Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-11 / 339. szám

8 Dlmántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. december 11., szombat Hírcsatorna Emléktábla. Áz ismert pécsi zenepedagógus, Agócsy Lász­ló karnagy, főiskolai tanár emlékére helyeznek el táblát a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola Mátyás király ut­cai épületén. Az ünnepélyes eseményre 16-án 12 órakor kerül sor. (ly) Kórusnap. Kodály Zoltán születésének 117. évforduló­ján ünnepük a Magyar Kóru­sok Napját Pécsett, a Belváro­si katolikus templomban. A 15-én 18.30-kor kezdődő kon­certen hat kórus lép fel. A műsorban középkori és e szá­zadi magyar szerzők művei is felhangzanak. (ly) Bronz oklevél. Harmadik helyezést kapott a Falvak Kul­túrájáért Alapítvány által meg­hirdetett országos versíró­pályázaton a pécsi Káplár Já­nos. Az amatőr szerző Petőfi Sándor élettörténetét dolgoz­ta fel elbeszélő költemény for­májában. Munkáját 3 ország 63 pályázójának 188 költemé­nye közül választották ki. (ly) Emlékszoba. Dr. Tompa Kálmán orvos és mecénás emléke előtt tisztelegve, a Janus Pannonius Múzeum emlékszobát ad át a Várostör­téneti Múzeumban Pécsett, 17-én 15-kor. A képzőművé­szek „ingyendoktora” és a gyűjtő sok remekművet ado­mányozott a városnak, ame­lyekből 16.30-kor a Múzeum Galériában nyílik kiállítás, (ly) Régi zene. A Bor és jeles napjai cimmel a Kecskés Régizene Együttes ad koncer­tet a pécsi Dominikánus Ház­ban. A műsorban ókori, euró­pai, reneszánsz, barokk és tö­rök muzsika is felhangzik, ko­rabeli hangszereken megszó­laltatva. Az előadás ma 19 órakor kezdődik. (ly) Gitárfesztivál. Ötödik alka­lommal rendezik meg Pécsett az országos gitárfesztivált. A Pécsi Nevelők Háza Egyesü­let Gitárklubja és a Művészeti Szakközépiskola helyszínein 15-e és 19-e között zajlanak a koncertek és kurzusok, kül­földi mesterek közreműkö­désével. A találkozó kiemelt eseménye lesz Schiff András zongoraestje 17-én 19.30-kor a POTE-n. (ly) Sok a szünetelő kiskönyvtár a falvakban Olvasunk vagy csak tájékozódunk? Baranya az 1996-os országos felmérések alapján valahol középen ke­resendő, Pécs az olvasók 100 lakosra jutó arányát tekintve hátul kul­log a hozzá hasonló városokkal - Győr, Miskolc, Szeged, Debrecen - összevetve. Viszont a beszerzési kvóta egy főre eső nagyságával és a kölcsönzött dokumentumok számával az erős középmezőny tagja, míg vidéken egyre több kiskönyvtár ajtajára kerül lakat. Igaz, hogy Baranyában a lakos­ság kétharmada - 257.794 em­ber - városokban él, de a falvak­ban élő egyharmad is közel százötvenezer ember, és ez utóbbiak könyvtári ellátása nem mindenütt megoldott - mondja Kalányos Katalin, a Csorba Győző Megyei Könyvtár igazga­tónője. Ennek egyik oka az, hogy ez Baranyában a tíz város mellett 291 kistelepülést, na­gyon sok aprófalvat jelent. A 243 könyvtárból 231 községi, de ezek közül csak 129 nyit ki több-kevesebb alkalommal. 1996-ban még 272 könyvtárat tartottak számon, amelyből 232 volt községi és 147 még műkö­dött is. Tizennyolc kiskönyvtár­ral több mint az idén. De ez csak az egyik gond, hi­szen a szüneteltetésnek számos racionális oka is lehet, ugyanak­kor a szolgáltatás - megrendel­ve - többféle módon is biztosít­ható. Riasztóbb, hogy a főfog­lalkozású könyvtárosok is las­san elfogynak vidéken. A közsé­gekben erre az évre 10 alá csök­kent a számuk, pedig a könyv­tárközi kölcsönzés bonyolításá­ban, a megyeközponttal való szakmai kommunikációban, a helyi tájékoztatás fejlesztésében főfoglalkozású szakember tud a legtöbbet tenni. Természetesen figyelembe kell venni a tényle­ges, reális igényeket is - van, ahol egy helyi szokásokat-embe- reket jól ismerő tiszteletdíjast kifizetődőbb alkalmazni. A megyei könyvtár fejlettsége - személyi feltételek, a legkor­szerűbb eszközök - jótékonyan hat a településekre is - emeli ki az igazgatónő. A tavaly január­tól érvényes új törvény külön is kimondja a megyei központok felelősségét a területi munka szervezésében. Pécs a beszerzé­si kvótát és a könyvtárak hasz­nálatát tekintve is lépeget előre az országos mezőnyben. A me­gyei könyvtár 6 milliós állo­mánygyarapítási kerete a könyv­tárközi kölcsönzésre fordítandó 2 millió forintos központi támo­gatással gyarapodott, sőt érde­keltségnövelő támogatásként - amelyhez helyi erővel is hozzá kell járulni - 1,6 milliót kaptak. Ezzel már komoly lépéseket te­hetnek, hogy valóban területi központként javítsák a doku­mentumellátást a megyében, amely az egyik fő feladatuk. De ehhez az is kell, hogy a települé­sek hozzájáruljanak ehhez, ami­re pályázatok is lehetőséget nyújtanak. Noha a kiskönyvtá­rak közül sok szünetel, határo­zottan nő az igény a korszerű tá­jékoztatás iránt. Főként a váro­sok aktivak, elsők közt a lélek- számához mérten nagyobb ösz- szeget, 265 ezer forint támoga­tást nyerő Sásdot kell említeni, de Mohács, Szigetvár, Siklós és Komló szakmai munkáját is ér­demes kiemelni. Az on-line kapcsolatok háló­zatának kialakítása már lehető­vé tenné, hogy betekintsünk egymás adatbázisaiba és az or­szágosba is - kommentálja a fej­lesztéseket Kalányos Katalin. Ehhez azonban számítógépre kell vinni a helyi állományt, amit a megyei könyvtár, Siklós és Mohács már elkezdett. Igaz, hogy Baranya könyvtárai pályá­zati úton összesen 23,3 milliót nyertek az idén, egyénenként sehol nem jutott annyi pénz az eszközfejlesztésre, hogy a rend­szer kiépíthető legyen. A sellyei kivételével - ahol teleház van - valamennyi városi könyvtár ren­delkezik internettel is. Az inter­netről a robbantástechnikát és a pornót még csak lekérheti az olvasó, de kurrens információk­hoz jutni, egy egyetem adatbázi­sába belépni csak komoly előfi­zetési díjért lehet. A világhálón való tájékozódás más problémá­kat is felvet. A könyvtároskép­zésbe helyet kapnak ugyan a számítógépes ismeretek, de ha például az olvasó interneten ta­lált rákellenes gyógyszereket böngész, akkor ezt egy mai könyvtárosnak hiteles források­kal kellene kiegészítenie - for­rást arra nézvést, hogyan kell­szabad különbséget tenni a gyógyszerek közt, azon túl, hogy mindenekelőtt orvoshoz kell fordulni... A tájékoztatás általános szín­vonala a feltételekre is kihatóan függ a „humán erőforrástól”. Jó példa erre Patapoklosi, ahol a polgármester képzett ember, vagy az egykori egykés falu, Kemse is, ahol a könyvtár a fa­luházban született újjá, de Szel­lőt, Mindszentgodisát, Bogdá- sát, és legújabban Bogádmind- szentet is emlithetjük. Magyar- hertelenden vagy Máriakémén- den a teleház és a könyvtár „há­zasodott” össze - az utóbbi kis­településen az iskolaigazgató és könyvtár szakos felesége alakí­tott ki egy olyan korszerű rend­szert, amely sok más közt infor­mál a faluról, turisztikai lehető­ségeiről, de a munkanélküliek tájékozódását is szolgálja. Hogy valójában eltűnt-e a klasszikus könyvolvasó vagy csak átalakult? A kérdésben a tapasztalat alapján is nehéz pontos választ adni. A „klasszi­kus olvasó” fogalmához ugyanis klasszikus könyvélményt rendel a hagyományos ízlés - ebben az értelemben igazából csak ötve- nen felüli és a nyugdíjas korosz­tály számít „régimódi fogyasztó­nak.” A fiatalok az iskolai kép­zés hatására is inkább a szakiro­dalom felé fordulnak - mondja az igazgatónő, s maga is nem kevés megdöbbenéssel tapasz­talja, hogy az általános iskolák­ban is már csak két-három köte­lező olvasmány van, de a legif- jabbakat - akik egyébként mo­hón gyűjtik ismereteiket a világ­ról - mintha Móricz vagy Mik­száth már hidegen hagyná. Bóka R. A kölcsönzött dokumentumok és olvasók száma néhány könyvtárban § Kölcsönzött dokumentumok száma Csorba Győző Megyei Siklós Pécsvárad Sellye Könyvtár (350.000 kötet) (55.000 kötet) (35.000 kötet) (20.000 kötet) Az olvasók növekvő hányada a szolgáltatásokat - Internet, folyóirat-olvasó - veszi igénybe Grafika: Bernie t Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár, Pécs A zenéből építkezve A Baranya Megyei Közgyűlés közelmúltban írt ki pályázatot a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ igazgatói munkakörének betöl­tésére. Az állást dr. Istvánná Kollár Anikó foglalhatja el ja­nuár elsejétől. A rövidesen munkába lépő igazgatónőre a művészetked­velő pécsiek, mint a Pécsi Szimfonikus Zenekar egykori kiváló fuvolására emlékezhet­nek, az elmúlt évtizedben pe­dig a Művészetek Házával kapcsolódott össze a neve, ahol művészeti menedzser­ként a ház rendkívül igényes zenei műsorkínálatának a ki- alakitója volt. Akik ismerik, annak némi meglepetést jelen­tett, hogy néhány hónapja a Matáv Rt. ügyfélmenedzsere­ként dolgozik, s innen kerül majd a megyei központ élére, ahol a vezetői munkát ideigle­nesen vállaló és azt nagyszerű­en ellátó Páll Lajos megbízott igazgató helyébe lép majd.- A Művészetek Házától megváltam - mondja dr. Istvánná Kollár Anikó - fon­tosabb azonban az, hogy nagyszerű évtizedet töltöttem ott, a ház javára is szolgáló, nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a város, a megye művészeivel és a kulturális élet irányítóival is. Az új mun­kahelyemen egy másfajta piár- munkában és műszaki terüle­ten is tapasztalatokat szerez­hettem. A zenei terület a szer­vezésben fegyelemre és előre­látásra szoktatott, hiszen azok a nemzetközi hírű művészek, akiket hosszan sorolhatnék, és akiket sikerült megnyerni, évekre előre lekötött program szerint dolgoznak.- Háromgyermekes édes­anya, orvos-feleség, aki fuvola- művészként indult, majd Mar­caliban zeneiskolát is igazgat. Leendő vezetői munkáját te­kintve, mi az amit fontosnak tart megemlíteni életének eddi­gi állomásai közül?- Barth István Liszt-díjas fu­volaművész tanítványaként nemcsak a hangszeres zene vonzott. A pécsi Művészeti Gimnáziumban tanulva, más művészeti területre is kirán­dultam. Rétfalvi Sándor szob­rászművész és a Lantos Ferenc festőművész barátsága és pe­dagógiai habitusa meghatáro­zó volt számomra. Tagja vol­tam két táncegyüttesnek is. A hetvenes években Pécsett a Breitner Tamás fémjelezte ze­nei élet, Mészöly Katalin, Marczis Demeter ittléte azt is jelentette, hogy a művészet szeretete benne volt a levegő­ben. A pécsi Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolán diplo­máztam 1973-ban, 1975-ig vol­tam a Pécsi Nemzeti Szinház és Filharmónia zenekari mű­vésze. Majd következtek a marcali évek, melyek valóban fontosak voltak, fellendült az ottani zenei élet, fúvószenekar alakult, Szegedről sikerült ta­nárokat megnyernem.- A kultúra mellé most oda- csatolódott az idegenforgalom. A hagyományos közművelődés is átalakult.- A két terület nagyon szer­vesen kapcsolódik egymás­hoz. Egyáltalán nem mindegy, mit és milyen színvonalon kí­nálunk a valóban kincses Ba­ranya értékeiből. Baranyának éppen az idegenforgalomban vannak esélyei: csak körül kell nézni - minden egyes kis falu külön kis gyöngyszem saját arccal, identitással. Az intéz­ménynek az a feladata, hogy kommunikációs központ le­gyen, amely a kistelepülések kulturális és turisztikai érde­keit és a megyei elvárásokat egyaránt képviselni és közveti- teni tudja. Hogy figyelni tud­junk minden helyi akaratra, amelyhez ma az internet alkal­mazása és más kommunikáci­ós technikák soha nem látott többletlehetőséget adnak. Ez a kölcsönösség - ezen belül a kistelepüléseknek nyújtott módszertani segítség, hogy meg tudják fogalmazni saját törekvéseiket - alapvetően fontos követelmény. Kulcsa a civil szerveződés, amit én na­gyon nagyra tartok szabadsá­ga, függetlensége miatt is. Azt szeretném kiemelni, hogy ez többfunkciós intézmény, a közművelődés és turizmus megyei szakmódszertani cent­ruma, amely olyan lehetőséget kínál számomra a közművelő­dés-művészet és a művészet­közművelődés integrációjá­nak megvalósítására, olyan széles körű konszenzus létre­hozását a székhely és megye, város és falu között, amely megéri a harcot, energiát. Bol­doggá tesz, és számomra em­berpróbáló kihívás. Az is meg­győződésem, hogy magas szintű amatőr művészetet csi­nálni csak profi szakértelem irányításával lehet. B. R. ■ ijjk. Futnak A Képek Libacomb kökörcsinnel Amerikában bevált szokás a ré­gi filmsikerek újraforgatása. Korszerűbb technikával, új szí­nészekkel, a közönség megvál­tozott ízlésének megfelelően. Ez a módszer a mozidarabok kevéssé időtálló voltát bizonyít­ja: mert kinek jutna eszébe, te­szem azt, újraírni a Vörös és feketé-t. Igaz, az Aranypolgár­nak a remake-jét sem készítik el. Remélem. Egyébként a Hippolyt, a lakáj újraforgatása szintén kockáza­tos, még ha biztos tippnek lát­szik is. Mint tudjuk, az egykori sikerfilm német változata is megbukott, Zágon István szín­műve pedig, amely a mozifel­dolgozás alapját képezte, el sem jutott a bemutatóig. Vagyis a történet, a sztori önmagában nem garancia. Székely István 1931-ben készült filmje azon­ban átütő erejű, ma is nézhető vígjáték. Vajon miért? A válasz egyszerűnek látszik, mindössze három név: Csortos, Kabos Gyula, Jávor. De hol vannak ők ma? Ez igaz, ám Eperjes Károly és Koltai Róbert is legény a talpán, illetve a ka­mera előtt, akik Kabay Barna új Hippolyt-jának főszerepeit játsz- szák. Eperjesből hiányzik ugyan Csortos tenyérbe mászó méltó­sága, de arcának mulatságos szi­gora groteszk komikumot sugá­roz. Koltai nem akar versenyre kelni Kabos híres „spátreakciói- val”, viszont piros bőrsapkája segítségével hitelesen hozza a meggazdagodott „szippantós”, a milliomos proletár figuráját. Sőt! az új Hippolyt női szerep­lői jobbak, mint elődeik. Huszárik Kata szép és tehetsé­ges Terka, Pogány Judit pedig alighanem verhetetlen Schnei­dernd. Kerek arcával, purzicsán- szőke hajával, visongó kacagásá­val az új feldolgozás kiemelkedő teljesítményét nyújtja. Akkor, mégis, mi hiányzik? Az, amit Nemeskürty István így fogalmazott meg Székely István művéről szólva: „A humor for­rása kétágú, kétfelől csurog a nevetés méze.” Mert miközben, egyfelől, mulatunk az újgazda­gokon, az úrhatnám polgárok műveletlenségén, másfelől vi­szont drukkolunk a két keze munkájával meggazdagodott Schneider úrnak, aki végül fellá­zad a Hippolytban megtestesülő úri ízlés, dzsentri morál ellen. És igazából a Gróf úron neve­tünk, pontosabban, mert így még jobb, felfuvalkodott hason­másán. Ez a szólam hiányzik az új filmből. A mi mai Schneider- néink nem felfelé ácsingóznak, mert ott szociológiai értelemben semmi sincs. Árulkodó jele en­nek, hogy Eperjes Hippolytja külföldről, az oslói követségről érkezik. Vagyis nem tudunk „fel­felé” nevetni, nem mintha mu­száj lenne, de itt eredetileg erről volt szó. Maradnak tehát az új­gazdagok, akik ostobábbak, mint harmincas évekbeli előde­ik, az ízlésük is rosszabb, még a vicceik is silányabbak. Persze, ott lett volna a dalár­da, Schneider úr proletárcsapa­NAGY IMRE FILMJEGYZETE Mondja, kedves Hippolyt! (Eperjes Károly és Pogány Judit) ta. Ennek a nézőpontnak a fel­erősítése azonban a film íróinak nem jutott eszébe. Dzsentrikre meg hiába vártak. így hát Hippolytnak repülőjegyet kel­lett küldeni Oslóba. Gárdonyi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom