Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-29 / 355. szám

A demográfiai csökkenés miatt a diákok aránya jelentősen nőni fog Felsőoktatási gondok és feladatok (I.) A fejlett országokban a cél 40-50 százalék Az egyetemi integrációval foglalkozó vitasorozatunk következő két ré­szében Bársony Jánosnak (képünkön), a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem rektorhelyettesének írását közöljük. Bársony cikkében főként a társadalmi és környezeti feltételekből adódó lehetőségeket elemzi. Szerinte ugyanis e nélkül nem lehet beszélni a pécsi felsőok­tatás jövőjéről. Ma már tudomásul kell venni a társadalomnak azon jogát, hogy beleszól a felsőoktatási folyama­tokba. Az igények alapján létre­jött változások, eltolódások a felsőoktatásban: elitképzés - tö­megoktatás; kulturális szféra - gazdasági szféra; egyéni áru - szélesebb társadalmi áru, egy ál­talános társadalmi érték; ke­mény tudás - puha ismeret; ér­ték - belső tulajdonságok érté­ke, érdek - instrumentális áru (gazdasági túlélés a táguló világ­piacon); műveltség - egyéni projekt, kormánypolitika és stratégia. Olyan fogalmakat tanulunk meg, mint misszió, hallgatói mobilitás, kreditrendszer, átjár­hatóság, gyors reagálás a piacra, hatékonyság, normatív finanszí­rozás, teljesítménymutatók rendszere, hallgató-oktató arány, programfinanszírozási és kutatási előirányzat, akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés, távoktatás. A jelen kor egyik legnagyobb gazdasági kihívása a globalizá­ció, amely magában foglalja a felsőoktatás globalizációját is, azaz egy globális és így minősé­gi verseny alakul ki az egyete­mek között. Az oktatással kap­csolatos stratégiák fókuszában az áll, hogy a fő feladat a pro­fesszorcentrikus oktatás átalakí­tása hallgatócentrikussá, oktatá­si folyamatcentrikussá. Ugyan­akkor Magyarországon él egy erős nosztalgia a hagyományok után, emlegetve régi nagy poli­hisztorokat, iskolateremtő pro­fesszorokat. Ma minden állam arra törekszik, hogy minél na­gyobb számban kerüljenek be diákok a felsőoktatásba, csökke­nő intézményi költségek mel­lett. A kérdés az, hogy ilyen fel­tételek esetén az így keletkező minőségi rés áthidalható-e egy­általán. A minőség kulcskérdés­sé vált. A hagyományos képzési rendszer nem tartható, tény, hogy az oktatási energiabefek­tetés is csökkent, a nosztalgiá­zok pedig hátráltatják a rend­szer korszerűsítését. A felsőoktatásba belépők aránya Az 1990 és 1998 közötti idő­szakban a felsőoktatásban tanu­ló összes hallgató száma két és félszeresére (100.800 250.000) növekedett, miközben az oktatói létszám lényegében nem változott (16.300 17.570). Napjainkban a nyugat-euró­pai országokban a beiskolázási arány a 20-24 éves korcso­port 35-40 százaléka. Ma­gyarországon ez az arány a rendszervál­táskor 15 százalék volt. A kormány az államilag finanszirozott nappali keretszámot 42 ezer fő/év szin­ten kívánja tartani az elkövetke­ző évtizedben. A demográfiai csökkenés miatt a felsőoktatás­ba belépők aránya jelentősen nőni fog. A prognózisok szerint a nyugat-európai országok mai szintjét 2005-2010 felé érjük el. A fejlett országok ezen időszak­ra 45-50 százalékos beiskolázási szintet kívánnak elérni. Az adatok előrej elzik a közép­iskolai rendszer (színvonal) to­vábbi gyengülését is, azaz szá­molni kell a felsőoktatásba belé­pő hallgatók gyengébb előkép­zettségével (angolszász minta: felsőoktatásra előkészítő col- lege-ok). A felvételi és oktatási rendszer Kiindulási alap: „Parlamenti demokráciával és piacgazdaság­gal bíró államban nincs olyan legitimációs bázis, amely alap­ján megtagadható volna a to­vábbtanulás lehetősége a jelent­kezőtől” (Oktatási Minisztéri­um). A nemzetközi tendencia a felvételik megszüntetése felé irá­nyul. Más szakmai érvek mel­lett már csak ezért sem értek egyet azokkal a kollégákkal, akik a felvételi rendszer szigorí­tásával kívánják megoldani a képzés jövőjét, minőségét. Az elmúlt 10-15 évben a ma­gyar felsőoktatás az ún. „po­rosz” oktatási rendszerből az ún. „angolszász” oktatási rend­szerbe szerveződött át. Ez teljes támogatást kapott a kormány- programoktól a Phare-projek- tekig. Ugyanakkor olyan alap­kérdés kezelése, mint a felsőok­tatás duális (két pólusú - egye­tem, főiskola) vagy lineáris jelle­ge, nem következetes.- A tör­vény, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB), az akadémia a duális szerkezet mellett áll ki, de a felsőoktatás mai rendszeré­ben a modernizáció miatt egyre több a lineáris elem (kredit­rendszer, átjárhatóság, egymás­ra épülés), amely a duális rend­szerben nem működik! A kredit a tanulmányi munka idő- és teljesítményráfordítását jelzi. A kreditrendszer az okta­tásszervezés, a tanulásszervezés hagyományostól eltérő modell­jeire épül, nem csak tantervszer- vezési eljárás, hanem az oktatás, illetve tanárközpontú felsőokta­tási filozófiától gyökeresen elté­rő tanulás, illetve hallgatóköz­pontú megközelítést jelent. Egy adott tantárgyra előírt kreditszá- mot a hallgató vagy megkapja, vagy nem, azaz akár elégséges szinten teljesít, akár kiválóan. A teljesítés minőségének mérésére ezért célszerű megtartani a ha­gyományos osztályozást is. Na­gyon lényeges, hogy a kred­itrendszer működése kiváló inf­rastruktúrát kíván meg. A kred­itrendszer bevezetésével együtt a heti kontakt órák száma a 37-38 óráról 22-24 órára csök­kent. Ez a tény nem okozott kü­lönösebb nehézséget a „krétás” és olvasó” (jogász, történész stb.) képzésekben, de igen ko­moly gond a műszaki felsőokta­tásban az elavult, korszerűtlen laboratóriumi infrastruktúra mellett. Az elmúlt 10-15 évben az informatikán kívül más terü­leteken szinte semmilyen fejlesz­tésre sem volt lehetőség. A műszaki tárgyak oktató igé­nye (kontakt óra igénye) sokkal nagyobb, mint az alaptárgyak­nál, a társadalomtudományi tár­gyaknál, egyéni konzultációk kellenek (pl. tervezés). Ez a mű­szaki főiskolai képzésnél alapve­tően indokolja a képzési idő 8 félévre emelését, melyet az eu­rópai összehasonlítás is igazol. Jelenleg Magyarországon a főis­kolai képzési idők elképesztő zűrzavara található: a főiskolai tanárképzés 8, a műszaki mene­dzser 7, a környezetvédelmi mérnök 7, a hagyományos mér­nöki szakok 6 félévesek. Minőség, akkreditáció A három metodológiai meg­közelítése a minőségnek: a fel­sőoktatási akkreditáció, amely­ben a felsőoktatási társadalom önértékelése dominál; az állam a teljesítménymutatók rendsze­rét favorizálja; míg a piaci meg­ítélés, a vásárló (hallgatók, munkáltatók, szakmai szerveze­tek, az állam) központú megkö­zelítés felel meg leginkább a mi­nőség kritériumának. Általában elmondható, hogy a változás iránya napjainkban az akkreditációtól a teljesít­ménymutatók és a piaci megíté­lés irányában történik, az erővi­szonyoktól függően. Ebben a folyamatban a fő sze­replők: a hallgatók, az oktatók, az állam, a munkaadók, a szak­mai testületek. Egy ellentmondás Magyarországon a felsőokta­tási akkreditációs eljárás lénye­gében csak azt vizsgálja, hogy az intézmény személyi (tudo­mányos minősítések aránya) és infrastrukturális feltételei meg- felelnek-e az oktatásnak. Az akkreditációs folyamatban egy­részt a minőségnek (a vásárló, a szakma szempontjából) nincs lényeges szerepe, másrészt az eljárás nem független („konku­rens” egyetemi szakértők), ezért az eredmény teljesen szubjektív. A MAB a törvény szerint 30 tagból áll: 15 fő a felsőoktatás képviselője, 10 fő a kutatóinté­zetek (?) képviselője és 5 fő a szakmai testületek jelöltje. A trükk az, hogy a tagoknak tudo­mányos fokozattal kell rendel­kezniük (a szakmai testületek is egyetemi oktatókat jelöltek kényszerből), így gyakorlatilag a teljes bizottság egyetemi okta­tókból áll, azaz a felsőoktatás saját magát akkreditálja. Kay McClenney (The Chro­nicle of Higher Education, 1995) nyersen kimondja az ilyen akkreditációs rendszerről: „az emberek kívülről úgy tekintik az akkreditációt, mint egy összeka­csintgató és bólogató jó öreg fiúk zártkörű társaságát - egy kölcsö­nös hátvakaró társaságot”. Az akkreditációs helyzet or­szágonként változó, a helyi erő­viszonyok függvénye. Sajnos Magyarországon az akadémiai szféra hatalma túl nagy, meg­akadályoz minden változást. Az Egyesült Királyságban a műsza­ki felsőoktatás akkreditációs testületé 25 tagból áll, fele okta­tó, a másik fele tapasztalt, prak­tizáló mérnök. (Az ún. látogató bizottság fele is praktizáló mér­nök.) Ők akkreditálják az egye­temeket és a kurzusokat mind az EK-ban, mind az ún. Wa­shington Accord nevű egyez­ményt aláíró országokban. A piaci viszonyok kialakulása az oktatásban, a „tömegokta­tás” egyértelműen megkövetel­né egy korszerű és hatékony mi­nőségbiztosítási rendszer intéz­ményi bevezetését is. Bársony János JPTE, rektor-helyettes (A cikk következő részében - január 3-án - a szerző az integrá­ciós és a finanszírozási kérdések­ről fejti ki véleményét.) Jegyzet Ki köszöntsön? Hova be nem gyűrűzik már az elektronikus mé­dián belüli verseny? Év­tizedeken keresztül meg­szokhattuk, hogy szil­veszter éjjelén, nulla óra három perckor, közvetle­nül a Himnusz után, a képer­nyőn megjelenik az ország legfőbb közjogi méltósága, meleg szavakkal és egy pohár pezsgővel köszönti a népet. De ezt már a legtöbb helyen nem várták meg, felcsavarták újra a tánczenét, folytatódott a mulatság. Bár az év utolsó napján az utóbbi években már ritkán té­vézek, és a csatornaváltásban is inkább a szórakoztató mű­sorok minősége vezérel, azért mégis meghökkentem az idei köszöntőkínálaton. MTV 1: 0.03 Göncz Árpád köztársa­sági elnök, RTL Klub: 0.03, Göncz Árpád köztársasági el­nök. Ez idáig rendben, emiatt kevesen fognak a távkapcsoló után kapkodni. Duna TV: 0.03, egy gyulafehérvári egy­házi vezető. Ezzel sem lehet vitába szállni, hiszen ez a csa­torna a határon túli magyarok­nak is szól, az ő gondjaikat, bajaikat nyilván jobban megérti, átérzi egy kül­honi magyar, aki nem politikus, tehát pártállá­sába sem lehet beleköt­ni. Amitől viszont lázas remegésbe jöttem! TV2: 0.05, Pintér Dezső, a TV2 elnöke. Hát már itt is felüti a fejét a médiaverseny? Már az új év első perceiben is izgatottan kell kikapkodni egymás kezé­ből a távkapcsolót, kinek az újévi köszöntőjét válassza a család. A gyerek duzzogva fél­revonul majd, mert a szülők nem azt választják, akit ő, a sógornak mindegy, mert ek­kor megy ki éppen feltölteni a sörkészletet, és megnézi, nem főtt-e szét a virsli. Persze a helyzet még min­dig szerencsésebb annál, mintha a köztársasági elnök­kel a Parlament elnöke és a miniszterelnök versengene, ez már óhatatlanul politikai csa­tározásokhoz vezetne. így viszont maradjunk any- nyiban, hogy szerencsétlen aránytévesztés az egész, egy idő után talán elmúlik. Móczán Zoltán Alapvető állati jogok A román gazda kétség- beesetten vakarta a fejét. A marhák odaát vannak! Talán életében először eszébe jutott, hogy Tria­non nem is volt olyan nagyszerű. Mert azért egy csorda marha, az egy csor­da marha, nem elvont politi­kai játszma. Az országhatár pedig ott volt közte és állatai között. Amikor minap Mezőhegyes határában megjelentek az ide­gen marhák, azonnal riadóz­tatták határőrizeti szervein­ket. A tehenek persze nem foglalkoztak a felfordulással, sem történelmi tanulságokkal, sem gazdájuk gondolkodásá­nak átlényegülésével, hanem legeltek tovább. Keletről nyu­gat felé. Valósággal átrágták magukat Európa némileg fej­lettebb régiójába. Eközben je­lezte a lakosság a határőrizeti kirendeltségnek, hogy idegen szarvasmarhák tűntek fel a magyar tájon, magyar fűben. A román meg ott hisztizett a másik oldalon, a sajátját ta­posva, mert hát mi tagadás, annyit azért tudott a szom­szédosról, ha az ő marhái vé­letlen itt elvesznének, hát némelyekben még káröröm is felmosoly- lana. A különös helyzet - egy csorda marha a ro­mán oldal felől - várat­lan feladat elé állította illeté­keseinket. Kusza és bonyolult ügy az ilyen, nemzetközi di­menziókkal, állatorvosi ügye­lettel, a karantén lehetőségé­vel, száj- és körömfájás, eset­leg direkt küldték a marhákat, továbbá a marhák alapvető ál­lati jogaival, talán még Schengen is felrémlik a borjak szemében, ahogy nézik a ka­put. Illetve sorompót. Ami igazán érdekes, telje­sen simán haza lehetett terel­ni a marhákat. Megértették, meghívó levél nélkül se koszt, se kvártély. Türelmüket csak csodálni lehet. Semmi tiltako­zás a visszatoloncolás ellen, nem szerveztek éhségsztráj­kot, nem tüntettek jobb elhe­lyezésért, nem írtak levelet a főtitkárnak, állatjogi szerveze­teknek. Nálunk hagytak né­hány palacsintát, és ezzel az illegális határátlépés le lett zárva. Mészáros Attila y hetedik- oldal holnap Riport Pécs kiemelkedik a régió­ból. Dr. Toller László pol­gármester szerint az önkor­mányzat most rendeződő költ­ségvetési krízisét nem szabad összekeverni a város gazdasá­gi helyzetével, amelynek mu­tatói kiemelkedők a régióban. Pécs olyan természetes erő­koncentráció, hogy régiós ve­zető szerepét képtelenség két­ségbe vonni, noha a kormány­zat igazgatásszervezési intéz­kedések fricskáival mégis megpróbálja. 2000 a pénz­ügyi stabilitás megteremtésé­nek éve lesz. Folytatódik az in­tézményrendszer ésszerűsíté­se, de drasztikus lépések már nem várhatók. Portré Az utolsó angol úri szabó „Bizony, uram, az aranyszabály nem csak szólás mondás. Csat­nak, kardnak, és hát annak, a baloldalt van a helye. Ezt egy nad­rág szabásánál mindig figyelembe kell venni!” És persze még na­gyon sok mindent, ha valaki ki akarja érdemelni a címet: az utolsó igazi angol úri szabó.- Alig tíz napja pedig a Magyar Kézműveskamara Aranydiplomá­sa.- Ezzel jár a szeniori tanács­tagi cím. Ami az angol szabósá­got érinti, ez a régi időkből ma­radt. Amikor még azt volt sza­bad kiírnia egy mesternek a cég­táblára, hogy „Angol úri szabó”.- De önt ma is annak mond­ják.- Az is vagyok, pontosabban annak tartom magam, mert Angliából indultak ki a bizo­nyos értelemben konzervatív­nak mondható divatirányzatok, s valóban ez a leg- wmmmmmmmm elegánsabb.- Egy ilyen öl­töny megváltoztat­ja az embert?- Azt soha. Nem lesz belőle, ha addig nem az volt, úriember, de sokban befo­lyásolja. Nem a ruha teszi az embert, de küllemet biztosít - és sok mindent eltakar.- Mindegy volt, hogy nadrágot kell csinálnia, vagy zakót?- Biztosan tudja, régebben a mestereknek, nekem is, külön mellény-, vagy nadrágszabó dolgozott. Én a zakót jobban szerettem, ebben benne van a szmoking is. És csináltam egy­Pálfi Imre 1935-ben Gyöngyösmelléken született. Több települé­sen járt általános és ipari iskolába. Nem szerettem tanulni, mondja. 1949-től szabóinas, 1966-tól mester, rá két évre iparos. Utolsó pécsi műhelye a Petőfi utcában volt. Felesége könyvtárban dolgozik, felnőtt lánya az iparkamaránál, fia buszsofőr. szer eredeti Ferenc József-ka- bátot, egy osztrák jött ide érte Bécsből. De ma már az anya­gok... Sokkal nem szívesen ülök le dolgozni. De ha angol szövet, és az szakmailag meg van vasalva, nyugodtan le lehet benne ülni a vonaton, nem tér- desedik ki.- Mitől szép egy öltöny?- Attól függ, a megrendelő, egy idegen, vagy egy bizottság minősíti. Meg­rendelő nélkül sohasem voltam, nyugdíjasként is dolgozom még, de olyan öltönyt még nem csinál- " tam. ami nekem hiánytalanul tetszett volna!- Ha most megrendelőként je­lentkeztem volna, mit ajánlana?- Önnek, uram? Egy szép, sötétszürke, önmagában csíkos angol anyagból, vastagabb szö­vésekkel, egysoros, három gombos zakót, magasított mel­lény-nyakkal, hajtóka a nadrá­gon, két ránccal a derékon.- Utánpótlás?- Egyre kevesebben vagyunk. Mészáros A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom