Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-20 / 348. szám
6. oldal - Uj Dunántúli Napló POLITIKAI V I T A F 0 R ü Ril 2000. December 20., szerda „Cserbenhagyás” Nem a büntető jogszabály vonatkozó törvényhelyébe ütköző cselekményről, hanem a pártoknak alkalmasint búcsút intők magatartásának minősítéséről esik szó az írásban. Persze nem a politikai széljárás függvényében pártot változtató polgárok életművészetéről, hanem az elveikhez következetesen ragaszkodókról, akik erkölcsi felfogásukkal és meggyőződésükkel összeegyeztethetetlen jelenségek következtében szakítanak pártjukkal; akik a kisszerű érdekeiket érvényesítő pártvezetők machinációi miatti tiltakozásul hagyják el eszmetársaikat. Akik a hajdani állampárt korszakára jellemző, de mind máig alkalmazott módszereket nem hajlandók következmények nélkül elviselni, a középszerű szervezeti irányítók szellemi impotenciáról tanúskodó szabványszövegeléseire pedig nem restellnek legyinteni. Joggal kérdezhetik: bölcs dolog-e akármilyen személyes indítékból „cserbenhagyni” ennek az elko- szosodó új helyzetnek meddő frázisokat pufogtató közösségét. Önként megtenni azt, amit jobbára a pozíciók felé tülekedő unius librik (egykönyvűek) teli torokból üvöltözve vagy sunyi klikkekkel szövetkezve szoktak kikényszeríteni? Bölcs dolog, alkalomadtán elkerülhetetlen. Némely párt mozgalmi gyakorlata ugyanis az egykori magyarországi egyetlen párt demokratikus centralizmusnak nevezett fából vaskarikájára emlékeztet, melyről tudjuk, csak arra volt jó, hogy leszoktasson az önálló gondolkodásról. Habitusommal a múlt rendszerben sem volt összeegyeztethető a kaméleonhasonulás, a nacsalnyiki nyomásnak való engedelmeskedés, a „szakmák” eleaz fántcsonttornyaiban végérvényességre vagy kivárásra beren- dezkedők ügyeskedései. Még akkor is, ha ez utóbbiak kétségkívül nyújtottak lehetőséget arra, hogy a személyiség legalább a belső integritását megőrizhesse, a fölvett álarc mögött a saját arculatát sértetlenül megtarthassa. Elfogadhatatlan számomra az olyan szemellenzős megállapítás, hogy embereknek be kell ülniük egy politikai, ideológiai, társadalmi dobozba, ketrecbe, s bármi áron ott kell maradniuk egyszer s mindenkorra. E nézet hívei emlegetnek pártból kilépés esetén „cserbenhagyást”. Minősítésük meghaladottnak vélt reflexek továbbéléséről tanúskodik. Máig sem sikerült megszabadulniuk attól a pártmozgalmi attitűdtől, mely a párthoz tartozó egyént életre szólóan önkéntes katonának tekinti, aki örökös hűséggel tartozik a fölötte szabadon diszponáló pártnak. Időszerű hát a pártból távozó politikus figyelmeztetése: az ítélkezés joga nemcsak a pártot, de a párttagot is megilleti. Aligha lehet igazi összetartó ereje az olyan politikai szervezetnek, mely az individuum önfeláldozását igényli, s morális zsarolás eszközével kívánja az aláren- delődést vagy odatartozást kicsikarni. Senkit nem lehet arra kötelezni, hogy bárminemű politikai megfontolásra tekintettel, puszta párthűség kedvéért lemondjon az általa vallott-követett normákról, a bírálat és az önálló gondolkodás jogáról. Dr. Südi Bertalan Számvetés December derekán az ember gyakran meg-megáll a megszokott rohanásban. Elmélázik a reggeli kávé mellett, tűnődik a múlton, s az eljövőn. Közel az év vége, amely idén magával hozza az évtized, a század, s ezred végét is egyben. így a mostani karácsony közelgő melege hat- ványozottabb számadásra késztet. Sokan a feldíszített fenyőfát ma is a szeretet fájának nevezik, hiszen a szeretet a család ünnepét jelképezi. Legalább egy fenyőág a legszegényebbnek is jut ilyenkor, ha kimegy érte az erdőbe, így tartják a Székelyföldön. A gyermekkor felejthetetlen élménye a karácsonyfa alá helyezett ajándékok megpillantása. Életre szólóan elmélyül, megerősödik ilyenkor a családi összetartozás érzése. De a karácsony túllép a család körén, az ünnep átfog egész közösségeket, rokonok seregét, barátok társaságát, egy települést és az egész nemzetet. Nekünk, akiket hajdanán a rendszerváltoztató szándék a lakitelki sátor alatt hozott ösz- sze, idén külön keserédes a fenyőfán csüngő szaloncukor. A napokban emlékeztünk meg pártunk egykori elnökéről, miniszterelnökünkről, Antall Józsefről halála hetedik évfordulója kapcsán. Meghökkenve kellett tapasztalnunk, hogy a rá annak idején csaholva acsarkodók is mily visszafogott, néha kurtán-furcsán megil- letődve, sőt néhol egyenesen a tisztelet hangján szóltak róla. Legtöbben hajlíthatatlan hazaszeretetét emelték ki, amiben benne foglaltatik a hazájától megfosztott külhoni magyarság érdekeinek fanatizmusmentes, reális képviselete is. Becsületességét, politikai kulturáltságát, amit latba vetve tótaposta hazánk első lépéseit a közös Európába vezető úton. Sajnos az érdem örömét megkeseríti a tudat, hogy a korrumpálódott politikusok hada, a fontos döntéseket befolyásoló nyílt vagy bújtatott sandaság lejáratja a demokrácia egyik alappillérét, a pártokat, és azt a demokráciát is, amelynek negyven éven át eltaposott zászlaját tíz évvel ezelőtt éppen az MDF emelte magasba. Nagyon sok magyarnak gyötrelmeket tartogatott a rendszerváltoztató évtized. Az az MDF, amely hosszú távra lerakta a jogállamiság, a piacgazdaság és az európai integráció alapjait, legújabb kori szabadságunk születésének szövődményeibe csaknem belehalt. Elhagytak minket sokan. Jó- és rosszhiszemű társaink, és gyakran a nép oly dolgok miatt ítélkezett mostohán felettünk, amiről mára kiderült, hogy nem úri huncutság, hanem történelmi szükségszerűség. A kényszer azonban olyan gerincet adott, amely megtartotta az MDF-et. így az évtized távlatából az emberek meg tudták bocsátani hibáinkat és nem hiszik azt, amit el sem követtünk. A nekünk egykoron hátat fordítók közül sokan immáron nyíltan visszavágynak a felelőtlenül elhagyott otthon melegébe. Talán a legfontosabb, hogy mára csak kevesen kételkednek az MDF elkötelezett tisztességében. Egy új, tenni kész vezetés hagyományos értékeinkre támaszkodva nyújtja kezét az új évezred Magyarországának. Vörösmarty Mihállyal hisszük: „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet...” Ennek szellemében kívánok a fiatalosan megújuló és hiteles MDF nevében áldott karácsonyt mindenkinek. Dr. Habjánecz Tibor, az MDF megyei elnöke MDNP Újjáalakult az MDNP Pécsi Szervezete. Az előző vezetés által feloszlatott szervezet tagjaiból és új belépőkből december 16- án 10 fővel megalakult a Magyar Demokrata Néppárt Pécsi Szervezete. Elnökké Turbéky Jenőt, alelnökké Áts Andrást választották. Tekintettel arra, hogy a régi tagok közül még többen jelezték maradási szándékukat, illetve több, eddig párton kívüli jelezte belépési szándékát, a vezetőség megbízatását ideiglenesnek tekintik és az újjászervezés lezárását követően választják meg a teljes körű végleges vezetőséget. Az MDNP Pécsi Szervezete várja soraiba mindazokat, akik e célokkal egyetértenek és értük tenni is hajlandók. Turbéky Jenő elnök, Áts András alelnök PANNON BAROMFI _______GYŐR_______ Pa nnon Baromfi Pannon Baromfi Pannon Baromfi Pannon Baromfi A Bábolna Baromfi Győr Kft. értesíti tisztelt Partnereit és Vásárlóit, hogy 2001. január 1-től PANNON BAROMFI néven folytatja tevékenységet. A NÉV VÁLTOZIK, A MINŐSÉG MARAD! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk! BÁBOLNA BAROMFI Győr, Kandó K. u. 7. Tel.: 96/326-666 www.babolnabaromfigyor.hu R Emelkedő Magyarország Az 1997-es célkitűzéseink némelyike, mint az esélyegyenlőség elérése, a szegénység elleni küzdelem, nem szorítható be egyetlen kormányzási ciklus keretei közé. Mégis kimondható, az akkor megfogalmazottak lényegében már most teljesültek. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben volna. 1. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség olyan Magyar- országot akar, ahol senkit nem fenyeget a szegénység réme. Ennek érdekében a magyar kormány már eddig is többet tett, mint elődjei, de folytatni kell az igazságos bérpolitikát, az álláshelyek számának növelését, a minimálbér emelését. 2. A magas képzettségű szakemberek jövedelme legyen nemzetközi viszonylatban is verseny- képes. 3. A nők számára a munkába állás ne gazdasági kényszer, hanem szabad döntés legyen, az állásban lévő anyák kapjanak meg minden szükséges támogatást a kettős feladat ellátásához, s a nyugdíj előtt állók számára legyenek új lehetőségek, mint például a nagyszülők számára megnyíló gyes. 4. Indokoltnak tartjuk a kis nyugdíjak további, differenciált emelését. 5. Célunk, hogy az elmúlt tíz év átalakulási folyamatai miatt elbizonytalanodott, reményvesztett és sorsával elégedetlen emberek - közöttük a legnagyobb számú kisebbség, a cigányság is - munkából származó jövedelmek és nem segélyek révén, valamint a fel- emelkedés esélyét nyújtó tanulás segítségével találják meg jelenüket és jövőjüket Magyarországon. 6. Az elmúlt két év sokat adott a magyar vidéknek, de még nagyok a regionális eltérések, túlzott a városi és a falusi életforma közötti, a jövedelmi viszonyokban is tükröződő különbség. Különösen egyes térségek lemaradása szembeötlő. Messze vagyunk attól, hogy a szülőhelytől függetlenül esélyegyenlőségről lehetne beszélni. Még csak körvonalakban látszik a földalap kérdésének rendezése, és a mező- gazdaságban is sok más égető feladat vár sürgős megoldásra. 7. Mindent meg kell tenni azért, hogy az európai integrációs folyamatban a határainkon kívül élő magyarság még átmenetileg se szenvedjen hátrányt. Ne legyen ismét fal a magyar határ. Legyen különleges státusa, legyen törvény adta - alkotmányos - joga minden magyarnak Magyarországon. 8. Helyre kell állítani a közéleti szereplők tisztessége iránti közbizalmat. Az 1989 óta terjedő és 1994 és 1998 közötti baloldali koalíció alatt intézményesülő korrupció ma is szennyezi a közéletet. Azj 1998-ban győztes pártokat is meg- kömyékezték a szerencselovagok, a politikai darazsak. A bűnösök gyors és súlyos büntetése egyben a tisztességesek védelme. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elvárja az ilyen ügyek jogerős lezárásának gyorsítását. Nagyra becsüli azokat a határozott lépéseket, amelyekkel a kormánypártok eltávolítják az erkölcsi alapelveknek és a tisztességnek híján lévő tagjaikat, sőt azokat is félreállítják, akikre csak a gyanú árnyéka vetül. Elítéljük viszont azokat, akik önző pártérdekekből másokat rosszhiszeműen rágalmaznak. 9. A közszereplők vagyongyarapodása legyen átlátható. Elítéljük a Horn-időszakban hozott látszatszabályokat és új, világos, bizalomébresztő megoldásokat sürgetünk. 10. A születések és a házasság- kötések száma kismértékben nő. Erősödik tehát a remény, a jövőbe vetett hit. Fiataljaink, pályakezdőink azonban még sokszor nem látják megnyugtatónak saját jövőjüket. Az Európai Unióhoz való csatlakozás önmegvalósításuk új lehetőségeit kínálja majd. Fontos, hogy Magyarország vonzó legyen számukra, mind érzelmileg, mind a megélhetés szempontjából. Ha ideiglenesen el is távoznak, a külföldön megszerzett tudást; tapasztalatot hozzák haza. 11. Az ifjúság helyzetét tovább kell javítani, emelve az oktatás színvonalát, továbbfejlesztve a lakástámogatási rendszert és egyre aktívabban bekapcsolva a fiatalokat a rájuk vonatkozó döntésekbe. 12. Sokat kell még tennünk az erkölcsi szemlélet kialakításáért is. Az államalapítást Szent István és Szent Imre alakja együtt jelképezi. Utóbbi azzal, hogy a kötelességteljesítés és a tisztesség példáját adja az új nemzedék számára. Hisszük: Magyarország meg tud birkózni az előtte álló feladatokkal. Ránk, a jobbközép politikai összefogás híveire marad a XX. század okozta sebek begyógyítása, hogy erkölcsileg erős; gazdaságilag megalapozott, emelkedő nemzet lehessünk most Közép-Európá- ban, majd az Európai Unió népeinek közösségében. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség a Barankovics-féle Demokrata Néppárt eszmei örököseként, az önállóság jegyében és a jobbközép pártokkal való együttműködésre készen akarja kivenni a részét az ország megújulásáért és felemelkedéséért végzett munkából. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség III. Küldöttgyűlése Az érem másik oldala December 13-án a Dunántúli Naplóban megjelent „Egy nap témái” cikkre szeretnék reagálni - úgy érzem, több nyugdíjas nevében is. Sokan végigéltük és dolgoztuk azt az időszakot és mást tapasztaltunk, mint dr. Ács Imre, az FKgP megyei elnöke. Amit megfogalmazott az „átverés költségvetése” címen, úgy gondolom, mi nem voltunk 50 évig átverésben. Cikkében először a pártházakkal, pártüdülőkkel foglalkozik, melyek szerinte nem tagdíjból épültek, hanem a „dolgozó méhek által hordott mézből szívták ki”. Szerintem az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a párttagdíjon kívül sokan végeztek önként társadalmi munkát és meggyőződéssel ajánlották fel munkájukat. Ugyanígy volt ez a szakszervezeti üdülőkkel is. A társadalmi munkával, pénzbeni hozzájárulással épült üdülők a dolgozók pihenését szolgálták. Sajnos, ezeket az üdülőket sorban elvették, és mára többcsillagos szállodaként üzemelnek. Csak egy példa: a volt Hévízi Bányászüdülőben 2 hétre 2 főnek, teljes ellátással 3600 Ft volt a beutaló, ma ez 100 ezer forintba kerül. Nagyon sok gyermeküdülő is épült. Ma már nem sok szolgálja szinte ingyen a gyermekek pihenését. Folytatnám a megélhetéssel. Aki akart dolgozni, az meg is tudott élni, félre is tudott tenni a keresetéből, nem volt nélkülözés, nem volt munkanélküliség. Ma viszont látni lehet, hogyan élnek vagy inkább tengődnek az emberek létminimum alatt. Ingyenes volt az oktatás, az orvosi ellátás, filléreket kellett fizetni a gyógyszereként, ma viszont egy részét ki sem tudják váltani, mert nincs rá pénzük. Úgy vélem, akik ma bírálnak, jó részük elvégezhette az egyetemet, és biztos vagyok benne, hogy leg- I alább úgy éltek az „átkosban”, ■j mint most. , «*% ^ ” Összegezve lifwl úgy érzem, annak ellenére - ami a cikkben szerepel -, hogy évtizedeken át nem volt infláció tervezve, hogy a háború után 10-11 évig volt beszolgáltatás, volt boradó, a búzát is lesöpörték a padlásról, jól éltünk, amit nem lehet elmondani az utóbbi évekre, kivéve az ország „felső 100 ezer” állampolgárát. Nürnberger Géza. önkormányzati képviselő (MSZI 4