Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-30 / 269. szám
2000. Szeptember 30., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 9. oll UVELODES Anyanyelvi szinten szőni, hímezni Életfa-díjat kapni nem akármi. Kevesen mondhatják, hogy kitüntetik őket a népművészet közvagyonként való kezeléséért, megőrzéséért, nemzedékek közötti átörökítéséért. Hiszen kevesen is vannak, akik a néprajzi értékekért élnek. Nagy Józsefné Bakondi Erzsébet azonban ezt teszi. Véletlen egybeesés, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kapott díj mellett a pécsi Nagy Józsefné Bakondi Erzsébet népi iparművész éppen a napokban ünnepli születésnapját is. A 64 éves hímző-szövő, viseletkészítő etnográfus tanár évtizedeket letagadhatna, aktivitása ma is lenyűgöző. Hivatalos, hosszú nevén szinte senki nem szólítja, Cofiként ismerik kollégái, tanítványai, pedig rövid haja, szinte úszófrizurája van. Ám amikor a Szolnok megyében született fiatal lány 1955-ben a Testnevelési Főiskolára került, még két hatalmas, térdig érő copfja volt. Talán sohasem válik meg tőlük, ha a haja nem csavarodik rá a felemás korlátra. A biológia-testnevelés szakkal 1958- ban 11 évre Istenkútra került tanítani, tornatermet, kosárpályát építettek, csodájukra járt a környék. Majd jött a Komarov Gimnázium (most Babits), 1969-től egészen 1993-ig. Cofi az igazgatót, Szentirányi Józsefnét említi, aki lehetőséget adott neki arra, hogy az országban egyedülállóként 1980-ban néprajz-népi iparművészet fakultációt indítson. S mert diákjainak minden kérdésére válaszolni akart, az ELTÉ-re ment néprajz szakon tanulni, felnőtt fejjel, fiatalok közé.- A népművészetet mindig nagy értéknek tartottam - mondta -, hiszen lehetőség a nyers tehetség felszínre bukkanásá- ra. Egy egyszerű parasztasszony is példakép lehet, aki ismerte az állatok, a föld gondozásának fortélyát, ellátta a csáád ruhatárát, szépítette a lakását háziszőttesekkel. Kevés kreatívabb tevékenység van mindennél. Cofi egyébként szőni, fonni, hímezni édesanyjától, nagyanyjától tanult, de a korongozássá, a faragássá is megismerkedett. Az örökséget Andrea lányának is átadta, aki (éppúgy mint ő maga) „anyanyelvi szinten tud szőni”. Tanítványának is mestermunkává kellett megmutatniuk, mit tanultak a Kárpát-medence népi hímzőkultúrájából, sok gyönyörű darab került kiállításokra, és voltak nem is kevesen, akik a saját térítőjükön tartották az esküvőjüket. (Később ezek a lányok elhozták a gyerekeiket Cofi mamának megmutatni. A tiszteletbeli unokákat százig számolta is.) Azzá, hogy megyei szakfelügyelőként szövőállványt, szövőkeretet csinátatott a műhelyekbe, hogy versenyeket szervezett, amelyek kedvéért a nagymamák kinyitották a szekrényeiket, s így Kollégái Cofiként ismerik Nagy Józsefnét FOTÓ! LÄUFER L. elfeledett mintákat fedezhettek fel újra, má beírta a nevét a magyar néprajz oktatásába és kutatásba. Azon az „életfán” azonban, amit otthon kapott a csáádtól (amelynek támogató jeleáéte és szeretete nélkül nem juthatott volna idág), többek között a Mecsek Néptáncegyüttes, a Népművészeti Szövetkezet, az egykori központi műhely is szerepel a papírból kivágott fáeveleken. S hogy a korábban politiká megfontolásból elsöpört, újabban pedig a globalizáció lázában lenézett igazi magyar népi értékeket hogyan őrizhetnénk?- Soha ne felejtsük el, hogy a népművészet nemzeti kultúránk szerves része - figyelmeztet. - Fontos, hogy a szokásokat, a hagyományokat megtartsuk, és megtartassuk. Szeressük a népdalainkat énekelni, táncainkat táncolni. És végül: nem szabad hagyni, hogy lebénuljon a gyerekek tíz ujja, hiszen a kézi alkotásban továbbélnek népi kincseink. HODNIK I. GY. A kőutazó kalandozásai A kedvenc kalandora, harcos hajózó hőse Odüsszeusz. Nem a sziréneket és a királylányokat irigyli tőle, hanem a világokat felfedező utazások élményét. Colin Foster, talán hogy örökre megőrizze ezt a vágyat, saját Odüsszeu- szát kőbe faragta. A görög eposzi hős a mai korban, legalábbis ahogyan Colin Foster látja, karórát visel, s a fülére mobiltelefont szorít. A hajója viszont inkább a lelkeket a Hadész birodalmába átvivő csónakra hasonlít, nem valami tünk is a világban, mondja, egy nagy utazás. A 46 éves angol-walesi férfi, aki különben eredetét csak azóta kutatta, amióta rendszeresen erről faggatták nálunk, nagy kalandozónak mondható. Mint Colin Foster a legutóbbi pécsi kiállításán gálya, vagy vitorlás, bár készült olyan is. Nem lehet véletlen, hogy a néző a túlvilági folyóra is nyugodtan gondolhat, ha a néhány hete egy zalaegerszegi művésztelepen készült Odüsz- szeuszt látja. Alkotója ugyanis bevallja, hogy a hajó motívumában az életutazás érdekli, ilyen a léangliai szobrász, már nemegyszer lengett mellette a magyar zászló, amint képviselte az országot a különböző szim- pozionokon. Legújabban éppen Argentínába készül, ahol októberben egy nemzetközi csapat jön össze. Ide, Cordobába várja Colint is (hazánkból egyedül) a találkozót szervező alapítvány, azaz csak várná, hiszen az utazáshoz még vagy 250 ezer forint hiányzik, a repülőjegyre ugyanis már nincs pénze. Amikor arról kérdezem a már 16 éve Baranyában megtelepedett művészt, mikor volt köny- nyebb támogatót szerezni, kiderül a talán meghökkentő valóság: a rendszerváltás előtt. Manapság ugyanis, ahogyan tapasztalja, egyre csökkennek a művészetre szánt pénzek, az alapítványok ösztöndíjaiból meg azért szorul ki, mert nem magyar állampolgár. A cégek, nagyon udvariasan ugyan, de többnyire elhárítják a kérést. Szerencse, hogy Colin Foster ötleteinek semmi nem tud határt szabni, tavasszal a Pécsi Galéria pincéjében a kelta kultúra hagyományaira emlékeztető, óriási mitikus figuráit láthattuk, a Pécs 2000 tárlaton pedig a Villánynak tervezett főteret. A környezet, az ember, a műalkotás közötti kapcsolatot bon- fotó: tóth l. colgató tárlat a szívéhez nagyon is közel álló gondolatokat ébresztett benne, hiszen mint mondja, mindig úgy tervezi a munkát, hogy először a helyszín hangulatát figyeli meg, s azt, a téma beleillik-e majd a tájba.- Mindig megérzem, ha látom a nyers követ, mennyit fog kibírni - meséli Colin, aki pedig valaha festőnek készült, de szobrászként végzett a Manchesteri Képzőművészeti Főiskolán. - A szobrászat elragad, úgy érzem, valahogyan az egész ember benne van, ez nemcsak egy intellektuális művelet, némi kézügyességgel. Tehetségét nem csupán a több, mint félszáz közös, és negyedszáz önálló kiállítása bizonyítja. Vendégtanár volt több egyetemen, Pécsett a képzőművészeti karon tanít, de dolgozik fával, acéllal, sőt csinál jég- és hószobrokat is. Ma már persze mindenki az álmai szerint alkothat, az izmusok megszűntek régen, nincs különösebben feltűnő művészeti irányzat, hacsak a „szimpózium-stílust” nem vesszük annak. Colin Foster tapasztalatai szerint ugyanis a nagyjából 40 éve létező szimpóziumi mozgalom keretében a mesterjegyek néha furcsán egyeznek, számtalanszor' lát hasonló munkákat különböző nevektől, vagyis „átvevődnek” az ötletek.- Visszatértünk az egyéni művek korához - állítja Colin. - Ha van egy nagyon erős személyiség, ahhoz azért kötődnek, de a piac nagyon is nemzetközi, a művészet globalizált. Ha valaki viszont a saját nemzeti kultúrából tud építkezni, és letisztultán alkotni, az óriási, ilyen volt Samu Géza például, akivel sok közeli gondolatot találtunk. Persze a műalkotás és befogadó között is mindig megteremtődik valamilyen varázslatos viszony, ebben igazán mindegy, jégangyalt lát-e valaki Finnországban, vagy fürdőzőket az afrikai Burkina Fasóban. Ha sikerül, hamarosan az argentin nézők is találkozhatnak egy Colin Foster-féle meglepetéssel. ___________H. I. GY.' Mag yarul - magyarán Fény - árnyék A cím szemléletes példája annak a nyelvtani jelenségnek, amelyet a szavak jelentésük szerinti csoportosításában antonímiának (ellentétes értelműségnek) nevezünk. Az azonos és/vagy rokon értelműség- gel együtt tartjuk számon, beszélünk róla. A filozófiában, illetve logikában az egymást kölcsönösen föltevő és kizáró fogalmak és ítéletek ellentétpárja. A dialektika megnyüvánulá- sa gondolkodásunkban, következésképpen nyelvhasználatunkban. Az irodalom, a stilisztika gyakran alkalmazott (szó) képként tartja számon. A Magyar szókincstár c. legfrissebb szótárunk minden címszó antonímáját, anto- nímáit is tartalmazza. Az ég-föld, élet-halál, jó-rossz, hideg-meleg stb. igazi ellentétpárok mellett a legtöbbet a -tálán, -télén, -atlan, -etlen képzőkkel alkotunk a megfelelő alapszóból. Létezik még a -tlan, -tlen mint a -tálán, -télén-nek rövidült és önállósult alakváltozata. Az -atlan, -etlen első magánhangzója pedig eredetileg a szótőhöz tartozott. Az így képzett szavak némelyike egy többé-kevésbé ismétlődő résszel megrövidült. A büntetlen a bűntetetlen-böl, az okvetlen az okvetetlen-bői. A nyelvújítás ezt a természetes rö- vidülé'st utánozta, s megalkotta a korlátlan alakot a korláttalan- ból, a közvetlen-t a közvetetlen- ből. A -hatatlan, -he-tetlen a nyelvújítók gyakorlatában szintén megrövidült. A javíthatlan típust a nyelvművelők (ortológu- sok) oly hatásosan kárhoztatták, hogy csak a vízhatlan maradt, de ma már a vízálló járja ehelyett is. Ha szabályt keresünk, csak addig jutunk el, hogy a -tlan, -tlen, -tálán, -télén főleg igéhez és főnévhez járul (szüntelen, unos-un- talan, sótlan, szódon), de melléknévi alapszavú is lehet (bátortalan, boldogtalan, tisztátalan). Ritkán, de ilyenekkel is találkozunk, mint az ébertelen, őszintéden, de a szigorúbb ítéletű vagy kifinomultabb ízlésű nyelvművelők ellenérzéssel fogadják. A széptelen, jótlan-féle alakok még nyelvi játéknak is gyengécskék, mivel nincs szükség rájuk. Az ún. fosztóképzők használata nem lehet gépies, mert az alak- változatok gyakran jelentésmegoszlással járnak. Aligha téveszti össze az ép nyelvérzékű magyar anyanyelvű ember a gondatlan és a gondtalan, a lelketlen és a lélektelen párokat; a nyelvtanban jártasabbak a tárgytalan és a tárgyatlan alakokat. Sokan érzik továbbá, hogy nem azonos az arcátlan és az arctalan. Az első ugyanis a szemtelen, pimasz, szégyentelen, szemérmetlen választékos illetve régies szinonimája. A második pedig olyan, rendszerint személy, akinek nincsenek egyénítő, a személyére jellemző vonásai. Vagy csak véletlénül cserélhető fel az álmatlan és az álomtalan. Az első rendszerint gyógyszert szed, hogy nyugodtak legyenek az éjszakái, a második pedig olyan mélyen alszik, hogy nincsenek álmai, vagy ébredés után nem emlékszik rájuk. A földes antonímja a földeden és a földtelen egyaránt lehet. Értelmezésük házi feladatnak is felfogható. Az anyás-anyátlan, apás-apátlan pedig nem igazi ellentétpárok. Vajon miért? Rónai Béla Színházi évad Mohácson A Bartók Béla Művelődési Központ szervezésében szponzori támogatással indul a bérletes színházi évad Mohácson a Kossuth Filmszínházban. Az október ötödikétől árusított bérletek négy darab megtekintését kínálják. A nyitó előadás október 22- én lesz, a Budaörsi Játékszín Feydeau „Az úr vadászni jár” című bohózatát mutatja be. November 20-án Müller Péter „Szomorú vasárnap” című kamaramusicalje kerül színre a Vidám Színpad előadásában. A januárifebruári kínálatot várhatóan a Merlin Színház vendégjátéka jelenti Claudel „Angyali üdvözlet” című drámájával, majd tavasz- szal ismét a Vidám Színpad vendégeskedik Mohácson. A bérleteket a művelődési központban személyesen vagy a 69/511-124- es telefonon lehet előjegyezni. B. R. Fúvósok lengyelországi vülámtumén A partnerváros polgármestere ragaszkodott a vendégszerepléshez A zenekar tagjainak már nem gond napokra „fölcuccolni”, a buszban a formaruháknak, hangszereknek, meg az elemózsiának is alkalmas helyet találni. Megszokták a több napos külhoni ve-'H égszereplést - no meg a sikert is, s ez utóbbi az elmúlt hét végén sem maradt el, a lengyelországi bemutatkozásuk alkalmával. Pénteken hajnali négykor kissé ál- mos-fázósan vártak a lengyelországi Siemiano-vicéba, Mohács partnervárosába induló emeletes buszra a város főterén a Mohács- Somberek-Palotabozsok Ifjúsági Fúvószenekar tagjai, az őket kísérő szülőkkel együtt. A termetes jármű bendőjébe közben már a művelődési háznál berakták a dobokat, egyéb holmit, aztán a zenészeket minden felszerelésükkel együtt elnyelte a busz. Somberek volt a következő megálló, majd Palotabozsok, s amikor mind a hatvanhárom zenekari tagot fölvezényelte a buszra Dobos József, az együttes karnagya, a Zeneiskola igazgatója, előkerültek a kispárnák, és videózáshoz, no meg folyamatos eszegetéshez kényelembe helyezkedett a társaság. Amikor azonban a tizennégy órai út után a nyolcvanezer lakosú város három különböző pontján kijelölt szálláshelyen fekhelyet választhattak maguknak a fúvósok, a Berkenye nevű vendéglőben elfogyasztott bőséges vacsora után sem volt senki álmos. A nagyobb fiúk például még órákig fociztak, a kisebbek, és a lányok viszont parancsra gyakoroltak. A szombat délelőtt is próbával indult, mert likőr Katowice főterére sorakozott föl az együttes, hogy az ottani hagyományokhoz híven ezúttal az ifjúsági zenekar szórakoztassa a belvárosi közönséget, ahogy azt fölváltva teszik náluk tavasztól őszig más és más együttesek. Már a sorok rendezgetése közben megálltak az emberek, s a bevezetőnek előadott induló pattogó ütemére mind többen állták körül a zenészeinket. A hallgatóság sorából kilépve akadt, aki a kottába is belepillantott, egy úr pedig elismerő szavait követően megjegyezte, hogy ő a katowicei zene- művészeti főiskola igazgatója. A Katowice belvárosában tett séta után Krakkóba kirándult a csoport. Vasárnap megint csak próba előzte meg a délutáni menetzenét Siemia- novice egyik kerületében, ahol nagyszabású búcsút tartottak éppen, majd egy parkban álló kastély előterében a mohácsiak egyórás koncertje vezette be a lengyel bá- nyász-fú- vószenekarok fesztiváljának díjkiosztó ünnepségét. Természetesen újabb fergeteges sikert aratott a zenekar. Siemianovice polgármestere a hétfő reggeli búcsúzáskor elmondta, hogy amikor első moKatowice főterén Henryk Mrozek (jobbról), Siemianovice polgármestere köszöntötte Dobos József karnagyot és a fúvószenekart hácsi látogatása alkalmával hallotta a fúvósokat szerepelni, elhatározta, talál módot a vendégszereplésükre. Egyúttal kijelentette, nem csupán egy alkalomra gondolt! BERTA MÁRIA