Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-09 / 98. szám
Miért nem jött haza Karády Katalin? Karády Katalin túl sok titokkal élt együtt New Yorkban, s hiába hívták többen haza, és a hetvenes években megjelent két lemezének bombasikere hiába hí- zelgett neki, mihelyt magyar földre lépett volna, tucatnyi kérdést kellett volna megválaszolnia. így hát sose gondolta komolyan, hogy hazatér. Karády Katalin a nevét is kapta. Egyed Zoltán, akit a színházi újságírók fejedelmének tartottak, állítólag megállt Karád község határában és kitalálta az új sztár nevét. A valóság persze prózaibb volt, egy lipótvárosi fogorvos neve tetszett meg Egyed- nek. Olyannyira, hogy amikor a fogorvosnak lánya született, s ugyancsak a Karády Katalin nevet kapta a keresztségben, megírta a lapjában (Film Színház Irodalom), hogy megszületett a második Karády Katalin. És amikor a kislány kétéves lett, közös fotók is készültek, és a művésznő többször is meglátogatta kereszt- lányáék családját. Dr. Karády Katalin ma is él, s fotóalbumában őrzi a képeket, sőt minden Karády-iro- dalom megvan neki. A sztár családját viszont Kancz- lemek hívták, s Katinak hat testvére volt. A papa rendesen verte a családot, természetesen szíjjal, és tilos vo(t újságot olvasniuk, moziba és színházba járniuk. A papa viszont a lövi szerelmese volt; hajlandó volt lópucolókkal társalogni, hogy egy jó tipphez jusson. Ha nyert, mindenkit megajándékozott a családban, ha vesztett, akkor csak elterült egy széken, verekedni se volt már ereje. Katinak szerencséje volt, hogy hétéves korában akcióvonattal kijutott Svájcba és öt évig ott élhetett. Kanczler Kati diákkorában szavalt, s arról álmodott, hogy színésznő lesz. Tizenhat éves korában kimaradt a kereskedelmi iskolából és férjhez ment. A harminc évvel idősebb tisztviselő ura imádta és hagyta, hogy minden pénzt elvásároljon, sőt adósságot csináljon. Később úgy mesélte, hogy 300 pulóverje és 200 retikülje volt. Végül a férje jelentette be, hogy elválnak, mert az öltözködési mániája miatt már koldusbotra jutott. Két színiiskolába is beiratkozott a sikertelen házasság után, de vagy nem biztatták, vagy nem volt kitartása, így mindkettőt hamar otthagyta. Mintha csak várta volna a pillanatot, hogy Egyed Zoltán karjába fusson. Az újságíró nemcsak lapot szerkesztett, néha ifjú tehetségeket is felkarolt. Ám épp túl volt egy nagy csalódáson. Hajmássy Ilonáért rajongott, aki Hollywoodba szerződött, s Egyed kiment utána. Ott viszont senki sem tudta, hogy ki az az Egyed Zoltán. Amikor Karádyt vagyis Kanczlert bemutatta neki egy közös ismerősük, s az néhány pohárS^alifl' A ’in’ ^U<^aPest-l99n \r * 30-as évek végén York) a pesh, a Víg- és Nézték fel- ' Színházban Ővárosi Operett filmjeivel a leg'Tl DaIai™ és ^emelkedett gyobb «tárok kö\nSltő1 külföldön0 IetaTtóztatta- Rmokban élt. ’ az E8yesült e8*smertehh fii • Machita (19431 Wz (1943), pezsgő után angolul elénekelt egy érzelmes dalt és táncolt is hozzá, Egyed ujjongott („Hisz maga tehet- ségesl'Édes hangja van. És hogy táncol...”). Egyed elvitte Aczél Ilona színiiskolájába, s ott három éven át tanulta a mesterséget. Ám még fel sem lépett, de a neve már forgott a sajtóban. Egyed gondoskodott erről. És legendát teremtett. Karády ugyanis berobbant a színpadra, a rádióba, és amikor 1939 végén bemuNagy-Kálózy Eszter játssza a dívát Bacsó Péter júliustól filmet forgat arról a történetről, amikor Karády Katalin hazahozatta az ukrajnai hómezőkről, a munkaszolgálatból dalainak házi szövegíróját, G. Dénes Györgyöt.- Azokat a dalszövegeket is odaadta nekem, hogy nézzem át és javítsam ki, amelyeket mások írtak neki- emlékszik vissza G. Dénes György. - Én tartozom hálával a művésznőnek, hiszen többször megmentette az életemet.- Nagyon megfogott, ahogy ez a tankon hazamenekített zsidó kisember miként tartotta a lelket Magyarország egyik nagyhatalmú tábornokában, amikor a németek Karádyval és annak szerelmével, a kémelhárítás főnökével őt is elhurcolták - beszél a motivációjáról Bacsó Péter. - Ez a filmem is tele lesz tragikomikus jelenetekkel, no és persze sok-sok dallal. Bacsó rengeteg próbafelvételt készített, hogy valóban a legalkalmasabb színésznőre oszthassa ki a női főszerepet.- Karády Katalin benne él mindenkiben, most is itt van közöttünk, az arca, a hangja bárki számára istatták a Halálos tavaszt, kitört a botrány, hiszen Karády vetkőzött is a filmben, és mellesleg elénekelte az egyik legnagyobb slágerét (Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte). Az egyház is felháborodott, hogy a film beszennyezi a családi élet szentségét. Szlovákiában betiltották, Franciaországban sikere volt, Olaszországban pedig gúnyos kritikák jelentek meg („Karády Katalin az a típus, akiről kamasz fiúk azt álmodják, hogy fehér lovon meztelenül vágtázik, legalább két férfi a szeretője és kicsiny selyemretiküljében elefántcsontagyú pisztoly lapul...”). Akkoriban Karádyhoz fogható szupersztár legfeljebb Jávor Pál volt, akivel hét filmben játszott együtt. Németh László szerint inkább színészi médium volt, mint színész. A filmrendezők nem is próbálták formálni, rábízták a végzet asszonyát, ráhagyták a maníro- kat, a modorosságot. Karády pedig nem is nagyon akart tanulni, megsértődött, amikor Egyed figyelmeztette, hogy folytassa színitanulmányait. Hogyisne, amikor már a merős, ezért nagy kihívás az alakjának megformálása - mondja a kiválasztott Nagy-Kálózy Eszter. - Nem vagyok babonás, de most annyira izgultam, hogy el sem olvastam a forgatókönyvet addig, amíg nem született meg a döntés. hangja, a dalai elvitték a hátukon a filmeket. A háború viszont csúnyán közbeszólt. Shvoy Kálmán altábornagy naplójába 1944. április 22-én azt írta: „Nagy kémkedést lepleztek le, benne van Újszászy, Karády, Kádár ezredes és sok tiszt. Szegedről Renkey ezr. is., Karádyt és Kádárt állítólag agyonlőtték.” Nem egészen így történt. Újszászy István vezérőrnagyot, Karády hivatalos vőlegényét valóban letartóztatták a németek, de a magyar kormány kérésére Szombathelyi Ferenccel és Kádár Gyulával együtt Újszászy vezérőrnagyot is elengedték. Karádyt aztán újra letartóztatták és három hónapig maradt a Gestapo fogságában. A Zrínyi utcai börtönben a szomszédos cellában azért zsúfoltak össze nyolc embert, hogy Karády egyedül lehessen a 200-asban. Más protekciója viszont nem volt, ahogy ő emlékezett „ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe vertek. Hiába vallattak, nekem nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, segítettem...” Addig is, míg Újszászy nem tudta Karádyt kihozatni a börtönből, próbált minél több embert kimenteni, járt a svéd követségen, beszélt Raoul Wallenberggel, s persze együttműködtek. Hogy mindennek csak az emberbaráti szeretet volt az alapja, Újszászy hivatalból dolgozott az angoloknak, vagy a szovjetek utasítására járt be a védett házakba, ez ugyancsak nem lett utóbb sem felderítve. Egy biztos, amikor a háború végén személyesen Tol- buhin marsallnak adta meg magát, a szovjetek magukkal vitték. Aztán két évvel később Farkas Mihály kérésére átadták a szerveződő államvédelmi hatóságnak, s egy külön szalonkocsiban lépte át a magyar-szovjet határt, vagyis’megadták neki a tiszteletet. És egy ideig Péter Gáborék is tisztelettel bántak vele. Erre utal egy írás, amiben megköszönt egy nyakkendőt. Nincs rá tanú, hogy Karádyval találkozott, de az biztos, hogy Péter Gábor útján küldött neki egy csokor virágot és egy pezsgőt. Szemtanúk szerint annyit mondott: „Kató tudni fogja, hogy én küldtem”. A háború után minden megváltozott. Karády feleslegessé vált, színpadra engedték, de ott nem érezte magát igazán jól. Film viszont kevés készült, vampokra pedig egyáltalán nem volt szükség. Egyébként sztárokra sem. Nem is találta a helyét, a Forró mezők című filmben meg is bukott. A vidéket járta, de ezt nagyon megalázónak érezte, ahogy utóbb Kelecsényi László idézi remek életrajzában, azt mesélte, hogy kocsmákban kellett énekelnie. Sokan csodálkoztak, hogy 1949-ig nyugta volt, pedig hívták külföldre. El is indult Lantos Olivérrel. Hogy azután hogyan kerültek ki Ausztriába, annak is több verziója van. Lantos egyébként ugyancsak nagy sztár volt, a rádióban állandóan játszották, rengeteg lemeze jelent meg, fellépett a Royalban, az Arizónában és a Moulin Rouge-ban is. Ők mindenesetre mindenkinek azt mesélték, hogy vidéki fellépésre utaztak, amikor Lantos észrevette, hogy Karády sokkal több ruhát csomagol, mint „Nem voltam kém” A Hamvadó cigarettavég album sikere után az ÉS (Élet és Irodalom) megszólaltatta Karády Katalint, s mióta a színésznő elhagyta Magyarországot, ez volt az egyetlen hosszabb interjú, a többi próbálkozás mind hamvába holt. Ám hiába kérdezett Mezei András költő, a válaszok meglehetősen hiányosak voltak. Vagy egyáltalán nem válaszolt a kérdésre, vagy csak börtönélményeiről mesélt. Új- szászyra például többször rákérdezett Mezei, de mindössze any- nyit mondott róla, hogy „a vőlegényem volt négy éven át”. Egyetlen legendát cáfolt csak meg, azt, hogy nem kémkedett sem az angoloknak, sem másoknak. Adóvevője sem volt, sőt azt sem tudja, mi a leadó. „Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, s ha már elvittek valakit, utánamentem, és kihoztam Kistarcsáról.” máskor. Rájött, hogy Karády hosz- szabb útra készül, s megkérte, hadd tartson vele. Karády nem mondott nemet, vagyis magával vitte. A pletyka szerint egyébként nem csak kollégák voltak. Elbeszélésük szerint kalandos útjuk volt, teherautóval és gyalog mentek, egyszer el is fogták őket, de aztán átjutottak a határon. Farkas Vladimir, aki akkor a katonai hírszerzés helyettes főnöke volt, állítja, hogy még 1951-ben is működött embercsempész-hálózat Magyarországon. Karádyt szerinte egy salzburgi székhellyel dolgozó csempész vitte ki. A másik verzió szerint Újszászy tábornok kérése volt, hogy engedjék ki a színésznőt. Nos, ez legalább olyan meseszerű, mint az előző. Az extábornok ugyanis nem volt abban a helyzetben. Amikor a szovjetek átadták Péter Gábornak Újszászyt, háziőrizetben volt egy villában és az Államvédelmi Központ volt vezetője segített Péternek, hogy megszervezze az ÁVO-t. Hogy utána mi történt vele, erről csak mendemondák vannak. Elméletileg az sem kizárható, hogy visszavitték a Szovjetunióba, ám ennek nincs értelme. Eltehette láb alól az ÁVO is, miután már nem volt hasznukra. És az is megtörténhetett, amit volt ávósok meséltek, hogy ők átadták Újszászyt a katpol- nak, vagyis a HM katonapolitikai osztályának, és ők verték agyon. Többet sajnos a még élő szemtanúktól sem lehet megtudni. Mindenesetre Karády sorsát inkább az dönthette el, hogy nem volt rá szükség, tehát mindenki jobban járt, ha a határon túl tudta. így aztán alighanem a hivatalos szervek tudtával, sőt segítségével lépte át a határt. Hogy ez pofonegyszerű módon történt, vagy kötöttek volna valamilyen alkut, nos, ezt talán sose fogjuk megtudni. A New York-i évekről Karády sosem beszélt, de hát nem is nagyon lett volna miről, hiszen egy kalapszalonban unalmasan telnek a napok. Ha Magyarországról érkeztek ismerősök, velük elbeszélgetett egy estét a régi időkről, de ő sosem mesélt a saját titkairól. Dalia László J
