Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-07 / 184. szám

2000. Júuus 7., PÉNTEK HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal A magyar kultúra kupolája Nemsokára száz esztendeje annak, hogy az első tervpályázatot kiírták a Nemze­ti Színház létrehozása érdekében. A mai napig közel háromszáz terv született, de nem sokkal kerültünk közelebb a megvalósításhoz. Legutóbb hét meghívott építész pályázott eredményesen, de Schwajda György kormánybiztosnak, a zsűri társelnökének más elképzelései vannak. Az egyik legizgalmasabb és legszebb terv a negyedik helyezést elérő Kossuth-díjas Dévényi Sándoré (kis képünkön), akinek munkájáról a zsűri többek között azt jegyezte meg, hogy formagazdag és sokszínű, de költségnövekedést és hosszabb építési időt igényel. Márpedig az épületnek 2002. március 15-re el kellene készülni. A Duna-parti főhomlokzat Az 1837-ben épült Pesti Magyar Színház 1875-ös átépítésével született meg az első Nemzeti Színház, melynek tervezője a ba­ranyai származású Skalnitzky Antal volt. Ezt az épületet 1913-ban bontották le, de 1912-ben még kiírtak egy tervpályázatot az újra. Akkor 33 pályaművet nyújtott be 30 építész, s a második helyezett annak a Bá­lint Andrásnak a nagyapja volt, aki az em­lékezetes Erzsébet téri gödörnek az igazga­tója volt rövid ideig. Bár Medgyaszay István kapta az első díjat, de később a díjazottak számára újabb pályázatot írtak ki, melyen a Tőry Emil-Pogány Móric páros győzött. A terv az I. világháború miatt nem valósulha­tott meg. 1965-ben nemzetközi pályázatra került sor, melyre 92 terv érkezett, s még ugyan­ebben az évben robbantották fel a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházat, amely erede­tileg Népszínházként működött. Jellemző a korra, hogy a felrobbantott épületet egy év­vel korábban, 1964-ben újították fel. Két második díjat osztottak ekkor ki, s az egyik tulajdonosa, Hofer Miklós kapott megbízást ....... a tervezésre, de abból sem le tt semmi. 1988-ban követ­kezett a harmadik pályázat, melyet egy ötletpályázat előzött meg a lehetséges helyszínekre vonatkozóan, s ekkor javasolta 17 a 78- ból az Engels, tehát a mai Erzsébet teret. Az 1989-es építészeti pályázatra 32 terv érkezett, a győztes Ligeti Béla volt, de a színház megvalósítását az új kormány le­vette napirendjéről. 1997-ben 73-an pályáz­tak, melynek első díjasa a nyíregyházi Bán Ferenc lett, aki az 1989-es megmérettetésen második helyezést is elért. Az ő tervéből a nevezetes gödör valósult csupán meg. A legutóbbi meghívásos pályázat hét újabb „versenyzőnek” adott lehetőséget, A főhomlokzat A Dunára néző főhomlokzaton a technológia megkövetelte zárt, szigorú tömeget ellensúlyozza az előcsarnok, mely a Duna hullámait idéző oszlopsorán lebegteti a színház meg­határozó látványelemét, a kupolát. A fehér árkádsor mögötti sötét üvegháttér kiemeli az oszlo­pok lágy formáit, éjszaka pedig a kontraszt megfordul, a ki­világított üvegfal előtt sötét árnyakként hullámzanak. Az előcsarnok minden szintjén a kupola pillérei vizuálisan egybefogva jelennek meg, és ezeken a felületeken mar­káns színezésű falképsorozat fut végig, esti kivilágításban homlokzati elemként is érvényesülve. Négy hangsúlyos oszlop a karzatra vezető lépcső tömör kőtömbjét, illetve átdöfve az épületet, a homlokzat felett le­begő négy szoborfigurát tartja. terület jelezte a „tiltott zónát”. A tervezés tehát mindössze az előcsarnokra, az iro­dákra, az öltözőkre és a homlokzatra korlá­tozódott, voltaképpen egy épület öltözteté­sére nyílott lehetőség. Ez az építészet törté­netében nem először fordult elő, híres épí­tészek is vállaltak ilyen feladatokat, amely másképp is elképzelhető, de alapvetően el­fogadható koncepciót takar hagyományőr­ző, ünnepélyes, barokkos, 600 főt befogadó nézőterével. Bár