Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-15 / 104. szám
tiifi 2000. ÁPRIUS 15., SZOMBAT HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Vad viták Országgyűlési képviselő, szakminisztérium, megyei FM-hivatal, vadászati érdekvédelmi szerv és természetesen vadászegyesület is beleszóltak már abba az áldatlan vitába, amelynek helyszíne csak így pontosítható: Áta és Belvárdgyula határos vidékei. Az egyik oldal szerint - és ezt két vadász állítja - magánemberként zaklatják őket és zavarják a vadűzésben, a másik oldal - az előbb felsoroltak - álláspontja váltakozó. A minisztérium szerint a szóvá tett esetben jogosulatlanul használ puskát a két nimród, a többi szervezet szabályosnak minősíti vadászi mivoltukat. A háttérből azonban személyes ellentétek bogozhatok ki. A hét közepén kapott egy levelet dr. Kurucsai Csaba (első kis képünkön) országgyűlési képviselőtől Soós Nándor, az átai vadásztársaság vadászmestere, egyben a település polgármestere. A honatyától megtudtuk, Soós őt kérte meg, hogy kérjen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes főosztályától állásfoglalást: jogosan jár-e vadászni Török Gábor (második kis képünkön), illetve Tamás Imre? A válasz - amely dr. Fábián Gyula főosztályvezetőtől érkezett, s amit már szerdán be is vitt a polgármester-vadászmester a vadásztársaságok megyei szövetségébe - szerint „A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, illetve a végrehajtásáról szóló FVM-rendelet egyértelműen kimondja, hogy bérvadászati szerződéssel vadászó személy mellé minden esetben szükséges kísérő vadászt állítani. A kifogásolt ideiglenes vadászati megállapodásjogszabálysértő, így annak módosítására van szükség. ” Vagyis jogi megerősítést kapott Soós Nándor kifogása, hogy Török Gábor és Tamás Imre nem jogszerűen vadásznak - Belvárdgyulán. A megyei FM-hivatal álláspontja szerint a kérdést rosszul tették fel. Az előzmények ismeretében azonban ennél keményebben is lehetne fogalmazni, s akár a megtévesztő fogalmazást is említeni. Tegyük hozzá azt is, hogy az átai vadásztársaság elnöke jelenleg az FVM-ben dolgozik, továbbá, hogy a minisztérium kisgazda-irányítás alatt áll. Jó három évvel ezelőtt kemény harc bontakozott ki az átai vadásztársaságban. A községben is megalakult a földtulajdonosi közösség, amely - az említett vadászati törvény szerint - alanyi jogon gyakorolja saját területén a vadászatot, a vadásztatást, a vadgazdálkodást. Részt vett ebben a folyamatban, a vadásztársaságban is tag lett Török Gábor és Tamás Imre is.- Törvénytelenségeket, szabálytalanságokat tapasztaltam, és ezeket az 1998-ban tartott közgyűlésen szóvá is tettem - mondja Török Gábor.- Konkrétan?- A társaság vadászháza egyszer csak Soós nevére került, majd a vadőr fegyvere is. Azt tapasztaltam továbbá, hogy a földtulajdonosi közösség tagjai hosszú ideig - pedig fizetési határidő van - nem kaptak egy fillér haszonbérleti díjat sem. Ezeket a dolgokat nem tudtam megemészteni, kiléptem a vadásztársaságból. Azóta többször feljelentett, hol hivatali hatalommal-való visszaélés, máskor jogosulatlan vadászat miatt. Tett ellenem közérdekű bejelentést is, hat-nyolc tanúval aláíratva. A tárgyalási jegyzőkönyvből azonban kiderült, hogy ezek az emberek nem is tudták, mit írtak alá... Feljelentéseit pedig minden vizsgálat megalapozatlannak minősítette. Úgy vélem, az ellenünk irányuló támadásai összefüggésbe hozhatók azzal, hogy az egerági körjegyző az átai vadásztársaság titkára, Soós a vadászmestere, tagja a társaságnak a két mezőőr, további két polgármester, és persze érdekes az elnök személye is.- A legutóbb feljelentés alapja mi?- Hogy jogosulatlanul vadásztunk a belvárdgyulai-újpetrei területen. Mindkettőnknek földje van itt, tagjai vagyunk a vadásztársaságnak, azaz nem bér-, hanem teljes jogú vadászok vagyunk, olyan területen, amelyhez az átai társaságnak és polgármesternek semmi köze sincs. Mégis mint polgármester, és nem mint magánember jelent fel állandóan.- A vadászház most már a társaság nevén van - mondja Soós Nándor -, a fegyvert pedig licitálás során eladtuk. Az előbbi egyébként külterületen volt, nem tudtuk, miként kerülhetne a vadásztársaság nevére, átmenetileg írattuk át. A puska egy beteg vadőré volt, megőrzésre vettem át, utódjának volt saját fegyvere, ezért értékesítettük a nálam lévőt. Se Török úr, se Tamás úr most már nem tagjai a mi társaságunknak, mindkettőjük ellen fegyelmi vizsgálat indult összeférhetetlenség miatt. A tárgyalást megelőzően Török Gábor kilépett, Tamás Imrét kizártuk. Török Gábor sorozatban követ el különböző törvénysértéseket.- Milyeneket?- Kihasználja, hogy jó pozícióban van a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságán. Amikor nem választották meg képviselőnek Egerágon, a következő napon nem kapott tejet a falu, az iskola, az óvoda, mert Török Gábor letiltatta. Nem igazolta magát a mezőőrnek.- Melyik területen?- Vannak határos területek Áta és Belvárdgyula környékén. Megérdeklődtem, és azt a választ kaptam, hogy Török Gábor nem tagja a szomszédos vadásztársaságnak. Nehezen elhihető vádnak minősítik a vadásztársaságok megyei szövetségében azt, hogy Törökék - Soós állítása szerint - az átai területről átterelik a dámvadakat a sajátjukra, hogy az előbbi társaság tagjai ne lőhessenek lapátost. Az FM-hivatalban pedig az átai feljelentéseket a személyes sérelmekből származó harag és elfogultság következményének tartják. Számos szerv és hivatal foglalkozott már Soós Nándor észrevételeivel, de eddig sehol sem döntöttek az ő javára. Kivéve a legutóbbi minisztériumi állásfoglalást.- Csakhogy két tényezőt a kérdezők figyelmen kívül hagytak - kommentálja Török Gábor. - Hogy mindketten tagjai vagyunk a belvárdgyulai földtulajdonosi közösségnek, másrészt, hogy alanyi jogon gyakorolhatjuk, megfelelő engedélyek birtokában, a vadászatot. Az FM-hivatalban most már keményebben fogalmaznak. A belvárdgyulai-újpetrei 15 ezer hektáros területet a földtulajdonosi közösség képviselője négy kerületre osztotta, ezeken a tagság négy „brigádra” osztva vadászhat. Egyikén a Soós által megtámadott két vadász végleges vadászati engedélyek alapján járja az erdőt. A hivatal megállapítását azonban Soós elfogultság címén megtámadta. A vita annyira elmérgesedett, és az átai álláspont annyira megalapozatlannak tűnik, hogy az FM- hivatal az ügyészség elé citálja a feljelentőt. A Törökékkel szemben jogosulatlanul fellépő mezőőrnek felmondanak. Ugyanakkor főhivataluknak jelzik véleményüket, a következő lépés tehát onnan várható. Vagyis az FMV-ből. MÉSZÁROS ATTILA Török Gábor FVM-be írt leveléből „A szóban forgó vadászterületben földtulajdonnal rendelkezünk, a földtulajdonosi közösségnek is tagjai vagyunk, a területen vadászati jogot gyakorló vadászati közösségnek szintén, a tagdíjnak megfelelő havi hozzájárulást folyamatosan fizetjük, a területünkön alanyi jogon vadászunk. A vizsgált vadászati megállapodás a vadászati tevékenység helyi szabályozását tartalmazza, az 1999-2000. vadgazdálkodási évben általunk lőhető vadfajokkal és számukkal. A területet hosszú évek óta alaposan ismerjük. A törvények a területünkön akár a kísérő vadászi feladatok ellátására is lehetőséget adnak. Hosszú szakmai gyakorlattal és felsőfokú vadgazdálkodási képzettséggel rendelkezem. Véleményem szerint dr. Fábián Gyula urat vagy hiányosan, vagy félretájékoztatták a kérdésben. Mi úgy érezzük, az adott körülmények között, egyéb törvényi előírások betartása mellett jogosan vadászunk önállóan a területünkön. Egerág, 2000. április 12.” Ki, hogyan, honnan, hova és mikor tereli a dámokat? CSERI LÁSZLÓ Építkezünk A pécsi Kertvárosban, a temetővel szemben szépen, jó ütemben halad az építkezés. Lakásokat húznak föl értő kezek, méghozzá nem is akármilyeneket, önkormányzatit, ilyesmire rég nem volt példa. Mert valamikor, az átkos- ban, mindennapos látvány volt a heroikus küzdelem az anyaggal, s gombamód szaporodtak a lakások országszerte. A híradók és az újságok mindennapos témája volt ez: Kovácsék szép, új, világos lakásba költöznek éppen. Volt ott víz, villany, gáz, szép kilátás a szomszéd kockaházra, babakocsitároló a földszinten, házmester, minden tehát, ami a boldogsághoz kell. Persze, a nagy tervtúlteljesítésbe olykor hibák is csúsztak. Pécsett például előfordult, hogy mára tető is rajta volt a házon, amikor kiderült egy véletlen folytán, hogy a lépcsőházat elfelejtették megépíteni, Sztálinvárosban pedig egyik éjszaka erkélyek szakadtak le sorban, mert a vasbeton lemezbe rossz helyre tették a vasalást. Ugyanis mindig oda kell rakni a vasakat, ahol a húzóerők fellépnek. Nem tudták ezt Pécsett a hetvenes évek elején az egyik laktanya építőbrigádjának tagjai sem, ezért a kantinba felvezető vasbeton lépcsőt fordítva vasalták. Amikor az ugyancsak sorkatonai szolgálatot teljesítő építésvezető ezt megtudta, már késő volt, a betont nem lehetett szétverni. Annyit tudott mindössze tenni, hogy a zsaluzáshoz használt új pingpongasztalokat nem távolíttatta el - ma is azok tartják a lépcsőt. Bízzunk benne, hogy jó erős és tartós faanyagból készültek, elvégre egész Velence facölöpökre támaszkodik De térjünk csak vissza a kertvárosi épülő lakásokhoz. Valamennyi ablaka a temetőre néz. Nem mintha a temető csúnya látvány lenne, ilyenkor tavasszal minden zöldbe borul, halottak napja táján pedig virágba és gyertyafénybe. És különben is, bármennyire boldog az ember a jelenben, örül annak, hogy fedél van a feje felett, a csapból víz folyik, a villanykörtéből fény árad, a radiátorból olykor meleg is, nem feledkezhet meg a jövőjéről. Melynek végén ott a temető, ha tetszik, ha nem. KOZMA FERENC __________________________ Ne sze semmi Az olaj ára zuhanóban. Amint azt a lapokban olvasom, hordónként 21 dollár alatt van már (a korábbi harmincnak befellegzett), s ettől aztán fellélegzett a nyugati polgár. Joggal tarthatott ugyanis attól, hogy a világpiaci ár miatt költséges lesz a tankolás, és emiatt olykor-olykor kénytelen lesz gyalog járni. Hasonlóan aggódott a magyarpolgár is. Mert előre tudta, ha a Mól három forintot emel, akkor ráemel még hármat (és még ötöt), hogy aztán a világpiaci árcsökkenés hírére maximum egy forinttal visszavegyen belőle. Mert hát ilyenkor nálunk, a Kárpát-medencében, ez így szokás. Illem dolga. Nesze semmi, fogd meg jól. Nehogy szó érje a ház elejét, és kimondhassák: lám, nálunk lefelé is mozognak az árak. Igen ám, de még az általános iskola első osztályába járó leghülyébb gyerek is kiszámolja, hogy végül is ki járt jól a világpiaci árak átmeneti mozgása után. A világpiaci ár ugyanis visszaállt eredeti szintjére, a mi áraink pedig hol vannak már attól? Persze, ne bántsuk a Molt, olyan az árpolitikája, amilyen. A cég legalább magyar, és jó a pozíciója a tőzsdén. Miközben a hasonlóképpen magyar polgár le van ám ejtve. Hiszen az a jó árpolitika, ha olyan helyzetbe hozzuk az ürgét, hogy a hirtelen rákérdezésre megzavarodjék, s fejből már ne is tudja megmondani, momentán mennyibe is kerül egy liter szuper. Hacsak nem útlevéllel jár tankolni a delikvens. Egyébként kollégám jelezte, ne felejtsem el, hogy mekkora az üzemanyag adótartalma, s hogy az állami kalkulátorok ceruzája is meglehetősen vastagon fog. Ne kenjünk tehát mindent a Mólra, ha az üzemanyag ára miatt dühöngünk. Valóban. Ideje volna átgondolni azt is, hogy mennyit lehetne végre a benzinadóból engedni úgy, hogy közben azért az országos büdzsé se rokkanjon bele. És az sem volna baj, ha a benzinbe beépített adó- csökkentést a kormánykoalíció saját népszerűségének emelésére, mintegy kampányfogásként tenné. Ott egye meg a fene az ellenzéki kifogásokat. * Egy öregember emlékirataiból A tapintatos hetedik oldal HÉTFŐN Riport Egyetemisták szabadidő- partnerként? A hirdetésekben mobilszámok és mobilszámok. Valóban egyetemista lányok ajánlják szolgáltatásaikat, vagy ez csupán csali az igényesebb kuncsaftoknak? Ha mégis igaz, mi viszi rá őket a tulajdonképpeni prostitúcióm? Portré Rayman János, a neves pécsi éremgyűjtő hobbiját a magas szakértelem szintjén űzi. Első numizmatikai írásában a szibériai hadifogolypénzek történetét dolgozta fel Foglalkozott többek között a szerb megszállás alatti pécsi szükségpénzekkel is. Már huszonegykét évesen is kilencven kilót nyomtam. A sportot épp abbahagyva, a leggyorsabb játékvezetőként rohangáltam harmadosztályú labdarúgó-mérkőzéseken, irigylésre méltó karcsúsággal, de 184 centisen. A bólyi edzőtáborban öreg bírótársaim csak csodálkoztak, mi lehet a zsebemben, mert én nem lehetek ennyire nehéz. Húsz év múlva, kicsit többet nyomva, a TV üzemorvosa azt mondta: Komám, sajnos cukorbeteg vagy. Vigyázz a testsúlyodra! Vigyáztam volna, ám sajnos ha csak megláttam mosolyogni egy vonzó nőt, már híztam két kilót. Muszáj volt elcsábítani, hogy ledolgozzam, amit miatta szedtem föl, de néha nem sikerült, vagy nem láttam többet. így aztán lassan a mérleg lett az, amit a legjobban utáltam az életben. Előbb 105- öt, aztán 110-et is mutatott a szemérmetlen. Akkoriban ifjú éveim bohó társa, Jenő doktor rendelt mind több tablettát diabéteszem mérséklésére, de egyszer csak azt mondta: Ezt az adagot már nem lehet emelni. Jön az inzulin.- Csak azt ne! - tiltakoztam.- Akkor meg fogyj le! Vagy akár ide se gyere többet. Én nem tudok rajtad segíteni. Nem is mertem odamenni többet. Orvos-író barátomhoz pártoltam. Persze az inzulinra ő is átállított, de az ellenőrzést is magára vállalta. Laborban volt abban az időben. Néha a táplálékbevitelre is ügyelt. Nem felejtem el, két hétig voltunk a Baranya Táncegyüttessel Portugáliában. Pista doktor rendszeresen megette ebédem-vacso- rám felét, aztán repetázott, a rám eső bor felét is megitta, s közben mértékletességre intett. Csípem az ilyen takarmányt rosszul hasznosító fajtát. Felelőtlenül tobzódhatnak ételben-italban, s gebék maradnak, de közben nagyon bölcseket tudnak mondani annak, akinek a szervezete feldolgozza a kapott tápanyagot. De Pista doktorra nem haragudtam, mert alapvetően segítőkész volt és jó barát. A kedvéért még drasztikus fogyókúrába is belefogtam. Az első három kiló egy almában s gyümölcslében gazdag hétvégén lement. A következő kettő öt napig kérette magát, miközben párolt zöldségeket és kemény tojásokat majszoltam, almaecetes ásványvizet nyakalva vörösbor helyett. A következő tíz napban csak olajos magvakat és farkasalmát ettem, élelmiszerboltnak, étteremnek, hűtőszekrénynek a látását is kerültem. S máris elértem a bűvös száz kilót. A nagyszerű eredményt megtelefonáltam orvos-író barátomnak.- Nagyszerű - mondta -, most csak egy-két kilót kell leadnod. Már nem voltam biztos benne, hogy szeretem Pista doktort. De lássa kivel van dolga. Pár nap pihenőt vettem ki. Kimosattam a vastagbeleimet. Háromnapos szigorú lébőjtkúrát tartottam. Már csökkentett inzulint sem adtam magamnak, azért sem, mert elfogyott. Élet és halál között lebegve még két és fél kilót sikerült lefogynom. Elgyengülve, remegő lábakon egyensúlyozva, átmentem a 400 ágyas klinikára, hogy inzulint írassak föl. Barátom szabadnapos volt. A kedves hölgyek, akik eddig is véremet vették, vizeletemet címkézték laborba küldés előtt, segítőkészek voltak. Megkértem egy kákabélű arra vetődő doktort, hogy barátom távollétében írja föl nekem az inzulinadagomat. A görhes végigmért, majd ajkbiggyesztve odavetette: Inzulint kap, ahelyett, hogy lefogyna kicsit! Szívesen kivágtam volna a hatodik emeletről, de elgyengített a leadott tizenhárom kiló. Különben is, már firkálta a nevét a lányok írta receptre. így csak arra jutott erőm, hogy ne köszönjem meg a segítségét. Kijövet a folyosón, csak ennyit morogtam: Fogyni? Ezeknek?! Soha! Bükkösdi László i