Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-15 / 104. szám

tiifi 2000. ÁPRIUS 15., SZOMBAT HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Vad viták Országgyűlési képviselő, szakminisztérium, megyei FM-hivatal, vadászati ér­dekvédelmi szerv és természetesen vadászegyesület is beleszóltak már abba az áldatlan vitába, amelynek helyszíne csak így pontosítható: Áta és Belvárdgyula határos vidékei. Az egyik oldal szerint - és ezt két vadász állítja - magánem­berként zaklatják őket és zavarják a vadűzésben, a másik oldal - az előbb felso­roltak - álláspontja váltakozó. A minisztérium szerint a szóvá tett esetben jogo­sulatlanul használ puskát a két nimród, a többi szervezet szabályosnak minősí­ti vadászi mivoltukat. A háttérből azonban személyes ellentétek bogozhatok ki. A hét közepén kapott egy levelet dr. Kurucsai Csaba (első kis képünkön) or­szággyűlési képviselőtől Soós Nándor, az átai vadásztársaság vadászmestere, egy­ben a település polgármestere. A honatyá­tól megtudtuk, Soós őt kérte meg, hogy kérjen a Földművelésügyi és Vidékfejlesz­tési Minisztérium illetékes főosztályától állásfoglalást: jogosan jár-e vadászni Török Gábor (második kis képünkön), illetve Ta­más Imre? A válasz - amely dr. Fábián Gyula főosz­tályvezetőtől érkezett, s amit már szerdán be is vitt a polgármester-vadászmester a va­dásztársaságok megyei szövetségébe - sze­rint „A vad védelméről, a vadgazdálkodás­ról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, illetve a végrehajtásáról szóló FVM-rendelet egyértelműen kimondja, hogy bérvadászati szerződéssel vadászó személy mellé minden esetben szükséges kísérő va­dászt állítani. A kifogásolt ideiglenes vadászati megál­lapodásjogszabálysértő, így annak módosítására van szükség. ” Vagyis jogi megerősítést kapott Soós Nándor kifogá­sa, hogy Török Gábor és Ta­más Imre nem jogszerűen vadásznak - Belvárdgyulán. A megyei FM-hivatal ál­láspontja szerint a kérdést rosszul tették fel. Az előzmények ismeretében azonban ennél keményebben is lehetne fogalmazni, s akár a megtévesztő fogalmazást is említe­ni. Tegyük hozzá azt is, hogy az átai va­dásztársaság elnöke jelenleg az FVM-ben dolgozik, továbbá, hogy a minisztérium kisgazda-irányítás alatt áll. Jó három évvel ezelőtt kemény harc bontakozott ki az átai vadásztársaságban. A községben is megalakult a földtulajdono­si közösség, amely - az említett vadászati törvény szerint - alanyi jogon gyakorolja saját területén a vadászatot, a vadásztatást, a vadgazdálkodást. Részt vett ebben a fo­lyamatban, a vadásztársaságban is tag lett Török Gábor és Tamás Imre is.- Törvénytelenségeket, szabálytalansá­gokat tapasztaltam, és ezeket az 1998-ban tartott közgyűlésen szóvá is tettem - mond­ja Török Gábor.- Konkrétan?- A társaság vadász­háza egyszer csak Soós nevére került, majd a vadőr fegyvere is. Azt tapasztaltam továbbá, hogy a földtulajdonosi közösség tagjai hosszú ideig - pedig fizetési határidő van - nem kaptak egy fillér ha­szonbérleti díjat sem. Ezeket a dolgokat nem tudtam megemészteni, kiléptem a vadásztársa­ságból. Azóta többször feljelentett, hol hi­vatali hatalommal-való visszaélés, máskor jogosulatlan vadászat miatt. Tett ellenem közérdekű bejelentést is, hat-nyolc tanúval aláíratva. A tárgyalási jegyzőkönyvből azonban kiderült, hogy ezek az emberek nem is tudták, mit írtak alá... Feljelentéseit pedig minden vizsgálat megalapozatlannak minősítette. Úgy vélem, az ellenünk irányu­ló támadásai összefüggésbe hozhatók az­zal, hogy az egerági körjegyző az átai va­dásztársaság titkára, Soós a vadászmestere, tagja a társaságnak a két mezőőr, további két polgármester, és persze érdekes az el­nök személye is.- A legutóbb feljelentés alapja mi?- Hogy jogosulatlanul vadásztunk a belvárdgyulai-újpetrei területen. Mindket­tőnknek földje van itt, tagjai vagyunk a va­dásztársaságnak, azaz nem bér-, hanem tel­jes jogú vadászok vagyunk, olyan terüle­ten, amelyhez az átai társaságnak és pol­gármesternek semmi köze sincs. Mégis mint polgármester, és nem mint magánem­ber jelent fel állandó­an.- A vadászház most már a társaság nevén van - mondja Soós Nándor -, a fegyvert pedig licitálás során eladtuk. Az előbbi egyébként külterüle­ten volt, nem tudtuk, miként kerülhetne a vadásztársaság nevére, átmenetileg írattuk át. A puska egy beteg vadőré volt, megőrzés­re vettem át, utódjá­nak volt saját fegyvere, ezért értékesítettük a nálam lévőt. Se Török úr, se Tamás úr most már nem tagjai a mi társaságunknak, mindkettőjük ellen fe­gyelmi vizsgálat indult összeférhetetlenség miatt. A tárgyalást megelőzően Török Gá­bor kilépett, Tamás Imrét kizártuk. Török Gábor sorozatban követ el különböző tör­vénysértéseket.- Milyeneket?- Kihasználja, hogy jó pozícióban van a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságán. Amikor nem választották meg képviselőnek Egerágon, a következő napon nem kapott tejet a falu, az iskola, az óvoda, mert Török Gábor letiltatta. Nem igazolta magát a me­zőőrnek.- Melyik területen?- Vannak határos területek Áta és Belvárdgyula környékén. Megérdeklődtem, és azt a választ kaptam, hogy Török Gábor nem tagja a szomszédos vadásztársaság­nak. Nehezen elhihető vádnak minősítik a va­dásztársaságok megyei szövetségében azt, hogy Törökék - Soós állítása szerint - az átai területről átterelik a dámvadakat a sa­játjukra, hogy az előbbi társaság tagjai ne lőhessenek lapátost. Az FM-hivatalban pe­dig az átai feljelentéseket a személyes sé­relmekből származó harag és elfogultság következményének tartják. Számos szerv és hivatal foglalkozott már Soós Nándor észrevételeivel, de eddig sehol sem döntöt­tek az ő javára. Kivéve a legutóbbi minisz­tériumi állásfoglalást.- Csakhogy két tényezőt a kérdezők fi­gyelmen kívül hagytak - kommentálja Tö­rök Gábor. - Hogy mindketten tagjai va­gyunk a belvárdgyulai földtulajdonosi kö­zösségnek, másrészt, hogy alanyi jogon gyakorolhatjuk, megfelelő engedélyek bir­tokában, a vadászatot. Az FM-hivatalban most már keményeb­ben fogalmaznak. A belvárdgyulai-újpetrei 15 ezer hektáros területet a földtulajdonosi közösség képviselője négy kerületre osztot­ta, ezeken a tagság négy „brigádra” osztva vadász­hat. Egyikén a Soós által megtámadott két vadász végleges vadászati engedé­lyek alapján járja az erdőt. A hivatal megállapítását azonban Soós elfogultság címén megtámadta. A vita annyira elmérgesedett, és az átai álláspont annyira megalapozatlannak tűnik, hogy az FM- hivatal az ügyészség elé citálja a feljelentőt. A Törökékkel szemben jogosulatlanul fellé­pő mezőőrnek felmondanak. Ugyanakkor főhivataluknak jelzik véleményüket, a kö­vetkező lépés tehát onnan várható. Vagyis az FMV-ből. MÉSZÁROS ATTILA Török Gábor FVM-be írt leveléből „A szóban forgó vadászterületben földtulajdonnal rendelkezünk, a földtulajdonosi közösségnek is tagjai vagyunk, a területen va­dászati jogot gyakorló vadászati közösségnek szintén, a tagdíj­nak megfelelő havi hozzájárulást folyamatosan fizetjük, a terüle­tünkön alanyi jogon vadászunk. A vizsgált vadászati megállapo­dás a vadászati tevékenység helyi szabályozását tartalmazza, az 1999-2000. vadgazdálkodási évben általunk lőhető vadfajok­kal és számukkal. A területet hosszú évek óta alaposan ismer­jük. A törvények a területünkön akár a kísérő vadászi feladatok ellátására is lehetőséget adnak. Hosszú szakmai gyakorlattal és felsőfokú vadgazdálkodási képzettséggel rendelkezem. Véleményem szerint dr. Fábián Gyula urat vagy hiányosan, vagy félretájékoztatták a kérdésben. Mi úgy érezzük, az adott körül­mények között, egyéb törvényi előírások betartása mellett jogo­san vadászunk önállóan a területünkön. Egerág, 2000. április 12.” Ki, hogyan, honnan, hova és mikor tereli a dámokat? CSERI LÁSZLÓ Építkezünk A pécsi Kertvárosban, a temető­vel szemben szépen, jó ütem­ben halad az építkezés. Laká­sokat húznak föl értő kezek, méghozzá nem is akármilyene­ket, önkormányzatit, ilyesmire rég nem volt példa. Mert valamikor, az átkos- ban, mindennapos látvány volt a heroikus küzdelem az anyag­gal, s gombamód szaporodtak a lakások országszerte. A hír­adók és az újságok mindenna­pos témája volt ez: Kovácsék szép, új, világos lakásba köl­töznek éppen. Volt ott víz, vil­lany, gáz, szép kilátás a szom­széd kockaházra, babakocsi­tároló a földszinten, házmester, minden tehát, ami a boldog­sághoz kell. Persze, a nagy tervtúlteljesítésbe olykor hibák is csúsztak. Pécsett például elő­fordult, hogy mára tető is rajta volt a házon, amikor kiderült egy véletlen folytán, hogy a lép­csőházat elfelejtették megépíte­ni, Sztálinvárosban pedig egyik éjszaka erkélyek szakadtak le sorban, mert a vasbeton lemez­be rossz helyre tették a vasa­lást. Ugyanis mindig oda kell rakni a vasakat, ahol a húzó­erők fellépnek. Nem tudták ezt Pécsett a hetvenes évek elején az egyik laktanya építőbrigádjának tag­jai sem, ezért a kantinba felve­zető vasbeton lépcsőt fordítva vasalták. Amikor az ugyancsak sorkatonai szolgálatot teljesítő építésvezető ezt megtudta, már késő volt, a betont nem lehetett szétverni. Annyit tudott mind­össze tenni, hogy a zsaluzás­hoz használt új pingpongaszta­lokat nem távolíttatta el - ma is azok tartják a lépcsőt. Bíz­zunk benne, hogy jó erős és tartós faanyagból készültek, el­végre egész Velence facölöpökre támaszkodik De térjünk csak vissza a kertvárosi épülő lakásokhoz. Valamennyi ablaka a temetőre néz. Nem mintha a temető csúnya látvány lenne, ilyenkor tavasszal minden zöldbe bo­rul, halottak napja táján pedig virágba és gyertyafénybe. És különben is, bármennyire boldog az ember a jelenben, örül annak, hogy fedél van a feje felett, a csapból víz folyik, a villanykörtéből fény árad, a radiátorból olykor me­leg is, nem feledkezhet meg a jövőjéről. Melynek végén ott a temető, ha tetszik, ha nem. KOZMA FERENC __________________________ Ne sze semmi Az olaj ára zuhanóban. Amint azt a lapokban olvasom, hor­dónként 21 dollár alatt van már (a korábbi harmincnak befelleg­zett), s ettől aztán fellélegzett a nyugati polgár. Joggal tarthatott ugyanis attól, hogy a világpiaci ár miatt költséges lesz a tanko­lás, és emiatt olykor-olykor kénytelen lesz gyalog járni. Hasonlóan aggódott a ma­gyarpolgár is. Mert előre tudta, ha a Mól három forintot emel, akkor ráemel még hármat (és még ötöt), hogy aztán a világ­piaci árcsökkenés hírére maxi­mum egy forinttal visszavegyen belőle. Mert hát ilyenkor ná­lunk, a Kárpát-medencében, ez így szokás. Illem dolga. Ne­sze semmi, fogd meg jól. Ne­hogy szó érje a ház elejét, és ki­mondhassák: lám, nálunk lefe­lé is mozognak az árak. Igen ám, de még az általános iskola első osztályába járó leghülyébb gyerek is kiszámolja, hogy vé­gül is ki járt jól a világpiaci árak átmeneti mozgása után. A világpiaci ár ugyanis vissza­állt eredeti szintjére, a mi ára­ink pedig hol vannak már at­tól? Persze, ne bántsuk a Molt, olyan az árpolitikája, amilyen. A cég legalább magyar, és jó a pozíciója a tőzsdén. Miközben a hasonlóképpen magyar pol­gár le van ám ejtve. Hiszen az a jó árpolitika, ha olyan hely­zetbe hozzuk az ürgét, hogy a hirtelen rákérdezésre megzava­rodjék, s fejből már ne is tudja megmondani, momentán mennyibe is kerül egy liter szu­per. Hacsak nem útlevéllel jár tankolni a delikvens. Egyébként kollégám jelezte, ne felejtsem el, hogy mekkora az üzemanyag adótartalma, s hogy az állami kalkulátorok ceruzája is meglehetősen vas­tagon fog. Ne kenjünk tehát mindent a Mólra, ha az üzemanyag ára miatt dü­höngünk. Valóban. Ideje volna átgon­dolni azt is, hogy mennyit le­hetne végre a benzinadóból en­gedni úgy, hogy közben azért az országos büdzsé se rokkan­jon bele. És az sem volna baj, ha a benzinbe beépített adó- csökkentést a kormánykoalíció saját népszerűségének emelésé­re, mintegy kampányfogásként tenné. Ott egye meg a fene az ellenzéki kifogásokat. * Egy öregember emlékirataiból A tapintatos hetedik oldal HÉTFŐN Riport Egyetemisták szabadidő- partnerként? A hirdetések­ben mobilszámok és mobil­számok. Valóban egyetemis­ta lányok ajánlják szolgálta­tásaikat, vagy ez csupán csali az igényesebb kuncsaf­toknak? Ha mégis igaz, mi viszi rá őket a tulajdonkép­peni prostitúcióm? Portré Rayman János, a neves pécsi éremgyűjtő hobbiját a magas szakértelem szintjén űzi. El­ső numizmatikai írásában a szibériai hadifogolypénzek történetét dolgozta fel Foglal­kozott többek között a szerb megszállás alatti pécsi szük­ségpénzekkel is. Már huszonegykét évesen is ki­lencven kilót nyomtam. A sportot épp abbahagyva, a leggyorsabb já­tékvezetőként rohangáltam har­madosztályú labdarúgó-mérkőzé­seken, irigylésre méltó karcsúság­gal, de 184 centisen. A bólyi edző­táborban öreg bírótársaim csak csodálkoztak, mi lehet a zsebem­ben, mert én nem lehetek ennyire nehéz. Húsz év múlva, kicsit többet nyomva, a TV üzemorvosa azt mondta: Komám, sajnos cukorbe­teg vagy. Vigyázz a testsúlyodra! Vigyáztam volna, ám sajnos ha csak megláttam mosolyogni egy vonzó nőt, már híztam két kilót. Muszáj volt elcsábítani, hogy le­dolgozzam, amit miatta szedtem föl, de néha nem sikerült, vagy nem láttam többet. így aztán las­san a mérleg lett az, amit a legjob­ban utáltam az életben. Előbb 105- öt, aztán 110-et is mutatott a sze­mérmetlen. Akkoriban ifjú éveim bohó tár­sa, Jenő doktor rendelt mind több tablettát diabéteszem mérséklésé­re, de egyszer csak azt mondta: Ezt az adagot már nem lehet emel­ni. Jön az inzulin.- Csak azt ne! - tiltakoztam.- Akkor meg fogyj le! Vagy akár ide se gyere többet. Én nem tudok rajtad segíteni. Nem is mertem odamenni töb­bet. Orvos-író barátomhoz pártol­tam. Persze az inzulinra ő is átállí­tott, de az ellenőrzést is magára vállalta. Laborban volt abban az időben. Néha a táplálékbevitelre is ügyelt. Nem felejtem el, két hétig voltunk a Baranya Táncegyüttessel Portugáliában. Pista doktor rend­szeresen megette ebédem-vacso- rám felét, aztán repetázott, a rám eső bor felét is megitta, s közben mértékletességre intett. Csípem az ilyen takarmányt rosszul haszno­sító fajtát. Felelőtlenül tobzódhat­nak ételben-italban, s gebék ma­radnak, de közben nagyon bölcse­ket tudnak mondani annak, aki­nek a szervezete feldolgozza a ka­pott tápanyagot. De Pista doktorra nem haragudtam, mert alapvetően segítőkész volt és jó barát. A ked­véért még drasztikus fogyókúrába is belefogtam. Az első három kiló egy almában s gyümölcslében gazdag hétvégén lement. A következő kettő öt napig kérette magát, miközben párolt zöldségeket és kemény tojásokat majszoltam, almaecetes ásványvi­zet nyakalva vörösbor helyett. A következő tíz napban csak olajos magvakat és farkasalmát ettem, élelmiszerboltnak, étteremnek, hűtőszekrénynek a látását is kerül­tem. S máris elértem a bűvös száz kilót. A nagyszerű eredményt megtelefonáltam orvos-író bará­tomnak.- Nagyszerű - mondta -, most csak egy-két kilót kell leadnod. Már nem voltam biztos benne, hogy szeretem Pista doktort. De lássa kivel van dolga. Pár nap pihe­nőt vettem ki. Kimosattam a vas­tagbeleimet. Háromnapos szigorú lébőjtkúrát tartottam. Már csök­kentett inzulint sem adtam ma­gamnak, azért sem, mert elfogyott. Élet és halál között lebegve még két és fél kilót sikerült lefogynom. Elgyengülve, remegő lábakon egyensúlyozva, átmentem a 400 ágyas klinikára, hogy inzulint íras­sak föl. Barátom szabadnapos volt. A kedves hölgyek, akik eddig is vé­remet vették, vizeletemet címkéz­ték laborba küldés előtt, segítőké­szek voltak. Megkértem egy káka­bélű arra vetődő doktort, hogy ba­rátom távollétében írja föl nekem az inzulinadagomat. A görhes végigmért, majd ajk­biggyesztve odavetette: Inzulint kap, ahelyett, hogy lefogyna kicsit! Szívesen kivágtam volna a hato­dik emeletről, de elgyengített a le­adott tizenhárom kiló. Különben is, már firkálta a nevét a lányok ír­ta receptre. így csak arra jutott erőm, hogy ne köszönjem meg a segítségét. Kijövet a folyosón, csak ennyit morogtam: Fogyni? Ezek­nek?! Soha! Bükkösdi László i

Next

/
Oldalképek
Tartalom