Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-05 / 35. szám

2000. Február 5., szombat - Uj Dunántúli Napló KULTÚRA Uj Dunántúli Napló - 9. oldal-MŰVELŐDÉS Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna ŐSTÖRTÉNET. Tíz előadást ma­gában foglaló sorozat indult a pécsi Ifjúsági Házban, ahol Feje­zetek a magyarság őstörténeté­ből címmel szakemberek tarta­nak előadásokat. Február 15-én 18 órakor Zachar József, az MTA doktora a honfoglalás had­történeti vonatkozásait mutatja be, míg 29-én a magyar őshaza lesz a téma, dr. Erdélyi István címzetes egyetemi tanár közre­működésével. (ly) ŐRIZNI A SZELLEMI ÖRÖKSÉ­GET. Népi írók Baráti Társasága alakult Pécsett a héten a Civil Közösségek Házában, mint a bu­dapesti társaság filiáléja. A társa­ságnak eddig Budapesten kívül Szegeden és Debrecenben van egyesülete. A pécsi társaság el­nöke Szalai Lajos Református lel­kész, titkárnak pedig Fürediné Zemplényi Zitát választották meg. Céljuk a harmincas évek népi írók szellemi örökségének őrzése, népszerűsítése, a nép­ben és nemzetben való gondol­kodás erősítése. (a) FESTMÉNYEK SZOBROK, FO­TÓK. Hétfőn 17 órakor nyílik a pécsi Művészetek Házában Júli­us Gyula festőművész kiállítása. Ma 11 órakor az Arthus Galériá­ban Morvái Ferenc fotográfus Sokszemközt című válogatása látható, míg tegnaptól a Gyöngyszem Galériában Gömör Kata festményei és Hargitai Ottó szobrai tekinthetők meg. (ly) ÖSZTÖNDÍJ FIATALOKNAK. Nép táncosok, népzenészek, fiatal koreográfusok pályázhatnak ar­ra az ösztöndíjra, amelyet a pé­csi Gemer István Alapítvány ku­ratóriuma hirdetett meg. Az el­nyert díjat önképzésre, gyűjtés­re vagy szakmai utazásra lehet fordítani. Jelentkezni a Pécsi Kulturális Központ címén lehet, március 5-éig. (ly) LEVELEZŐLAP. Óvodások, alsós és felsős általános iskolások raj­zolhatják le, milyen szerintük az ezredfordulón az iskolájuk. Az elképzelt jövő évezred vagy az el­múlt ezer év legfontosabb ese­ménye is lehet a pályázat témája, amelyet február 11-éig lehet a Ka­láka Alapítványhoz beküldeni. A technika tetszőleges, egy sze­mély bármennyi munkát beküld- het, de az A/4-es méretű rajzokat sem kasírozni, sem keretezni nem szabad. Bővebb informáci­ók a 06-1-343-43-27-es telefon­számon. __________________________________________________(LV| A kultúrát még csak kóstolgatják A kérdés az, hogy a kultúra támogatásra ér- demes-e a vállalkozások szemében? Elvben igen, de ennek még messze nincs kialakult, olajozottan működő rendszere. A legnagyobb cégek már úgy ahogy adnak ma­gukra e tekintetben is. Az például, hogy egy Zsolnay Gyár - azaz mostani nevén Zsolnay Manufaktúra Kft. - amely a hírét-nevét is alko­tó, nagy egyéniségeknek köszönhette, s ahol mindig dolgoztak tervező keramikusművészek, grafikusok, ott természetesnek tűnik ez a segít­ségnyújtás. Hosszan lehetne sorolni jótékony adományaikat, kapcsolatukat oktatási, egész­ségügyi intézményekkel, a Pécsi Nemzeti Színházzal, a város kórusaival. Ugyanakkor Adorjáni Béla, a cég új vezér- igazgatója mértéktartóan úgy fogalmaz, hogy elsősorban termékeik kiállítóhelyét, a Janus Pannonius Múzeumot vannak hivatva támogatni, de a gyár új menedzsmentje igazából még nem dolgozott ki új stratégiát a kultúra mecenálására. Ez feb­ruárban kerül náluk napirendre. Elsők közt a Pécsi Tudományegyetem képzőművészeti ok­tatásának segítésére és a DeForma alkotócso­porttal való kapcsolat elmélyítésére gondoltak, nem feledkezve meg a siklósi kerámiaműhely­ről sem. Ezen lendíthetne Kismányoky Károly (ké­pünkön), a Pécs TV-nél dolgozó „filmes” grafi­kusművész ajánlata is, aki szerint forgatóköny­vet kellene íratnia a cégnek egy olyan tervvel, amely a Zsolnay-család históriáját, a gyár le­gendás történetét, értékeit a fotókópia eszköze­ivel is maradandóvá tenné. Arról is beszámolt, hogy ha a korábbi évtizedekben egy adott, elő­írt koncepcióra született egy elképzelés, az an­nak mentén meg is valósulhatott. Ma viszont nem születnek értékek. Pályázatokat kiírnak ugyan, de minden bizonytalan, és ez a tisztá­zatlanság a jellemző Pécsen belül is. A vállala­tokat is valami - jobb szó híján - szemérmes­ség jellemzi, amikor az igazi értéket támogatni kellene. A Hauni, a BAT nagyszerű példákat szolgáltat, az igaz, de ezek jobbára azért szub­jektív döntések ... Ma a művészt is gyakran úgy kezelik, mintha szolgáltató lenne, pedig nem az! Az alkotó, ha van ötlete, energiája, in­tézménye közvetítésével természetesen pályáz­hat: a Pécs TV többek közt egy Martyn Ferenc- film elkészítésére adott be és nyert most pályá­zatot, amit Kismányoky Károly várhatóan már őszre elkészíthet. A Matáv is gáláns szponzori munkát vé­gez, bár nem minden intézménynek tetszik, hogy a támogatásokért helyben kilincselnek, de a pénz odaítéléséről a fővárosban dönte­nek. Az is előfordult, hogy egy jó előre meg­szervezett esemény esetében is késve. Min­denesetre egyre tudatosabb a zenei életre, képzőművészetre figyelő tevékenységük. Mint Szabó Gyula, a piár-szakág vezetője hangsú­lyozza, vidéken külön szakemberhálózatot alakítottak ki erre. Pénzzel egy-egy konkrét eseményt támogatnak, és bárki is ajánlkozzon - színház, kulturális intézmény vagy magán- személy - dönteni abban kell, hogy a vállalat mihez hajlandó adni a nevét. Az imázs növe­lésének ezzel a módjával csak a legnagyobb cégek tudnak folyamatosan élni, de Szabó szerint nem szabad a nagyság bűvöletébe es­ni. Néhány éve egy kisvárosi pékség kapta meg a legmagasabb társadalmi elismerést kul­túrát ápoló munkájáért. Némely könyvkiadó vezetőjének a vélemé­nye is azt tükrözi, hogy nincs minden rendben a soroltak körül. Az állami mecenatúra túlbü­rokratizált, több százmilliós állami pénzeket osztottak el nem igazán nyilvános pályázat ré­vén. A vállalkozói szférának még nincs straté­giája, hogy kit támogat, az a kapcsolataitól függ, s attól, hogy az a saját imázsát mennyire szolgálja. Bár vannak olyan Pécsről szóló kiad­ványok, amelyeket egy-egy nagy cég azért tá­mogat, mert közvetve a saját vonzerejét is nö­veli környezete felértékelésével. A legmosto­hább sorsa a kortárs szépirodalomnak van, amely a hazai könyvpiacon az összforgalom­nak csak a 10-15 százalék teszi ki. B.R. Dr. Mándoki László (1935. április 17. - 2000. január 6.) Dr. Mándoki László - Laci, Doki, Öreg - ahhoz a nagy muzeológus- nemzedékhez tartozott, amely­nek meghatározó szerepe volt a pécs-baranyai múzeumok ma már nemzetközileg is számon tartott gyűjteményanyagának lét­rehozásában, tudományos feldol­gozásában, kiállítások, tudomá­nyos és közművelődési célú pub­likációk formájában való köz­kinccsé tételében. Mándoki László az ELTE-n szerzett muzeológia-néprajz sza­kos diplomát, ezután hamarosan Baranyába került, ahol rövid idő alatt befogadták a pesti fiatalem­bert. Szakmai tevékenysége, em­beri habitusa alapján közismertté és népszerűvé vált. Tudományos érdeklődése, munkája széles spektrumot ölelt fel. A magát folkloristának valló kutató a találós kérdések, csillag­nevek, csillagmondák világában érezte igazán otthon magát. Vizs­gálati módszereire jellemző volt az európai komparatív látásmód, amelynek eredményeit számos önálló könyvében, tanulmányá­ban jelentette meg. E témakörből szerezte doktori fokozatát is. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a pécsi néprajzi muzeológia figyelmét felhívta a magyarorszá­gi nemzetiségek - elsősorban a déli szlávok - népéletének kutatá­sára. Munkatársaival együtt el­kezdte Baranya néprajzi atlaszá­nak előkészítését, elkészítették az ehhez szükséges kérdőívet, és számos településen elvégezték a gyűjtést. Szakmai munkája mellett min­dig fontosnak tartotta az úgyne­vezett általános muzeológiai kér­dések vizsgálatát is. A Janus Pan­nonius Múzeumhoz mindig hű­séges maradt, volt néprajzi osz­tályvezető, megyei múzeumigaz- gató-helyettes, közművelődési osztályvezető. Kutatói és intéz­ményvezetői tapasztalatait kül­földön is hasznosította, amikor a szófiai Magyar Kulturális Intézet tudományos igazgatóhelyettese volt. Tudását mindig önzetlenül osztotta meg a kollégáival, fiatal munkatársait a rá jellemző lelke­sedéssel vezette be a múzeumok csodálatos világába. Az ő kalau­zolásában ismerte meg e sorok írója is kezdőként a pécsi-bara­nyai múzeumokat. A „Doki” bár­mely társaságban azonnal otthon érezte magát, és néhány találós kérdés, tréfa elmondása után - ezek a hallgatóság körében min­dig újdonságként hatottak - kö­zéppontba került. A közeljövőben lett volna 65 éves. Isten áldjon, Laci! Dr. Mándoki Lászlót a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Baranya Megyei Önkormányzat és a Pécs M. J. Város Önkormány­zata saját halottjának tekinti. HUSZÁR ZOLTÁN MEGYEI MÚZEUMIGAZGATÓ Magyarul - Magyarán _________ Ny elvünk múzeuma Az eredeti nevén Magyar Tudós Társaság, a mai Ma­gyar Tudományos Akadé­mia megalapítását hosszas készülődés előzte meg. A „jámbor szándék” megfo­galmazásával kezdődött. Évtizedeken keresztül érle­lődött a gondolat, amíg a „legnagyobb magyar” áldo­zatkészségéből megvalósult „honi nyelvünk ápolására”. Azóta szervezi és átfogja, irányít­ja a magyar tudományos életet, s az eredeti célkitűzést az őrzi, hogy az I. osztály a Nyelv- és iro­dalomtudományok osztálya. Nem egészen új ez az elgondolás sem, amelyet neves tudósaink fo­galmaztak meg, nevezetesen az, hogy legyen intézménye nyel­vünknek, amelyet így nevezhet­nénk: A magyar nyelv múzeuma. De ne csak a múltjával, hanem a jelenével is foglalkozzék. Pásztor Emil kollégám és ba­rátom gondolatban már föl is építette a múzeumot. Ellensú­lyozandó a főváros-központúsá­got javasolta, hogy Széphalom legyen az épület helye, köze­lebbről a Kazinczy-kert. Petőfit is segítségül hívja, aki így írt Úti levelek Kerényi Frigyeshez c. prózai munkájában: „... szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Köte­lessége volna minden emelke- dettebb lelkű magyarnak életé­ben legalább egyszer oda zarán­dokolni, mint a mohamedánnak Mekkába.” Tanulmányutak ve­zetőjeként nagyjából ugyanezt fogalmaztam meg a leendő ma­gyar tanárokra és különösen a magyartanárokra vonatkozóan: Mit kell bemutatni benne? Elő­ször talán nyelvünk helyét a világ nyelvei közt. A 3000 közül az el­ső száz „nagy” nyelv közé tarto­zik. Ez a tény, sajnos, kimaradt a tankönyvekből. Időrendben mutatná be a ma­gyar nyelv több ezer éves törté­netét és jelenét. Itt kellene elhe­lyezni a magyar nyelvtudósok arcképét és főbb műveiknek szemléletes eredetijét vagy leg­alább másolatát. Itt sorakozná­nak az arcképeik - a XVI. szá­zadtól kezdve Lőrincze Lajosig és Sz'hó T. Attiláig. Föltétlenül uei/ük lenne azoknak az írók­nak, költőknek, akik egybpn a magyar nyelvnek is tudós műve­lői voltak: Szenczi Molnár Albert, Kazinczy, Verseghy, Vörösrúarty, Czuczor Gergely, Arany, Koszto­lányi stb. Szemléltetni kellene, hogy a Kárpát-medencében hol éltek és élnek magyarok. A Trianon előtti helyzetet jól mutatja Teleki Pál híres térképe az 1910-es nép- számlálás alapján a népsűrűséget is érzékeltetve. Egy tablón azt is érzékeltetni lehetne, hogy a nagyvilág 14-15 millió magyarja hogyan oszlik meg országonként és földrészenként. A tematika tovább folytatható pl. a magyar nyelvjárások térké­pével, a nyelvészeti folyóiratok­kal, fontosabb szótárainkkal. A magyar nyelv múzeuma hasznosan szolgálhatná anya­nyelvűnk és nemzeti művelődé­sünk ügyét. Tegyük meg érte, amit tehetünk, hogy ne maradjon „jámbor szándék”. RÓNAI BÉLA Egy hét dráma Ma már hagyományosnak mondható az a drámahét, amelyet évente rendeznek Pécsett. Idén február 14-e és 19-e között Baranyából több száz érdeklődőt várnak. Vajon miért nem ért időben a sírboltba Lőrinc barát, hogy megmentse Rómeó és Júlia éle­tét? Ha Shakespeare erre nem is tért ki, a drámajáték segítségé­vel, képzelt szereplőket, fiktív világot teremtve valódi problé­mákat dolgozhat fel egy-egy osztály, ha az órát a tanár szín­házi elemekkel tudja kiteljesíte­ni. Ehhez segít hozzá az a drá­mahét is, amelynek gazdája a Leőwey Gimnázium DráMások csapata és az ANK Drámamű­hely. A szervezők nevében Zalay Szabolcs tápár elmondta: 14-e és 18-a között az 1992-ben létrejött gödöllői Kerekasztal Társulat tart foglalkozásokat az Apáczai Nevelési Központban, ők Közép- és Kelet-Európábán az elsők, akik a színházi és ne­velési tevékenységet egységes szerkezetben kezelik. Előadnak a Drámapedagógiai Társaság ve­zetői is, és több pécsi oktatási intézményben jövő csütörtökön és pénteken „házhoz mennek” a drámatanárok bemutatókat tar­tani. Péntek délelőttől szombat délutánig a Leőwey Gimnázium lesz a helyszín, ahol különböző korú gyerekeknek szólnak a fog­lalkozások. Hogy a dolgot a kívülállók is jobban el tudják képzelni, Zalay Szabolcs példaként elmesélte, mennyivel intenzívebb a hatás, ha mondjuk, a Körúti hajnal cí­mű vers szépségét nem csupán egyszerű verselemzéssel bontják ki a diákok, hanem egy előkészí­tő órán esetleg felidézhetik a haj­nali fények, ragyogások hangula­tához kötődő emlékeiket, érzése­iket és gondolataikat. H. I. GY. Futnak A Képek__________________________________________________________ Isten hozta, Igazgató Úr... Sas Tamás, aki operatőrként szerzett magának hírnevet, ren­dezőként is jelentősét alkotott Presszó című filmjével, amit az­tán egy tisztázatlan gondolatvilá- gú, felemás munka követett, a Kalózok, amely a fiatalok egy kö­rének életéből merítette tárgyát. Ezek után kíváncsian vártam Sas Tamás új művét, a Rosszfiük-eá, hogy megtudjam, merre vezet a rendező útja. Nos, úgy látom, a Kalózok nyomvonala bizonyult számára követhetőnek. Megítélésem sze­rint a Rosszfiúk szemléletmódja hasonlóképpen problematikus, tendenciája - mert, nem kétséges, nagyon és egyértelműen irányza- tos filmről van szó - egyoldalú és vitatható. De nem erről akarok beszélni, mert ettől még a film ter­mészetesen lehetne színvonalas alkotás. Nem egyszer találkoztam már olyan művel, amelynek látás­módjával, értékrendjével vitat­koztam (volna), művészi igényes­sége előtt mégis kalapot kellett emelnem. Sas Tamás filmjével az a bajom, hogy esztétikai szempontból igen­csak ellentmondásosnak, sőt, né­hány részletében kifejezetten meg­oldatlannak tartom. Vegyük szem­ügyre ezt a kérdést! A történet fia­talkorú bűnözőkről szól, akiket a rendező nyers, már-már draszti­kus - s helyenként az amerikai ak­ciófilmekből ismert - eszközökkel mutat be. Durva arcok, primitív in­dulatok, szennyes beszéd - ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam erről a világról, legalábbis a vász­non ennyi jelenik meg. A film a legcsekélyebb részvétet sem éb­reszti bennünk szereplői iránt. Aztán jön egy új igazgató, aki a katonaságnál kipróbált kemény eszközökkel próbál rendet csinál­ni, ám, mint kiderül, csak a saját karrierjét építi, módszerei tragédi­ához vezetnek tanítványai köré­ben, akik gyilkosságot követnek el. Csakhogy ezekben a rosszfiúk­ban már eleve bennük volt ez a végkifejlet, ezt nem lehet az igaz­gató nyakába varrni. Pedig Stohl András igazán mindent elkövet, hogy kellőképpen leleplezze és el­lenszenvessé tegye az igazgatót, de a többiek játéka nincs össz­hangban az övével. Rajta kívül csak Andorai Péter érdemel feltét­NAGY IMRE FILMJEGYZETE lenül említést, aki azt a bravúrt hajtja végre, hogy a rendelkezésé­re álló egy perc alatt képes egy szegényes kliséből, forgatókönyvi közhelyből hús-vér embert for­málni. Nem is lehet tudni, hogyan csinálja, mert csak ácsorog kicsit a vásznon, mond pár szót, neki ennyi elég. Ha Andorai egyperce­se felől pillantok a filmre, tüstént kiviláglik, hogy Stohl András ki­vételével a többiek milyen durva szemafor-színjátszással próbál­koznak. Sajnos, a képek ugyan­ilyen leegyszerűsített információ­kat hordoznak, jelezvén, hogy a rendezőt valójában szatirikus in­dulat vezérli, ez azonban nem il­lik ehhez - a film szándéka sze­rint is - tragikus témához. Azt hiszem, Sas Tamás tudta, mit akar mondani, de nem tisz­tázta, hogyan. És ilyenkor a néző vitatkozni kezd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom