Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-20 / 348. szám
Ü 2000. December 20., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Ház állott, most kőhalom A bérlő arra lett figyelmes, hogy a feje fölött bontják a tetőt. Azóta ígért már neki a társasházépítő vállalkozó Ferencesek utcai lakást is, de csak annyi változott, hogy otthona homlokzata is kiszakadt, és a szobából rálátni a plafonon át a Tettyére. Miközben a vállalkozó és az önkormányzat egymásra mutogat, hogy kinek kellene az életveszélyt elhárítani, az épület állaga tovább pusztul, lakója pedig tehetetlenül szemléli az eseményeket. Másrészt, amikor a nyári kiköltözés tényként szóba került, akkor a bérlő a közszolgáltatásokat lemondta, azóta fűtés, villany nincs az épületben, egy kamrahelyiséget tett ideiglenesen lakhatóvá, ahol egy ócska kályha ad némi meleget. A háznak teteje már nincs, a cserepeket régen leszedték, a homlokzatot pedig bámuló faoszlopok támogatják az utca felől, de egy kisgyerek így is szabadon bebújhat fölülről a mennyezeti résen át a szobába. Ha eső esik, akkor az égi áldás a lakásban is meglocsolja a parkettát, a falak mindenütt nedvesek, az átható dohszag elől ajtónyitáskor a bent tartózkodó kutya, macska egyaránt örömmel fut ki az udvarra.- Itt születtem, s itt élek több, mint negyven éve, miként itt laktak néhai szüleim, valamint keresztanyám is. Ez az állapot csak a nyáron kezdődött - sorolja sérelmeit Bereczky Ildikó, az omlófélben lévő ház bérlője. - Egy júniusi napon döbbentem rá, hogy új tulajdonosa van az otthonomnak, amikor a fejem fölül elkezdték bontani a tetőt. Tulajdonképpen a homlokzatot is azért kellett aládúcolni, mert a bontók kiszedték a kapcsokat, amik korábban a mennyezethez erősítették a falat. A cuccomat, amit a kiköltözéshez összekészítettem, a bontást végzők eltüntették, volt, amelyik utánfutóval vitte a virágaimat, téli ruháimat, ingóságaim. Közben névtelen telefonokat kapok, s mindenkitől félek, aki a kapun kopogtat. Inkább elmegyek sátorba lakni, az is jobb ennél. A bontási engedélyt eközben hol kiadják az épületre, hol visz- szavonják. Nagyon el vagyok keseredve, mert nem tudom ki segíthet rajtam. Az ön- kormányzat azt mondja, hogy nem illetékes, mivel magánbirtokról van szó, a tulajdonos pedig, aki szerződésben vállalta az elhelyezésemet, nem hajlandó lépni. Dr. Monori Ferenc, a bérlő ügyvédje így foglalja össze a történteket.- Pécsett, az István utca 7-ben van ez a magánház, két lakással, de az épület kívülről is kimondottan rossz állapotú. A tulajdonlap szerint dr. Baróthy-Képíró Zsuzsa Romániában élő orvos volt évtizedeken át a tulajdonosa, Bereczky Ildikó pedig születéA bérlőelhelyezés garanciái sétől itt lakik. A volt tulajdonos 1999 márciusában bontási engedélyt kért és kapott a házra, de a munkát nem kezdték el. Egy évre rá Bereczky ír egy levelet a városi ön- kormányzat jegyzőjéhez, lakásproblémája megoldását kérve, mivel a ház életveszélyes állapotba került. Erre a válasz áprilisban érkezett meg a hatósági főosztály műszaki osztályától, melyben közölték, hogy a korábban kiadott bontási engedély érvényét vesztette, s erről az építtetőt is tájékoztatták. Egyben az akkor még tulajdonos dr. Baróthy-Képíró Zsuzsa figyelmét felhívták arra, hogy az épület északi homlokzatának dúcolását végeztesse el, mert életveszélyt jelent a járdán elhaladókra, s a lakásban tartózkodóra. De az igazi kálvária csak eldcof kezdődik. Június 2- án egy építési vállalkozás Sz, I. vezetésével megvásárolta a házat, majd meglepő gyorsasággal - június 7-én - már meg is kapta a műszaki osztálytól a bontási és az építési engedélyt - hétlakásos társasház építésére. Az ingatlan adásvételi szerződésben külön pontként szerepel, hogy a vevőnek kötelessége elhelyezni a saját költségén a bent lakó bérlőt. Erre vonatkozóan júniusban valóban történtek lépések, ki is néztek közösen egy Ferencesek utcai belső udvari lakást, melyet további otthonául Bereczky Ildikó elfogadott, de az ingatlan megvásárlásától a vállalkozás az utolsó pillanatban visszalépett. Később, az ősz elején az építkezési vállalkozás egy másik társaságnak adja tovább a házat, de ebben a cégben is Sz. I. az ügyvezető. November közepén Bereczky Ildikó ismét kérvényt nyújtott be a műszaki osztályra, hogy a házban életveszélyes élni. Ekkor kapott tanácsot a város főjegyzőjétől, dr. Papp Judittól, hogy fogadjon ügyvédet, mert csak annak segítségével orvosolható az ügy. Az ügyvéd aztán felszólítólevelet küldött az építési vállalkozásnak, hogy a megvásárolt ingatlan élet- veszélyessé vált, így rendkívül sürgős, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen, mert a továbbiakban minden kárfelelősség őt fogja terhelni. Ekkor a műszaki osztály ügyintézője a helyszínen is meggyőződött arról, hogy tényleg életveszélyes az épület. Ennek következményeként december 7-ével azonnal leállíttatták a bontást, s kötelezték a vállalkozást, hogy a veszélyhelyzetet azonnal hárítsák el és az ingatlant lakhatóvá kell tenni, amíg a bérlő elhelyezéséről nem gondoskodnak. A helyzet fonáksága az, hogy a határozat ellen 15 napon belül fellebbezni lehet, s a jogi procedúra még hónapokig elhúzódhat. A tető nélküli háznál viszont nem tudni, hogy bírja majd a hó súlyát, a hideget. Dr. May Gábor, a hatósági főosztály vezetője úgy fogalmaz, ők a maguk részéről megtettek mindent, amit egy magántulajdon esetében életveszélyes állapot elhárítására elrendelhettek. Leállították a bontást, kötelezték Sz. I. cégét az adávételi szerződésben foglalt kötelezettségeik teljesítésére, vagy az épület lakhatóvá tételére. Majd hozzátette, ezzel a vállalkozóval egyébként gyakran voltak gondok, több esetben is jelentős építésügyi bírságot róttak ki rá, a szabályok be nem tartásáért. Sz. I. véleménye egyértelmű: az önkormányzatnak kell egy évre ideiglenesen elhelyezni a bérlőt, mert elemi kár, életveszélyes állapot esetén a magántulajdonú ingatlanok lakóira is fennáll ez a kötelezettsége, ezt írja elő a lakástörvény. Márpedig amikor megvette a házat a vállalkozás, akkor már kiadták rá a bontási engedélyt, s azóta csak romlott az állaga. Sz. I. hozzátette azt is, a Ferencesek utcai elhelyezést a pénz hiánya hiúsította meg. Mint mondja, amíg itt a társasházat fel nem húzzák, addig nem tud gondoskodni a bérlő új helyéről. De ha az önkormányzat egy évre átmenetileg otthont biztosít neki, utána ő is gondoskodik a további lakhatásáról. A lakásügyi osztály egyébként máris gondoskodna a bérlő ideiglenes elhelyezéséről, ha a felettes szerv, a műszaki osztály igazolná a ház életveszélyes állapotát, holott ez szakértő által rögzített tény. Másrészt levéltárakban kutatva próbálják igazolni, hogy Bereczky Ildikóék az 50-es években kényszerbérlőkként kerültek ide, s ezért külön jár az önkormányzati elhelyezés. Sz. I. ma fényképekkel és iratokkal alátámasztva beadja a hatósági főosztályon a fellebbezést a legutóbbi határozattal szemben. Nem tudni tehát, hogy a pereskedés meddig folytatódik, csak annyit, hogy Bereczky Ildikó egy kis melegségre, egy lakható otthonra vágyik. Mert az már nem segít rajta, ha a vállalkozást, vagy az önkormányzatot kártérítésre kötelezik, amikor összeomlott a ház. MÉSZÁROS B. ENDRE Az ingatlantulajdon adásvételi szerződésében külön pontként szerepel a következő: „A vevő vállalja, hogy a pécsi II. kerület 18000/1 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanban bérleti jogviszony alapján levő egy főt (bérlőt) a saját költségén elhelyezi. Ugyanakkor általános szabály a lakások, helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre az 1993. évi LXXVIII. törvény. Ennek az idevágó passzusa: „8 § (1) A bérbeadó szavatol azért, hogy a lakás az átadáskor rendeltetésszerű használatra alkalmas. (2) A bérbeadó a bérlet fennállása alatt a lakással összefüggő, törvényben meghatározott, illetőleg a szerződésben vállalt kötelezettségéért szavatol.” Életveszélyes repedések a szoba falán fotó: tóth László MÉSZÁROS ATTILA A fa két oldala A szokásos pécsi utcakép, így már valóban nagy iramban a karácsonyra készülődés idején. Mindenki rohan. Nem csak a járdán, a boltokban, a munkahelyen, de még az úttesten is. Mintha megkergültek volna az autók - bár azok arra és úgy mennek, ahogy vezetik őket -, vad iramban, csöppnyi helyeken cikáznak a sávok között, erőszakolják be magukat hol az egyik, hol a másik oldali gépkocsifolyamba. Szigeti út. Egy termetes, öreg Opel csomagtartójából lóg ki vagy másfél méter hosszan a fenyőfa. Siet az ürge nagyon, talán a munkaidejéből csente el azt az egy órát, ami a fa megvásárlásához, hazaszállításához szükséges. Ő is azok közé tartozik, akik közveszélyesen cikáznak a többiek között. Aligha érteni, minek a felpörgetett ritmus, a zöld hullám csak a legközelebbi pirosig működik, ha az ember túlzottan gyors. Mint most is. Éppen hogy be tud még férkőzni a tilosra váltó lámpa előtt a belső sávban lassítók közé. A fáról, a másfél méterről azonban elfelejtkezett. Először csak meghajlik szegény fenyő csúcsa egy teherautó orrának feszülve, majd el is roppan. A teherkocsiban ülő pilóta régi motoros lehet, pontosan tudta, ez a fickó ugyan be nem fog férni! Az meg kiugrott a volán mögül, hátrarohant. Sejtelmem sincs, hogyan sikerült akkora levegőt vennie, hogy percekig egyfolytában káromkodjon, ordítson, hadonásszon, szitkozódjon, majd üvöltözzön, mit sem törődve azzal, hogy ő volt a hibás, a teherautós semmiről sem tehet, s közben zöld lett a piros, vagy húszán várták, végre elháruljon az akadály. Szépen csendben. A régi motoros meg kiszállt komótosan a fülkéből, ő is odament a fenyőhöz, majd a rikoltozó pasihoz, gyengéden megfogta, cseppet felemelte, így lebegtetve elvitte a kocsijáig, betette a volán mögé. Nem szólt hozzá egy szót sem, csak lehajolt és felvett valamit az aszfaltról. A handabandázónak kiesett a zsebéből egy doboz csillagszóró. Egyértelművé vált, túl már a fenyőfán, hogy a szeretet ünnepére készül. BÉBES8I KÁROLY________________ Homály Ha valaki nagyon néz, pontosabban figyel, amikor eszem, a zakómra kanalazom a levest, aztán a teásbögre melletti üres teret kavargatom. Ha netán az út másik oldalán megpillantok egy ismerőst, elegáns mozgásba lendülvén, rendszerint meg- botlom, nagy ritkán hasra is esek. Nem szeretem, ha figyelnek. Még kevésbé, ha megfigyelnek - fejtegeti valaki a laza italokat kortyolgató, lazító társaságban. Ünnepek előtt az ember elfárad, feszültté válik és minél előbb szeretne leereszteni. Sajnos nemigen sikerül. A megszokott reggel hajnalnak tetszik, a félhomályból csak dél felé türemkedik elő a nap. A hazafelé menet ugyancsak estébe torkollik. Homály fed mindent ilyenkor már. Homálylanak az arcok, a kirakatok. Az üzletbelsők, az áruházak portáljai és vásárlóterei viszont fényárban fürdőnek. Az gomolygó tömeg mozgását megannyi beélesített kamera követi. Égyszercsak észrevételnek azok a fekete ruhás vagy fehér köpenyes, árny szerű alakok is, akik az ember nyomában vannak, azt figyelvén, nem történik-e törvénytelen eltulajdonítás... Azaz: vásárló-e az ember vagy tolvaj? Az embergo- molyagban eme kérdés hosszú ideig homályban marad. A boltban csellengőnek meg sem fordul a fejében, hogy micsoda hatalmas apparátussal, külön e célból fizetett személyzettel tartatják szemmel. Persze, a népet szüntelen figyelni, nevelni kell. Szakadatlan figyelmet is érdemel a huncut polgárja, aki nem akar leszokni a zsebtolvajlásról, meg a kabáthajtóka mögé rejtegetett csokiról... Az embernek az ilyesmihez is, mármint a vásárláshoz kell némi elengedettség, dekoncentráció. A figyelem fókuszában azonban kő terem az ember hasában. Nem kis dolog pusztán a varázslatosan változékony, csalóka árak figyelése önmagában sem. Hát még az őrök, a polcok közt szüntelen szemlézők! Esetleg, uram bocsá, vidáman cseverészgető, kávézgató rendőrök. Szóval, az ember elengedné magát. A szeretet fogalomkörében szenve- leg. Megjelennek előtte a kedves arcok, akiket ezzel-azzal meg akar lepni. És ugyanakkor meglepődik. Mert rádöbben, hogy figyelik, nem lop-e? hetedik oldal HOLNAP Riport Lejtő-e a lejtő? Sikerül-e stabilizálni a Baranya Megyei Önkormányzat pénzügyi helyzetét? Jogos-e a kifogás, hogy ennek érdekében mindenét pénzzé teszi és gyakorlatilag nem marad piacképes vagyona? Mit jelent az, hogy önhibáján kívül hátrányos helyzetű megye? Interjúnkban dr. Kékes Ferenc válaszol a kérdésekre. Portré Körmöczy Miklós, az Adventista Egyház baranyai lelkésze szeretne Pécsett kápolnát építeni, az adventista szeretetszolgálat régiós székhelyét a városba hozni. Portré Előszó a fazsindelyes haranglábhoz Édesapja is erdész volt, Visegrádon. „Ahol most feszített víztükrű medence van, vaddisznóknak hordtunk a szóróra kukoricát.” Szinte nyílegyenes volt az útja a legrangosabb szakmai elismerésig, az 1996-ban átvett Bedő Albert-díjig, majd az idén a napokban első ízben átadott „Mecseki Erdőkért” kitüntetésig. Azt kell csinálnom - mondja - amit a legjobban szeretek.- Több diploma, kandidatúra - lehet az erdészszakmát elméletben művelni?- A természet mindent megcáfolhat, ezért az erdésznek a gyakorlatban kell megélnie a dolgokat. Figyelnie kell arra, amit az erdő mond. Újat egyébként sem lehet már kitalálni, mert aki ilyet mond, az vagy nem olvas, vagy nem beszélget idős kollégákkal, vagy nem jár a fák közé.- Viszont a természet válasza emberi léptékkel lassú lehet.- Az unokáink örökségével gazdálkodunk. Kapunk mi is valamit, ezen belül egy, a természetben zajló folyamatot. Ezzel kell bánnunk, erre kell figyelnünk, ennek alapján tulajdonképpen jövőképet rajzolunk. És nemcsak a fára, vagy például a talajra, annak nedvességtartalmára kell figyelnünk, de közben a fénnyel is játszunk.- Mégpedig hármas présben. Gazdasági követelmények, szakmai szempontok, társadalmi elvárások. És nem biztos már az sem, hogy az első kettő szinkronba hozható.- Összehangolható a hármas követelmény, igaz, komoly diplo- Nem fáj az erdész szíve a fáért?- Sok szép fa mellett mehet el az erdész, és figyelje meg, a kedvencei törzsét mindegyikük megsimogatja. A fa azonban egy folyamat része, mindig készülődik, nő, erősödik az új generáció.- Önnek melyek a kedvenc erdői? Dr. Papp Tivadar 1944-ben Szigligeten született, Visegrádon járt általános, Esztergomban középiskolába, Sopronban végezte el az erdészeti egyetemet. 1975-ben megszerezte műszaki doktorátusát, tíz év múlva kandidátus. A Mecseki Erdészeti Rt. vezérigazgató-helyettese. Felesége óvónő, két gyermekük van. máciával, közérthető tájékoztatással, a természetközeli erdőgazdálkodás gyakorlatával. Nem könnyű, de nagyon szép cél.- Itt vannak a közelemben, a zselici ezüsthársas bükkösök, a szen- tegáti kocsányos tölgyesek, mint a katedrálisok...- Még hobbiból is a fával foglalkozik, kerítésfaragástól a padlásszoba burkolatáig. Most mi a cél?- Egy ebédre hívó kedves kis harangláb. Erdélyben láttam a mintát, gyönyörű fazsindelyekkel, futómuskátlikkal.- Elégedett embernek látszik.- Otthonom van, nem lakásom. A szakmai gyakorlatunk jó úton jár. Mindkettő nyugalmat szül, s valóban szeretnénk jó nagypapák lenni. MÉSZÁROS A.
