Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-27 / 144. szám

2000. Május 27., szombat Új Dunántúli Napló - 9. oldal KULTÚRA-MŰVELŐDÉS Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna KÖNYVBEMUTATÓK. A könyvheti programsorozat kere­tében a pécsi Bagolyfészek könyvesbolt június 1-je és 9-e között esténként 6-kor hét alka­lommal is várja az érdeklődő­ket. A nyitónapon a pécsi, szín­művészként és versmondóként is jól ismert Lázár Balázs ver­seskötetét mutatják be. A mű címe: Szárny angyal nélkül. A következő napokon Faludy Ádám, Eörsi István, Zalán Tibor könyveit, Vass Tibor verseit is­merheti meg a közönség, illetve a Théleme folyóiratot, s a buda­pesti Pont Kiadót. (ly) ARANYFÜST. Közéleti, kultu­rális, nemzeti sorskérdésekről lesz szó az „Aranyfüst” szer­kesztőségének közönségtalálko­zóján Pécsett, 29-én este fél 8- kor a Dominikánus Házban. Az érdeklődőket Belénessy Csaba, Havasi János, Kozári Réka és Szekeres Kriszta várja. (ly) PÉCSI FESTŐ TIHANYBAN. Platthy György pécsi festőmű­vész kamarakiállítását rendezi meg a tihanyi bencés apátság a Rege Galériában. A június 9-én 11 órakor nyíló tárlat elé dr. Mádl Ferenc mond bevezető szavakat. (ly) MILLENNIUMI ZÁSZLÓ. Hol . nap fél 11-kor Kozármislenyben kerül sor tizenkét baranyai tele­pülés millenniumi zászlajának ünnepélyes átadására. Bogád, Bosta, Gyód, Keszü, Kozármis- leny, Lothárd, Magyarsarlós, Nagykozár, Pécsudvard, Pere­ked, Romonya és Személy lakóit Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának he­lyettes államtitkára köszönti, (ly) A MACSKAKISASSZONY. Ez zel a címmel mutatják be a kö­zönségnek Berze Nagy Márton baranyai népmesegyűjtemé­nyét, amelyhez Marton Magda készített rajzokat. A pécsi Mű­vészetek Házában 31-én este 6- kor kezdődő esten előadást tart Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár is. (ly) BÁB ÉS JÁTÉK. Kézműves játszóházzal, Dékány Ágnes bábművész műsorával, a Trixi Kreatív Mozgásstúdió, illetve a Dukát táncegyüttes bemutatójá­val várja a gyermekeket a pécsi Petőfi Sándor Művelődési Ház. A programok 28-án 9-től zajla­nak, 12 órakor pedig a „Vaká­ció, 2000” rajzpályázat ered- ményhirdetését tartják. ily) Az élet táncai Könyvekkel zsúfolt sátrak Országszerte zajos sikerrel szerepel a Pécsi Balett a Zorbával A legendás pécsi balettelőadásokra sokan emlékeznek még abból az időszakból, ami­kor a társulat neve fogalom volt a hazai táncművészetben. Ma egy megújuló, fiatal csapatot találunk a Pécsi Nemzeti Színház­ban, akik új produkciókkal aratnak sikere­ket. Másként és mást táncolnak, de a szín­házszeretők szívét ők is megdobogtatják. Mi számít ma eredménynek egy színháznál dol­gozó balett-társulat életében? Pécsett nagy siker, hogy a Carmina Burana már túljutott a 35. elő­adáson is, és legalább ilyen jövőre számíthat az idei év szuperprodukciója, a Zorba. Az idei évad egyetlen bemutatójáról a szak­mai lapok elismerően írtak, a Színház c. folyó­irat márciusi számában például Herczog István (kis képünkön) koreográfiáját inten­zíven lüktetőnek jellemezték, azzal, hogy a modern tánc eredményeit, újításait, eszköztárát a klasszikus balett és a néptánc mellé helyezte, finoman egymásba simulóan, min­den kényszeredettség és görcsösség nélkül. Kiemelte a szerző Madame Hortense megformálójának, Uhrik Dórának a munkáját is, aki tökélete­sen professzionális, tánca kifino­mult, kitűnően felépített és hatásos alakítás. Ugyanakkor elismerésre méltónak ítéltetett az az energia és érzékenység is, amellyel az összes pécsi táncos végigéli az előadást. A Táncművészet kritikusa Eck Im­re szellemiségét találta meg Uhrik Dórában, de azokban a táncosokban is, akiknek többsége az általa veze­tett pécsi Művészeti Szakközépisko­lából nőtt bele Herczog István mai társulatába. Ma azonban az idő, a feladat és a környezet is megváltozott. A balett­igazgató szerint a Pécsi Balett híres tósérletező kedvét korlátlanul kiélhette annak idején, ám egy színháznál lévő balettos csapat dolga ma már más, tánckarként is helyt kell áll­niuk a zenés produkciókban. Az általános ta­pasztalat szerint ezek vonzzák a közönséget, de annak, hogy csökkent a opera- illetve a balett­előadások száma, költségvonzata is van. A Pécsi Balett még így is rászorul a Nemzeti Kulturális Alap támogatására, ahonnan egy est költségve­tésének akár kétharmada is érkezhet. Ma a pécsiek havonta átlago- san 25 előadásban vesznek részt, de márciusban volt ez a \ szám 32 is. Húsz taggal megfe- m * | lelni ezeknek az igényeknek, és \ közben még évi több, egész es­Ok ^ tés, cselekményes produkcióval előállni nemigen megy, s az is «fflSHIrlsi! érthető, hogy energia es idő már a turnékra sem marad. Az évi egy balettelőadás már csak ezek miatt is fontos, a választott darabnak olyannak kell lennie, amely felcsigázza, s elé­gedetté teszi a közönséget. A háttérben pedig, a néző számára még érzékelhetetlenül, folyik a társulatépítés.- Kis együttesnél a vándorlás hihetetlen prob­léma - mondja Herczog István balettigazgató, amikor arról beszélünk, hányán érkeztek, és hagyták el az elmúlt években a várost. - Ha egy összekovácsolódott csapat felbomlik, kezdhet­jük elölről a munkát. Ma a fiatal táncosok az ; Operaházba, a fővárosba vágynak, vagy külföld­re igyekeznek. Az utánpótlás nagy kérdés, sze­rencsére sikerrel tudjuk foglalkoztatni a pécsi művészetiseket. A társulatban jelenleg szerb, román, ukrán művészek is dolgoznak, bár a szakember szerint nem a képzőhely számít, ahonnan jönnek, ha­nem a tehetség. Arra a kérdésre, hogy elképzel- hető-e egy, csak produkciókra szerződő társulat, Herczog István úgy válaszolt: a pécsi színház­nak ahhoz, hogy a zenés darabokkal kapcsola­tos feladatokat el tudja látni, állandó együttesre van szüksége. Ugyanakkor már nálunk sem is­meretlen az egy-egy alkalommal foglalkoztatott táncos, aki profi, bárhol megállja a helyét. Ven­dégekre Pécsett is szükség volt a Zorba esetében például, aminek a színre viteléhez az állandó létszám kévék lett volna. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, hol tart ma a Pécsi Balett, talán azt mondhat­nánk, hogy a merész vállalkozások, az extrém kísérletezések helyett a megbízható teljesítmény és a magas színvonal elérése lett a cél. Nehéz persze manapság meghatározni, mi számít kü­lönlegesnek, hiszen a kortárs táncművészet sok­féle irányba halad. Megmozgatja például a tánc­szeretők fantáziáját az olyan hihetetlenül gaz­dag ritmusú, az ír zene és tánc varázslatos hatá­sát is felhasználó koreográfus, mint Michael Hatley, akinek stadionokat megtöltő, show-ele- mekkel gazdagított műsorát lehetetlen (és talán nem is kell) utánozni. Emellett világszerte és itt­hon számtalan kis együttes is teremtődött, hol szólókra alapozott produkciókkal, hol „terápiás” mozgásszínházi ihletéssel.- Nem mindegy, hogy egy produkciót a kö­zönség megért-e vagy nem, ne érezze, hogy ki van zárva az előadásból - állítja beszélgetőtár­sam, aki azonban abban is biztos, hogy bárki­nek lehet igényes balettestet kínálni, a látvá­nyos, kifejező mozdulatok, az érzelmeket, tragé­diákat hordozó történetek, a tánc nyelvén elme­sélt dráma megérinti azt is, aki keveset látott a balettművészetből. A pécsiek eddig olyan estekkel bizonyították ezt, mint a Coppelia, a Rómeó és Júlia, az Orfe­usz, a Nosferatu vagy a Pink Floyd-est például, de a Stílusok című koreográfusi összeállításokra is sokan emlékeznek. A jövő évad balettproduk­ciója a Kaméliás hölgy lesz, amelyet Herczog István nem akar mindenáron aktualizálni, sem túlzottan átfordítani. Addig azonban még a nyá­ron, július elején Győrben, a 2. Magyar Tánc­fesztiválon, július végén pedig Egerben is szere­pel majd az együttes. Nemrég a Veszprémben rendezett 3. Kortárs Táncfesztiválon mutatkoz­tak be. HODNIK I. CY. Uhrik Dóra kiemelkedőt nyújtott Madame Hortense szerepében Az Ünnepi Könyvhetet Pé­csett a Színház téren a ha­gyományosan felhúzott könyvsátrak jelképezik. Az igényes könyvek választéka az idén is gazdag. Az eseménysorozat Pécsett má­jus 30-án 18 órakor a Művészetek Házában veszi kezdetét, amelyen Berták László költő „Februári kés” című, a Magvető Kiadónál jegyzett új kötetét és Sándor Iván „Menekülő élet” című, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent esszégyűjteményét mutatják be. A szerzőkkel Ágoston Zoltán, a Jelenkor című irodalmi folyóirat főszerkesztője beszélget. Június 1-jén, csütörtökön dél­előtt országszerte sátraikat állít­ják a kisebb-nagyobb könyvki­adók standjai, a pécsi Színház té­ren 11 órakor Kékes Ferencnek, a megyei közgyűlés elnökének szavaival megnyílnak az Ünnepi Könyvhét megyei eseményei. A Csorba Győző Megyei Könyvtár­nak június 5-én 17 órakor Moldova György író lesz a vendé­ge, Janikovszky Éva június 8-án 18 órakor a pécsi Várkonyi Nán­dor Könyvtárba látogat. A Mohá­csi Jenő Városi Könyvtárban Mohácson Pest Zsuzsanna szer­vezésében május 29-én 18 órakor lesz irodalmi est fiatal tehetségek bemutatkozásával, a Siklósi Mű­velődési Központban 7-én 11 óra­kor klasszikus és kortárs költők megzenésített verseiből hallhat­nak válogatást a kisiskolások. Komlón a József Attila Könyvtár könyvritkaságainak kiállítását te­kinthetjük meg ezekben a hetek­ben a Múzeum és Könyvtár épü­letének aulájában. A pécsi Jelenkor Kiadó tizen­hat új könyvet kínál. Újdonság Gellér B. István képzőművész „A növekvő város” címmel megjele­nő, négyszínnyomású szöveges útikalauza a maga teremtette ősi városban, Orbán János Dénes fia­tal kolozsvári költő első Magyar- országon megjelent kötete, a „Vaj­da Albert csütörtököt mond” cí­mű prózai válogatás, a szerzőre jellemző, tabukat döntögető tarta­lommal. Mészöly Miklós „Érinté­sek” című kötetével bölcseleti írá­sainak csokra kerül ismét az olva­sók elé, Szilasi László „A Kopereczky-effektus” című esz- székötete veretes módon elemzi az erdélyi klasszikusok műveit és a kortárs magyar irodalom legte­hetségesebb literátorainak alkotá­sait, Garaczi Lászlótól drámákat olvashatunk. Mircea Cartarescu „Vakvilág” ületve Anna Enqnist „A titok” című regénye a román és a holland prózából ad reprezentatív kóstolót, de izgalmas könyvnek ígérkezik Kukorelly Endre „Rom” című, „A szovjetónió története” alcímmel jegyzett meditációja is. A Jelenkor Könyvkiadó reprezen­tatív kiadványa Lukácsy Sándor MÉSZÖLY MIKLÓS „A tűz cselekedetei” című összeál­lítása is, amely a kiadó millenniu­mot ünneplő sorozatának része­ként irodalmunk nyelvújítás előtti kincseiből - pünkösdi prédikáci­ókból - válogat. A Pro Pannónia Kiadó Színház téri sátránál dedikálja „Az Or- mányság szerelmese” című köny­vét június 1-jén 15 órakor Asch Károlyné, aki édesapjáról, a nép­rajztudós Kiss Gézáról emlékezik meg. Ugyanezen a napon 16 óra­kor a most hetvenéves Tüskés Ti­bor író „Az exponált idő” című kisesszé- és fotókötetét látja el kézjegyével. Sárosi István pécsi orvos-író június 2-án 15 órakor várja a „Mirabell” című novellás- kötet és a Jeruzsálem, Jeruzsá­lem” című dráma olvasóit a kiadó sátránál. Paska György június 3-án 16 órakor dedikálja a „Bacchus tölt poharat” című könyvét, 17 órakor Tóm László a „Keresztek, szentek, kálváriák, temetők” című fotóalbumát. Június 5-én 15 óra­kor Márfi Attila „Thália papjai Pé­csett” című színháztörténeti mun­káját ajánlja olvasói figyelmébe kézjegyével 'is. 16 órakor Makay Ida „Szigetlakó” című versesköte­tét, valamint Mihalik Zsolt és Od- robina Tamás közös „Vegyes­pörkölt” címmel megjelent köny­vét dedikálja. Várhatóan keresett lesz a Dalmáciában élő magyar új­ságírónő, Hoki Mária „Mondd bú­val és örömmel” című könyve is, amely a közelmúlt háborús balká­ni élményéről tudósít kisregény­ben és novellákban. Méhes Károly „Otthonos teme­tő” című novelláskötetében leg­újabb munkáit adja közre az Ale­xandra Kiadó gondozásában. A kiadónál jelenik meg Nagy Bandó András nagy sikert arató „Családi szókincstár” című mun­kája is. Nagy Bandó június 4-én 16 órától várja dedikálásra olva­sóit az Alexandra pécsi standján. B. R. * s Milos Forman a Talán Mándy Ivánnál olvastam valahol (esetleg Darvasinál) azt a történetet, amely szerint Ameri­kában a nagy rendezők időnként megcsömörlenek mindentől, ele­gük lesz, mert idegesíti őket az üzlet, egyre nehezebben vetnek számot a közönség romló ízlésé­vel, és ilyenkor szedik a sátorfáju­kat, s titokban eltűnnek Holly­woodból. Felköltöznek a Sziklás­hegység mások számára megkö­zelíthetetlen ormaira. Ott végre nyugalmat lelnek. Igen ám, de a producerek csak azzal a feltétellel engedik el őket, ha hasonmásokat állítanak maguk helyett. Akik szé­pen átveszik a stábjukat, és a ne­vükkel tovább forgatják a filme­ket. Ezek, persze, nem olyanok, mint a régiek. Hogyan is lennének olyanok, hiszen ezeket a filmeket a hasonmások készítették. Miköz­ben az igazi mesterek odafönt pi- pázgatnak szép csendesen a Szik­lás-hegység csúcsain, és nem na­gyon izgatják magukat azon, hogy odalent visszaélnek a ne­vükkel. Egyre többen csatlakoz­nak hozzájuk. Szerintem Milos Forman is odafönt van. Az igazi. Mert az a rendező, aki az Ember a Holdon (Man on the Moon) című filmet készítette Milos Forman név alatt, nem lehet azonos vele. Az igazi Milos Forman ugyanis, az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, ba­bám! című remekművek alkotója, még készakarva sem tudott volna ilyen rossz filmet csinálni, mint ez a holdbéli emberes képtelen­Sziklás-hegységben ség. Amely egy Andy Kaufman nevű tévéakárkiről szól, aki tény­leg létezett, állítólag nagy sikere volt egy ideig, én azonban a mozi­ban csak annyit tudtam megálla­pítani róla, hogy szereplései so­rán rendszerint gorombán provo­kálta a közönséget, mindenkit sértegetett, nőket rugdosott a mű­soraiban, s mindenféle ostoba tré­fát űzött. Egyszóval: kínosan te­hetségtelen ember lehetett. De oly mértékben, hogy ezzel zavarba ejtette a publikumot. Ezért aztán voltak, akik üzletet szimatoltak benne, felhajtást csináltak körü­lötte, s megszületett egy hamis le­genda. Lehetne talán mondani, hogy a film éppen erről szól. A silány közízlésről, a tévétársaságok ma­nipulációiról. E verzió logikája alapján az inkább bohócnak, semmint színésznek való Jim Cárrey azért kaphatta meg a fő­szerepet, hogy ez a parodisztikus jelleg nyilvánvaló legyen. Esze­rint az Ember a Holdon az ab­szurd világlátásból táplálkozó minimalista humor torzképe len­ne. Hát, nem tudom. Nekem ez az észjárás sántít. Az a gyanúm, a dilettánsok keresnek maguk­nak ily módon kibúvót. Nem jó amit csinálok, ez igaz, mondják, de direkt így akarom, éppen ez a zseniális. S ha valaki ezt nem hi­szi el, megharagszanak. Tény vi­szont, hogy a film valóban mini­malista. Annyira az, hogy tulajdon­képpen mindössze másfél per­NAGY IMRE FILMJEGYZETE Andy (Jim Carrey) és aki megérti őt cig tart. Elkezdődik a vetítés,.jön ez az Andy fekete-fehérben, föl­tesz egy lemezt, ennek akadozó forgása mellett lefut a főcímlista színesben, mire Andy bejelenti, vége a filmnek, lehet hazamen­ni. Nem hittem el neki, marad­tam. Pedig Andynek ezúttal igaza volt. } * »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom