Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-08 / 277. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. október 8. A bankár zsebre vágja a tanárt Az állam alkalmazottjainak többsége joggal panaszkodik amiatt, hogy nincs kellőképpen megfizetve, néhányan azonban tisztességes összeghez jutnak havonta a nagy kalapból. S több tucat olyan vezető dolgozik a központi költségvetési szerveknél, akiknek több a fizetésük, mint a köztársasági elnöké. 'V Bruttó átlagkeresetek (forint) alkalmazottak 86 892 53 261 vendéglátós l oktatási dolgozó ; bányász ’ pénzügyi alkalmazott ; kisvárosi polgármester ] főpolgármester" nagyvállalati menedzser^ 77 490 H 104 235 ■■ 198 163 A??' * JI : 250 000 486 000 töbtTmillio" A rendszerváltás talán legnagyobb sokkja az volt, hogy alig tíz év alatt addig elképzelhetetlenül nagy különbségek alakultak ki az emberek életszínvonalában. A vesztesek közé sorolják magukat a pedagógusok, az egészségügyiek, még a több szakvizsgával rendelkező szívsebész is inkább hivatástudatból, mint a pénzért operál. Ugyanakkor a pénzügyi alkalmazottak kiugróan jó helyzetben vannak (198163): egy érettségizett, tanfolyamokat végzett banktisztviselő „zsebre vágja” a többdiplomás muzeológust.- Siralmasan keresnek nálunk a pedagógusok - mondta Molnár István, a fővárosi Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola, Általános Iskola és Óvoda igazgatója. Most akarnak egy önálló konyhát nyitni, és a leendő élelmezésvezető, valamint a konyhafőnök bérigénye nettó 100, illetve 70 ezer forint. Ez akkora összeg, amennyit az iskolában egyeben tanár sem kap: egy főiskolát végzett pályakezdő bruttó fizetése ötvenezer forint. Molnár István szerint nagyon elkeseredettek a kollégái. Több munkatársa - pél- dá-ul számítástechnikusok, idegen nyelvet beszélők - már elhagyták a pályát, másutt ugyanis többszörösét kínálták nekik. Akik pedig kitartanak, azok kénytelenek másodállást vállalni, hogy meg tudjanak élni. Már most látszik, hogy egyre kevesebb az igazán elhivatott pedagógus, s ha nem történik valami csoda, a magyar oktatás színvonala hamarosan tragikusan alacsony lesz. A parlamenti képviselők alapdíja jelenleg 140 750 forint, s jól fizet például Áder Jánosnak a házelnöki, többeknek a bizottsági elnöki, frakcióvezetői megbízatás. A honatyák természetesen költségtérítést is kapnak, ami maga is 150-160 ezer forint. Jól jártak ezen a nyáron az önkormányzati képviselők, alpolgármesterek, polgármesterek. Míg korábban a pénzük a miniszteri fizetéstől függött, augusztustól a köztisztviselői alapilletményhez igazítják, s ennek köszönhetően vannak olyan kerületek, települések, ahol csaknem kétszeresére emelkedett a városatyák pénze. Az összeg a település lélekszá- mától és a képviselők józan belátásától függ, hiszen bizonyos keretek között ők szabják meg a saját „fizetésüket”. Egy tízezres kisváros polgármestere 200 ezer forintnál is többre tehet szert. A nagyobb településeken az ösz- szeg meghaladhatja a 300 ezer forintot is. Kósa Lajos debreceni polgármester 421 ezer forintot kap, és költségtérítés címén még 120 ezer forintot átutalnak a számlájára. Demszky Gábor főpolgármesternek 486 ezret szavaztak meg a fővárosatyák. Az alpolgármesterek valamivel kevesebbet kapnak. S ekkor még nem beszéltünk a polgármesterek, alpolgármesterek költségtérítéséről, amely legfeljebb az ületményük 30 százaléka lehet. A központi költségvetési szerveknél különösen megéri dolgozni. Tavaly több tucat olyan ember ténykedett, akinek a keresete meghaladta Göncz Árpád volt köztársasági elnökét (466 ezer). Leginkább az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnél jó bolt munkálkodni: az államtitkári besorolású vezető havi 3 356 000 forinttal gazdagodott havonta, a két helyettes államtitkári rangú munkatárs 1704 291 forinttal. A pénzintézetek, nagyvállalatok menedzserei még vastagabb rétegben kenhetik a vajat kenyerükre. Egy jól menő vállalat felső szintű vezetője szomorú lehet, ha nem hétszámjegyű a fizetése, de inkább a havi több millió forint számít versenyképes keresetnek ilyen szinten. Feltehetően sokan szívesen cserélnének pénztárcát Búza Évával, aki a minap került a Magyar Fejlesztési Bank élére. S akkor még nem beszéltünk a forin- tosítható egyéb javadalmazásokról (gépkocsi, telefon, jutalomút), amelyek szintén járnak a csúcsvezetőknek. Kopátsy Sándor szerint azok a jövedelemkülönbségek, amelyek az utóbbi évtizedben hazánkban kialakultak, mind gazdasági, mind kulturális szempontból túlzottak; az embereket a szocializmus az egyenlősdihez szoktatta. Az ismert közgazdász szerint a skandináv országok gyakorlata felé kellene közelednünk, ahol az egyes foglalkoztatási csoportok között kisebbek a fizetési differenciák, mint nálunk. Ehhez azonban sok pénzre és a gazdagok szolidaritására lenne szükség, hogy a jómódúak megadóztatásából származó pénzből kaphassanak a szegényebb rétegek. Kopátsy lapunknak azt mondta, az államnak sokkal jobban meg kellene fizetni az alkalmazottjait - a modern társadalmakban már felismerték, hogy milyen nagy szükség van a köz- igazgatási dolgozókra, tanárokra, kutatókra -, hiszen ha a versenyszféra a magasabb keresetekkel a jövőben is el tudja csábítani a szakembereket, akkor a közszféra bajba kerülhet. Másrészt a korrupció is visszaszorítható lenne, ha a rendőrök, a hatósági személyek tisztességes bért kapnának. Németország: a rabok keresnek a legrosszabbul Németországban a börtönlakók keresnek a legrosszabbul. A rabok csupán a germán átlagbérek 5 százalékát kapják, havi keresményük 200-220 márka (27 ezer forint). Még tíz évvel a két német állam újraegyesítése után is jobban keresnek a nyugatnémetek. A keletnémet ápolónők havonta 1700 márkát kapnak bruttóban, míg a nyugatnémet kórházak „mindenes angyalkái’’ a 2 ezret is zsebre vágják, nem beszélve a hálapénzről. Az építőiparban a 16 márkás minimálórabér van érvényben. Utazási irodai alkalmazottak egy-két évtizedes tapasztalattal bruttó 3500 körül visznek haza, és az éttermi pincérek, szakácsok is ennyit keresnek, noha a hivatalos átlagfizetés 2000-ben már átlépte a 4 ezer márkát az NSZK-ban. Kétszeresét kapják az iskolaigazgatók, magas rangú rendőrnyomozók és a tartományi parlamentek képviselői. A berlini Bundestag honatyái havonta 14 275 márkát vehetnek kézhez. A közelmúltban a szövetségi parlamentből botrányos körülmények között távozott egykori belügyminiszter, Manfred Kanther havi 29 ezer márka nyugdijat kap, s a kancellárnak, Gerhard Schrödemek sem marad több nettóban. Dupláját keresik a Bundesliga legrosszabbul fizetett focistái, valamint a jól menő ügyvédek. A topmenedzserek havonta 500 ezer márkát kapnak, ami kevésnek tűnik Michael Schumacher Forma-les pilóta havi 8 millió DEM-es (több forrásból származó övedelméhez képest. Mogyorósi Géza - Beilin Fedélzetközi balhék Az erőszak immár a repülőgépek fedélzetét sem kerüli el; s itt nem kell feltétlenül terrorcselekményekre gondolni. S bár a Malév oktató légikísérői nem találkoznak olyan gyakran renitens utasokkal, mint ahogyan szerintük egyes lapok a helyzetet eltúlozva a nagy légitársaságok járatain történtekről beszámolnak, nekik is akadnak kellemetlen élményeik. Több cégnél már fontolgatják az alkoholfogyasztás beszüntetését a gépeken.- Előfordult, hogy az egyik utas már a felszállás után két perccel csöngetett, amikor a biztonság miatt a ste- wardesseknek is bekapcsolva kell ülniük - meséli Szántóné Nagy Márta. - Természetesen ha valaki rosszul lesz, a segítségére kell sietni, ám az illető gin- tonicot akart, s miután kivittük neki, az egész út alatt ötpercenként csengetett, kisajátítva egy légiutas-kísérőt. A repülés mára tömegközlekedéssé vált, mégsem a charterjáratokon gyakoribbak az ilyen esetek - itt általában tudják az emberek, hogy mi jár nekik -, hanem a business osztályon, ahol a magasabb összeg miatt egyesek úgy gondolják, több jár nekik, mint amennyi szolgáltatás a jegy árában bennefoglaltatik. - Jó néhány utas elfelejti, hogy egy repülőjegy megvásárlásával kétoldalú szerződés lép életbe, s neki is vannak kötelezettségei - állapítja meg Jánosi Jó- zsefné. - A hosszú utak veszélyesebbek, mert az utasoknak van idejük „kibontakozni”. Az agresszivitásban az elfogyasztott alkohol és a kábítószer is szerepet játszik, de olyan is előfordult már, hogy elmegyógyintézeti kezelés alatt állt a kifogásolhatóan viselkedő személy. A légterek túlzsúfoltsága is táplálja az ingerültséget, hiszen senki sem szeret egy-két órát a tranzitban várakozni. S ha valaki italozással üti el az indulásig lassan múló időt, megnő a valószínűsége, hogy a gépen ereszti ki a felgyülemlett gőzt. Persze akadnak olyan utasok is, akik különleges kívánságokkal állnak elő, a felszolgált tétel is jó alkalmat nyújt a „balhéhoz”:- Az egyik londoni járaton egy úr vegetáriánus kóser ellátást kívánt, s mivel kérését nem tudtam teljesíteni, „felvett” egy magánjegyzőkönyvet, s követelte, hogy írjam alá - idéz fel emlékeiből egy történetet Dienes József. - Mivel ezt nem tettem meg, nem akartak a célállomáson kiszállni a barátnőjével. Végső esetben a biztonságiakat hívtam volna, ám amikor a gépkiszolgálást végző gondnok aláírta a papírt - mellyel persze semmit nem tudtak kezdeni -, elhagyták a fedélzetet. Az illető nyilván a barátnőjének akart imponálni a fellépésével. S olyan is megesett már, hogy valaki vegetáriánus ételt kért, s kifogásolta benne a gombát, mert húsnak tartotta ezt a növényféleséget.- Akadnak, akik a business osztályra próbálnak átkerülni máshová váltott jeggyel - osztja meg tapasztalatait Kiss Kovácsné Rebeka. - Házaspárok például előszeretettel alkalmazzák azt a módszert, hogy csak egyikük vesz business- jegyet, s beszállás után reklamálnak, hogy ők egymás melletti helyet kértek. Az említettek ellenére a Malév járatain ritkán találkozni renitenskedökkel. Az alkoholmérgezésben meghalt finn utas története pedig egyedülállónak számít a cég életében. Lukács Mátyás, a nemzeti légitársaság légiutas-kísérő osztályé-* nak vezetője arról számolt be, hogy hazánkban ma is népszerű a stewardessszakma, náluk a három-négyszeres túljelentkezés okoz - kellemes - gondot, s a fiatalok folyamatosan érdeklődnek, hogy miként lehetnének légiutas-kísérők. Nemzetközi összehasonlításban a Lufthansa járatain vagy az Egyesült Államokban gyakoribb az erőszakos viselkedés, az ilyen esetekről a sajtó is beszámol. Létezik egy nemzetközi feketelista azon személyekről, akik már több alkalommal veszélyeztették magatartásukkal a repülés biztonságát, őket számos társaság kizárja az utazásból. A Malévnál azonban más módszert tartanának célravezetőnek az agresszivitás visszaszorítására.- Németországban tízperces részekből álló oktatófilm-sorozatot vetítettek az egyik tévé- csatornán, bemutatva, hogy miként kell repülőgéppel közlekedni, s az Egyesült Államokban is gyakran felvetik a lapok ennek szükségességét - mondja Lautner Liza. - Célszerű lenne nálunk is élni az ismeretterjesztésnek ezzel a lehetőségével. MÁR NEM IRIGYELT SZAKMA Egy Lufthansa-felmérés szerint ma már nem irigyti senki a stewardesseket, és a szakma egészen mély völgybe csúszott a hivatások listáján. A legjobban az első osztály és a business class légiutas-kísérő hölgyei panaszkodnak. A menedzserek felkapják a vizet, ha nem szolgálják fel nekik azonnal italukat és nem a kellő mennyiségben. Naponta többször elhangzik az agresszív kérdés, amit a stuvik annyira nem szeretnek. „Hát ezért költők én egy vagyont arra, hogy első osztályon repüljek?” Egyébként „osztálytól független” a durvaság, a rossz modor, az idétlen viselkedés. Az utasok felteszik cipőjüket az ülésre, a gyerekek üres kó- lásüvegekke! dobálják meg a stewardesseket, s a szülők nem szólnak rájuk. A fedélzeten ömlik le a torkokon az alkohol, gyakran kocsmai hangulat alakul ki. Egyre több utas várná el, hogy a iégikísérők nagyon is földi szolgálatokat tegyenek nekik. A részeg férfiak szexuális ajánlatai gyakoriak. S követelik, hogy például a stewardess a gép telefonján keresztül szerezzen nekik szállást. Ezt nyilván egyszerűbbnek tartják, mintha odalenn időben maguk gondoskodtak volna erről. Vagy, uram bocsá, a titkárnőjük... A gépek zöme túlzsúfolt Sokszor a kísérőknek alig van idejük ennyi embert kulturáltan étkeztetni. Az a kocsi, amelyen az ételeket-italokat hordják ki, 120 kiló, és sok stewardess egészsége megsínyli a nehéz fizikai munkát ami ráadásul állandó zaklatással és örök távolléttel párosul. Peter Jacobs, a német légiutas-kísérő szakszervezet szóvivője azt mondja, nem véletlen a szakmában a válások magas aránya. A gyakran tizenhat levegőben töltött óra után a hölgyek otthon már nem tudnak mosolyogni. H. E.
