kalomadtán elkerülhetetlen. Némely párt mozgalmi gya­korlata ugyanis az egykori ma­gyarországi egyetlen párt demok­ratikus centralizmusnak nevezett fából vaskarikájára emlékeztet, melyről tudjuk, csak arra volt jó, hogy leszoktasson az önálló gon­dolkodásról. Habitusommal a múlt rend­szerben sem volt összeegyeztet­hető a kaméleonhasonulás, a nacsalnyiki nyomásnak való en­gedelmeskedés, a „szakmák” ele­az fántcsonttornyaiban végérvé­nyességre vagy kivárásra beren- dezkedők ügyeskedései. Még ak­kor is, ha ez utóbbiak kétségkívül nyújtottak lehetőséget arra, hogy a személyiség legalább a belső integritását megőrizhesse, a föl­vett álarc mö­gött a saját ar­culatát sértetle­nül megtart­hassa. Elfogadha­tatlan szá­momra az olyan szemel­lenzős megál­lapítás, hogy embereknek be kell ülniük egy politikai, ideológiai, társadal­mi dobozba, ketrecbe, s bármi áron ott kell maradniuk egyszer s mindenkorra. E nézet hívei emle­getnek pártból kilépés esetén „cserbenhagyást”. Minősítésük meghaladottnak vélt reflexek továbbéléséről ta­núskodik. Máig sem sikerült megszabadulniuk attól a párt­mozgalmi attitűdtől, mely a párt­hoz tartozó egyént életre szólóan önkéntes katonának tekinti, aki örökös hűséggel tartozik a fölötte szabadon diszponáló pártnak. Időszerű hát a pártból távozó politikus figyelmeztetése: az ítél­kezés joga nemcsak a pártot, de a párttagot is megilleti. Aligha lehet igazi összetartó ereje az olyan politikai szervezet­nek, mely az individuum önfelál­dozását igényli, s morális zsaro­lás eszközével kívánja az aláren- delődést vagy odatartozást kicsi­karni. Senkit nem lehet arra kötelez­ni, hogy bárminemű politikai megfontolásra tekintettel, puszta párthűség kedvéért lemondjon az általa vallott-követett normák­ról, a bírálat és az önálló gondol­kodás jogáról. Dr. Südi Bertalan Számvetés December derekán az ember gyakran meg-megáll a megszokott rohanásban. Elmélázik a reggeli kávé mellett, tűnő­dik a múlton, s az eljövőn. Közel az év vége, amely idén magával hozza az évti­zed, a század, s ezred végét is egyben. így a mostani karácsony közelgő melege hat- ványozottabb számadásra késztet. Sokan a feldíszített fenyőfát ma is a szeretet fájának nevezik, hiszen a szeretet a család ünnepét jelképezi. Legalább egy fenyőág a legszegé­nyebbnek is jut ilyenkor, ha kimegy érte az erdőbe, így tartják a Székelyföldön. A gyermekkor felejthetetlen élménye a kará­csonyfa alá helyezett ajándékok megpillantása. Életre szólóan elmélyül, megerősödik ilyenkor a családi összetartozás érzése. De a karácsony túllép a család körén, az ünnep átfog egész kö­zösségeket, rokonok seregét, barátok társasá­gát, egy települést és az egész nemzetet. Nekünk, akiket hajdanán a rendszerváltoz­tató szándék a lakitelki sátor alatt hozott ösz- sze, idén külön keserédes a fenyőfán csüngő szaloncukor. A napokban emlékeztünk meg pártunk egykori elnökéről, miniszterelnökünk­ről, Antall Józsefről halála hetedik évfordulója kapcsán. Meghökkenve kellett tapasztalnunk, hogy a rá annak idején csaholva acsarkodók is mily visszafogott, néha kurtán-furcsán megil- letődve, sőt néhol egyenesen a tisztelet hang­ján szóltak róla. Legtöbben hajlíthatatlan ha­zaszeretetét emelték ki, amiben benne foglal­tatik a hazájától megfosztott külhoni magyar­ság érdekeinek fanatizmusmentes, reális kép­viselete is. Becsületességét, politikai kulturált­ságát, amit latba vetve tótaposta hazánk első lépéseit a közös Európába vezető úton. Sajnos az érdem örömét megkeseríti a tu­dat, hogy a korrumpálódott politikusok ha­da, a fontos döntéseket befolyásoló nyílt vagy bújtatott sandaság lejáratja a demokrá­cia egyik alappillérét, a pártokat, és azt a de­mokráciát is, amelynek negyven éven át elta­posott zászlaját tíz évvel ezelőtt éppen az MDF emelte magasba. Nagyon sok magyarnak gyötrelmeket tar­togatott a rendszerváltoztató évtized. Az az MDF, amely hosszú távra lerakta a jogállami­ság, a piacgazdaság és az európai integráció alapjait, legújabb kori szabadságunk születé­sének szövődményeibe csaknem belehalt. El­hagytak minket sokan. Jó- és rosszhiszemű társaink, és gyakran a nép oly dolgok miatt ítélkezett mostohán felettünk, amiről mára kiderült, hogy nem úri huncutság, hanem történelmi szükségszerűség. A kényszer azonban olyan gerincet adott, amely megtar­totta az MDF-et. így az évtized távlatából az emberek meg tudták bocsátani hibáinkat és nem hiszik azt, amit el sem követtünk. A ne­künk egykoron hátat fordítók közül sokan immáron nyíltan vissza­vágynak a felelőtlenül elha­gyott otthon melegébe. Talán a legfontosabb, hogy mára csak kevesen kételkednek az MDF elkö­telezett tisztességében. Egy új, tenni kész vezetés hagyományos értékeinkre támaszkodva nyújtja kezét az új évezred Magyaror­szágának. Vörösmarty Mihállyal hisszük: „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet...” Ennek szellemében kívánok a fiatalosan megújuló és hiteles MDF nevében áldott ka­rácsonyt mindenkinek. Dr. Habjánecz Tibor, az MDF megyei elnöke MDNP Újjáalakult az MDNP Pécsi Szer­vezete. Az előző vezetés által feloszlatott szervezet tagjaiból és új belépőkből december 16- án 10 fővel megalakult a Magyar Demokrata Néppárt Pécsi Szer­vezete. Elnökké Turbéky Jenőt, alelnökké Áts Andrást választot­ták. Tekintettel arra, hogy a régi tagok közül még többen jelez­ték maradási szándékukat, illet­ve több, eddig párton kívüli je­lezte belépési szándékát, a veze­tőség megbízatását ideiglenes­nek tekintik és az újjászervezés lezárását követően választják meg a teljes körű végleges veze­tőséget. Az MDNP Pécsi Szerve­zete várja soraiba mindazokat, akik e célokkal egyetértenek és értük tenni is hajlandók. Turbéky Jenő elnök, Áts András alelnök PANNON BAROMFI _______GYŐR_______ Pa nnon Baromfi Pannon Baromfi Pannon Baromfi Pannon Baromfi A Bábolna Baromfi Győr Kft. értesíti tisztelt Partnereit és Vásárlóit, hogy 2001. január 1-től PANNON BAROMFI néven folytatja tevékenységet. A NÉV VÁLTOZIK, A MINŐSÉG MARAD! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk! BÁBOLNA BAROMFI Győr, Kandó K. u. 7. Tel.: 96/326-666 www.babolnabaromfigyor.hu R Emelkedő Magyarország Az 1997-es célkitűzéseink némelyike, mint az esélyegyenlő­ség elérése, a szegénység elleni küzdelem, nem szorítható be egyetlen kormányzási ciklus keretei közé. Mégis kimondható, az akkor megfogalmazottak lényegében már most teljesültek. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben volna. 1. A Magyar Keresztényde­mokrata Szövetség olyan Magyar- országot akar, ahol senkit nem fe­nyeget a szegénység réme. Ennek érdekében a magyar kormány már eddig is többet tett, mint elődjei, de folytatni kell az igazsá­gos bérpolitikát, az álláshelyek számának növelését, a minimál­bér emelését. 2. A magas képzettségű szak­emberek jövedelme legyen nem­zetközi viszonylatban is verseny- képes. 3. A nők számára a munkába állás ne gazdasági kényszer, ha­nem szabad döntés legyen, az ál­lásban lévő anyák kapjanak meg minden szükséges támogatást a kettős feladat ellátásához, s a nyugdíj előtt állók számára le­gyenek új lehetőségek, mint pél­dául a nagyszülők számára meg­nyíló gyes. 4. Indokoltnak tartjuk a kis nyugdíjak további, differenciált emelését. 5. Célunk, hogy az elmúlt tíz év átalakulási folyamatai miatt elbi­zonytalanodott, reményvesztett és sorsával elégedetlen emberek - közöttük a legnagyobb számú ki­sebbség, a cigányság is - munká­ból származó jövedelmek és nem segélyek révén, valamint a fel- emelkedés esélyét nyújtó tanulás segítségével találják meg jelenü­ket és jövőjüket Magyarországon. 6. Az elmúlt két év sokat adott a magyar vidéknek, de még nagyok a regionális eltérések, túlzott a vá­rosi és a falusi életforma közötti, a jövedelmi viszonyokban is tükrö­ződő különbség. Különösen egyes térségek lemaradása szembeötlő. Messze vagyunk attól, hogy a szü­lőhelytől függetlenül esélyegyenlő­ségről lehetne beszélni. Még csak körvonalakban látszik a földalap kérdésének rendezése, és a mező- gazdaságban is sok más égető fel­adat vár sürgős megoldásra. 7. Mindent meg kell tenni azért, hogy az európai integrációs folya­matban a határainkon kívül élő magyarság még átmenetileg se szenvedjen hátrányt. Ne legyen is­mét fal a magyar határ. Legyen kü­lönleges státusa, legyen törvény adta - alkotmányos - joga minden magyarnak Magyarországon. 8. Helyre kell állítani a közéleti szereplők tisztessége iránti közbi­zalmat. Az 1989 óta terjedő és 1994 és 1998 közötti baloldali koalíció alatt intézményesülő korrupció ma is szennyezi a közéletet. Azj 1998-ban győztes pártokat is meg- kömyékezték a szerencselovagok, a politikai darazsak. A bűnösök gyors és súlyos büntetése egyben a tisztességesek védelme. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elvárja az ilyen ügyek jogerős lezá­rásának gyorsítását. Nagyra becsü­li azokat a határozott lépéseket, amelyekkel a kormánypártok eltá­volítják az erkölcsi alapelveknek és a tisztességnek híján lévő tagjai­kat, sőt azokat is félreállítják, akik­re csak a gyanú árnyéka vetül. El­ítéljük viszont azokat, akik önző pártérdekekből másokat rosszhi­szeműen rágalmaznak. 9. A közszereplők vagyongya­rapodása legyen átlátható. Elítél­jük a Horn-időszakban hozott lát­szatszabályokat és új, világos, bi­zalomébresztő megoldásokat sürgetünk. 10. A születések és a házasság- kötések száma kismértékben nő. Erősödik tehát a remény, a jövőbe vetett hit. Fiataljaink, pályakez­dőink azonban még sokszor nem látják megnyugtatónak saját jövő­jüket. Az Európai Unióhoz való csatlakozás önmegvalósításuk új lehetőségeit kínálja majd. Fontos, hogy Magyarország vonzó legyen számukra, mind érzelmileg, mind a megélhetés szempontjá­ból. Ha ideiglenesen el is távoz­nak, a külföldön megszerzett tu­dást; tapasztalatot hozzák haza. 11. Az ifjúság helyzetét tovább kell javítani, emelve az oktatás színvonalát, továbbfejlesztve a la­kástámogatási rendszert és egyre aktívabban bekapcsolva a fiatalo­kat a rájuk vonatkozó döntésekbe. 12. Sokat kell még tennünk az erkölcsi szemlélet kialakításáért is. Az államalapítást Szent István és Szent Imre alakja együtt jelké­pezi. Utóbbi azzal, hogy a köteles­ségteljesítés és a tisztesség példá­ját adja az új nemzedék számára. Hisszük: Magyarország meg tud birkózni az előtte álló felada­tokkal. Ránk, a jobbközép politikai összefogás híveire marad a XX. század okozta sebek begyógyítása, hogy erkölcsileg erős; gazdaságilag megalapozott, emelkedő nemzet lehessünk most Közép-Európá- ban, majd az Európai Unió népei­nek közösségében. A Magyar Ke­reszténydemokrata Szövetség a Barankovics-féle Demokrata Nép­párt eszmei örököseként, az önál­lóság jegyében és a jobbközép pár­tokkal való együttműködésre ké­szen akarja kivenni a részét az or­szág megújulásáért és felemelke­déséért végzett munkából. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség III. Küldöttgyűlése Az érem másik oldala December 13-án a Dunántúli Naplóban megjelent „Egy nap té­mái” cikkre szeretnék reagálni - úgy érzem, több nyugdíjas nevében is. Sokan végigéltük és dolgoztuk azt az időszakot és mást tapasztaltunk, mint dr. Ács Imre, az FKgP megyei elnöke. Amit megfogalmazott az „átverés költségvetése” címen, úgy gondo­lom, mi nem voltunk 50 évig át­verésben. Cikkében először a pártházak­kal, pártüdülőkkel foglalkozik, melyek szerinte nem tagdíjból épültek, hanem a „dolgozó mé­hek által hordott mézből szívták ki”. Szerintem az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a párttagdí­jon kívül sokan végeztek önként társadalmi munkát és meggyőző­déssel ajánlották fel munkájukat. Ugyanígy volt ez a szakszerve­zeti üdülőkkel is. A társadalmi munkával, pénzbeni hozzájáru­lással épült üdülők a dolgozók pi­henését szolgálták. Sajnos, eze­ket az üdülőket sorban elvették, és mára többcsillagos szálloda­ként üzemelnek. Csak egy példa: a volt Hévízi Bányászüdülőben 2 hétre 2 főnek, teljes ellátással 3600 Ft volt a beutaló, ma ez 100 ezer forintba kerül. Nagyon sok gyermeküdülő is épült. Ma már nem sok szolgálja szinte ingyen a gyermekek pihenését. Folytatnám a megélhetéssel. Aki akart dolgozni, az meg is tu­dott élni, félre is tudott tenni a ke­resetéből, nem volt nélkülözés, nem volt munkanélküliség. Ma viszont látni lehet, hogyan élnek vagy inkább tengődnek az embe­rek létminimum alatt. Ingyenes volt az oktatás, az or­vosi ellátás, filléreket kellett fizet­ni a gyógyszereként, ma viszont egy részét ki sem tudják váltani, mert nincs rá pénzük. Úgy vélem, akik ma bírálnak, jó részük elvégezhette az egyete­met, és biztos vagyok ben­ne, hogy leg- I alább úgy éltek az „átkosban”, ■j mint most. , «*% ^ ” Összegezve lifwl úgy érzem, an­nak ellenére - ami a cikkben szerepel -, hogy évtizede­ken át nem volt infláció tervezve, hogy a háború után 10-11 évig volt beszolgálta­tás, volt boradó, a búzát is lesö­pörték a padlásról, jól éltünk, amit nem lehet elmondani az utóbbi évekre, kivéve az ország „felső 100 ezer” állampolgárát. Nürnberger Géza. önkormányzati képviselő (MSZI 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom