Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-11 / 339. szám

1999. december 11., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 9 A székelyek ma is a turulmadaras tömegsírt emlegetik Az újra kihantolt Petőfi A fővárosi értelmiségiek egy része levélben próbál nyomást gyakorolni a kiskőrösi polgármesterre, hogy a barguzini kutatásokat a kazánki­rály (vagy mások?) folytathassák - tudtuk meg dr. Takács Józseftől, a PAB Idegenforgalmi Munkabizottságának elnökétől. Ugyanakkor Takács váltig állítja, bizonyítékai vannak, hogy Petőfi Sándor hamvai a fejéregyházi, egykor turulmadaras tömegsírban nyugszanak. A marosvásárhelyi születésű, de családjával már a háború után hazánkba átkerülő Takács Jó­zsef Pécsett él, 73 éves, és jo­gász-tanárként ma is tanít ide­genforgalmat Székesfehérváron. Közel harminc évig hevert a kutatásait dokumentáló kézira­ta a fiók mélyén, amelynek most a forradalom és szabad­ságharc 150 éves évfordulója adott ismét aktualitást. Takács először a históriai té­nyekre emlékeztet, hiszen a költő holléte és a sírja körüli vi­ták nem Barguzinnal kezdőd­nek.- Már a halála után akadtak helybéli kiskirályok - a Háller- grófok és mások,* akik igyekez­tek meghazudtolni, lezsidózni Bem tábori orvosát, a halott­kém Lengyel Józsefet. Céljuk az volt, hogy ne a Metz Antal által elképzelt óriás sziklatömb vagy a Török Aurél-tervezte sír­emlék - ossárium - álljon a tö­megsír fölött. A költő halálát, sírhelyét illetően Illyés Gyula felfogása áll hozzám a legköze­lebb. De ugyanígy hinni lehet Heydte osztrák ezredes, a bécsi császári levéltárból előkerült jelentésének is a „sovány, ki­csiny, száraz arcú, nagyon ha­tározott kifejezéssel és nagy fe­kete körszakállal” rendelkező civil ruhás halottról, akinek a közelében a kitüntetések össze- zsinegelt kötegét és Bethlen Farkas ezredes Bemhez írott je­lentését is megtalálták. Az ok­mányok őrzése kimondottan hadsegédi feladat, és azt is tud­juk, hogy Petőfi azért volt civil­ben, mert korábban lemondott őrnagyi rangjáról, majd a rang­ját ugyan visszakapja, de hadba vonulva átöltözni már nincs ideje.- A barguzini nőies csontváz ellenére még Kiszely professzor is fenntartja azt a lehetőséget, hogy az Petőfi vagy Petrovics Sándor volt.- A barguzini „Petőfit” gyolcsba tekerve temették el, ami zsidó temetkezési szokás, ugyanakkor a halántékcsonton fülbevaló viseletének nyomát - oxidációs nyomokat - regiszt­rálták. Ettől még akár Petrovics Sándornak is hívhatták, sőt, ver­set is írhatott, de biztos, hogy nem volt azonos nagy költőnk­kel. Viszont a települést ez a Petőfi-ügy igencsak gazdaggá tette. Egyébként sem volt sem­mi ok arra, hogy a költőt ne a tömegsírba temessék. Ha pedig él és szabad, elmegy a tiszti ta­lálkozóra, hiszen Bem várta... Dienes András ötvenes években írott könyve pontosan meg is je­löli menekülésének útvonalát, hősi halálának helyszínét, de a sírhely meghatározása nem sze­repel feladatai közt. Próbálko­zik egyéni kutatással is és an­nak idején közös magyar-ro­mán akadémiai kutatócsoport létrehozását is szorgalmazzák, de mintha Dienes se szeretné igazán megfejteni a rejtélyt. Azt azért Dienes is említi, hogy a sírt könnyű megtalálni - a fejéregyházi út mellett dombo­rul, és beszél a mészszóró em­berről is. Ugyanis ma már hiába tárnánk fel a tömegsírt, az el­emésztődő csontok nem igazít­hatnak útba... Az is fontos ada­lék, hogy a segesvári katolikus egyházközség is kiadja a halot­ti bizonyítványt Szendrey Júli­ának, amikor az özvegy ismét házasodni készül.- Ön a véletlen vagy éppen a kutatónak kijáró szerencse foly­tán újabb információkhoz jutott. ' - A hetvenes évek elején a Hazafias Népfront titkára vol­tam, amikor a pécsi Baldauf evangélikus szeretetotthon lakó­ját, Berde Baumann Vilmos nyugalmazott segesvári néptaní­tót megismerhettem. Az idős ta­nító a szabómester édesapa és a nagyapa emlékei alapján mond­ta tollba, hogyan zajlott le a csa­ta. Hivatkozott Bem kedvencére, Petőfire, halálára és egy obeliszk nélküli turulmadaras sírra is. A dokumentumot elküldtük az akadémiának - udvarias válasz­levelüket megtárgyaltam Baumann Vilmossal is, amely egy tömegsíron lévő, 1898-as obeliszket is említ, tetején kis tu­rulmadárral. A levél azt is nyo- matékosítja, hogy a sírban Dienes szerint azért sem temet­hették el, mert szerinte a költő ettől a helytől igen messze, kö­rülbelül 2-2,5 kilométerre esett el. Baumann Vilmos viszont ha­tározottan emlékszik, hogy mindjárt a csatavesztés után egy­szerű segesvári mesteremberek építettek emlékeztetőül egy nagy turulmadarat homokkőből arra a tömegsírra, amelybe Petőfit te­mették. Ekkor mentem el újra - sokadszor - Fejéregyházára, hogy körülnézzek a sírkertben - ott, ahol az obeliszk emelkedik. Ráültem egy nagy kődarabra - a temetőőmek egy üveg cseresz­nyepálinkát is adtam, hogy nyu­godtan vizsgálódhassak - ami­kor rájöttem, hogy formázott kö­vek hevernek szanaszét, néhány méterre a tömegsírtól. Ezek vol­tak a homokkőből készült turul­madárnak a darabjai, amelyet negyedszázaddal később olasz mesterek szedtek szét és göndö­rítettek odébb, hogy helyén obe­liszket emeljenek. Az egyiken az évszám első fele - „18 ...” - is ol­vasható. A székelyek máig - ahogy ez a Kossuth Rádió 1999. július 30-i ünnepi adásában is el­hangzott - ezt a valamikori turul­madaras sírhelyet emlegetik, ahova Petőfire emlékezve rend­szeresen kijárnak.- Miért hevert a kézirat évtize­dekig a fiókban?- A szakmabeliek, de a bará­taim is kérték, ne bolygassam a múltat. Aczél György attól tar­tott, hogy a felfedezés alapján tízezrek indulnának tőlünk Ro­mániába tisztelegni a költő sírja előtt. B. R. In memóriám Kiss Attila (1939-1999) Nagy veszteség érte a magyar és a baranyai régészetet. Meg­halt Kiss Attila, a népvándor­lás korának világhírű kutatója, aki egy évtizeden át dolgozott a Janus Pannonius Múzeumban. Innen távozott a Magyar Nem­zeti Múzeumba. Baranyát azonban sohasem hagyta el teljesen. Kölkedre minden év nyarán visszajárt dolgozni. Nevéhez fűződik a majsi Árpád-kori temető ásatá­sa, a pécsváradi vár kutatása, és a kölkedi temető ásása. Ez utóbbi máig a legnagyobb és legjobban kiásott avar temető. Idén rendezte meg a magyar Nemzeti Múzeumban a szi- lágysomlyói kincseket bemuta­tó nagy kiállítást, és kapott ní­vó-díjat. 1962-ban került a pécsi mú­zeumba, fiatal, tettre kész, kez­dő régészként Dombay János akkori igazgató tárt karokkal fogadta.* 1967-től, már mint osztályvezető irányította a mú­zeum régészeti munkáit, nagy odaadással és ügyszeretettel. Jubileumi koncert - Szinte hihetetlen, de már huszonöt éves a Szélkiáltó együttes. Persze ez idő alatt többször változott a zenekar összetétele, de a hétfői, Pécsi Nemzeti Színházban tartott ünnepi műso­rukon a volt tagok is többször hangszert ragadtak. Felvételünkön Lakner Tamás, Takaró Mihály, Ke­resztény Béla, Rozs Tamás, Fenyvesi Béla és Horváth József a záródalt éneklik. fotó: tóth l. Magyarul magyarán Ezredforduló - a hétköznapi beszédben Az ezredfordulóról világszerte sokat beszélnek. Elsősorban a számítógépek vezérelte beren­dezésekben rejlő programhibák miatt. A félelem oka az, hogy a programok egy része keltezi is a dokumentumokat. Ez a kelte­zés azonban csak az évszázad utolsó két évét mutatja, pl. azt, hogy 89 vagy 99. Amikor 00-ra ugrik a számjegy, mindegy lesz, hogy 1800 vagy 1900, ill. 2000. Zűrzavar keletkezhet a különfé­le nyilvántartásokban, a bankvi­lágban, a közlekedésben. Az in­formatikusok ezért lázasan ké­szülnek 2000. január l-jére. Ez a gond - másképpen ugyan, de - a nyelvhasználatot is érinti. A nyelvi közlésben már az is nehézséget jelenthet, hogy egyszerre van század- és ezredforduló. Mivel ez utóbbi a sokkal ritkább, bizonyára ezt emlegetjük gyakrabban. A jövő századra való utalással is óvatosan kell bánni. Ez ugyanis hamarosan bekövetke­zik, s az utána következő csak 2101-ben kezdődik. Megválto­zik Jókai A jövő század regénye c. művének az idővonatkozása is. így csak a könyv első kiadá­sának évéből dönthetjük el, hogy melyikre gondolt az író. A múlt század időmegjelölést is át kell értelmezni a könyvnek, ki­adványok keletkezésének meg­jelenése alapján. 1999-ben a múlt század még a XIX.-et je­lenti, 2001-ben viszont már a XX.-at. Ugyanígy leszünk a múlt századi írók, a múlt század politikája kifejezéssel is, mivel nehezen értelmezhetővé vál­nak. A félreértések úgy kerülhe­tők el, ha a XIX. századi vagy a XX. századi írókról, politikáról beszélünk. A századunk kifejezéssel is vigyáznunk kell. Két év múlva ennek azonosítása is kétséges lesz. a 10-es vagy a 20-as éveket is célszerűbb 1910-es, 1920-as- ként emlegetni. Az elmondottaknak általáno­sabb tanulsága is van. Elsősor­ban az, hogy a körülmények, fő­ként a hely és az idő pontos megjelölése a társas kapcsola­tok, az emberek közötti együtt­élés kínos félreértései csak így kerülhetők el. A nap 24 órájá­nak a felezése pl. sok félreértés, neheztelés oka volt és maradt. Ez a távirat: „Holnap 8-kor ér­kezem. Várj a kijáratnál.” - azt a címzettet bizonyosan félreve­zeti, aki reggel 8-kor és este 8- kor (20 órakor) is várhat vala­hol vonatot. Ezek a nyelvhasználati zava­rok feltételezhetően csak átme­netiek lesznek, és sokkal kisebb bajt okoznak, mint ha az ezred­forduló bekövetkezése miatt bárkinek a pénze eltűnik a bankban (Ez előfordulhat ez­redforduló nélkül is!), vagy máshová irányítják a pécsi gyorsvonatot, vagy ne adj Isten - beválnak a jövendölések, és elkövetkezik a világ vége. Rónai Béla Megjelent az ECHO hatodik száma Megjelent a pécsi kritikai szem­le, az ECHO ez évi utolsó, hato­dik száma. Középpontjában építészeti téma áll, a Plazával kapcsolatos várostervezési, szo­ciológiai, belsőépítészeti kérdé­seket járják körül a cikkeket jegyző szakértő építészek. A színházi kritikák között hosszabb elemző írás szól a pé­csi operatársulat Carmen elő­adásáról. Két elismerő kritika is foglalkozik a Jézus Krisztus szu­persztár című musicallel. A ze­nekritikák között a Pécsi Szim­fonikus Zenekar koncertjeiről, Pauk György és Jandó Jenő szo­nátaestjéről, Vásáry Tamás hangversenyéről és Binder Ká­roly improvizációs zongoraestjé­ről szól az ECHO. Nagy teret kap a lapban a Kispál és a Borz, Lee Konitz, Joe Zawinul hang­versenyeinek, a X. Pécsi Folknapoknak a méltatása. A Stúdió K. Hólyagcirkusz cí­mű előadásának értékelése egy méltán népszerű kísérletező színházat mutat be. Terjedelme­sebb szemlét kapott Molnár Sándor keramikusművész kiállí­tása, illetve a pécsi múzeum festményeit is felvonultató tárlat Bruxellesben. A „Kis képes kró­nika” rovatban kritikai írások mutatják be Kertészfi Agnes és Németh Pál, Rezsonya Katalin, Almásy Dévai László, Valkó László kiállításait. Ezúttal Mol­nár Tamás grafikusművész port­réját adja közre a lap. Az ECHO ez évi utolsó száma könyv és folyóiratszemlével, il­letve a szerkesztőség tagjainak írásait parodizáló cikkel zárul. Irénke majd elintézi Színházi berkekben él a mondás, miszerint az előadás a ruhatárban kezdődik. Lényeges, hogy a nyájas nagyérdemű már az előcsarnok­ban jól érezze magát, kedvesen fogadtassák. Hogy ez így legyen, az a nézőtéri felügyelő gondja, felelőssége. Lehoczky Irén negyedszá­zada tagja a Pécsi Nemzeti Színháznak. Huszonhárom esztendeje irányítja a fogadótér életét.- Bár nem a rivalda jutott osztály­részéül, mégis a színház egyik leg­ismertebb tagja. A nézők kereszt­nevén szólítják. Szinte esténként ismétlődő szituáció: Irénke, nem kaptam jegyet. Szeretnék bejutni. Találjon nekem egy helyet!- Azt vallom, ha valaki bejött a színházba, mindent meg kell tenni, hogy megnézze az elő­adást. Ha máshogy nem, pót­székről. Különösen gyerekeket nem tudnék elküldeni. Többen jönnek, mint ahány jegyük van, de ragyog az arcuk, boldogok, el sem tudják képzelni, hogy a néni ne engedje be őket.- A színházakban általában azért vállalnak fiatal lányok, fiúk különféle feladatokat, hogy előbb- utóbb a színpad közelébe kerülje­nek. Netán ön is ünnepelt színész­nőként látta magát legszebb ál­maiban?- Hatévesen láttam a Leány­vásár című operettet Medgyesi Máriával. Akkor határoztam, hogy színházban fogok dolgoz­ni, de még álmodni sem mertem a színpadról. Meglehetősen gát­lásos voltam - és vagyok -, meg aztán színész csak nagyon tehet­séges ember legyen. Középszerű­nek lenni, ha nem is bűn, de ér­telmetlen.- Miért éppen a nézőtéri fel­ügyelőséget választotta?- így hozta a sors. Szüleim el­lenezték, hogy a színházba men­jek dolgozni. Nagyanyám vi­szont igen jó viszonyban volt Bárdos Anni operaénekessel, aki beprotezsált a szervezési osztály vezetőjéhez, Dunai Jóska bácsi­hoz. Először adminisztrátor vol­tam, aztán szervező. Egy szép napon előbb csak a Kamaraszín­házban, majd a nagyszínházban is én lettem a nézőtéri felügyelő.- Tudta, mire vállalkozik?- Nem egészen. Elvállaltam, hogy a színházban maradhas­sak. Szerencsémre nem bántam meg, örömet szerez a közönség kiszolgálása.- Kérem, avassa be az olvasót ennek a szolgálatnak a kulissza- titkaiba!- Arra törekszünk, hogy a né­ző észre sem vegye, hogy dolgo­zunk. Jókedvűnek, felszabadult­nak, segítőkésznek kell lennünk. Sosem tolakodóan, ne adj isten, bratyizó stílusban. A privát gondjaink ne üljenek az arcunk­ra, ezért találunk időt, hogy az asszonyokkal kibeszéljük az esetleges problémákat. Elsőnek érkezem, és az előadások végez­tével utolsónak megyek el. Köz­ben mint egy tyúkanyó, minden­re figyelek, mindenkire vigyá­zok... A produkció sikeréért dolgozunk mi is. Főpróba idő­szakban min­den darabot megnézek. Sok­szor előfordul, hogy a nézőté­ren is játék fo­lyik, járást kell biztosítani a szí­nészeknek.- Minden sza­vából szeretet árad. Nem téve­dek, ha azt mon­dom: boldogan gondol vissza az elmúlt évekre?- Nekem egy kicsit a színház a családom. A sors úgy hozta - s ezt keserűség nélkül vállalom -, hogy az úgy­nevezett egyedülálló nők tábo­rába tartozom. Soha nem érez­tem magam magányosnak. Édesanyámmal élek, őt ápo­lom. Egy ideje boldog kutyatu­lajdonos lettem. Vacak igen szeretetre méltó kölyök tacskó. Jól érzem magam a bőrömben, s amíg az előadások láttán jól­eső érzés, büszkeség fog el, örömmel dolgozom. Juhász László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom