Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-18 / 76. szám

12. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA 2000. Március 18., szombat - |||-MŰVELŐDÉS Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna SZÍNHÁZI VILÁGNAP. Idén már majdnem félszáz társulat vesz részt abban az esemény- sorozatban, amelynek csúcs­pontján, március 27-én meg- ünneplik a Színházi világna­pot. A Pécsi Nemzeti Színház­ban ugyan nem tartanak kü­lön „kulisszajárást”, hiszen itt ilyen programot rendszeresen szerveznek az érdeklődő isko­lásoknak, ám aki részt vett a Pesti Est Súgó színházi prog­rammagazin „Legyen a vendé­günk!” című játékán, a pécsi előadásokra is jegyet nyerhe­tett. Idén Michel Tremblay drámaíró üzenetét olvassák fel, aki a minden áron való egyetemesség lendületében és a körültekintés nélküli globalizálódás sodrásában a halkabb, de az értékekről szó­ló hangokra hívja fel a figyelmet. (ly) PLAKÁT, FOTÓ, KÉP. Tárla- tok sokasága várja a kiállítás-ra­jongókat Pécsett. A Zágrábi Nemzeti Színház plakátjaiból a Pécsi Horvát Színházban nyílt válogatás, míg a svájci Valérie Seppey festő és költő a Dante kávéházban mutatja be „Ma­gyar festmények” című munká­it, de csak 21-éig. Az Ifjúsági Házban Kardos Tamás fotómű­vész képeiből nyüt összeállítás, és ugyancsak fényképekkel je­lentkezik a svájci Philippe Pache, akivel ma 16 órakor ta­lálkozhat a közönség a Parti Galériában. Magas színvonalú, igényes anyag kapott helyet a Múzeum Galériában is, ahol tegnap Szabados Árpád, a Ma­gyar Képzőművészeti Főiskola rektora állította ki képeit és li­tográfiáit. (ly) A TÖRTÉNELEM ELŐTT. A névadóra emlékeznek a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárban 23-án 18 órakor, a Várkonyi Nándor, a történelem előtti korok kutatója című érteke­zéssel. A meghívott előadó dr. Hegedűs Lóránt református püspök. (ly) TAJTÉKOS ÉG. Radnóti Mik­lós műveiből készített összeállí­tást Tajtékos ég címmel Koszta Gabriella színművész. Az iro­dalmi estre 23-án 18 órakor ke­rül sor a pécsi Művészetek Há­zában. Ezen a napon a házban 19 órakor Kuncz László opera­énekes is fellép, aki Tavasz, ta­vasz... címmel opera- és áriaes­tet tart. _________________________1ÜQ Lencsés Károly Harangozó-díjas Jó egy kicsit Zorbának lenni A balettművészeket a rendszerváltozás óta Liszt-díj helyett Harangozó-díjjal jutalmaz­zák. A magas szakmai elismerésről - mint szinte mindenről e hazában - fővárosi kurá­torok ítélkeznek. A vidéki művészek - mivel viszonylag keveset léphetnek fel Budapes­ten - jelentős hátrányban vannak. így hat­ványozottan értékes és örömteli, hogy mos­tantól a Pécsi Balett kitűnő magántáncosa, Lencsés Károly is odaírhatja a neve mellé: Harangozó-díjas. Nem a szavak embere. Igaz, a balettművészekre általában nem jellemző a „szómenés”. Beszélge­tésünk közben is legszívesebben eltáncolná mon­dandóját, mint Zorbász, a görög, akinek hiteles megformálásával arat sikert az évad egyik kiemel­kedő pécsi produkciójában, a Zorba című balett­ben, melyet Herczog István állított színpadra.- A csendes, nyugodt habitusú Lencsés Ká- rolynak miként sikerült jó viszonyt kialakítania az életet habzsoló, indulatos Zorbával?- Az emberek manapság inkább a saját baja­ikkal vannak elfoglalva. Zorba teljes életet él. A munkában, a szerelemben, a barátságban, az élet örömeinek habzsolásában. Zorba akar és tud is élni. Én más vagyok, de én Őt akarom és- remélem - tudom élni, megélni. Esténként két órán keresztül olyan lehetek, úgy élhetek, ahogy a hétköznapokban csak szeretnék. Szerintem mindenki szeretne néha Zorba lenni.- Zorbáig hosszú út vezetett. Miért és hogyan lett táncos?- Édesanyám nagyon szeretett és tudott is táncolni. Ő vitt el a Balettintézetbe. Felvettek, bár idősebb voltam a többieknél. Az első évben két évet kellett elvégeznem.- Friss diplomásként 1984-ben a Pécsi Balett­hez szerződött. Ismerte Eck Imre társulatát, tud­ta, mik az ő törekvései? A Színházművészeti Le­xikon azt írja, hogy ön elsősorban modem fel­adatokra hivatott táncos. Egyetért ezzel?- Minden pályakezdő balettos álma, hogy nagy klasszikus szerepeket táncoljon. Bár láttam a Pé­csi Balettet Pesten, de nem tudtam pontosan, mi­lyen irányban megy a társulat. Mikor Ábrahám Zolival Pécsre szerződtünk, semmi mást nem akartunk, mint stílustól függetlenül megmutatni, mit tudunk. Azt remélem, mindig arra a szerepre vagyok hivatott, amit éppen el kell táncolnom.- Az elmúlt tizenöt évadból számos kitűnő sze­repet táncok el: Tybalt a Rómeó és Júliából, a Zorba szerepében a pécsi színpadon fotó: laufer László Mandarin címszerepe, a Fiú a Carmina Buraná- ban, Orpheus, Jonathan Harker a Nosferatuban. Fogíalkoztatta-e egy-egy figura megformálásakor a nagy elődök teljesítménye? Példának okáért: ho­gyan táncolta Eck Imre a Mandarint?- Megpróbálom kizárni a múltat. Magamból kibányászva nem eljátszani, hanem átélni a fi­gurát. Persze, ha gond van, nem szégyen a régi­ek hangulatából, stílusából ellesni ezt-azt.- Ön harmindhét éves...- Leszek novemberben. Bár nem foglalkozom az idő múlásával.- Ebben a korban egy táncost már öregnek, jobb esetben öregedőnek titulálnak.- Én nagyon fiatalnak és erősnek érzem ma­gam. Ha semmi baj nem jön közbe, hét-nyolc évig még táncolni szeretnék. A belső tartás segít.- Harangozó-díjas lett. Mit jelent ez önnek?- Valószínűleg ezután sem kell kevesebbet dolgoznom a gyakorlásokon, mint eddig.- Őszintén: számított rá? Hiszen már évekkel korábban is megillette volna az elismerés.- Elmondani biztosan nem tudom - tán eltán­colni sem hogy mennyire meglepett. Az elis­merést pedig, ha mástól nem is, a közönségtől hála Istennek minden este megkapjuk.- Az ifjabb Lencsés, a kis Karcsi, szeretne-e a pa­pa nyomdokaiba lépni, avagy már tízévesen is lát­ja, milyen sok áldozatot követel a balettművészet?- Érzéke lenne hozzá, de úgy döntött, nem szeretné csinálni. Erőltetni nem fogom. Lényeg, hogy bármit csinál, örömét lelje benne, hogy bol­dog legyen. Juhász László TÖRTÉNELMI ARCOK. Ezer év magyarjai címmel nyílott domborművekből kiállítás Pécsett, a Gyöngy­szem Galériában. Az alkotó, Fábos György pécsi szobrászművész tárlata április elejéig látogatható a be­mutatóteremben. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A PAB díjai A Pécsi Akadémiai Bizottság és a „Dél-Dunántúl a Tadomány Támogatásáért" Alapítvány tudományos pályázatainak eredménye A Pécsi Akadémiai Szék­házban március 9-én a Dél-Dunántúl a Tudomány Támogatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke ki­osztotta az 1999. évi tudo­mányos pályamunkák díjait. A beérkezett 12 pályamunkából a PAB ajánlása alapján a „Dél-Du- nántúl a Tudomány Támogatásá­ért” Alapítvány kuratóriuma a kö­vetkező pályamunkákat díjazta: I. díj: „A kulturális tanulás perspektívái az angol szakos ta­nárképzésben”: Fodor Mónika (PTE BTK Angol Tanszék). II. díj: „Making sense of sto­ries: Teacher and learner strate­gies in Hungarian primary class­rooms”: Lugossy Réka (PTE BTK Angol Tanszék). „A hu-PBL-SCID tóméra mo­dell a lymphoproliferativ megbe­tegedés kialakulásának vizsgála­tára”: Kvell Krisztián (PTE ÁOK). (TK Angol Tanszék). III. díj: „Fejezetek Dunaszent- györgy történetéből az őskortól 1848-ig”: Samay László (Nevelé­si, Oktatási Intézmény Duna- szentgyörgy). „A hazai környezet-egészségü­gyi szabályozás gyakorlati felada­tai az Európai Unió és a Nagy-Bri- tannia közötti kapcsolat példáján, különös tekintettel a BSE hatásai­ra”: Imrei Katalin (PTE BTK An­gol Tanszék) és Ricz István (PTE TTK Földrajzi Intézet). I. díj: „A kulturális tanulás perspektívái az angol szakos tanárképzésben”: Fodor Mónika (PTE BTK Angol Tanszék). Versben a hazaszeretetről Március 15-én Pécsett a me­gyeházán lezajlott a „Ma­gyarországnak édes oltal­ma” című megyei versmon­dó verseny döntője. Az ünnepi eseményen 35 általá­nos iskolai diák mérte össze tu­dását a Baranya Megyei Önkor­mányzat Pedagógiai Intézete ren­dezésében. A hazaszeretet ápolá­sát szolgáló nemes vetélkedést, melyet korábban komlói, siklósi, szigetvári és mohácsi területi se­lejtezők előztek meg, dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Köz­gyűlés elnöke nyitotta meg. A magas színvonalú döntőn a zsűri elnöke Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója volt. A hetedikes-nyolcadikos tanu­lók közt arany minősítést kapott Bogdán Meünda, a pécsi Ágoston Téri Általános Iskola tanulója, ta­nára Pappné Blaskó Éva, ugyan­ebben a díjban részesült Mihály Hajnalka, a komlói Szilvási Általá­nos Iskola diákja, dr. Hoppá József- né tanítványa, valamint Orsós Já­nos a Mindszentgodisai Általános Iskolából, tanára Krémer Klára. Az ötödik-hatodikosok közül ugyancsak arany minősítést ér­demelt ki Bagoly Katinka, a sik­lósi Batthyány Kázmér Általános Iskola diákja, Tóthné Botz Györ­gyi tanítványa, SzalayDóra, a pé­csi Felsővámház Utcai Általános Iskolából, tanára dr. Olasz István­ná, valamint Szűkíts Gergely, a Mindszentgodisai Általános Isko­la diákja, felkészítő tanára Krémer Klára. B. R. Versengő bordalok Minden 14 évét betöltő sze­mély indulhat az országos bordaléneklő versenyen, melynek június 24-én lesz a döntője Budapesten. A Magyar Nótaszerzők és Éne­kesek Országos Egyesülete, vala­mint a Sportvonal Produkció ál­tal indított millenniumi dalver­senyre április 30-ig nevezhetnek a résztvevők a Sportvonal cí­mén: 1088 Budapest, Rákóczi út 29. II emelet 3. szám alatt. Nem­zeti hovatartozásunk és a ma­gyar szellemiség egyik legmél­tóbb őrzője a nemzeti dalének­lés. A pályázat kiírói ennek a gondolatnak a jegyében hirdet­ték meg az országos versenyt. A levélben a jelentkező adatai, cí­me mellett a választott három magyar bordalt is kérik feltün­tetni. A választott dal lehet ope­ra vagy operett részlete, de ugyanígy népdal és műdal is. Kevésbé ismert vagy erre az al­kalomra komponált mű esetén a kottát és a dalszöveget is kérik mellékelni, valamint küldjék el a nevezési díj számláját is, amely 2000 forint. A döntőn a nyerte­sek jutalma külföldi út, illetve balatoni nyaralás, ajándékcso­magok és bordíjak lesznek. A millennium méltó megün­neplését „bordalos” hagyomá­nyainkkal is szolgáló verseny fő­városi döntőjéről a televízió hely­színi közvetítést ad, a győztes, valamint a kimagaslóan előadott dalokat CD-n és hangkazettán is megjelentetik. Futnak a képek _______________________________________ Mi ért szép, ha szép? Az Amerikai szépség (America Beauty) eredeti, érdekes, jó film, szertelenségei ellenére vagy azzal együtt (szerintem: ellenére), ám ami vitathatatlanul hibátlan ben­ne, az a fényképezés. Kezdjük hát ezzel: az operatőrt Conrad Hali­nak hívják. Sajnos, nem tudom, azonos-e azzal a Conrad Hall-lal, tó úgy harminc évvel ezelőtt olyan filmeket fotografált, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, a Hidegvérrel és a Morálon életre-ha- lálra, vagy netán ennek a fia, a lé­nyeg az, hogy ez az úr zseniális. Mesteri, amit produkál. Van például egy jelenet, amikor az egyik szereplő, egy kissé habó- kosnak tűnő, de alapjában rendes fiatalember, kamerával a kezében figyeli a szerelmét a szemközti házban, s a lány tudja, hogy a fiú látja őt, s elkezd neki levetkőzni. De a vüágért se értsük félre a szi­tuációt, mert ez egy tiszta, sőt szűzies helyzet, amit a fiú apjá­nak brutális fellépése szakít meg. Conrad Hall ezt úgy fényképezi (megpróbálom elmondani, noha nem lehet, éppen ez a dolog lé­nyege: látni kell), hogy hajszál­pontos plánváltásokkal érzékelte­ti kettejük fizikai távolságát, és egy leheletfinom tükröződéssel, a képek egymásra vetítésével sejteti lelki-érzelmi egységüket, összeol­vadásukat. S még ironikus is a fel­vétel, mert az apa fellépésekor a lány úgy kapja maga elé a füg­gönyt, mintha egy félig komoly, félig játékos színielőadásnak ér­tünk volna a végére, hogy máris átlépjünk (micsoda groteszk, már-már tragikus fordulat!) az apa nyers, durva világába, amit a kamera megdöntésével is érzékel­tet az operatőr. Ezt a filmet, nem kétséges, Conrad Hall teszi naggyá. A forga­tókönyv (bizonyára szándéko­san) kissé szervetlenül halmozza az amerikai mozielbeszélések jel­legzetes motívumait: válságba ju­tott házasság, Torschluss-pánik (a főhőst Kevin Spacey alakítja, kivá­lóan), sikermániás feleség (Anette Bening az amerikai életforma szellemes paródiáját adja), szakí­tásig fajuló apa-lány, illetve a má­sik szálon apa-fiú kapcsolat. Meg­jegyzem: néhány manapság diva­tos túlzást szívesebben mellőz­tem volna. NAGY IMRE FILMJEGYZETE Sam Mendes, aki a teátrumból érkezett a moziba, egy színházi rendező szakértelmével és ko­molyságával értelmezi a történe­tet, s posztmodern ihlettel bontja tó a komikus helyzetekből a tragi­kust, majd teszi ironikus idézőjel­be az egészet. „Szörnyű víg tragé­diát” rendez, ahogy Zuboly ta­kácsék mondták egykor, tó hitte volna, hogy lesz még „tüzes jég”, s az égből „barna hó” esik, de ma már s most itt a vásznon jól meg­fér együtt a megférhetetlen, még ha néha mellbevágva (rúgva?) érezzük is magunkat. Ez lenne az amerikai szép­ség? Vagy a hős szétlőtt feje a véres konyhaasztalon? Netán a korosodó férfi érzékeit felborzo­ló Angela fürdőzése a rózsaszir­mok között? Esetleg mindez együtt? Vagy választanunk kel­lene a felkínált lehetőségek kö­zül? Ha igen, akkor lenne egy tippem. Az egyik felvételen, amit a fentebb említett fényké­pező fiú készített (film a film­ben), egy szélben szálldosó pa­pír- vagy inkább műanyag zacs­kót látunk, amint lebeg-röpdös a szemetes utca aszfaltja fölött. Én ezt választanám. k % é

Next

/
Oldalképek
Tartalom