Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-05 / 122. szám
y| 2000. Május 5., péntek HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Egy különös alapítványi ügy: lebegő pénz, határozott válasz Egy osztrák-magyar orvos jelentős összeggel támogatta és szeretné még támogatni a továbbiakban is a Pécsi Tudományegyetemen német nyelvet tanuló tehetséges diákokat. Felajánlására azonban - számára és egyelőre az egyetem számára is - érthetetlen módon eddig nem kapott választ. Dr. Franz Fuhr (első kis képünkön) valójában Puhr Ferenc. Édesapja, a pécsi nyelvész, olyan tudományos tekintélynek számított, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) emlékkötetet adott ki munkásságáról. Lakóháza falán ma tábla őrzi nevét. Idősebb Puhr a német nyelvvel foglalkozott. Fia, az Ausztriában élő orvos ezért is csatlakozott egy pécsi egyetemi alapítványhoz a németül tanuló diákok támogatása érdekében.- Amikor Puhr úr csatlakozott az egyetemi alapítványhoz, három kívánsága volt - mondja Szilágyi László (második kis képünkön) kuratóriumi titkár. - Egy pályamű elkészítése - ez az a bizonyos kötet, amely édesapjának és munkásságának állít emléket -, egy emléktábla, ugyancsak édesapja iránti tiszteletből - ez is már volt lakóháza falán van -, illetve a németül tanuló tehetséges egyetemisták támogatása. Mi úgy gondoljuk, mindhárom feltételnek eleget tettünk. Puhr Ferenc most St. Veitben dolgozik. Határozott időre választva az ottani Lions Club elnöke. Ebbéli tiszte alapján módja van a rá bízott pénzügyi keret egy része felett - szabad belátása szerint - rendelkezni. Úgy gondolta, hogy amíg elnöki megbízása szól - idén júniusban lesz újból választás a Lions Clubban -, további 20 ezer schillinget utal át az alapítványnak. Ez közel 400 ezer forint.- Puhr úr további felajánlását is szívesen fogadjuk - folytatja Szilágyi László. - Amint hivatalosan is megkeresi egyetemünket, reagálunk a felajánlására. A pénzt tehát csak júniusig használhatja fel, illetve - másik oldalról - kaphatja meg a Pécsi Tudományegyetem. Puhr úr azonban a válaszra vár. Már korábban is volt kifogása az alapítvány kezelésével szemben. Egy levelében ezt írja: „A JPTE sajnos nem tartotta be a megállapodásban foglaltakat. ” Később hozzáteszi: „Ezek után csak azt gondolhatom, hogy az egyetem nem kíván anyagi támogatást. ”- Az egyetemnek minden fillérre szüksége van - szögezi le Szilágyi László. - A Puhr úr által megfogalmazott észrevételekkel az a gondunk, hogy - amint ő kívánja - tételesen nem lehet bontani a diákok utaztatására fordítható összegek forrásait. Az alapítvány kuratóriumába egyébként minden kar delegál egy-egy oktatót és egy-egy hallgatót. Elnöke dr. Bruhács János professzor, a szakmailag magas szinten elismert jogász. A törzstőke az alapításkor 5 millió forint volt, ehhez csatlakozott 1994-ben felajánlásával - 150 ezer forinttal - dr. Puhr Ferenc. A kuratórium ezt a felajánlást 1995 februárjában fogadta el. Az osztrák-magyar orvos azóta évente kéri az elszámolást. 1998-ban azonban már írásban is rögzítette kifogásait, a tételes felsorolás hiányát. Véleménye szerint ugyanis - fogalmazta meg - fennáll a veszélye annak, hogy a rendelkezésre álló pénzt nem az alapító szándéka szerint használják fel. A múlt év végén jelezte ezt az észrevételét az egyetemnek. Amikor idén tavasszal Puhr Ferenc Pécsett járt, szeretett volna találkozni a rektorral. Ennek elmaradása bántotta az orvost, „Személyes találkozást kértem a rektor úrtól. Kérésem ezúttal is válasz nélkül maradt. ” Amikor azonban Puhr úr néhány napot a városban töltött, az egyetem rektora éppen nem tartózkodott itthon. Igaz, erről elmulasztották értesíteni az alapítványi támogatót. Viszont az újabb 20 ezer schillinges felajánlásról eddig az egyetem semmiféle hivatalos értesítést nem kapott. Volt, amikor csak négy, volt, amikor 9 millió forintot fordított az alapítvány a törzstőke kamataiból az egyetemisták tanulmányútjaira. Különösen 1997 volt ilyen szempontból gazdag esztendő. A következő év második felében az egyetemistáktól több mint 5 millió 700 ezer Dr. Franz Puhr forint támogatásra érkezett igény, a sikeres pályázatok révén másfél milliót ki is osztottak a diákok között. Évente egyébként kétszer lehet pályázni. Csak a németül tanuló ifjú tehetségek a múlt év első felében 150 ezer, a másodikban 200 ezer forintot kaptak külföldi tanulmányútjaikra. Az alapítvány részletesen vezetett kimutatásaiban egyébként felbukkan India, Japán és Szibéria is, mint a diákok célja. A tételes elszámolás - az adományozó által adott összeg felhasználásáról - azonban nem lehetséges. A diákok tanulmányútjaira szánt felajánlások nem különíthetők el, nem bonthatók személyekre, érkezzenek bárhonnan és bármennyi. Külön kiemelni ebből, hogy ki volt az, akit ebből németországi útján pályázata alapján támogattak, nem lehet. Az alapítvány, sőt végső soron az utóbbi hónapok történései miatt maga a Pécsi Tudományegyetem is különös helyzetben van. Az integráció nem csak intézeteket, karokat, tanszékeket, egzisztenciákat érint, de maga után vonja olyan intézményei működésének átgondolását is, mint amilyen például az alapítvány, amely az egyetemtől független jogi személy. Májusban várható, hogy ez utóbbi vonalán is megpróbálnak tisztán látni, átgondolni az új körülmények közötti helyzetét, jövőjét. Hozzá kell azonban tenni, hogy a Puhr Ferenc által hiányolt választ megelőzően az egyetem vezetése és az alapítvány meglehetősen sok dokumentumot tudott felmutatni, amelyekben igyekeztek párbeszédben maradni az orvossal és a lehetőségek engedte módon tájékoztatni a csatlakozó alapítványi pénzek felhasználásáról. Szilágyi László elismeri, a Puhr Ferenc által legutóbb kilátásba helyezett 400 ezer forint is nagyon jól jönne. Úgyanakkor azt is megemlíti, hogy az orvostól majdnem minden évben kétszer is kapott számon- kérő levelek zavarba hozzák a kuratóriumot, mert a korábban említetteket alátámasztó APEH-rendelkezés szerint egyszerűen nincs is módjuk minden fillérről, az egyedi forrásokról számot adni. Az évente rendszeresen megismétlődő számvevőszéki, ügyészségi és bírósági vizsgálatok eddig soha semmilyen szabálytalanságot az alapítvány működésében nem találtak. Más oldalról figyelembe kell venni Puhr Ferenc feltételeit. „A pályamű írójának honoráriuma, a lektori díj és a nyomdai költségek után fennmaradó összeg kamataiból, továbbá később érkezett átutalások kamataiból a német nyelven külföldön tanuló hallgatókat támogassa az egyetem. ” - írta 1994 decemberében, amikor csatlakozási szándékát jelezte. (A pályamű egy, az édesapjáról írt tanulmány.) Az annak idején felajánlott százötvenezer forint megmaradt részéből bizony, nem sok diákot és nem sokszor lehet külföldre utaztatni. MÉSZÁROS A. Puhr lapunknak küldött levele Édesapám és szülővárosom egyeteméhez fűzött hálából és tiszteletből valamint tehetséges, német nyelvet tanuló egyetemisták támogatására 1995-ben csatlakozó alapítványt tettem a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. Az egyetemi alapítvány akkori összegéhez képest - e csatlakozó alapítvány induló tőkéje jelentős hányadot képviselt. A JPTE sajnos, nem tartotta be a megállapodásban foglaltakat. Erre többször felhívtam a rektor úr figyelmét. Most, pécsi tartózkodásom alkalmából személyes találkozást kértem a rektor úrtól. Kérésem ezúttal is válasz nélkül maradt. Ezek után csak azt gondolhatom, hogy az egyetem nem kíván anyagi támogatást. Rendben. Engem úgy neveltek, és új hazámban is úgy szokás, hogy a kérésre, levélre válaszolnak. Elismerésem és köszönetem viszont ezúttal is azoknak, akik alapítványomat munkájukkal segítették. MÉSZÁROS ATTILA Részrehajlás Azért néztem a térképre - Európáéra -, mert hirtelen oktalan gondolat futott át az agyamon. Mekkora is Magyarország? Mármint a többihez képest. Kis ország vagyunk, mondjuk, és mondják ránk. És mekkora ezen belül egy-egy megye, avagy éppen régió? Eszembe jutottak ilyen mondatok, hogy az EU a régiókra, a határokon átnyúló együttműködésre figyel, meg hogy a megye Nyugaton már nem köz- igazgatási, gazdasági realitás. Közben az asztalomon fekvő papírra pillantottam. A baranyai önkormányzati vezetők e heti programjai. Közöttük számos olyan esemény, amely nemzetközi kapcsolataink erősítését szolgálja. Országok és területeik közül az ausztriai Steiermark, az angliai Devon-megye, Bosznia-Hercegovina, a horvátországi Tuzla- tartomány van megemlítve, s egy ugyancsak ebbe a körbe tartozó, de szélesebb spektrumú rendezvény, a határ menti együttműködés lehetőségeiről. Mindez négy napon belül. A megye vezetői azért lobbiznak ilyen nagy lendülettel, hogy amit lehet, kikaparjanak Baranyának az EU-előcsatlakozási kasszából. S teszik ezt - legalábbis szerintem - azzal a részrehajlással, hogy bár regionális szemlélettel és programokkal kell az EU-pénztár felé araszolni, de azért elsősorban Baranyának kellene belőle szakítani. Nem szokták a címben jelzett magatartást pozitív előjellel említeni. És nem arról van szó, hogy éppen milyen „előjelű” önkormányzata van a megyének. Ha másik lenne, az is ezt csinálná. Becsülöm ezt a harcot a jövőért, a gödörből való kilábalásért. Akkor is, ha szélesebb körben kibontakozó eredményei majd csak később érzékelhetők. Mert a harc nem egyszerűen csak a pénzért (befektetőkért, turistadömpingért, piacért, nevezhetjük sok néven) folyik, hanem egy általánosnak mondható európai közvélemény megváltoztatásért is. Hol van Magyarország? Mekkora? És ezen belül Baranya? Az mi? Hát ezért is van néha négyöt napon belül Tuzlától Devonig valaki nálunk, vagy éppen mi ott. ' } Egy csepp fertőzés Mindig tudtam, hogy jócskán hátul kullogunk az uniós országokhoz képest a marketing munkában. Alapjában véve ez nem gátolhatja a közösséghez csatlakozásunkat, de mindenképp meghatározó hátrányok érnek majd bennünket emiatt az élet minden területén. Itt van erre egy klasszikus külföldi példa: 2 millió kanadai dollár üti annak a markát, aki tudományos bizonyítékkal tud szolgálni a titokzatos kanadai taviszömy, Ogopogo létezéséről. Ogopogo tulajdonképpen a skót Nessie-re hasonlít a legjobban: őt is sokan vélték már látni, ám bizonyíték nélkül. Ezt megelégelvén a helyi üzletemberek díjat tűztek ki Ogopo- góra. A kígyószerű szörny állítólag a 135 kilométer hosszú, 720 méter mély Okanagan tóban tanyázik, és japán kutatók pár éve már radarral keresgélték, ám kifogytak a pénzből, mielőtt az egész tóval végeztek volna. Sokan úgy gondolják, hogy a 2 millió dolláros pályázat valójában rendkívül kedvező idegenforgalmi befektetés. A pénzt aligha kell kifizetni, viszont felajánlásának híre növelni fogja azok számát, akik Ogopogóra lesve a tóparti szállodákban töltik a vakációjukat. Hasonló módon próbálnak a már elhíresült Loch-Ness-i szörnyből is tőkét kovácsolni: a skót tó körül 12 kamerát állítottak föl, melyeket az internetezők a világ bármely pontjáról elérhetnek, figyelve a tó tükrének minden rezdülését. Az ötlet tehát adott. A baranyai tavaknál (Dombay-tó, Abaligeti tó stb.) évek óta a helyi ÁNTSZ önszorgalomból és önerőből vizsgálja a fertő- zöttséget, a vírusok jelenlétét, míg az üzemeltetők a strandot is többnyire csónakázóhelyként tüntetik fel, hogy ne kelljen költséges vizsgálatokat megrendelniük. Nos, az ÁNTSZ nemrég úgy döntött, ha nem kapnak rá pénzt, csökkentik az egészségvédő őrjáratok számát. Lassan itt az idő kiírni egy pályázatot a legtöbb vírust begyűjtő látogató címre, mondjuk, egyhetes ingyen strandbérlettel jutalmazva a legeredményesebb bakté- riumvadászt. Portré Az erkölcs nem osztódhat Nagyobb ünnepeken látni (ő volt a pécsi II. világháborús emlékmű kuratóriumának elnöke) hadbíró ezredesi egyenruhájában, hófehér hajjal, kitüntetéseivel. Az utóbbiakat mind a rendszerváltás után kapta; aktív nyugdíjasként kapcsolódott be az ötvenes években megnyomorított emberek rehabilitációjába mint a Történelmi Igazságtételi Bizottság (TIB) megyei elnöke. hetedik oldal HOLNAP Vélemény Wekler Ferenc, az Ország- gyűlés alelnöke holnapi számunkban megjelenő írásában a Feked-Véménd- Ófalu-Bátaapáti térségében tervezett atomtemető előkészületeiről, a jelenlegi helyzetről és lehetséges megoldási lehetőségekről fejti ki véleményét. Portré Dr. Süttő László, aki tanácselnökből lett Marcali polgár- mestere. „Elvileg tehát Fi- desz-kompatibüis lennék, men van három gyermekem, négy kerekem, három szobám, csak éppen szigorúan mindig független ellenzékiként vagyok polgármester .”- Milyen a mai világ?- Szép. Bár a nyugdíjas ember már nem tervezheti a jövőjét, ha elfoglaltságot talál, s abban örömét leli, észre sem veszi az évek múlását. Az elmúlt tíz is elszaladt.- Honnan ered ez az aktivitás?- Jogász ember lennék, amolyan igazságkereső féle. Ezt nevelték belém szüleim, s a polgári értékrendet vállalva, erre esküdtem fel. Ezért bosszant például, ha azt hallom egy nagyobb pénzügyi vagy egyéb botrány után, hogy bár erkölcstelen volt a dolog, nincs mit tenni, mert jogilag támadhatatlan. Az erkölcs nem osztódhat. Nem lehet jogszerű az, ami erkölcstelen.- Úgy hallom, hogy mostanában azért járja az országot, hogy egy új országos nyugdíjas egyesületet hozzon létre. Miről is van szó?- Akad ma Magyarországon egy nyugdíjasokat tömörítő egyesület, de úgy látom, hogy túlzottan politikaorientált, baloldali. Nem baj. De hiányzott az alternatíva azok számára, akik a keresztény értékek követői. Ezért alakítottam meg barátaimmal 1998 végén a Mecsek Nyugdíjas Polgári Egyesületet, majd miután több or- sägos egyesületnek is a vezetőségi tagja vagyok - a TIB mellett például a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének is -, az ország több részéből összeverődő barátaimmal való beszélgetések során felmerült, hogy a pécsi mintára egy Országos Nyugdíjas Polgári Egyesületet kéne alakítani.- Hogy áll a szervezés?- A bíróságnál van a kérelmünk, s a visszajelzést várjuk. Az egyesület regisztrációja után remélem, rövidesen megtarthatjuk az országos alakuló ülést.- Tehát ez az Ön hobbija.- Igen. Valójában a postavölgyi szőlőmben gondolom ki, hogy mikor mi a tennivaló, miért érdemes talpalni. És persze még mindig ügyvédkedem is. KOZMA FERENC Dr. Aszódi Pál 1929-ben született Hévízgyörkön. Budapesten végzett jogot, majd a katonai igazságszolgáltatásban dolgozott. '56 miatt letartóztatták (Pécsett volt katonai ügyész), börtönbe került. '64-től ügyvéd - a Hűség a Hazáért Érdemrend kitüntetettje. Nyugdíjas, első házasságából egy lánya s két unokája van. r* \ •i