meghívásos pályázaton indult Dévé­nyi Sándor, de alapvetően nem szereti ezt a műfajt, sokkal inkább azt, amelyben min­denkinek esély adatik a megmérettetésre. Az is furcsa volt számára, s a korábbi gyakorlat­tal ellentétes, hogy a kiírás elfogadása után tudták meg a hetek a zsűri összetételét, amely voltaképpen megfelelt a törvényi elő­írásoknak, tudniillik annak, hogy a tagok egyharmada lehet csupán laikus. Jelen eset­ben öt építész mellett Schwajda György kor­mánybiztos és Várhegyi Attila államtitkár képviselte ez utóbbi réteget. <é V köztük Dévényi Sándor Kossuth-díjas épí­tésznek. A pályázat kötött volt, mondja Dé­vényi, a kiírás szerint a színpadhoz, a szín­padtechnikához és a nézőtérhez nem lehe­tett hozzányúlni, mert azok tervét Siklós Mária készítette. A kiíráshoz mellékelték is azokat az alaprajzokat, melyeken sraffozott Dévényi Sándor szerint nem annyira meg­alázó, mint azt sokan állítják, hiszen az épí­tész mindig is szolgáltat, azt a feladatot végzi el, amellyel megbízzák. A Dévényi-féle terv az ésszerűség határa­in belül betartotta ezeket a megszorításokat, csupán elhanyagolható mértékben változta­tott Siklós Mária koncepcióján, például az alaprajzot tengelyesen megtükrözte, hogy az épület ráférjen a telekre. Az épület eszmei­ségét pedig két fő irányban határozta meg. Az egyik a Dunára való tájolás, a folyót Eu­rópa tengelyeként értelmezve, amely ugyanakkor Magyarország középvonala, Pannónia határa, Budapest főutcája is. Úgy gondolta, hogy a Nemzeti Színház az egyik legjelentősebb középület lesz, amely a Du­na révén kapcsolódik a hasonlóan fontos, jelkép értékű magyar intézményekhez, így tehát annak a Dunára kell nyílnia, azzal együtt élve, igazi Duna- palotaként. Dévényi a színház meghatározó épí­tészeti elemének gondolta a kupolát, mert úgy véli, hogy az ország sorsát be­folyásoló, meghatározó intézményeket befogadó épületek mind kupolával koronázottak, hiszen a magyar államiság kupolá­ja a Vár, a magyar keresz­ténységéé a Bazilika, a magyar demokráciáé pe­dig a Parlament, így a ma­gyar kultúra kupolája le­hetne a Nemzeti. Dévényi szerint torzí­tás, hogy Siklós Mária esetében a média csupán azt hangoztatja, hogy az építész Schwajda György házának tervezőjeként ismert. Tudni kell róla azt is, hogy számos magyar színház átépítését ter­vezte, köztük van az Opera, a Madách, a Víg, a Szolnoki Szigligeti és a Pécsi Nemze­ti Színház is. Siklós Mária programterve Dévényi csalódott, de nem azért, mert nem ő lett a pályázat győztese, hanem azért, mert annak ellenére, hogy feladatát érzése szerint jó eredménnyel elvégezte, munkáját semmibe vették. A beérkezett tervek nem kapták meg a nekik járó, előre beígért publi­citást: nem mutatták be őket, nem készült róluk semmiféle kiadvány. Csekély vigasz, bár nem lebecsülendő, hogy Dévényi terveit ősszel a pécsi Művészetek Háza kiállítás ke­retében az érdeklődők elé tálja. Abban, hogy végül is jó színvonalú tervet tudott benyújtani, sokan segítették: Bara­nyai Bálint és Halas Iván építész-tervezők, Keserű Ilona Kossuth-díjas festőművész, Pa­lotás József Munkácsy-díjas és Pál Zoltán szobrászművészek. Dévényi Sándor, mint a Dél-dunántúli Építész Kamara elnöke arra a kérdésünkre, hogy elképzelhető-e Siklós Mária kizárása a kamarából, azt válaszolta, erre megvan az esélye. Túl a törvényi előírásokon, a kama­rának is van szigorú etikai és tervpályázati szabályzata. Ha pedig kizárásra kerül, a ha­tályos jogszabályok értelmében nem ter­vezhet Magyarországon, illetve a terveket az építési hatóság nem engedélyezheti. Az engedély visszautasítására egyébként e nél­kül is megvannak az esélyei, hiszen Siklós Mária terveit novemberben már egy rangos szakmai bizottság elutasította. Most sincs nagyobb esély az elfogadásukra, hiszen lé­nyegében ugyanazokról a tervekről és ugyanarról a bizottságról van szó. Ha pedig erre sor kerülne, és újabb pályázatot kelle­ne kiírni, legalább öt hónapot csúszna a megvalósítás, persze csak akkor, ha az újabb pályázat minden szempontból ered­ményes lenne. Erre viszont az eddigi közel százéves, nemesnek riem nevezhető ha­gyományok figyelembevételével, nem sok esély mutatkozik. CSERI LÁSZLÓ MÉSZÁROS ATTILA Léggömb Szegény jó paptanár dehogy gondolta, hogy gyakorlatot csi­nál. Megtöltötte az ökörhólya­got meleg levegővel, s a 69 cen­timéter átmérőjű luft éppen tegnap 215 éve, a piarista Sza­bik Ferenc, a szegedi Tisza-par- ton a levegőbe engedte. Ezzel a kísérletével ő volt az első, aki hazánkban léggömböt eresztett a magasba. Számos követője lett. Oly­annyira, hogy a politikai gya­korlatban - azaz a hétköznap­jainkban - szinte mindenna­pos már a léggömb. Különösen a szabad választások óta. Bár akár még visszább is mehet­nénk, hiszen a hetvenes-nyolc­vanas évek viszonylagos gazda­sági stabilitása és életszínvona­la sem volt más, mint egy ideo­lógiával töltött, és a külföldi tartozások nem is olyan mézes­madzagján ringó léggömb. Szépen ki is pukkadt. Ám jöttek az új bohócok, s „Van másik!” jelszóval rögtön elővet­ték a következőt. Politikusaink­nak - valódi tisztelet a kivétel­nek - ebben az egyben tényleg igazuk van. Csak úgy röpköd­nek fel a léggömbök, s durran­nak szét a választási ígéretek, ám továbbra sincs semmi prob­léma, mert van - és lesz is - másik. De ne legyünk igazságtala­nok, mintha bizony csak szoro­sabb honunkban, Baranyá­ban, Pécsett lennének szószá­tyárok - megint tisztelet a kivé­telnek - a politikai babérokra vágyók. Helyesebben a hata­lomra. Végül is utak, kitörési lehetőségek, munkahelyek, la­kások, közbiztonság - szóval elég színes luficsokor lengett itt is a levegőben. Mondani sem kell, pártszínektől függetlenül. Lassan számot vet a válasz­tópolgár, félidőben vagyunk. Jó néhány léggömb szétdurraná- sának már a hangja is elve­szett, mások most pukkadnak el, néhány még lebeg. Ahogy várható volt, most már a leve­gőnél is könnyebb fajsúllyal. A különös csak az, hogy ez a sok feleresztett, nyúlós anyagból ■ formált, közismerten nem túl tartós holmi micsoda komoly, súlyos alapként szolgál mind­azoknak, akik miközben a le­vegőbe engedték, nagyon is a földi hatalomban eresztettek gyökeret. Igaz, léggyökeret, mert végül is mi a mézesma­dzag az ígéret és a politika kö­zött? KOZMA FERENC ________________ pa rlagfu.hü Hu. Azaz hú. A kezdődő pollen­helyzetre való tekintettel időn­ként könnybe lábadok (sok ma­gyarnak nedvesedik el a szeme az utóbbi években szezonáli­san, a fűre érzékenyen, vala­mint a mindennapok egyéb csa­pásai eredményeként is, a világ­ra érzékenyen), s nagyokat tüsszentek, ami valamikor negyven-ötven éve még a helyes­lés (illetve á kicsattanó egész­ség) jeleként volt ismert. Az mondják a szakemberek, hogy évről évre fokozódik az al­lergiahelyzet, s talán éppen ezért került föl az égi csatornák­ra (www.parlagfu.hu) minden tudnivaló a virágporokról. Köz­tük például az orvos tanácsai, s az is, hogy fűszezonban az érzé­kenyek ne sokat tartózkodjanak a szabadban, s lehetőleg csukott ablakkal éljenek, autózzanak. Vagy ha teltetik, utazzanak el a világ olyan részébe (le a sarkkör mentére vagy valahova, az óceá­nok övezte korallzátonyokra), ahol garantáltan tiszta a levegő. Nos, ugye meglehetősen könnyű e tanácsokat követni, hiszen a szezon mindössze két-három hónapig tart, ami végeredmény­ben nem is olyan sok. Attól függ persze, hogy mihez viszonyí­tom. Hiszen erre a néhány hó­napra kéne vagy zárt ablak mö­gül lesni a virágpor-telítettséget vagy befizetni valamelyik utazá­si irodánál egy hosszabb full extra programra, mondjuk a messzi, virágfüzéres lányokkal hemzsegő Tahitiba. De jó, hogy akad alternatíva. Külön öröm, hogy Pécsett is van mérőállomás (összesen ti­zenhárom helyen lesik a tüsz- szentőport az országban), s vagy megkérdezem őket, vagy felmegyek az internetre, s azon­nal megtudhatom, hogy mikor mire számíthatok. Egyébként magam is beállhatnék mérőál­lomásnak, hiszen szervezetem is jó érzékelő, s tegnap azt jelez­te, hogy még meglehetősen ala­csony aparlagß pollenszórása Ugyanis egyelőre csak pislogok, még nem jött elő a viszkető al­lergia, a ta....nyam-nyálam egy­ben napok utálatos időszaka. Az, amikor az ember kénytelen önmagával is többet törődni, foglalkozni, s ülőnként környe­zetéből is aggódó sajnálatra, részvéttekintetekre lel, s ez sem akármi, manapság. Hála a polleneknek. hetedik oldal HOLNAP Riport Az önkormányzatiság erősí­tésével Európához. Dr. Toller László: ,Ma azt lá­tom, hogy a demokráciának deficitje van Magyarorszá­gon. Már nem titkolt, totá­lis hatalmi berendezkedés jellemzi a kormányzatot a gazdaságban is. ” Tárca Egy öregember, azaz Bükkösdi László emlékiratai­ból, aki azt írja: „Egyszer nagyravágyásom az uralko­dó osztály soraiba emelt. Föld alatti csillés lettem az uránbányában. Ez volt akko­riban az egyetlen mód, hogy Pécsett lakást kapjak. Portré Elkötelezte magát a közművelődésnek Komló szerencsés városnak mondható, legalábbis ami a közművelődést illeti. Ezt annak is köszönheti, hogy nem sok ilyen nagyságú város dicsekedhet színház- és hangver­senyteremmel, s ilyen felkészült vezetővel.- A Színház- és Hangversenyterem a kezdetektől önálló intézmény volt?- Az azóta megszűnt Művelő­dési Központ részeként műkö­dött, aztán önállóvá vált. Bár a gazdasági ellátó szervezethez tar­tozik, de elkülönített költségve­téssel, s mára hozzánk csatolták a Közösségek Házát is.- Tehát ez a komlói kuhúra fel­legvára.- Amióta megszűnt a Zrínyi és a Május 1 Művelődési Ház, csak mi maradtunk, 20 fős létszám­mal, akik a komlói közművelő­dést összefogjuk, és helyet adunk csoportosulásoknak a gyerekektől a nyugdíjasokig.- A Pécs számára is irigylésre méltó intézménynek megfelelő a kihasznált­sága?- Az épü­let befogadó színháznak épült, kez­detben a Pé­csi Nemzeti Színházzal volt is szerződésünk, Vas Zoltán Iván rendezett itt darabokat, de ez hosszú távon nem volt működő­képes. Ma a kaposvári és a veszp­rémi színház műsorai képezik a programunk gerincét, és a 330 fé­rőhelyes nézőtér még nem volt 80 százalékosnál rosszabb kihasz- náltságú.- Gondolom egyéb programjaik is vannak.- Havonta tíz az átlag, vannak gyerekelőadások, iskolai bemu­Hamóczy Csabáné 1949-ben született Komlón. A Pécsi Tanár­képző Főiskolán szerzett magyar-történelem szakon diplomát 1972-ben. Tíz évig tanított a komlói kenderföldi iskolában, majd 1982-től kezdetben művészeti vezetője, aztán igazgatója a Színház- és Hangversenyteremnek. Egy lánya és két fia van. tatók, városi ünnepségek, test­vérvárosok együtteseinek pro­dukciói.- Akkor nem kevés a teendő.- Rengeteg, de szerencsére na­gyon jó a csapat, lelkesek, vala­mennyi népművelő itt született Komlón.- Hogyan került erre a pályám?- Fiatalon sokat jártam színház­ba és hangversenyekre, apám is kórus- és zenekarszervező volt tár­sadalmi munkában. Aztán Páll La­jos, a Művelődési Központ igazga­tója keresett meg, hogy lenne-e ked­vem ezt csinálni.-Könnyen váltott? - Néhány év iskola utáni nosz­talgia következett, de elmúlt.- Nem vágyott Pécsre, Budapestre?- Három évig éltem Pécsett, de olyan honvágyam volt, hogy majd­nem belepusztultam. Könyörög­tem a férjemnek, hogy költözzünk vissza.- Tehát megtalálta a helyét.- Igen. Én borzasztó tevékeny vagyok, sohasem unatkozom. Ol­vasok, zenét hallgatok, s várom, hogy napokon belül nagymama le­hessek. CSERI LÁSZLÓ i i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom