Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-08 / 276. szám

1999. oltóber 8., péntek Háttér - Riport WS7i j -g <g -g \ jg Hetedik oldal Húszmillió kilogramm uránérc Legencák keringtek az uránbányáról. Arról is, mennyit lehet ott keresni. A vöröses, néhol oly konok mecseki kőzet - meséli a varázslatos egyéniségű nyugdíjas bányamérnök uránvárosi, 10. emeleti lakásában - nehezen adta meg magát. A bányászat jószerével a kalapács és a véső használatával indult. Némeh János az első pillanat­tól rezese az uránbányászat­nak. Túl azon, hogy végigfo­tózta szinte a teljes történetet, nemcsak szakmai oldalról, de pécs polgárként az új város- rész.jellegzetes épületek kiala­kításnak folyamatát is - ezres nagyságrenddel mérhető kép- és filmarchívuma múzeumi anyig -, több mint öt évet for­dított arra, hogy szerzőtársai kö;reműködésével aprólékosan fellolgozza az uránbányászat koábban szigorúan titkos fo- ly.-matát. A kötet hallatlan érdekessé­ggel rejt. Olyanokat, amelyek -mint ismeret, szakmai tapasz­tat - még menthetők, ma már lözzétehetők. Negyven évig fedte homály és titok a mecseki iránbányászatot. Egy olyan nunkát, amely során például a iülszínről összesen több mint lOOO kilométer hosszúságú írckutató fúrást mélyítettek. Nem egy elérte a 2000-2200 méteres mélységet. A műve­lésre megnyitott bányákban az érckészletek helyének és minő­ségének pontosítása, a veszte­ségmentes munka céljából csaknem 6500 kilométer volt a föld alatti fúrások összhossza - kötél azonos a Föld sugarával. Hihetetlennek tűnik tehát az a murira, amit az uránbányászok végezek. És hatalmas volt az a szaknai fejlődés is, amit ez eredirényezett. A Bányakapi­tány s(g 1956-ban az első kuta- tóakn.t „műszaki karikatúrá­nak” ninősítette, s innen jutot­tak el az ércbányászat műszaki szakenberei az utóbb készült aknatolosszusokig. szére már beszerzett 4l.M tí­pusú hordozható tábori tele­fonhoz szükséges 12 db. tele­fonelemet a RAVIL - a Lenin krt. és az Aradi u. sarkon lévő nagykereskedelmi vállalat ­A végén már öt bányaüzem termelt, ahonnan 45 millió tonna kőzetet hoztak a felszínre gépek, csak lapát. A szállítmá­nyokat lovak vontatták. Súlyos gondot jelentett a bányák szel­lőztetése. A ’70-es években percenként 10-25 ezer köbmé­ter levegőt, a mélység felé ha­ladó művelés során már 40-45 ezer köbmétert kellett cserélni. Egyedülálló feladat volt az 1000 méteres mélységben lévő munkahelyeken a hűtés megol­dása, hiszen a kőzet hőmérsék­lete 46 fok volt. Az uránbányá­szoknak, a velük együtt lélegző műszaki gárdának, az évtizedek alatt „kitalált” számos új és az­óta szélesebb körben haszno­sítható találmánynak, megol­dásnak köszönhető, hogy pél­dául amíg kezdetben az egyes műszakok vágathajtási sebes­sége 10-15 centiméter volt, ezt 40-45 centire növelték. Ered­ményeként a 2-2,8 tonnás fej­tési teljesítmény is ennek négy­szeresére emelkedett. Pedig a munka kezdetén szinte „koldulni” kellett. Akko­riban persze még mindenhez kiutalásos rendszerben lehetett hozzájutni, s nem volt kivétel ez alól a mecseki ércbánya sem. Idézet egy 1954 augusztusában kelt levélből: „Kérjük Minisz­ter Elvtársat, szíveskedjék köz­benjárni Hegedűs András földművelésügyi Miniszter Elv­társnál, hogy a Mecseki Erdő- gazdaságtól 30 ezer db. cövek- anyagot kaphassunk hulladék anyagból. ” Aláírta a levelet az induló magyar uránbányászat szovjet felelőse, B. N. Szavin is. Egy másik levél, már szep­ILLUSZTRÁCIÓK: MÜLLER A. tartja raktáron. A vállalat Bog­nár belkereskedelmi miniszter elvtárs körlevelére hivatkozva nem adhatja ki a szükséges elemeket. Kérjük Miniszterhe­lyettes Elvtárs szíves közbenjá­rását! ” Érdemes idézni Szavin utasí­tásai egyikéből is. Amikor már annyi anyag és felszerelés gyűlt össze az expedíciónál, hogy időszerű lett ezt áttekinteni, ki­nevezett egy állandó bizottsá­got a vagyontárgyak átvételére. „Elnök: Achrimenko I. A. Ta­gok: Mokin V. P., Vasziljev A. P.. Jagodkin A. T., Durakov B. T., Zimina N. M., Komyetov M. V. Derjanecz János raktáros elvtársnak a legszigorúbban megtiltom a beérkező értékek kiadását a bizottsági átvétel megtörténtéig. ” Kellett egyéb­ként az áttekinthetőség, mert amikor már beindult a nagyobb munka, a vállalat mintegy 25 ezer féle anyaggal dolgozott. Ezt persze nehéz volt átlátni, különösen úgy, hogy a raktáro­sok egy műszakban dolgoztak, a bányákban három műszakos volt a termelés. így ha valami „raktáros-szünetben” kellett, a bányászok nem gatyáztak, fel­törték a raktárát és vitték, amire szükségük volt. Mindezt - és szó szerint még milliónyi adatot, információt - a mecseki, de általában a magyar bányászat, egyedien az uránbá­nyászat szempontjából pótolha­tatlanul értékes kézirat tartal­mazza. Különös volna, ha sorsa épp olyan lenne, mint amilyen az ércbányászaté volt: homályban maradó. Persze, az uránkutatás, majd -termelés „top secret” volt, az első pillanattól kezdve. Az expedíció helyettes vezetője, Gácsi Mátyás 1954. július vé­gén szigorúan titkos levelet írt a pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőséghez. „ Tekintettel arra, hogy bizonyos mértékben bányászati jellegű tevékenységet is folytatunk, minden tekintetben megbízható káderét küldje ki ex­pedíciónkhoz. Szélesebb körű el­lenőrzést nem engedhetünk meg és statisztikai adatszolgáltatást semmilyen szerv felé nem szabad teljesítenünk. Tevékenységünk helye Baranya megye, Kővágó­szőlős és Bakonya községek ha­tárában van. ” így indult. Mészáros Attila Amecseki bányából az első dúsÍDtt uránszállítmány 1964- ben ndult el - de az osztályo­zottércet már 1958-tól vitték, ehhz 444 vagont béreltek a M/V-tól -, alig tíz évvel a bá- nyázatot elindító első kapavá­gás után. A végén már öt bá- nyüzem termelt, ahonnan 45 miliő tonna kőzetet hoztak a fe'.zínre. Ebből az ércdúsító­ba és a perkolációs eljárással 194-ig összesen 20 millió ki- lqramm uránfémet nyertek. Iszonyúan nehéz volt a kez- dt ebben a vöröses, néhol oly kínok mecseki kőzetben. Az eső robbantólyukakat még vé­rivel és kalapáccsal „fúrták”. A fejtésben nem voltak rakodó- temberben: „Az expedíció ré- Az egyik legveszélyesebb munkafázis a homlok lefúrása Jegyzet Szervelégtelenség Hajtóvadászat folyik az emberi szervekért. Em­bertelen jelenségek kísé­rik a más emberen való segítés egyik legneme­sebb gesztusát, műkö­dőképes szerveink fel­ajánlását, felhasználását. Alig találkozunk olyan titokzatos eltűnési esetekkel, amikor ne merülne fel gyanúként az is, hogy esetleg szervkereskedők áldozata lett valaki. A vadászat a használható emberi vesék, májak, szívek és más szervek után határo­kon, kontinenseken nyúlik át. Amint az orvostudomány el­jutott a sikeres plantációk gyakorlatáig, feltűntek a dea­lerek is. A világ legelvetemül­tebb emberei. Döbbenetes, hogy a gyógyításhoz közel ál­lók közül többen is a tudo­mány vívmányában döntően a pénz szagát érezték meg. Ismert a három évvel ez­előtti miskolci szövetbotrány. Nem ismert viszont az ebben negatívan érintettek vélemé­nye. Felmérték-e a következ­ményeket? Nem azt, hogy es­küjük ellen cselekedtek. Hogy jogi vonzatai lehetnek szak­mai kiüresedésüknek. Nem is azt, hogy egy nekik jó pénzt szülő csatorna eldugult. Ha- w nem azt, amiről most |1 már. adatokkal alátá­masztottan számolha­tunk be: csökkent Magyaror­szágon a szervátültetések száma a miskolci botrány óta. Azért csökkent, mert sok emberben, akikben eddig az a nagyszerű gondolat munkált, hogy életet mentsenek a saját szervük felajánlásával, most kétségek és düh dolgoznak. Akik bizonytalanná váltak, mert bűnözők lesnek karvaly módra emberi testrészekre. Mert itthon is kénytelenek voltak szembesülni a vad vi­lág ennyire végletes megnyil­vánulásával. Megtorpanva állnak, letörve és tanácstala­nul. Tőlük nem messze pedig valaki a kórházi ágyon az éle­tet várja. A három évvel ez­előtti miskolci szövetbotrány következtében hal meg, mert donor, szerv hiányában nem tudják időben megműtení. Ézt vajon felmérték? És az eredményt minek neveznék? Mészáros Attila Ötszázast elsejéig Most, hogy egy kicsit elülőben van a lottóláz, bevallhatom, ki érte el a telitalálatot. Nekem si­került azt az öt boldo­gító számot behúzni, így utólag elárulhatom, semmi különös nincs az ügy­ben. Öt kicsi „x” a megfelelő helyre téve, ennyi az egész. Nem mondom, utána ha­marosan felvettem a kapcso­latot a pszichiáteremmel, mert keveselltem az összeget. ló­jó, sörre - napi tíz üveg, 200 forintos áron - majdnem 1370 évig elég lenne az a vacak 1 milliárd, meg az apró. Ám, ha határainkon belül élő minden honfitársamnak adnék belőle, 104 forinttal bi­zony nem lennének kisegítve. Ha meg a kínaiak között osz­tanám szét, jobb esetben is gúnyosan kikacagnának. Akkor meg miért kérkedem vele? Három nyomós okból! Egyrészt, hogy az ismerősei­met, rokonaimat (főleg a La­jos bácsit), megegye a sárga irigység. Másrészt, jobb ha tő­lem tudják meg akiket érde­kel, mintha úgy akarnák ki­szedni belőlem. Harmadrészt meg azért, mert senki sem lát belőle egy fi- tyinget sem. Ugyanis, egy remek ötlettől ve­zérelve befektettem. Egyszóval: van, de nem adok! Elsősorban egy brókercég ajánlatát elfogadva részvé­nyeket, értékpapírokat vásá­roltam rajta. Alig buktam az ügyön. Néhány pénzintézetben is elhelyeztem nagyobb össze­geket, ahol azzal biztatnak, hogy egyszer talán a befa­gyasztott tőkét felszabadítják. Erről viszont értékesnek tűnő papírom van. Ingatlant is vásároltam, bár a tulajdonlapi bejegyzés sze­rint már más is megvette előttem. Viszont volt, aki utá­nam jött, így nem rossz a po­zícióm. Sebaj! Sok jó ember kis helyen is elfér. Most, hogy gazdag lettem, talán nem ártana Cgy áldo­mást is inni rá. Ha valaki tudna kölcsönözni legalább egy ötszázast elsejéig, bizony nem lennék hálátlan, kama­tostól megadnám. A szelvényt már kitöltöttem! Pucz Péter hetedik oldal o I n n p Rendszerváltás Sorozatunk következő, 38. ré­szében az FKgP egyik legaktí­vabb baranyai tagja számol be egy valódi és egy megakadályo­zott kisgazda puccsról. Ő maga - mondja - mindennap azért imádkozott, nehogy nyerjen a pmlamenti képviselő-válasz­táson. Ptrfré Láoiemé Brückler Andrea, a Pcsi Kulturális Központ igaz- giója egyebek mellett táncpe- dgógusokat oktat a tánc olva- ssára és írására. Mert - kevesen tdják - atáncnakkottájavan. Portré Az aranygóltól a megyei sajtódíjig Baranya megye sajtódíját veheti át ma. „Kiemelkedő szakmai hozzáértéssel végzett negyedszázados újságírói tevékenységé­ért” - áll a közgyűlési meghívóban. Azt mondja, a díj a Dunán­túli Naplónak szól. Komolyan gondolja. Szerény, mint mindig.- Születésed óta Komlón élsz.- Még nagyapámat csábí­totta a bánya, de egyébként is baranyai a család.- Édesapád is bányászko- dott. Te miért nem folytattad?-Apánk „kiosztotta” a sze­repeket. Nővéremet orvosira küldte, bátyámat vegyipari egyetemre szánta, nekem pedig a szállodaipart szemelte ki.- Szembeszálltál a zord atya akaratával?- Nem. Az iskolában, amit kinéztünk, abban az évben nem indult ilyen szak. Maradtam.- És sportőrült lettél.- Minden ágát kipróbáltam, a focitól a sakkig. Sportújság- író akartam lenni, úgy gondol­tam, ha a TF­re megyek, közben el­kezdhetek va­lamelyik új­ságnál kül­sőzni.- De nem mentél.- Az utolsó tornaórán fociz­tunk. 1-1 volt, és hosszabbítás aranygólig. Eltört a lábam.- A sors keze - ha ez itt nem képzavar.- Azt hittem, így is megy, de a felvételin a „labdás pár­jaim” ügyetlenkedtek.-Aztán a jog sikerült.-Egyetem alatt elkezdtem külsőzni a Mecseki Bá­nyászba, végül egy kis szeren­Dr. Grünwald Géza 1950. október 2-án született Komlón. A Testnevelési Főiskolára készül, sportújságíró szeretne lenni. A JPTE jogi karán köt ki, ahol ’81-ben diplomázik. 25 éve ír újságot, ’91 óta a Dunántúli Naplónál. 1995-től felelős szerkesztő. Nős, két gyermeke van (Balázs 26, Anikó 24). csévél állandó munkatárs let­tem. A lap hatoldalas volt, de új nyomdagép érkezett, ami a hatot nem tudta, csak a nyol­cat. Ehhez ember is kellett.- Innen csábítanak az egye­temi laphoz, az Universitas- hoz. Rögtön főszerkesztőnek.- Nagyon jó időszak volt. Fiatalokkal dolgozhattam együtt és felfedeztük, milyen az, újságot csinálni.- ’88-ban mégis elhagytad a lapot. Fúrtak?- Éreztük, hogy változás lesz, de a fő ok az volt, hogy már nem voltam fiatal. Elmentem Komlóra városi lapot csinálni. -A tanács nem szólt bele?- Azt mondtam, amit adtok, az a város pénze. Megértették. ’90-ben viszont piszkálgattak, úgyhogy bizalmi szavazást kértem. Vesztettem.-Az Esti Extra hív, de hiá­ba, mert meg is szűnik.- Szerencsére a Naplónál kellettem.-Ha szabadna stilizálnom: szerintem ez nem múlt idő. Lendvai Dávid í l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom