Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-29 / 28. szám

2000. Január 29., szombat - Új Dunántúli Napló KULTÚRA - MŰVELŐDÉS Új Dunántúli Napló - 9. oldal Hírcsatorna KISTÉRSÉGI BEMUTATÓKKAL veszi kezdetét a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ millenniumi rendez­vénysorozata ebben a hónapban „Kultúrával a Nyugat Kapujában Baranya Megyei Fesztivál” cí­men. A bemutatókra alkotó egyének és csoportok még je­lentkezhetnek. (br) A VÁROSI KÖNYVTÁR központjá- ban együttműködési megállapo­dást írt alá ez év január 26-án a Csorba Győző Megyei Könyvtár és a Pécsi Városi Könyvtár a könyvtári törvényből eredő fel­adatok hatékony megvalósítása érdekében. NEMEZTANFOLYAM MAGYAR- LUKAFÁN. Február 24-től 27-ig Magyarlukafán nemeztanfo­lyam indul a helyi népművész kézművesek irányításával. Ér­deklődni és jelentkezni Lovas Katánál a 73/354-016-os telefon­számon lehet. (br) IRODALMI KÁVÉHÁZ KOMLÓN. Január 28-án a Közösségek Há­za klubtermében Rótt József „A kánya-haraszt balladája” című novelláskötetét mutatták be. A szerzővel Lerchné dr. Egri Zsu­zsa beszélgetett. (br) TÁRLAT, IDŐPONTVÁLTOZÁS­SAL. A Művészetek Házában nem a szórólapon feltüntetett időpontban, február 1-jén, ha­nem február 3-án csütörtökön 17 órakor nyílik tárlat Buby Tál izraeli fotóművész munkáiból, ahol Iris Ambor, az Izraeli Nagy- követség első titkára mond be­vezetőt. (br) FARSANGOLÓ A BÓBITÁBAN. Január 31-ig lehet jelentkezni a Bóbita Bábszínházban február 12-én este 7 órától rendezendő bátyus bálra, ahol a résztvevők a „Rabló-pandúr” betyár- thrillert tekinthetik meg, majd táncházi vigalom lesz, tombolá­val. Jelmez jó ha van, de nem kötelező. (br) SZENTLŐRINC A NÉPHAGYO­MÁNYÉRT. A szentlőrinci Berze Nagy János Gimnázium népraj­zi versenyt hirdet közép- és álta­lános iskolás diákok számára. Az „Egy jeles nap településemen vagy környékén” című, legalább háromoldalas dolgozatokat és a három fős csapatok nevezését február 7-ig várja az iskola. A versenyt március 23-án rende­zik. ________________________<551 Változás az állandóságban Jelentősebb tájházaink, múzeumaink csak látszólag alszanak téli álmot. Jó néhány szeretne megújulni, megváltozni a szezon kezdetére. A legnagyobb változás valószínűleg Vajszlón várható, ahol a könyvtár már leköltözött a mú­zeumból a művelődési házba. A múzeumot pá­lyázati támogatással szeretnék úgy átalakítani, hogy abban a népi kollégiumot szervező, az or­mánsági napokkal hagyományt teremtő festőművész, Haraszti Pál emlékszobáját megnyithassák. Ehhez az egymilliós ön­rész mellett a Phare-pályázaton nyert öt­millió forintra is szükségük lenne, de eb­ben már csak akkor bíznak, mondja Lázár István polgármester, amikor a pénz a ke­zükben lesz. Tavaly Kodolányi János szü­letésének 100. évfordulóján az általános is­kola fölvette a nagy író nevét, az idén sze­retnék megjelentetni a községről szóló tör­téneti munka harmadik kötetét is, amely 1848-tól 1945-ig foglalja össze a falu múlt­ját, valamint állandó szabadtéri kiállítás létrehozását is tervezik mezőgazdasági gé­pekből. A szomszédos Sellyén új zsúptetőt kap a talpasház, amely a skanzennel együtt - hombár, méhes, istálló - hétfő kivételével mindennap 10-től 16 óráig fogadja látoga­tóit. A zsúptető rozsszalmájába ugyanis já­ratokat fúrtak a mókusok, mondja Kádár Zol­tán, a Művelődési Szabadidő és Sportközpont igazgatója. A Kiss Géza Múzeum kőépületében a névadó tudós hagyatékán kívül egy galéria is várja az érdeklődőket, ahol a faszobrászok és festők országos, sőt nemzetközi táborának évről évről megújuló anyaga mellett szőttesek, babák tárlata és más rendezvények is nyílnak. Tavaly készült egy ciklusprog­ram a szolgáltatások bővítésére, amely például magnós tárlatve­zetést ígér, és a nagykanizsaiak meghívására a tíz jellegzetes ma­gyarországi tájat fölsorakoztató kiállításon az Ormánság is bemutatkozik. Pá­lyázatot írtak ki egy millenniumi emlékszobor elkészítésére is, melyet a sellyei kastély előtt helyeznének el. Nagyon várják a gázvezeték érkezését, sok más közt azért is, hogy a kőépü­letnek télen legalább temperált fűtése legyen. Gazdagon illusztrálja a németség valamikori életformáját a mecséknádasdiak tájháza. Az egyik épületben az egykori szerszámok a mé- zeskalácsostól a faművesekig mesterségek so­rát reprezentálják. A másikban a német építé­szet jellegzetes, favázas csontozata ad az épü­letnek varázst. Itt a szezonra egy régimódi sza­tócsüzletet szeretnének berendezni - tudom meg Rnppert József (kis képünkön) polgármes­tertől -, ha erre vállalkozó és pénz lesz. Mint hírül adtuk, a múzeumuk 600 ezer forintos veszteséget könyvelhetett el tavaly ősszel, ami­kor két üveg gyertyatartót és faliórákat loptak el innen hívatlan látogatók. Az épületen belül egyhelyütt a vakolat lehullott, ahol jól látszik a „viklis”- a gerendák köz lécezett-saralt - meny- nyezet is. Ezzel együtt is a legjobban karban­tartott múzeumok közé tartozik a nádasdi, ahol a „kulcsos” gondnok telefonon várja az ér­deklődők jelentkezését. A dunaszekcsőieket az Országos Műemlék- védelmi Hivatal azzal kecsegteti, hogy a romos magtárat - amely a történelmi közelmúltban még katolikus templom volt - most állami pén­zen újítják meg. A ritka ajánlatnak örül a nagy­község, mondja Hegedűs György polgármester, a feladatuk most többek közt az lesz, hogy méltóbb funkciót találjanak az épületnek. Pél­dául múzeum legyen. Ismeretes, hogy 1998- ban az iskolaudvari szolgálati lakásban népraj­zi gyűjteményt nyitottak, majd újabb három helyiséggel és Halász Ferenc régészeti valamint helytörténeti gyűjteményével múzeummá tere­bélyesedett. Ez az intézmény az, amely ideköl­tözhetne. A múzeum ma a Dunaszekcső Emlé­keiért és Jövőjéért Alapítvány gondozásában működik, ahol naponta 8-tól 12-ig egy kitűnő tárlatvezető, a régészettel foglalkozó Szálinger József várja a látogatókat. ___________________B. R. Nép rajzi gyűjtemény Dunaszekcsőn fotó: tóth l. Pécs, az irodalmi Tisztás A Grazban megjelenő Lichtungen (Tisztás) című művészeti, kritikai folyóirat legújabb száma a pécsi irodalmat mutatja be friss fordítások segít­ségével. A lapszám közvetlenül is megismerhető lesz február 1-jén, a Lenau-házban. A Lichtungen húsz éve jelenik meg a baranyai megyeszékhely testvér- városában, Grazban. A napokban boltokba került új szám egyik fő té­mája Pécs, illetve az itteni iroda­lom. Eddig az Irodalmi városport­rék című sorozatban Krakkó, Ljub­ljana, Zágráb, Pozsony, Trieszt és Szarajevó (két részletben) mutat­kozott be, tehát - látható módon - Közép-Európa legjelentősebb kultúrcentrumai. Ebbe a sorba kapcsolódik tehát most Pécs. Gerhardt Csejka, a 80-as évek közepén Er­délyből kivándorolt, je­lenleg Frankfurtban élő ssísz irodalomszervező, lapki­adó vállalta a pécsi blokk vendég­szerkesztését. Ő készítette Csordás Gáborral (Jelenkor Kiadó) és Ágos­ton Zoltánnal (Jelenkor folyóirat) azt a két beszélgetést, melyek az idegen számára is valamelyest megvilágítják a pécsi irodalom ha­gyományait, szólnak legjelentő­sebb múltbeli és mostani szerzőinkről. A közölt művek némi irodalomtörténeti kitekin­tést is adnak, hiszen a szer­zők között ugyanúgy sze­repel Janus Pannonius (Egy dunántúli mandula- fácskáról), Weöres Sándor (Valse Trieste), Babits Mi­hály (Utca, estefelé), mint az élő klasszikusnak számító Mészöly Miklós vagy Bertók László. Olvas­hatók Parti Nagy Lajos, Pálinkás György, Szakács Eszter, Becker Ró­bert és Méhes Károly művei, vala­mint Weiss János tanulmánya a pécsi egyetem filozófiai tanszé­kének történetéről. m.k. Olvasni a Sétatér-bői Megjelent a Pécsett szer­kesztett Sétatér című transz­kulturális folyóirat leg­újabb, még 1999/4-ként jel­zett száma. Mint megszok­hattuk, változatos témákkal és sok új névvel találkozha­tunk a lap hasábjain. A Vadas Gyula főszerkesztő ne­vével fémjelzett folyóirat ezúttal is vette magának a jó értelemben értendő bátorságot, és egy tucat­nyi abszolút fiatal, tehát volta­képp iskoláskorú költőt mutat be egy-két vers erejéig. Természete­Megjelent A Kaposváron szerkesztett, kéthavonta megjelenő So­mogy c. folyóirat új, idei el­ső száma Ezredvég, ezred­forduló címmel jelent meg. Ez a szám tulajdonképpen az 1999. évi hatodik szám folytatá­sának tekinthető, emlékezik és emlékeztet az ezredvégre és az új évezred kezdetére. Bemutatja azokat a lírai és szépprózai mű­veket, irodalmi és képzőművé­szeti tárgyú tanulmányokat, amelyek gondolatiságukkal vala­milyen módon az ezredforduló­hoz és az önálló magyar állam megalakulásához kötődnek. A lírai rovat ezúttal Bodosi György, Dúsa Lajos, Határ Győ­ző, Jékely Zoltán, Kerék Imre, Kiss Dénes, Pardi Anna, Simon Ottó, Szepesi Attila, Szöllősi Zol­tán, Turcsány Péter, Veress Mik­lós és Zsillé Gábor verseit közli. sen idősebb költőtársak is szere­pelnek, mégpedig széles körből, Paksról ugyanúgy, mint Kolozs­várról. Az amúgy képekben és egyéb írásokban is Erdélynek szentelt szám közöl néhány ér­dekes írást, pl. a Király Károlyról szóló emberi és jellemzően ke­let-európai minitörténetet. A sok olvasmány között akadnak fogó- sabb feladatok is, mint Lantos Gábor írása a paradigmakeresés­ről vagy Kovács Gábor az indiai filozófiát széljegyzetelő tanul­mánya. M.K. a Somogy Szépprózával Koppány Zsolt, Tóth Károly és Zsávolya Zoltán szerepel a lapban. A szokásosnál is bővebb a ta­nulmányok és esszék sorsa. Alex Károly, Alföldy Jenő, Csoóri Sán­dor, Fogarassy Miklós, Kántor La­jos és G. Komoróczy Emőke, Stornier Imre egy-egy írása szere­pel ebben a rovatban. A Sorsvo­nalak címmel olvasható művész­interjú témája Reich Károly, róla beszélget Tarczy Péter és Feledy Gyula. Ugyancsak sajátos portrét rajzol Losonci Miklós vallomása Vaszary Jánosról. Az 1999 au­gusztusában Bárdibükkön rende­zett üvegszimpoziont Mendöl Zsuzsanna méltatja. Különösen figyelemre érdemesek Bilky László, Kristó Nagy István, Muráth Péter, Pannonius és Rónaky Edit kritikai írásai. Szá­mos illusztráció is gazdagítja a Somogy idei első számát. ■ Testvérvárosunk, Krakkó Művelődéstörténeti vetélkedő, 2. forduló 1. Évezreddel ezelőtt a Wavel- dombot kisebb folyók, mocsarak vették körül, így alkalmasnak bi­zonyult az emberi letelepedésre. A középkori lengyel történetírók, Kadlubek és Dlugosz leírták az alapítás krónikáját. Hogyan alapították a monda szerint Krakkót? 2. Krakkó a X. században a Kö- zép-Európán keresztül kelet felé tartó, arab kereskedők által is használt kereskedelmi útvonal egyik állomása volt. Milyen tényezőknek köszön­hetően vált Krakkó a középkor­ban jelentős településsé? 3. Szemérmes Boleszláv feje­delem IV. Béla magyar király Kin­ga nevű lányát vette feleségül. A frigyből fakadóan a Krakkóhoz közeli Wieliczkába Magyaror­szágról hívtak bányászokat a só­kitermeléshez. Hogyan „vándorolt erdélyi sóbánya” Krakkó közelébe a le­genda szerint? 4. Krakkó 1291-ben cseh ura­lom alá került, majd csak a XIV. sz. első negyedében szerezte vissza az a Piast családból szár­mazó vitéz, aki egyben az első ki­rállyá koronázott lengyel uralko­dó is volt. Ki volt ő, és mikor koronáz­ták királlyá? 5. 1311-ben német polgárok felkelése tört ki a királyi hatalom ellen, amit Ulászló véresen meg­torolt. Ezért még fiának, Nagy Kázmérnak kegyeiből is kiesett Krakkó, aki megalapította Kazimierz városát, hogy Krakkó­nak vetélytársa legyen. Értékeld Nagy Kázmér ural­kodását a XIV. sz. közepén! A választ segítő rövid informá­ció elhangzik a Pécsi Rádióban február 2-án 16-18 óra között, emellett ajánlott irodalom: Bács Gyula: Délkelet Lengyelország (Panoráma „mini” útikönyvek, 1981) 14-17. oldal, 88-132. oldal. A 2. forduló válaszait február 11-ig kérjük leadni a Szivárvány Gyermekházban, 7633 Pécs, dr. Veress E. u. 6. Futnak A Képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Az eltávozott Nap Szabó István új filmje, A napfény íze (Sunshine), amely egy ma­gyarországi zsidó család történe­tét meséli el három nemzedék éle­tén keresztül, mintegy háromne­gyed évszázad eseményeit öleli fel. Ez a bőséges életanyag paran- csolóan megköveteli a rendezőtől, hogy még a háromórás vetítési idő viszonylag tágas keretei között is meglehetősen gyorsan pergesse a cselekményt, ami óhatatlanul a szerkezet aránytalanságaihoz ve­zet, és az ábrázolás horizontjának helyenkénti beszűkülését, vala­mint, főként a mellékszereplők esetében, a jellemrajz egyenetlen­ségeit vonja maga után. Az ábrázolás és az elbeszélés időtartama közti feszültséget va­lószínűleg csak a szerkezet fel­bontásával, merészebb építkezés­sel és a személyes nézőpont hatá­rozottabb érvényesítésével lehe­tett volna feloldani, ám Szabó Ist­ván ragaszkodott a hagyományos epikai formához, a lineáris cselek­ményszövés kitaposottabb ösvé­nyéhez. Annak ellenére, hogy a családregény elbeszélője az ese­ményekre visszapillantó déduno­ka, de ez a nézőpont formaterem­tő elvként - a narrátorhang időn­kénti megszólalásán kívül - alig jut érvényre, kommentátori hitele pedig, a dédunoka alapjában ne­gatív jelleme következtében, két­ségbe vonható. A film legerősebb, legkimun­káltabb szakasza a nagyapa, Sonnenschein Ignác alakját idézi meg, aki a felvilágosult oszt­rák-magyar monarchia idején az asszimiláció útját választotta, s a jelképesnek is tekinthető Sors névre magyarosítva főtisztviselő, bíró lett. A megfelelni akarás igye­kezetében feláldozza boldogságát, ami leginkább azért tragikus, mert széthull az a közép-európai állam­rend, ami Ignác áldozatát talán igazolhatta volna. A hármas sze­repben fellépő, a Sors-utat mind­három nemzedék bőrében meg- élő-végigjáró Ralph Fiennes játéka itt a legámyaltabb, és méltó part­nereként ebben a szakaszban lát­hatjuk Jennifer Ehle-t, a mű legro­konszenvesebb figurájának, Vali­nak alakítójaként. A korrajz is a filmnek ebben az első harmadá­ban a legösszetettebb, Szabó Ist­ván bőkezűen megajándékoz ben­nünket a monarchia ábrázolásá­nak a Reál ezredes-bői már ismert művészi tapasztalataival. A kardvívóbajnok apa bemuta­tása nem éri el ezt a színvonalat, az unoka, illetve, ha a szeszfőző dinasztia-alapítótól számítjuk, a dédunoka ábrázolása pedig egé­szen elnagyolt. Bizonyára azért is, mert az ötvenes évek vászonra festésekor Szabó István sematikus megoldásokra szorítkozott (csak William Hurt játéka tekinthető po­zitív kivételnek), és hiba, hogy a forradalom megjelenítésére talán egyetlen perc, ha jutott. Ezen be­lül is az a fura megoldás, hogy népszónokként egy ávós lép fel, akinek megtisztulását a film elmu­lasztotta bemutatni, már több a soknál: művészi melléfogás. Összességében mégis úgy vé­lem, hogy A napfény íze, hibáival együtt, a Mephistó-val az életmű fő szólamává emelkedett epikus Ralph Fiennes három szerepben látható élmény folytatásának tekinthető, lírai motívumai pedig (Vali fény­képe, a törött porcelán és a „Tava­szi szél vizet áraszt” dallama) he­lyenként Szabó István korai film­jeit juttatták eszembe. ________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom