Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-30 / 269. szám

2000. Szeptember 30., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 9. oll UVELODES Anyanyelvi szinten szőni, hímezni Életfa-díjat kapni nem akármi. Keve­sen mondhatják, hogy kitüntetik őket a népművészet közvagyonként való kezeléséért, megőrzéséért, nemzedé­kek közötti átörökítéséért. Hiszen ke­vesen is vannak, akik a néprajzi érté­kekért élnek. Nagy Józsefné Bakondi Erzsébet azonban ezt teszi. Véletlen egybeesés, hogy a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumától kapott díj mellett a pécsi Nagy Józsefné Bakondi Erzsébet népi iparművész éppen a napok­ban ünnepli születésnapját is. A 64 éves hímző-szövő, viseletkészítő etnográfus ta­nár évtizedeket letagadhatna, aktivitása ma is lenyűgöző. Hivatalos, hosszú nevén szinte senki nem szólítja, Cofiként isme­rik kollégái, tanítványai, pedig rövid haja, szinte úszófrizurája van. Ám amikor a Szolnok megyében született fiatal lány 1955-ben a Testnevelési Főiskolára került, még két hatalmas, térdig érő copfja volt. Talán sohasem válik meg tőlük, ha a haja nem csavarodik rá a felemás korlátra. A biológia-testnevelés szakkal 1958- ban 11 évre Istenkútra került tanítani, tor­natermet, kosárpályát építettek, csodájuk­ra járt a környék. Majd jött a Komarov Gimnázium (most Babits), 1969-től egé­szen 1993-ig. Cofi az igazgatót, Szentirá­nyi Józsefnét említi, aki lehetőséget adott neki arra, hogy az országban egyedülálló­ként 1980-ban néprajz-népi iparművészet fakultációt indítson. S mert diákjainak minden kérdésére válaszolni akart, az ELTÉ-re ment néprajz szakon tanulni, fel­nőtt fejjel, fiatalok közé.- A népművészetet mindig nagy érték­nek tartottam - mondta -, hiszen lehető­ség a nyers tehetség felszínre bukkanásá- ra. Egy egyszerű parasztasszony is példa­kép lehet, aki ismerte az állatok, a föld gondozásának fortélyát, ellátta a csáád ruhatárát, szépítette a lakását háziszőtte­sekkel. Kevés kreatívabb tevékenység van mindennél. Cofi egyébként szőni, fonni, hímezni édesanyjától, nagyanyjától tanult, de a korongozássá, a faragássá is megismer­kedett. Az örökséget Andrea lányának is átadta, aki (éppúgy mint ő maga) „anya­nyelvi szinten tud szőni”. Tanítványának is mestermunkává kellett megmutatniuk, mit tanultak a Kárpát-medence népi hímzőkultúrájából, sok gyönyörű darab került kiállításokra, és voltak nem is keve­sen, akik a saját térítőjükön tartották az esküvőjüket. (Később ezek a lányok el­hozták a gyerekeiket Cofi mamának meg­mutatni. A tiszteletbeli unokákat százig számolta is.) Azzá, hogy megyei szakfel­ügyelőként szövőállványt, szövőkeretet csinátatott a műhelyekbe, hogy versenye­ket szervezett, amelyek kedvéért a nagy­mamák kinyitották a szekrényeiket, s így Kollégái Cofiként ismerik Nagy Józsefnét FOTÓ! LÄUFER L. elfeledett mintákat fe­dezhettek fel újra, má beírta a nevét a magyar néprajz okta­tásába és kutatásba. Azon az „életfán” azonban, amit otthon kapott a csáádtól (amelynek támogató jeleáéte és szeretete nélkül nem juthatott volna idág), többek között a Mecsek Néptáncegyüttes, a Népművészeti Szövet­kezet, az egykori központi műhely is sze­repel a papírból kivágott fáeveleken. S hogy a korábban politiká megfonto­lásból elsöpört, újabban pedig a globalizá­ció lázában lenézett igazi magyar népi ér­tékeket hogyan őrizhetnénk?- Soha ne felejtsük el, hogy a nép­művészet nemzeti kultúránk szerves része - figyelmeztet. - Fontos, hogy a szokásokat, a hagyományokat megtart­suk, és megtartassuk. Szeressük a nép­dalainkat énekelni, táncainkat táncolni. És végül: nem szabad hagyni, hogy le­bénuljon a gyerekek tíz ujja, hiszen a kézi alkotásban továbbélnek népi kin­cseink. HODNIK I. GY. A kőutazó kalandozásai A kedvenc kalandora, harcos hajózó hőse Odüsszeusz. Nem a sziréneket és a királylányokat irigyli tőle, hanem a világokat felfedező utazások élményét. Colin Foster, ta­lán hogy örökre megőrizze ezt a vágyat, saját Odüsszeu- szát kőbe faragta. A görög eposzi hős a mai kor­ban, legalábbis ahogyan Colin Foster látja, karórát visel, s a fü­lére mobiltelefont szorít. A ha­jója viszont inkább a lelkeket a Hadész birodalmába átvivő csónakra hasonlít, nem valami tünk is a világban, mondja, egy nagy utazás. A 46 éves angol-walesi férfi, aki különben eredetét csak azóta kutatta, amióta rendszeresen er­ről faggatták nálunk, nagy ka­landozónak mondható. Mint Colin Foster a legutóbbi pécsi kiállításán gálya, vagy vitorlás, bár készült olyan is. Nem lehet véletlen, hogy a néző a túlvilági folyóra is nyugodtan gondolhat, ha a néhány hete egy zalaegerszegi művésztelepen készült Odüsz- szeuszt látja. Alkotója ugyanis bevallja, hogy a hajó motívumában az életutazás érdekli, ilyen a lé­angliai szobrász, már nemegy­szer lengett mellette a magyar zászló, amint képviselte az or­szágot a különböző szim- pozionokon. Legújabban éppen Argentínába készül, ahol októ­berben egy nemzetközi csapat jön össze. Ide, Cordobába várja Colint is (hazánkból egyedül) a találkozót szervező alapítvány, azaz csak várná, hiszen az uta­záshoz még vagy 250 ezer forint hiányzik, a repülőjegyre ugyanis már nincs pénze. Amikor arról kérdezem a már 16 éve Baranyában megtelepe­dett művészt, mikor volt köny- nyebb támogatót szerezni, kide­rül a talán meghökkentő való­ság: a rendszerváltás előtt. Ma­napság ugyanis, ahogyan ta­pasztalja, egyre csökkennek a művészetre szánt pénzek, az alapítványok ösz­töndíjaiból meg azért szorul ki, mert nem magyar állampolgár. A cé­gek, nagyon udva­riasan ugyan, de többnyire elhárít­ják a kérést. Szerencse, hogy Colin Foster ötle­teinek semmi nem tud határt szabni, tavasszal a Pécsi Galéria pincéjében a kelta kultúra ha­gyományaira emlé­keztető, óriási miti­kus figuráit láthat­tuk, a Pécs 2000 tárlaton pedig a Villánynak terve­zett főteret. A kör­nyezet, az ember, a műalkotás közötti kapcsolatot bon- fotó: tóth l. colgató tárlat a szí­véhez nagyon is közel álló gondolatokat ébresz­tett benne, hiszen mint mondja, mindig úgy tervezi a munkát, hogy először a helyszín hangu­latát figyeli meg, s azt, a téma beleillik-e majd a tájba.- Mindig megérzem, ha látom a nyers követ, mennyit fog kibír­ni - meséli Colin, aki pedig vala­ha festőnek készült, de szob­rászként végzett a Manchesteri Képzőművészeti Főiskolán. - A szobrászat elragad, úgy érzem, valahogyan az egész ember ben­ne van, ez nemcsak egy intellek­tuális művelet, némi kézügyes­séggel. Tehetségét nem csupán a több, mint félszáz közös, és ne­gyedszáz önálló kiállítása bizo­nyítja. Vendégtanár volt több egyetemen, Pécsett a képzőmű­vészeti karon tanít, de dolgozik fával, acéllal, sőt csinál jég- és hószobrokat is. Ma már persze mindenki az álmai szerint alkothat, az izmu­sok megszűntek régen, nincs különösebben feltűnő művésze­ti irányzat, hacsak a „szimpózi­um-stílust” nem vesszük annak. Colin Foster tapasztalatai szerint ugyanis a nagyjából 40 éve léte­ző szimpóziumi mozgalom ke­retében a mesterjegyek néha fur­csán egyeznek, számtalanszor' lát hasonló munkákat különbö­ző nevektől, vagyis „átvevőd­nek” az ötletek.- Visszatértünk az egyéni mű­vek korához - állítja Colin. - Ha van egy nagyon erős személyi­ség, ahhoz azért kötődnek, de a piac nagyon is nemzetközi, a művészet globalizált. Ha valaki viszont a saját nemzeti kultúrá­ból tud építkezni, és letisztultán alkotni, az óriási, ilyen volt Sa­mu Géza például, akivel sok kö­zeli gondolatot találtunk. Persze a műalkotás és befoga­dó között is mindig megteremtő­dik valamilyen varázslatos vi­szony, ebben igazán mindegy, jégangyalt lát-e valaki Finnor­szágban, vagy fürdőzőket az af­rikai Burkina Fasóban. Ha sike­rül, hamarosan az argentin né­zők is találkozhatnak egy Colin Foster-féle meglepetéssel. ___________H. I. GY.' Mag yarul - magyarán Fény - árnyék A cím szemléletes példája annak a nyelvtani jelenség­nek, amelyet a szavak je­lentésük szerinti csoporto­sításában antonímiának (ellentétes értelműségnek) nevezünk. Az azonos és/vagy rokon értelműség- gel együtt tartjuk számon, beszélünk róla. A filozófiában, illetve logikában az egymást kölcsönösen föltevő és ki­záró fogalmak és ítéletek ellentét­párja. A dialektika megnyüvánulá- sa gondolkodásunkban, követke­zésképpen nyelvhasználatunk­ban. Az irodalom, a stilisztika gyakran alkalmazott (szó) kép­ként tartja számon. A Magyar szó­kincstár c. legfrissebb szótárunk minden címszó antonímáját, anto- nímáit is tartalmazza. Az ég-föld, élet-halál, jó-rossz, hideg-meleg stb. igazi ellentétpá­rok mellett a legtöbbet a -tálán, -télén, -atlan, -etlen képzőkkel al­kotunk a megfelelő alapszóból. Létezik még a -tlan, -tlen mint a -tálán, -télén-nek rövidült és önállósult alakváltozata. Az -atlan, -etlen első magánhangzó­ja pedig eredetileg a szótőhöz tartozott. Az így képzett szavak némelyike egy többé-kevésbé is­métlődő résszel megrövidült. A büntetlen a bűntetetlen-böl, az okvetlen az okvetetlen-bői. A nyelvújítás ezt a természetes rö- vidülé'st utánozta, s megalkotta a korlátlan alakot a korláttalan- ból, a közvetlen-t a közvetetlen- ből. A -hatatlan, -he-tetlen a nyelvújítók gyakorlatában szin­tén megrövidült. A javíthatlan tí­pust a nyelvművelők (ortológu- sok) oly hatásosan kárhoztatták, hogy csak a vízhatlan maradt, de ma már a vízálló járja ehelyett is. Ha szabályt keresünk, csak ad­dig jutunk el, hogy a -tlan, -tlen, -tálán, -télén főleg igéhez és fő­névhez járul (szüntelen, unos-un- talan, sótlan, szódon), de mellék­névi alapszavú is lehet (bátorta­lan, boldogtalan, tisztátalan). Rit­kán, de ilyenekkel is találkozunk, mint az ébertelen, őszintéden, de a szigorúbb ítéletű vagy kifino­multabb ízlésű nyelvművelők el­lenérzéssel fogadják. A széptelen, jótlan-féle alakok még nyelvi já­téknak is gyengécskék, mivel nincs szükség rájuk. Az ún. fosztóképzők használa­ta nem lehet gépies, mert az alak- változatok gyakran jelentésmeg­oszlással járnak. Aligha téveszti össze az ép nyelvérzékű magyar anyanyelvű ember a gondatlan és a gondtalan, a lelketlen és a lé­lektelen párokat; a nyelvtanban jártasabbak a tárgytalan és a tár­gyatlan alakokat. Sokan érzik továbbá, hogy nem azonos az arcátlan és az arc­talan. Az első ugyanis a szemte­len, pimasz, szégyentelen, sze­mérmetlen választékos illetve ré­gies szinonimája. A második pe­dig olyan, rendszerint személy, akinek nincsenek egyénítő, a személyére jellemző vonásai. Vagy csak véletlénül cserélhető fel az álmatlan és az álomtalan. Az első rendszerint gyógyszert szed, hogy nyugodtak legyenek az éjszakái, a második pedig olyan mélyen alszik, hogy nin­csenek álmai, vagy ébredés után nem emlékszik rájuk. A földes antonímja a földeden és a földtelen egyaránt lehet. Ér­telmezésük házi feladatnak is fel­fogható. Az anyás-anyátlan, apás-apátlan pedig nem igazi el­lentétpárok. Vajon miért? Rónai Béla Színházi évad Mohácson A Bartók Béla Művelődési Köz­pont szervezésében szponzori támogatással indul a bérletes színházi évad Mohácson a Kos­suth Filmszínházban. Az októ­ber ötödikétől árusított bérletek négy darab megtekintését kínál­ják. A nyitó előadás október 22- én lesz, a Budaörsi Játékszín Feydeau „Az úr vadászni jár” cí­mű bohózatát mutatja be. No­vember 20-án Müller Péter „Szo­morú vasárnap” című kamara­musicalje kerül színre a Vidám Színpad előadásában. A januári­februári kínálatot várhatóan a Merlin Színház vendégjátéka je­lenti Claudel „Angyali üdvözlet” című drámájával, majd tavasz- szal ismét a Vidám Színpad ven­dégeskedik Mohácson. A bérle­teket a művelődési központban személyesen vagy a 69/511-124- es telefonon lehet előjegyezni. B. R. Fúvósok lengyelországi vülámtumén A partnerváros polgármestere ragaszkodott a vendégszerepléshez A zenekar tagjainak már nem gond napokra „fölcuccolni”, a buszban a formaruháknak, hangszereknek, meg az elemózsi­ának is alkalmas helyet találni. Megszokták a több napos kül­honi ve-'H égszereplést - no meg a sikert is, s ez utóbbi az el­múlt hét végén sem maradt el, a lengyelországi bemutatkozá­suk alkalmával. Pénteken hajnali négykor kissé ál- mos-fázósan vártak a lengyelor­szági Siemiano-vicéba, Mohács partnervárosába induló emeletes buszra a város főterén a Mohács- Somberek-Palotabozsok Ifjúsági Fúvószenekar tagjai, az őket kísé­rő szülőkkel együtt. A termetes jármű bendőjébe közben már a művelődési háznál berakták a do­bokat, egyéb holmit, aztán a ze­nészeket minden felszerelésükkel együtt elnyelte a busz. Somberek volt a következő megálló, majd Palotabozsok, s amikor mind a hatvanhárom zenekari tagot föl­vezényelte a buszra Dobos József, az együttes karnagya, a Zeneisko­la igazgatója, előkerültek a kispár­nák, és videózáshoz, no meg fo­lyamatos eszegetéshez kényelem­be helyezkedett a társaság. Amikor azonban a tizennégy órai út után a nyolcvanezer lakosú város három különböző pontján ki­jelölt szálláshelyen fekhelyet vá­laszthattak maguknak a fúvósok, a Berkenye nevű vendéglőben elfo­gyasztott bőséges vacsora után sem volt senki álmos. A nagyobb fiúk például még órákig fociztak, a ki­sebbek, és a lányok viszont pa­rancsra gyakoroltak. A szombat délelőtt is próbával indult, mert li­kőr Katowice főterére sorakozott föl az együttes, hogy az ottani hagyo­mányokhoz híven ezúttal az ifjúsá­gi zenekar szórakoztassa a belváro­si közönséget, ahogy azt fölváltva teszik náluk tavasztól őszig más és más együttesek. Már a sorok ren­dezgetése közben megálltak az em­berek, s a bevezetőnek előadott in­duló pattogó ütemére mind többen állták körül a zenészeinket. A hall­gatóság sorából kilépve akadt, aki a kottába is belepillantott, egy úr pe­dig elismerő szavait követően meg­jegyezte, hogy ő a katowicei zene- művészeti főiskola igazgatója. A Katowice belvárosában tett séta után Krakkóba kirándult a csoport. Vasárnap megint csak próba előzte meg a délutáni menetze­nét Siemia- novice egyik kerületében, ahol nagy­szabású bú­csút tartottak éppen, majd egy parkban álló kas­tély előteré­ben a mohá­csiak egy­órás koncert­je vezette be a lengyel bá- nyász-fú- vószeneka­rok fesztiváljának díjkiosztó ün­nepségét. Természetesen újabb fergeteges sikert aratott a zenekar. Siemianovice polgármestere a hétfő reggeli búcsúzáskor el­mondta, hogy amikor első mo­Katowice főterén Henryk Mrozek (jobbról), Siemianovice polgármestere köszöntötte Dobos József karnagyot és a fúvószenekart hácsi látogatása alkalmával hal­lotta a fúvósokat szerepelni, elha­tározta, talál módot a vendégsze­replésükre. Egyúttal kijelentette, nem csupán egy alkalomra gon­dolt! BERTA MÁRIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom