Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-15 / 283. szám

1999. október 15., péntek ___________________________________HÁTTÉR - RIPORT______ Pa tthelyzet: kik a kutyafülűek? A kutya az ember legjobb barátja: ezt, akinek kutyája van, születése pillanatától tanulhatja, de akinek nincs, annak is odaírják az élővilág tankönyvébe, mondjuk, a 2. elemiben. Igen ám, csak hogy a „kutya is ember” alapon a négylábúaknak is megjár mindaz - ami, például, előírás. Még a legszegényebb faluban is. Amint arról 1999 áprilisában a Hetedik oldalon beszámoltunk, tiz éven keresztül működött Sik­lóson egy kutyatelep, egyetlen hivatalos engedély nélkül. Mind a szakhatósági engedélyek, mind pedig az állattartási felté­telek hiányoztak ahhoz, hogy gyepmesteri (magyarán sintér) telepként lehessen működtetni. Tíz éve a volt vágóhíd területén azért hozták létre, hogy a város kóbor kutyáit begyűjtsék. A gyűjtőt az önkormányzati tulaj­donban lévő városgazdálkodási cég, a Vékom Kft. működtette. A Dél-dunántúli Regionális Ál­lat- és Természetvédő Egyesület bejelentése után az Állat-egész­ségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás fölszámolta a telepet. Mint annak idején megírtuk, a kutyák egy részét a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemre szállítot­ták. A gyakorlat törvényellenes volt, mivel kísérletek céljára csak olyan helyről lehet állato­kat szállítani, ahol minden en­gedély rendben van. A városban az intézkedés után sokan attól féltek, hogy a helyzet a telep bezárásával még rosszabb lesz, és Siklóson na­gyon sok kóbor kutya fog mász­kálni. Az állatvédők ugyan felaján­lották, hogy telefonos kapcso­lattartással gazdákat keresnek a kutyusoknak - de mivel a „trend” éppen az, hogy ezektől valaki megszabadulni szeretett volna, nem sok sikerrel jártak.- Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a környező falvak kutyáit Siklóson eresztik szélnek ­mondja ma Vadon László, a Vékom képviselője. - Kutyák tömkelegé kóborol a városban, biztos, hogy akad köztük beteg, de talán még veszett is. Még most, fél évvel a telep bezárása után is naponta három-négy te­lefont kapunk, hogy mi lesz az itt meg ott kujtorgó kutyákkal. Azt kell válaszoljam: semmi! Jó, ki lehet hívni éppenséggel Pécs­ről is a gyepmestert, de mire az ideér, a kutya nem ott lesz, ahol előzőleg látták. A ketreces autóval való ki­szállás 250 forint volt kilométe­renként, míg a Vékom Kft. mű­ködtette a menhelyet. Az állatvédők egyébként ter­vezték, hogy létrehoznak majd egy menhelyet, azonban a meg­szólított önkormányzatok erre a célra - úgy tűnt - nem tudnak annyi pénzt áldozni, amennyi kellene. Bédy István, Harkány polgármestere 2 millió forintot ajánlott, de Siklós például még ennél is nagyobb „részt” képte­len mozgósítani. Priol János, a város jegyzője arról tájékoztatott, a régi helyen biztos, hogy nem tudják újrain­dítani a telepet, mert ezt az ál­latvédők mindenképp megaka­dályoznák. Ehelyett egy Siklós melletti elhagyott mezőgazdasá­gi üzemet szemeltek ki erre a célra. Most folynak a regionális tárgyalások, a pénzügyi és mű­szaki tervek már készen állnak, úgyhogy ha semmi nem jön közbe, 2000-ben mégis megnyit­hatják az új menhelyet.- Addig tűzoltásra kell beren­dezkednünk, és más megyei te­lepek segítségében reményked­ni, bár minden tele van. A beteg kutyákat a gazda kérésére még el tudjuk altatni, amennyiben, ha kiderül egy kutyáról, ki a gaz­dája... A fenti összegek első hallásra talán túlzónak hatnak, azonban manapság egy állatmenhely fel­állításának rendkívül megszigo­rodtak az előírásai. Csak né­hány kritérium: 500 méteres körzetben nem lehet lakóház, őrt kell alkalmazni, számára csempézett szociális helyiséget biztosítani villannyal, hideg-me­leg folyóvízzel, s ugyanez jár meg az állatorvosnak is. A. környékbéli, elszegénye­dett falvakban sem működik ideálisan a kutyatartás. Fél Józsefné körjegyző arról szá­molt be, hogy a kutyák majd­nem fele nincsen beoltva a fal­vakban, és a helyzet egyre csak romlik. Mégpedig azért is, mert 1998-ban az önkormányzat­ok át tudták vállalni az oltó­anyagok költ­ségét (460 forint), de mivel ez egyáltalán nem „alapfeladat”, idén már nem áll módjukban ez a jótékonykodás.- Az egésznek van egy sajnos nagyon hosszúra nyúló menete - mondta. - Összeírjuk az ebe­ket, kihirdetik az oltást, majd a pótoltást, aztán a második pót­oltást. Még arról is lehet szó, hogy házhoz megy az orvos, bár az ideális az lenne, ha mindez önkéntes alapon működne. Az állatorvos aztán megteszi jelen­tését: nem tudta elvégezni a kö­telező oltást. Mit lehet tenni? Kiszabható szabálysértési díj 5000 forintig terjed, de ezen a vidéken, ahol az emberek 80 százaléka munkanélküli, és kap­nak, mondjuk 12.280 forint jö­vedelempótló támogatást, ezt behajtani szinte lehetetlenség. Kérhető részletfizetés, de való­színű, hogy nem történik sem­mi. Sőt, ha valami csoda folytán be is fizetnék a büntetést, attól még a kutya nem lesz beoltatva. Úgyhogy valami megelőző sza­bályozásra lenne szükség. Bálint Bánk, Siklósnagyfalu polgármestere (kis képünkön) nagyon is jól ismeri a gondokat, és kutyatartóként, illetve - nevelőként a szakmai hozzáér­tés sem hiányzik a részéről - sőt, minden gond ellenére az empátia se.- Kérdés, ugye, ki fegyelme­zetlen: a kutya vagy gazdája? Nálunk a faluban a kutyák azért vannak szabadon, mert részben hiányosak a kerítések. Sajnos, ez is pénz, mint ahogy pénz a lánc, a nyakörv is, arról nem is beszélve, hogy a házőrző lánc nélkül jobban ellátja a feladatot, mint tudjuk!- A kutyák így aztán tényleg kóborolnak, elkísérik a gazdit a boltba, a buszmegállóba, de igazság szerint nem is ilyenkor történik meg a baj. Inkább haj­nalban vagy sötétedés után. Ha egy kutya rohan elő egyszer csak a sötétből, ugyancsak bá­tor kerékpáros kell legyen, hogy már félelmében ne ugorjon le a bicajról. És bizony vannak fo­gós kutyák, úgyhogy még velem is előfordult, hogy rúgtam na­gyokat oldalra, pedig hat kutyát tartok otthon, képzem őket, mondhatni, értek a nyelvükön. Szóval ez mindenképp tartha­tatlan állapot, ráadásul komoly feszültségforrás a lakosok kö­zött is.- Újabb kérdés: végül is mit lehet tenni? Elvégre, pont az, aki kerítés mögött, láncon tartja a kutyáját, érdekes módon be is oltatja. De a többi? Félve mon­dom, régen elő-előfordult, hogy egy kutyát ki kellett lövetni, ak­kor még meg lehetett tenni. Ilyesmit ma már stikában sem vállalnak, és nem is cél így meg­oldani a gondokat. Szóba jöhet törvényes alapon a szabálysér­tés, de kérdem én, most azért adjak valakinek segélyt, hogy ki­fizethesse a bírságot? Vagy küld- jem rá a végrehajtót, mondjuk 3000 forint miatt, miközben az illető a létminimum alatt él? Igazság szerint, szívem szerint azt mondanám, aki az eboltást nem végezteti el, nem kap se­gélyt. De hát ezt törvényesen nem lehet megcsinálni. Úgy­hogy marad - a bizodalom, hogy egyszer majd a kutya világ is jobb lesz. Méhes Károly hetedik oldal —Jegyzet— Munkácsi harag A kárpátaljai Munká­cson másfél kilónyi rob­banóanyaggal tett volna pontot házastársával tá­madt konfliktusa végére egy katonatiszt, ha laká­sától néhány méterre nem tartóztatják fel igazoltató rendőrök. Egy éjszakai járőr figyelt fel a késői órán alkoho­los állapotban hazafelé tartó, gyanús csomagot cipelő 34 éves századosra. A tisztnél szigetelőszalaggal összefogott 16 trotilrudat találtak két elektromos detonátorhoz csatlakoztatva. Mert ugye mindenki azzal gyilkolászik szűk családi kör­ben, amihez legkönnyebben hozzáfér. Egy juhász kampós- bottal esne neki az asszony­nak, vagy a terelőkutyát uszí­taná rá. Egy kamionsofőr szolgálati járművel hajtana a nyári konyhába - ha panelben laknak, az már az ő peche. Egy könyvtáros valami terme­tes lexikont ragadna a kezébe, én pedig legfeljebb a klaviatú­rával ütlegelhetném életem párját, vagy az egérzsinórt te­kerném hattyúnyaka köré, már persze ha egyszerre va­gyok ittas és dühös. Gondoljunk bele, csendes munkácsi éjsza­kai utcakép, dudorászó, esetleg fennhangon gaj- dolászó részeg százados ~ tarkóra tolt sapkával, ki­oldott nyakkendővel, vö­rösborpecsétes nadrágban tántorog hazafele, aztán ha megbotlik a járdaszegélyben, a fél főtér a levegőbe repül. Hogyan juthatott hozzá egyáltalán a robbanóanyag­hoz? Nyilván odament az ügyeletes raktároshoz - eset­leg éppen ő maga volt az - és mondta: Vinnék egy kis trotil- tot, koma. A „Minek?” kérdés­re a válaszok széles tárháza állt rendelkezésére a lőtéri gyakorlattól kezdve egészen addig, hogy halászni megy ve­le, a rántott halból meg majd hoz egy kis kóstolót ízlésesen becsomagolva újságpapírba, csak beengedik a kapuügyelet­nél. Persze a legnagyobb bla- mázs mégis az lett volna, ha hazaállít a bombával, felesége pedig kedvenc ételével, újon­nan vásárolt csábos fehérne­műben várja békülési szán­dékkal. Móczán Zoltán Szódabikarbónás fiúk Azt írja egy magyar új­ság, hogy húsz esztende­je csak fiúk születnek a németországi Ludelberg körzetében, és a helyi nő­gyógyász, dr. Volker Heyl •/.( úgy gondolja, hogy a hi­degebb klíma kedvez születé­süknek. Az ottani hőmérsék­let ugyanis átlag tíz fokkal ala­csonyabb az össznémetnél. Dr. Czeizel Endre genetikus szerint nagy esély van fiúk vi­lágra hozásához akkor, ha a nők egy liter szódabikarbónás vízzel öblitik ki szeretkezés előtt fél órával hüvelyüket. Az eljárás ugyan nem százszáza­lékos sikerrel kecsegtet, de igen jók a kilátások. Több lehetőség is adódik te­hát fiúk megalkotásához. A szülők valamelyik skandináv államba, esetleg Grönlandra települnek, a kispénzűek pe­dig megpróbálkozhatnak nagyméretű hűtőládával is, amelybe néhány hónapra be­költöznek. Ezzel egy időben vásárolnak néhány kiló szóda­bikarbónát, félretolják egy ki­csit a marhafartőt, a babfőze­léket füstölt oldalassal, és sű­rűn öblögetnek, lehető­leg fagyálló vízzel. Meg­éri. A fiúutód, aki harc­edzetten csusszan ki az anyaméh mélyéből a hűtőláda hűvösébe, bő­ségesen kárpótol a sok szenvedésért. Mégsem lány, aki nem viszi tovább a család­fő nevét, akire nem lehet rá­bízni a céget, ha eljő annak az ideje, maximum arra jó, hogy születése után kábé húsz esz­tendő múlva fiút szüljön né­hány jégtábla társaságában. Czeizel doktor ötlete szim- patikusabb, mint a fagyasztá- sos módszer. És a szódabikar­bóna mellett talán érdemes lenne kísérletezgetni mással is. Ki kellene próbálni a sütő­port, a Vegetát, a vaníliás cuk­rot, a fahéjat, a merészebbek az őrölt borsot, az Erős Pistát, a chilit, s mindezt meg lehet­ne bolondítani egy kis reszelt citromhéjjal és egy kupica szilvapálinkával. Sok veszteni­való nincs. Legfeljebb lány születik. Őt viszont, ha kicsit nagyobbacska lesz, le lehet küldeni szódabikarbónáért. Arra jó. Cseri László Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. MSZP: a leg­első időszak. Holnapi szá­munkban az MSZP megala­kulása utáni első időszakról, a párt szervezeteinek kialaku­lásáról beszél Kocsi László, az MSZP akkori irodavezetője. Portré Szalai János atya, a pécsi Katolikus Caritas vezetője. „Kaptam éjszaka eg)’ tele­font, hog)’ ötven embert hoz­nának át a határon svéd ön­kéntesnek, szerezzek autót. Nagy nehezen minden felté­tel összejött... ” Portré Aki megbékélt a halállal Orvosa sikerbetegnek tartja. A Parkinson-kórt, amely megtámad­ta, derűs nyugalommal viseli. Még mimikája elvesztésén is tud de­rülni, hiszen a pókerarcnak előnye is van. Dolgozik, amíg hagyják.- Hogyan zajlott ez az államelle­nes szervezkedés?- Ötven papot és százötven világi személyt ítéltek el 1961- ben. Én két évet kaptam. Egy katolikus alapon működő ifjú­sági csoportot szerveztem, mindezt a templom falain kí­vül. Ezt törvény nem tiltotta ugyan, de egy belső utasítás igen. Ennyi volt az egész.- S milyen következmények­kel járt?- A börtönön kívül azzal, hogy utána mehettem segéd­munkásnak, csontot mostam a múzeumban. De sok vigaszt adott, hogy kórusokban énekel­hettem, s 1963-ban alapítottam is egyet, a temetőkórust.- És a színház?- Eleinte mint kisegítő, énekel­tem tizenhat ope­rában, aztán ügyelő lettem, el­sősorban opera­ügyelő.- Változott ez a munka azóta?- Nem volt olyan fejlett a technika, mint ma, különböző hangokat kellett beadnunk, fü­tyültünk, mint a rigó, vagy lö­vést imitáltunk egy léccel.- Mindezt, gondolom, igen pontosan kell végrehajtani.- Nagyon nagy precizitásra van szükség. Az opera egyéb­ként abban különbözik a prózá­Bárdfalvi Ferenc 1939-ben született Székesfehérváron. A ciszterekhez járt általános iskolába. A Pécsi Zeneművészeti Főiskoláról, ahol szolfézs szakon tanult, a börtönbe került „államellenes szervezkedés”miatt. 1969 óta ügyelője, ma főügyelője a Pécsi Nemzeti Színháznak. Elvált, egyedül él. egyik Tosca-előadáson, hogy Tosca nem ugrott le a végén az Angyalvárról, mert elúszott a szöveggel, a függönynek pedig le kellett mennie időben. Korábban pedig még vállon voltak a puskák, amikor eldör­dült a lövés hangja, s Cavadarossi hol­tan esett össze.- Hogyan kez­dődött a beteg­ségé tói, hogy sohasem állhat le, a zene biztosítja a folyamatossá­got. így fordulhatott elő az A Don Carlos közben, olyan lassú vol­tam, mint egy al­vó egér. Vizionáltam, azt gon­doltam, én vagyok V. Károly a sírban. Kértem idő előtti nyug­díjaztatásomat is. Aztán kap­tam gyógyszert, jobban lettem. Balikó igazgató nagyon rendes volt, meghagyott erre az évadra főügyelőnek. Tudom, hogy far­kastörvények uralkodnak, aki nem bírja az iramot, leírják. De én nem félek. Megbékéltem a halállal is, bár a humoromat nem vesztettem el. Cseri L. á Kutya világ - van-e megoldás? illusztráció: wéber tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom