Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-30 / 269. szám

8. oldal - Uj Dunántúli Napló KULTÚRA 2000. Szeptember 30., szombat- M ÜVELÖDÉS Oldalszerkesztö: Bóka Róbert Hírcsatorna DIGITÁLIS MŰVÉSZEK. Pécsi művészeti adatbázist hozott lét­re a Művészetek Háza, Digitális Pécsi Művészeti Archívum né­ven. A CD száz művész adatait dolgozza fel, tartalmaz életraj­zokat, saját publikációkat, az életmű darabjait, kritikákat, ze­nés demo jellegű bemutatókat, fotókat. Az egyedülálló összeál­lítás csak első a sorban, remél­hető, hogy a sorozat további ré­szekkel bővülhet majd. (ly) KORTÁRS KÉPEK. Markáns egyéniségű fotóművész a Fo­nyódon élő Baricz Kati, akinek a pécsi Mecseki Fotóklub Ha­lász Rezső Fotógalériájában nyí­lik kiállítása. A középgeneráció­hoz tartozó alkotó a jelen prob-' lémáit keresi és tárja a nézők elé a nőiség ábrázolásával. A tárlatot Körtvélyesi László, a klub művészeti vezetője ajánlja a közönség figyelmébe, október 3-án este fél 7-kor. (ly) VASTAPS. Eddigi történeté­ben először hirdetett meg bér­letes előadásokat a Pécsi Har­madik Színház, ám az érdeklő­désre jellemző, hogy a bérletek fele már elfogyott. A színház- szeretőket az igényes gyermek­színházi bérletsor mellett a fel­nőtteknek készült Vastaps bér­let is várja, öt előadással, töb­bek között az „India” és a „Márton partjelző fázik” pro­dukciókkal. (ly) PASZTELL BIENNÁLÉ. Ne­gyedik alkalommal rendezték meg az Országos Pasztell Bien- nálét Esztergomban. Baranyát, Pécset egyetlen művész képvi­selte, dr. Pandur József „Erők” című képét mutatta be. (ly) JAK-NAPOK. A hiba poétikájá­ról és az utóbbi öt év magyar irodalmának új jelenségeiről ér­tekeznek a felkért előadók és a vendégek a VIII. JAK Tanulmá­nyi Napokon, amelyre október 6-án és 7-én kerül sor a pécsi Művészetek Házában. Az ese­mény a fiatal írók József Attila Köre és a Pécsi Művelt Társalgó rendezvénye. (ly) AZ UNIÓ EGYETEMÉN. Évad nyitó klubdélutánt tart október 3-án 16 órakor a Pécsi Magyar- Spanyol Társaság a Civil Közös­ségek Házában. Az érdeklődők Jakab Ágnes élménybeszámoló­ját hallhatják az Európai Unió madridi egyetemén szerzett ta­pasztalatairól. __________________________(UQ Új jáéledő kultúrházak a „peremen” A meszesi József Attila Művelődési Ház jó ideje megszűnt, néhány éve, a művelődési szokások átalakulása, a „kultúra piacosítása” idején úgy tűnt, a város peremkerületi műve­lődési házai kerülnek a legnehezebb helyzet­be. De mi történt azóta? A Pécsi Városi Önkormányzat közművelődési cso­portvezetője, Pásztor Ágnes is azzal kezdi áttekin­tését, hogy a művelődési ház intézménye iránti igény napjainkra megváltozott. Nőtt a televízió szerepe, a felszabaduló időt egyre több ember számára a megélhetés kényszeréből vállalt másod­állások is szétforgácsolták. A video, az új eszkö­zök az igényeinket is módosították, de a házak el­néptelenedésével szinte párhuzamosán jelentkez­tek az egyre súlyosabb fenntartói gondok, az ön- kormányzatok pénztelensége is. Az általános apályt átvészelő kultúrházak ma három típusba sorolhatók a városban, mondja a szakember. A legszerencsésebb forma talán az, amikor a művelődési ház iskolához csatlakozott. Ez történt Pécs-Vasason és Pécs-Somogyon, ahol a két településrész Hird részönkormányzatával is összefogva egy közös, három iskolából, három óvodából és négy kultúrházból álló intézményt működtet. Van ahol új civil szerveződések lakják be, élesztgetik újjá a házat, ez történik Patacson is, de főként a városközponti Civil Közösségek Háza ad erre jó példát. A város ezt a szép Szent István téri épületet használatba adta, működését évi 1,5 millióval támogatva, és a civil szervezetei a kezdeti nehézségek után - spanyol-magyar vagy finn­magyar baráti társaságokat is befogadva - ma már ki­tűnő, az ötleteit munkával is alátámasztó pályázatokat nyer. Pásztor Ágnes szerint ez a formáció mindenképp a jövő legéletképesebb útja lehet. A másik típust az ágaza­tok, a szakszervezetek által támogatott intézményháló­zat képviseli. Ilyen volt a bánya által fenntartott, majd 1996-ban megszűnt meszesi József Attila Műve­lődési Ház, amely egy 20 ezres városrészt szolgált ki. Dr. Kunszt Márta bizottsági elnök javaslatára a kulturá­lis bizottság pénzalapot kü­lönített el a meszesi műve­lődési igények kielégítésére, és most keresnek helyet egy könyvtár köré szer­veződő intézménynek, amely az ottani igényeket kielégítené. Az egykori Doktor Sándor Művelődési Központ intézményi szerkezetét, mint ismeretes, átalakították, létrehozva a Pécsi Kulturális Köz­pontot. Magára az ingatlanra viszont máig nem ta­lált a város olyan vevőt, aki garantálná műemléki jellegének megőrzését. Emlékezetes, hogy koráb­ban az uránbánya által fenntartott Ságvári Műve­lődési Ház is milyen huzavona után talált új gaz­dára a Harmadik Színházban, amely az Ércbá­nyász Fúvószenekar vagy a Mecsek Táncegyüttes próbáinak is helyet ad. Ami a közművelődés váro­si szerkezetét illeti, a centrális szerepű Pécsi Kul­turális Központ mellett az Ifjúsági Ház és a Szivár­vány Gyermekház a neve szerinti rétegek igényé­nek felel meg, míg például a Harmadik Színház, a Horvát Színház és esetenként a Pécsi Galéria köz- művelődési funkciót is betölt. A Somogy, Vasas és Hird összefogását példázó említett intézménylánc vezetésével Tóth Mihályné, a Pécs-Vasasi Általános Iskola igazgató­ja van megbízva. Mint elmondta, az egyesülésre tavaly július 1-jén került sor, de gazdálkodásuk pénzügyi egyenlegét első alkalommal csak az idén decemberben tudják megvonni. Az utóbbi három évben ebben a nagy, falusias peremkerületi rész­ben mindenütt megerősödtek a hagyományos, már eltemetettnek vélt szakköri, közművelődési formák, sőt új klubok is alakultak. A bányatelepi időseknek a Kodály Művelődési Házban klubjuk van, működik a fotószakkör, bálokat, fogadásokat, fórumokat tartanak - a klubtagok most újították fel az épületet társadalmi munkában. A Kossuth­ban a kézimunkázó asszonyok, szövők, borászok alkotnak egy-egy csapatot a tiszteletdíjért dolgozó „régi motoros” Kiss Sándor irányításával, ahol most jött létre asszonyklub. Vasason a „D” úti kul- túrházban az óvoda és a nagyrendezvények terme található. Ez utóbbiban rövidesen színházi elő­adásra várják a helybélieket, a kiadásokat részint pályázati pénzből győzik. A Berze Nagy János Művelődési Házban bányászzenekar, kézimunka szakkör, táncház működik. A pávakör egy-egy ki­sebb előadói körútját képviselői alapból is támo­gatják, míg a hirdi ófaluban lévő Faluház gazdász tanfolyamoknak, diabetikus klubnak, és templom híján református istentiszteletnek is helyet ad. Csatlós Ferencnek, a József Attila Művelődési Házat pótolni kívánó egyesület, a Bányász Kultu­rális Szövetség vezetőjének szavai arról tanús­kodnak, hogy a bánya utódszervezetei és a város nem mindig ismerik egymás szándékát. A műve­lődési ház 1996-os megszűnésével jött létre a kulturális szövetség, mondja Csatlós, a házat a bánya már nem tudta támogatni, de az önkor­mányzat is magára hagyta. Az ingatlanba később tésztagyár költözött, a házban kindertojásokat „szereltek össze”. Jelenleg egyesületük a Dobó István utcában bérel szobákat közművelődési cé­lokra, a két igénybe vehető helyiségük reggeltől kora estig zsúfolt. A pécsszabolcsi részönkor­mányzattal működnek együtt. Fekete Gyémánt Fesztivál Fúvószenekaruk, néptánccsoportjuk, nyugdíjasklubjuk, felnőtt és ifjúsági honismereti szakkörük, újjáalakult népdalkörük van - a leg­nagyobb gondjuk a szétszórtság. Ki itt, ki ott tud próbálni, nagyobb rendezvényeikhez hol a Gan­dhi Gimnáziumtól, hol a Kodálytól kérnek ter­met. A kulturális élet itt is az utóbbi évekre kez­dett regenerálódni, s való igaz az is, hogy egy na­gyobb, központi helyre volna szükségük az SZMT Könyvtárba visszaköltöztetett 14 ezer kö­tetes könyvtárukkal együtt. Arról tudnak, hogy a kulturális bizottság segítséget nyújtott ebben a helykeresésben, de hogy milyen új lépésekre - azon belül közös összefogásra - számíthatnak, azt egyelőre nem ismerik. BÓKAR. A kilencvenes évek folyó­irat-dagálya megállt, a tar­ka forgatagban az értéket képviselőket rostálta meg leggyorsabban a piac, ha­csak nem talált támoga­tókat. Pécsett az évtized második felé­re is maradtak elszánt lapalapí­tók, abban a hitben, hogy hiá- tust töltenek be. Az 1997 janu­árjában indult Sétatér című „transzkulturális” folyóirat Va­das Gyula főszerkesztő szavai­val „olyan tehetséges pécsi szerzőknek kívánt publikációs teret biztosítani, akiknek erre nem volt lehetőségük.” A Jelen­kor intellektualizáló, fővárosra- világra nyitó beállítódásához képest valóban rést töltenek be: hon- és társadalomismeret, val­lás, művészetkritika és vers egyaránt helyet kap a negyed­évenként 500 példányban meg­jelenő, 200 forintért árult folyó­iratban. Bár ajánlatosabb múlt időben beszélni: a legutolsó szám tavaly látott napvilágot. Már az induláshoz is az ügynek megnyert nyomda adott hitelt, és hiába írtak „grátisz” a szer­zők - három kész, új számuk vesztegel a szerkesztőségi fiók­ban adósságaik miatt. A Tüskés Tibort, Aknai Ta­mást is szerzői közt jegyző fo­lyóirat még nem adta fel. Vadas nehezményezi, hogy a város kulturális bizottsága az idén számukra csak 100 ezer forintot ítélt meg, míg a Pécsi Szemle 1 milliós, az Echo 1,5-es támoga­tást kap. Pályáztak ugyan, de közalapítványtól soha egy fil­lért nem kaptak, a vállalatok se­gítsége szerénynek bizonyult. A bizottság „haveri alapon” dönt, mondja, nyílt pályáztatás helyett. Úgy gondolja, a város felismerhetné, hogy a civil szer­veződésű folyóirat Pécs szín­foltja lehetne, amely széles ol­vasóközönségnek szól. A Jelenkorhoz hasonló fo­lyóiratok működéséhez évi 15 millióra van szükség - ezt mu­tatja a debreceni Alföld vagy a kecskeméti Forrás példája - tu­dom meg Ágoston Zoltán fő- szerkesztőtől. Pécsett már lefa­ragtak ebből a költségből. A Ba­ranya Megyei Önkormányzat, a Nemzeti Kulturális Alapprog­ram, a Soros Alapítvány, a Pécs önkormányzata, a József Attila Alapítvány és a Jelenkor Alapít­vány révén alig több mint 10 millió jön össze évente. „Jó” pénz a Soros Alapítvány adó­zatlan pénze, másfelől lehet, hogy a megye az évi 1 milliót is megvonja tőlük. A lap egyetlen szerzőnek sem fizet 5000 fo­rintnál kevesebbet, egy tanul­mány - témától és terjedelem­től is függően - 20-40 ezer fo­rintot ér. A rendszerváltás előtt 3000 példányban, most 1400- ban jelennek meg, Pécs után Budapesten és Szegeden a leg­keresettebbek. A kéthavonta megjelenő, ezer példányban kiadott kultu­rális és művészetkritikai lap, az Echo 1997-ben indult, a 250 fo­rintért kínált periodika beval­lottan vájt fülűeknek szól. Elő­állítása számonként 500-600 ezer forint, mondja Hamóczy Örs tördelőszerkesztő. A kultu­rális bizottság már induláskor állta a költségeik felét. Pályáz­nak ők is mindenhova, de fő­ként helyi támogatóik vannak. A lapot Budapesten is keresik - körülbelül 100 jut ide, főként könyvesboltokba -, 260 előfize­tőjük van. Időnként meg-meg- kondul a vészharang a fejük fe­lett, de inkább az év első négy hónapja telik bizonytalanság­ban, amíg a költségvetési pénz nem jut el hozzájuk. A kép az egyetemi lapokkal, a másfél éves Pécsi Szemlével és az MTA Regionális Kutatá­sok Központja által kiadott „Tér és társadalom”-mal lenne tel­jes, de ez a három lap is példáz­za a kulturális folyóiratpiac út­keresését. B. R. Egyformán figyelemre érdemes Kovács Sándor Iván, Nagy Le­vente és Veress Dániel tanulmá­nya. Gábor Attila, Juhos-Kiss János, Kocsis Rózsi, Nagy Olga és Tüskés Anna esszéi mellett, a terjedelmes szemle rovatban Gutái István, Kónya Orsolya, Salamon Nándor, G. Tóth Ká­roly és Zsillé Gábor jegyzi a leg­színvonalasabb munkákat. A képzőművészeti anyag külön érdekessége, hogy Benczédi Sándor, Sólyom Sándor, Gy. Szabó Béla és Cs. Uhrin Tibor képei erdélyi gyermekrajzok társaságában ékítik a Somogy idei ötödik számát. Futnak a képek Nézd újra, Szem! A tanú szeme (Eye of the Beholder) című film realista „olva­sata”, mit mondjak, bizony eléggé elkedvetlenítő. Eszerint egy brit kém, aki komputerek képernyőin és lehallgatókészülékek segítségé­vel figyeli az eseményeket (ő A Szem!), tanúja lesz egy kegyetlen gyilkosságnak, amit egy titokza­tos kalandornő követ el. Nyomá­ba szegődik, s fokozatosan a hatá­sa alá kerül: még gyilkolni is ké­pes érte, valósággal őrzőangyalá­vá válik a hölgynek. Ha így né­zem, a film a bűnügyi történetek „sötét szériájának” hagyományát folytatja, nem túl eredeti módon, feleslegesnek tűnő, cirkalmas, művészkedő képi megoldásokkal, ellenben kínosan hiányzó motivá­cióval. Csakhogy szerintem rosszul „olvassa” Stephan Elliott filmjét az, aki így nézi. Próbálkozzunk inkább egy „szürreális” megol­dással! Eszerint a történet nem egyéb, mint egy hosszú álom. Er­re a szöveg háromszor ismétlődő mottója elég leplezetlenül figyel­meztet bennünket, miszerint a szem (A Szem!), miközben meg­jeleníti a valóságot, a lélekben zajló folyamatokat tükrözi vissza, hősünk nemcsak kifelé lát tehát, hanem - s főként - befelé. De az a körülmény is ebbe az irányba te­reli a nézőt, hogy a sérült lelkű hősöket mindig hitelesen meg­idéző Ewan McGregor által ját­szott főszereplő társaságában gyakran megjelenik elveszett kis­lánya, akiről tudjuk, hogy nem valóságos személy, ám ennek el­lenére épp úgy, oly módon látjuk a vásznon, mint a cselekmény más résztvevőit. Akkor hát ez utóbbiakról is feltételezhetem, hogy csupán a főhős képzeleté­nek szüleményei. Ő, aki elvesztette a kislányát, megteremtett a maga számára egy asszonyt, aki egykor, mint megtudjuk, kislányként elvesz­tette az apját. Ez lenne Joanna Eris, akit az imént még kalan­dornőként említettem. Ashley Judd kerek, lágy babaarca, amely olykor kegyetlenné is tud válni, egy ravaszul kimunkált kettős értelmű játék meggyőző médiuma. Ha így „olvasom” a filmet, a fényképezés trükkjei is értelmet kapnak: az, hogy a vizuálisan érzékelt eseménysor különféle tükröződő üvegfelületek és ké­kesen vibráló képernyők virtuá­lis terében jelenik meg, sokszor úgy, mintha a hős által szemlél- getett üveggömbön belül történ­ne az egész.­Az pedig egészen világos eb­ben a nézetben, hogy A Szem miért lakik jó ideig egy temp­lomtoronyban, harangzúgások közepette, s vetélytársa miért egy vak (a film logikája szerint: A Vak!). Melyik értelmezést válasszam tehát? Nem vitás, hogy célsze­rűbb a szórakoztatóbb, játéko­sabb verzió mellett dönteni. Olyan nézőpontot foglalok hát el, ahonnét egészen jónak látom azt, ami talán nem is olyan jó. Hát nincs igazam? Ezért ha valaki megrögzött re­alistaként ül be a moziba, majd NAGY IMRE FILMJEGYZETE Kalandornő? Vagy az Álmok Asszonya? (Ashley Judd) egyre inkább bosszankodni kezd, hogy ez itt meg az ott miért van így és nem úgy, jobban teszi, ha megdörzsöli a szemét, s látó­szervét jobb belátásra bírva azt mondja: Nézd újra, Szem! t A Bányász Kulturális Szövetség keretében működik a Fekete Gyémánt Fesztivál Fúvószenekar Megjelent a Somogy A Kaposváron szerkesztett, két­havonta megjelenő Somogy fo­lyóirat legújabb, idei ötödik száma Erdély kultúrájával, iro­dalmával foglalkozó, illetve er­délyi gyökerű szerzőktől szár­mazó írásokkal jelentkezik. A Fejedelemségek földje című te­matikus összeállítás költői: Bor­sos Alpár, Kádár Ferenc, Kará­csonyi Zsolt, Lászlóffy Csaba, Magyari Barna és Pardi Anna. Szépprózát Lászlóffy Csabától és Nagy Koppány Zsolttól olvas­hatunk a lapban. Témájával ugyancsak Erdélyhez kötődik Pozsgai Zsolt Zergetánc című színpadi műve, melynek első részét közli a mostam szám. Folyóiratok, dagály után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom