Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-29 / 355. szám
6 Dtinántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. december 29., szerda Unneprontók Különös volt figyelni az elmúlt pár hót eseményeit. A karácsonyt megelőző időszak a várakozás, az ünnepre való készülődés jegyében telik a világ minden - a keresztény kultúrkörhöz tartozó - részében. Érthető tehát, hogy minden ilyenkor érkező rossz hír még jobban elszomorít mindenkit, mint máskor. A világ ismét ízelítőt kaphatott Oroszország valódi mivoltából, amikor a televíziós tudósítá- soknaik köszönhetően élőben láthattuk, láthatjuk a Csecsenföld ellen intézett brutális támadást. A „fejlett világ” morog ugyan egy kicsit, de siet elismerni a „terrorizmus elleni harc” fontosságát. A dolog ismerős. Hazánkat, honfitársainkat már sokszor áldozták fel a nagy- szláv érdekek oltárán a „művelt nyugat” politikusai. Voltunk mi is „s2:ovjet belügy”, és „garázdálkodó fasiszta banditák”. Gondoljunk csak 1945-re vagy 1956ra. A tiz évvel ezelőtti váltás is jóval inkább volt Gorbacsov érdeme, mint az Egyesült Államoké. Most a csecseneken a sor, a világ magára hagyta őket. Ünneprontók persze itthon is akadtak. Volt bányásztüntetés és vasutassztrájk, koronaügy és 13. havi képviselői fizetés. Megannyi visszataszító dolog. A szegény, borzasztó nehéz fizikai munkát végző bányásszal mindenki együtt érez. Azt azonban már nem lehet megérteni, hogy miért sorakoznak fel a mögé a testes ál-szakszervezetis mögé, akinél többet senki nem tett a bányászat csődjéért. Ugyanígy nem menthető a mozdonyvezetők sztrájkos kedve sem, hiszen az ő havi bérük harmadáért, negyedéért becsülettel dolgoznak emberek az egészségügyben vagy éppen az oktatásban. Ugyanígy káros volt az igaz- ságügy-miniszterasszony kompromisszum keresése az ügyben, hiszen megpróbálta összhangba hozni azokat a véleményeket, melyeknek sohase szabad hogy összhangba jöjjenek. Ilyenkor dátumváltás környékén, az ezeréves államiságunk előestéjén igenis joga van a társadalomnak megtudni, hogy ezeréves létünk szent ereklyéje kinek mit jelent. Kinek svájci sapka, kinek avítt múzeumi porfogó és kinek ezeréves Kárpát-medencei összetartozásunk szimbóluma? Az ilyen és ehhez hasonló ügyekben nem lehet összhang. Az ilyen és ehhez hasonló ügyek többek között arra is valók, hogy a közvélemény tisztánlátását segítsék. Egyszerre volt szánalmas és árulkodó a hazai baloldal maszatolása mind ebben, mind a 13. havi fizetések ügyében. Ez utóbbit előbb megszavazták, majd megbánták, felajánlották erre-arra, végül visszavonták a szavazatukat. Ez történt a parlamentben, de néhány nagyváros - köztük Pécs - és néhány köztestület vezető tisztségviselőinek körében is. Egyedül a MIÉP voksolt nemmel a plusz pénzekre. Ilyen gazdasági helyzetben, valós többletteljesítmény nélkül elfogadhatatlan a közvagyon (fjosztogatása. Jellemző, hogy a média nagy része a MIÉP-es álláspontról „bölcsen” hallgatott. Dr. Deák Péter Nem a rafináltság 1999 októberében a közgyűlés az Egészségpolitikai és Szociális Bizott ság kényszerű javaslatára átmenetileg befagyasztotta a méltányossági alapon adható segélyezési lehetőségeket -, azzal a kimondott igénnyel és ígérettel, hogy ez az állapot csak rövid ideig, néhány hétig fog tartani. Tettük ezt a város költségvetésének módosítása után, amely módosítás a:z ágazat 217 milliós igényével íizemben, „csak” 150 millió forint többlettámogatást tudott biztd'Sitani. Természetesen, már a rendelet októberi módosítását megelőzően megjelent az az igény, amely arra irányult, hogy egy teljesen új, az eddigi szokásoktól alapjaiban különböző szociális támogatási rendelet kidolgozására, bevezetésére kerüljön sor. Ez a munka a kényszerű döntést követően felgyorsult, így alig egy hónap mú lva tárgyalhatta Pécs város közgyűlése azt az új rendeletet, amely a szociális gondoskodás igazságosabb alapokra való helyezését tűzte ki célul. A rendeletalkotással párhuzamosan a közgyűlés meghatározta számunkra, hogy 2000. január végéig ki kell dolgoznunk a szociális ellátó rendszer korszerűsité- sé t, egy hosszú távú koncepciót, amely a támogatások hatékonyságára, a társadalmi igazságosságra, az igazán rászorultak többlettámogatására épül. A rendelet készítésekor a források beszűkülése, a kevesebb pénz igazságosabb elosztása vezetett bennünket, amikor a jogosultsági jövedelem alsó határát 10-20 százalék- kail megemeltük. Az aktív szociálpolitika bevezetését az is elősegíti az új rendeletben, hogy a jövedelempótló támogatások utalását a kliens együttműködési kötelezettségéhez köti, ezáltal kisebb a lehetőség arra, hogy olyanok is részesülnek támogatásban, akik nem igazán rászorultak. A rendelet novemberi módosítására nem azért került sor, mert a Közigazgatási Hivatal figyelmeztette az önkormányzatot. A Közigazgatási Hivatal nem tett észrevételt ezzel az üggyel kapcsolatban. A novemberi módosításra azért került sor, mert az Egészségpolitikai és Szociális Bizottság, a Népjóléti Főosztály és a Területi Központok vezetői megkeresték azokat a lehetőségeket, kidolgozták azokat a szempontokat, amelyek alapján lehetőség adódott a költségvetés újragondolására, a szükséges források biztosítására, így a Költségvetési Bizottság 10- 15 millió forint (a 150 millión felül) többlettámogatást szavazott meg erre a célra. Az októberi kényszerű döntést követően, mi magunk is a város költségvetésétől független támogatási források után néztünk. Sikerült kb. 20-22 millió forint többletforrást találnunk a város rászorultjainak a támogatására. Lakásfenntartási támogatásra - háztartási szilárd hulladékdíj kompenzálásra 2,4 millió, távfűtési díj kompenzálására 15 millió forint áll a rendelkezésünkre, a Biokom Kft.- nek és a Városi Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Köz- alapítványnak, valamint a természetbeni támogatásra (tartós élelmiszer és ruhaadomány) a Magyar Vöröskereszt pécsi csoportjának köszönhetően. Fratanolo János Munkáspárti képviselő, az Eü. és Szoc. Biz. mb. elnöke „...Városunkban nagy a sár...” Ne tovább! A Fidesz-Magyar Polgári Párt Szigetvári Szervezete megdöbbenéssel figyeli az utóbbi időszak sajnálatos eseményeit, városunk teljes gazdasági, szociális, kulturális, politikai összeomlását. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi állapot egyáltalán nem szolgálja az itt élők érdekeit, hosszú évekre, évtizedekre megbéníthatja a város fejlődését. A kialakult helyzeten csak egyféleképp lehet, lehetne segíteni, mégpedig a testület feloszlatásával és egy teljes időközi választás megtartásával. Az erre irányuló lépések, kezdeményezések ez idáig kudarcra voltak ítélve elsősorban azért, mert a képviselők és a polgár- mester egyéni érdekeiket előtérbe helyezve a nevetségesség határáig ragaszkodnak pozíciójukhoz, elvtelen alkuk árán megszerzett befolyásukhoz. A testület olyannyira elvesztette önkontrollját, hogy immáron nyíltan, minden szégyenérzetét félre téve űzi kisdedjátékait valamennyi szigetvári polgár közös vagyonával, személyre szabottan hoz kedvező döntéseket kivételezett tagjainak. A Fidesz-Magyar Polgári Párt Szigetvári Szervezete érez magában annyi erkölcsi tartást és felelősséget, hogy ehhez a helyzethez nem kíván asszisztálni. Véleményünk szerint a ránk szavazó választópolgárok arculcsapása lenne az, ha betöl- tenénk a lemondás folytán megüresedett mandátumunkat. Ezért kijelentjük, hogy nem kívánjuk betölteni a listán szerzett helyünket a város képviselő-testületében. Felszólítjuk mindazokat, akik független jelöltként ugyan, de Fidesz támogatottsággal szereztek mandátumot, hogy csatlakozzanak álláspontunkhoz és adják vissza képviselői megbízatásukat. Amennyiben ez - egyébként valószínűsíthetően - nem következik be, úgy elhatároljuk magunkat minden további ténykedésüktől. Természetesen a fent leírtak értelmében nem indítunk és nem támogatunk jelöltet az 1. sz. választókerületben. Nagyon sajnáljuk, hogy városunkat idáig juttatták vezetői. Kormányzópártként többet és jobban tudtunk volna segíteni, de a testület munkáját végignézve ez felesleges. Minden, mit rövid időn belül elherdálhatnak, az kidobott pénz, hiszen a várható pénzügyi összeomlás után, az adósságrendezési eljárás keretében a még meglévő városi vagyon is a hitelezői követelések kiegyenlítésére szolgál , majd. Véleményünk szerint akkor segítünk városunkon, ha az élére állunk azoknak a kezdeményezéseknek, melyek azt mondják, ennyi, és ne tovább! Jelen helyzetben ez a legtöbb, amit tehetünk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt Szigetvári Szervezete ezzel a döntésével kivonul a helyi „közéletből”, de találkozik és keresi a kapcsolatot a civil szerveződésekkel, vállalkozókkal, a választópolgárokkal akár az utcán is azért, hogy egy mielőbbi nagy közös találkozás valósulhasson meg, mégpedig a válasz- tóumák előtt. Fidesz-Magyar Polgári Párt Szigetvári Szervezete Éberség Amikor az év utolsó közgyűléséről hajnaltájt távozva egy pillantást vetettem az aznap felállított mindenki karácsonyfájára, még nem gondoltam semmi rosszra. Mára önkritikát kell gyakorolnom. Súlyosan vétettem az éberség követelménye ellen, ami kis hazánkban a Rákosi-korszak alatt főbűnnek számított. Felületességemben megelégedtem azokkal az információkkal, melyekre a média révén hozzájutottam: a 17 méteres fenyő a baranyai Olasz község határából származik, felállítását a BAT Pécsi Dohánygyár finanszírozta, a díszek Amerikából érkeztek. De milyen díszek?! Nem mentség számomra, hogy az ügyben tollat ragadó, s nálam jóval éberebb képviselő- társam is csak hétfőn (!), s írása szerint „több tucat választópolgár” telefonos jelzésére észlelte a skandalumot: „a Széchenyi téren felállított fenyőfán kb. negyven darab ötágú vörös csillagot ábrázoló dísz fityeg”. A híradásokból azóta megtudtam, hogy egyesek az ünnep hangulatával visszaélve így akarják játékos formában visszacsempészni e tiltott önkényuralmi jelképet. Az eset óta résen vagyok, éberségem fokozódott. Történt, hogy az ünnepi nagy- bevásárlás során kezdeményezésemre nem a megszokott kommersz, hanem a jóval drágább márkás sört tettük kosarunkba. Az ünnepi hal úszni kívánt, s mit látok a napjainkban agyonreklámozott sörösüveg kupakján, nyakán, hasán? Csak szorongva merem ideírni, ötágú, vörös csillagot. Nézem a címkét: Amsterdam, Holland. Nagy nemzetközi összeesküvésre gyanakszom. Oda a karácsonyi nyugalmam. Ebből akár világforradalom is lehet! Vagy csak egyesek, kihasználva az ünnep hangulatát így akarják kedvenc ételeinken, italainkon, s hogy el ne felejtsem, cigarettáinkon visszacsempészni mindennapjainkba a tiltott jelképet? Az ő figyelmükbe ajánlom képviselőtársam által oly pontosan idézett törvényrészletet: „aki ötágú vörös csillagot vagy azt ábrázoló tárgyat nagy nyilvánosság előtt használ, illetve közszemlére tesz, az a legenyhébb fokozat szerint is vétséget követ el és pénz- büntetéssel sújtandó”. Reszkessetek amerikaiak, hollandok és egyéb, vörös csillagot szemérmetlenül Magyarországra exportáló multik! Büntetésetek nem marad el, s mellesleg legalább helyreáll a fizetési mérleg. Az inkriminált holland sör hirdetése nem átallja kimondani, hogy az önök buliján nem ilyet szolgáltak fel, akkor önök vagy rossz buliba kerültek, vagy rossz bolygóra. Az ügy kapcsán kezdem úgy érezni, ez utóbbi lehet az igaz. Kablár János MSZP Van miért szégyenkezni Magyarországon valójában a '90- es években folytatott agrárpolitika a mezőgazdaság, a vidék hanyatlását eredményezte, ami szemben áll az évtized nagy pozitív eredményeivel, mint amilyen a politikai szabadság, a demokrácia, a nemzeti függetlenség megteremtése. Nem is a rendszerváltás okolható a vidéket sújtó válságért, hanem a konkrét kormányzati politikák, és e tekintetben nincs különbség az Antall-kormány, a Hom-kor- mány, vagy - eddig legalábbis - az Orbán-Torgyán kabinet között. Valójában a modernkori hazai agrártörténet legnagyobb termelés zuhanását éltük át, ami együtt járt a minőségi színvonal drámai visszaesésével is. 1990-94 között 37 százalékkal csökkent a mezőgazdaság bruttó termelése, és ma az 1967-68-as szintnek felel meg. Sem az I. és II. világháború alatt, sem az 1929-33-as világválság idején, sem a sötét '50-es években (ideértve a kádári kollektivizálás éveit is!) nem volt ilyen mértékű az ágazat visszaesése. Igaz, most volt miből! Az 1970-es évek végére a magyar mezőgazdaság eljutott a világ élvonalába, 1990 után pár év alatt visszacsúszott a középmezőnybe, vagy annál is jobban. A hanyatlás persze korábban kezdődött, a '80-as években már, amikor gyorsan nőtt a közvetlen költségvetési elvonás és szélesre nyüt az agrárolló. Valójában a kommunista rendszer általános válsága gyűrűzött be az agrárágazatba, ez volt az alapvető ok. Azonban a '90-es években mélyült súlyos válsággá a kedvezőtlen tendencia, aminek az oka az ideológia által vezérelt politika, amely ellentmondott a gazdasági és társadalmi racionalitásnak. Miközben a világban a nagy koncentrációs folyamatok föl- erősödésének vagyunk tanúi az élelmiszergazdaságban is, addig Magyarországon a szétaprózódás, a részekre esés volt a meghatározó. Kérdés, hogy tanultunk-e a '90-es évek kudarcpolitikájából, vagy folytatódik minden tovább? Gazdag László BUÉK, pártok! Karácsonyok Az idei karácsonyt külön kell választani rétegenként, hisz társadalmunk olyany- nyira megosztott, amire még a Horthy-korszakban sem volt példa. Eközben tízezrek fogvacogva, rongyokba takarózva várják a karácsonyt - egy másikat. E két véglet kialakulása társadalmunk szégyene. De nem dicsekedhetünk a közbülső réteg helyzetével sem! Hány karácsonyt kell még megélnünk ahhoz, hogy a még langyos hőmérsékletű, de már szegényes otthonukból az otthontalanok keserű „kukázott” kenyerét egyék ők is? FKGP Pécs Belvárosi Alapszervezete Ilyenkor szilveszter táján, az egész éves kemény politikai viták után, engedtessék meg nekünk a pártokkal kapcsolatban egy kicsit könnyedébb hangvétel, némi csípős iróniával fűszerezve. Az illendőség kedvéért kezdjük a nagyobbik kormányzó párttal. Üdvözöljük a kormány család- és gyermekvédő intézkedéseit, a népesség fogyásának megállításával kapcsolatos törekvéseit. Különösen a népesedéspolitikában várunk a fiatal demokratáktól hatékony és eredményes munkát. Javasoljuk egy Népesedéspolitikai Minisztérium felállítását, de óva intjük a Fideszt attól, hogy szövetségi politikájának megerősítése érdekében Varga László képviselő urat nevezzék ki a minisztérium élére. Ő ugyanis a kilencvenedik életévéhez közeledve, talán nem mindenben tudna megfelelni az elvárásoknak. Még az MSZP berkein belül is nagy port vert fel Németh Miklós esetleges visszatérésének híre, mert a volt miniszter- elnök csak egy igazán szociáldemokrata pártban tudna szerepet vállalni. Hogy a jelenlegi MSZP mennyire szocdem. vagy sem, arról most nem kívánunk nyilatkozni. Ugyanakkor nekünk is van némi aggályunk Németh Miklóssal kapcsolatban. Többek között az, hogy a sikeres magyar szociáldemokrata pártot, mindig az Anna név fémjelezte: Kéthly Anna, Petrasovits Anna (fi). Természetesen ezt nem tartjuk elháríthatatlan akadálynak, mert igaz ugyan, hogy régen kiment a divatból a „háborúzzanak mások, te csak házasodj boldog Ausztria” szólás, de feltételezésünk szerint a hazánkkal mindig is szimpatizáló Habsburg Ottó a cél érdekében szívesen adoptálná Németh Miklóst. így aztán a Habsburg családi hagyományokat is figyelembe véve, lenne egy Németh Miklós Anna Leopold Klára nevű miniszterelnök-jelöltje az MSZP-nek. Helyi szilveszteri találós kérdéssel folytatnánk a sort: mi a különbség a kisgazda szellemiségű nem kisgazda, és a (nem) kisgazda szellemiségű kisgazda között? A helyes megfejtők között bort, búzát, békességet, jó nagy s.... feleséget sorsolunk ki. A kipontozott rész kimondását aranyszájú polgármesterünkre bízzuk. A MIÉP-ről annyit: végleg el kellene már hagyni a szélsőséges jelzőt vele kapcsolatban. Volt ennek a századnak annyi „szélsősége”, hogy most ne is beszéljünk róla. Az, hogy elsősorban magyar, még nem jelent túlzott magyarkodást. A Magyar Fórum címoldalán még nem jelent meg állandó feliratként: „Borneó, Jáva, Celebesz magyar volt és magyar lesz!” Pedig ez sem lenne nagyobb sületlenség, mint a „Világ proletárjai egyesüljetek”. Az SZDSZ erős embere, Demszky úr igyekezete arra irányul, hogy Budapest állam legyen az államban. Törekvése emlékeztet annak a Pécs- környéki sváb falucskának az esetére, mely a Hitler-éra idején a Német Birodalomhoz akart csatlakozni. Reméljük Demszky úr majd legalább akkora sikert könyvelhet el, mint az említett falu. Az MDF és az MDNP háza táján is új szelek kezdenek fújdo- gálni, melyek megadják annak a népi ihletésű zenének az alaphangjait, amelyre a két párt koreográfusai kidolgozták a „pusztai- boross” elnevezésű csárdás lépés motívumait. A táncosok most tanulják a figurákat, még nem tudják, hogy ki mikor kinek a lábára lépjen. Ideje lenne, ha a Kereszténydemokrata Néppárt is nyitna a többi párt felé. Ha létezhet liberális kereszténydemokrácia, ha lehet egy szocialista pártnak hívő tagozata, akkor miért ne hozhatna létre a KDNP egy marxista tagozatot. Ez nagy politikai durranás lenne. Köszöntsük barátainkat, nemes ellenfeleinket, minden becsületes, hazánkat szerető embert. Czukor Antal KDNP megyei elnök
