Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-05 / 243. szám

4 ★ POSTABANK-SZTORI ★ 1999. szeptember 5. Amit egy adófizető - jogosan - tudni akar A Postabank ügye már régen túlment a bankárok, a beté­tesek és a média ügyén. Közügy lett belőle. Bizonyá­ra vannak, akik ezt sérelme­0 Ki és milyen alapon döntötte, dönthette el, hogy ne a legjobb feltételek mellett forgassa a betétesek pénzét, hanem úgy, hogy csőd előidézésével voltaképpen veszni hagyja a nála elhelyezett kisebb-nagyobb vagyonokat? löktől? Előnyösebb döntéseket, illegális vagy félle­gális lehetőségeket, kiskapukat? Milyen erkölcsi alapon hozhatott a Postabankot akár közvetlenül, akár közvetetten érintő döntéseket az, akinek a zsebé­be - hitel vagy kamat formájában - a bank pénzt tett? o Ki és milyen alapon döntötte, dönthette el, hogy ki részesül kedvezményes hitelben és kamatban? Ha egy egyszerű állampolgár - úgymond az utcáról - bement volna a Posta­bankba, őt is ilyen feltételekkel szolgálják ki? zik, mondván, hogy a hitel- felvétel vagy a betételhelye­zés csak két félre tartozik: a bankra és az ügyfélre. O Mit vártak el a banki döntéshozók azoktól, akiket ilyen hatalmas kedvezményekben ré­szesítettek? A művészektől és a sportolóktól a bank ingyenreklámját? Lehet, bár ennek nem ez a le­gális módja, mint ahogy az úgynevezett szponzorá- ciónak sem ez a legelegánsabb eszköze. De mit köve­teltek a kedvezményezett politikusoktól, köztisztvise­0 Hogyan lehetett kivédeni, hogy valaki az alacsony kamatra kapott pénzt ne tegye be azonnal magasabb kamatra a Posta­bankba? Ha valaki 5 millió forintot kapott 10 szá­zalékos kamatra, akkor 500 000 forint a többlet- költsége. Ha ezt az 5 milliót betette 20 százalékos kamatra, kapott utána 1 milliót! Ez a VIP-lista csak az egyéni ügyleteket tar­talmazza. S mi van a cégeknek, intézmé­nyeknek adott pénzekkel, a rossz befekteté­sekkel? Ezek is az adófizetők pénzét apasztot­ták, így ezekkel is el kellene számolni, érintsen ez bármilyen vállalatot, pártot, alapítványt. Ez igaz... Egészen addig, ameddig va­lóban csak egy adott - s itt fontos a megkülönböztetés - magántulajdonú bankról és magánügyfeléről van szó. Mert ebben az esetben a bank a maga kockázatára forgatja a betétesek pén­zét, az ügyfél pedig a saját pénzével teremt magának anyagi előnyöket. Ilyen - nevezzük így - magánbankgya­korlat a világ minden táján ismert. De a Postabank esete más. Itt az ál­Nagy bankjainknál: lám több mint másfél százmilliárd fo­rintos mentőövet dobott a pénzintézet­nek, nehogy az elmerüljön a csőd mo­csarában. (Zárójelben megjegyezzük: többen azt tartották volna helyesnek, ha a kormány hagyja csődbe menni a Postabankot. Ebben az esetben igen bonyolult felszámo­lási eljárás követ­kezett volna, amelynek végén a sok százezer kisbetétes elvesztette volna a pénzét.) Szóval a Postabank állami injekció­val jutott lélegzethez. S az államnak csak az adófizetők pénzéből futotta erre. S itt fordul az egész ügy megítélésé­nek a kockája. Ha egy bank az adófi­zetők, vagyis az én pénzemből, a te pénzedből, a mi pénzünkből nyújt hihetetlenül alacsony kamatra hi­teleket, és ebből a pénzből bizto­sít a betéteseknek páratlanul ma­gas kamatot, akkor itt jogos minden adófizetői, értsd állampolgári érdek­lődés, kíváncsiság. Bárkinek joga van feltenni a kézenfekvő kérdéseket. Amelyek elől kitérni senkinek sincs joga. Ami a közpénzzel történik, az nem lehet titok, banktitok sem! Lapunk hasábjai nyitottak a hiteles válaszok előtt. - ss ­Nincs VIP-hitel A hazai bankok ismertségük, politikai kapcso­lataik miatt egyetlen ügyfelet sem részesítenek előnyben - legalábbis ez derül ki a pénzintéze­tek állításából.- Az OTP Bank egyetlen ügyfelét sem részesíti kedvezőbb elbírálásban amiatt, hogy az illető a po­litikában vagy a művészvilágban vállalt szerepet - közölte kérdésünkre a legnagyobb egyéni ügyfél­körrel rendelkező hazai bank kommunikációs osztályának munkatársa. A bank elnökének, jt dr. Csányi Sándornak sincs olyan pénzke­rete, amelyből saját kedve szerint oszthat hitelt. A hiteleket minden alkalommal szigorú minősítési eljárás után ítélik oda. A bank elnöke pedig nem vesz részt a legfelsőbb szintű hitelengedé­lyező testület döntéshozatalában. Hasonló gyakorlatról számolt be a Kereskedelmi és Hitelbank is.- Bankunk azon az alapon, hogy valaki ismert, népszerű személy, nem biztosít ki­emelten kedvező kamatozású hitelfelvételi lehetőséget senkinek - jelentette ki Hor­váth József kommunikációs igazgató. A pénzintézet azonos szempontok alapján bírál el minden ügyfelet, a bank vezetőinek sincs „pri­vát” hitelezési kerete. Átla- gosnál némileg kedvezőbb i&fjs hitelkamatra az úgynevezett jó adósok, tehát a bank régi, megbízható vállalati ügyfelei számít­hatnak. (csík) Nyilatkozat Hiaba igazoltak Keletit A teljes (?) VIP-lista megjelenése okozott egy-két meglepetést, hiszen többen sosem (vagy „nem úgy") voltak ügyfelei a banknak, mégis felfe­dezhették nevüket a Világgazdaság által közreadott névsorban. Ezek közé tartozott Keleti György szocialista honatya is, aki az első kósza hí­rek megjelenése után azonnal Auth Henrikhez, a Postabank vezérigaz­gatójához fordult.- Kértem és kaptam is tőle egy hivatalos igazolást, miszerint nem vagyok rajta azon a listán, amelyen a VIP-hitelfelvevők ta­lálhatók - nyilatkozta lapunknak a képviselő. Arról, hogy a mostani lis­tán mint kedvezményes kamatozású betétes szerepel, annyit mondott: - Nálunk a családban a feleségem kezeli a pénzt. Négy és fél évvel ezelőtt valóban járt a bankban, és a listán említett összeg (12,3 millió forint) töredé­két mint magánszemély, valóban berakta a Posta­bankba. Senkihez nem ment oda, hanem beállt a sor végére, mint bárki más. Ennél többet egyelőre nem akarok mondani az üggyel kapcsolatban - jelentette ki Keleti. B. M. L. Tegnap négy napilap főszerkesztője, valamint két televíziós társaság hírigazgatója közös közleményben ítélte el a nyomozóhatóság ház­kutatását, amelyet a Világgazdaság című lap főszerkesztőjének és egyik munkatársának lakásán tartottak. A főszerkesztők el­utasítják és sérelmesnek tartják a hatóság lépését, amelyet megfélemlítenek minősítenek, s egyben szolidaritásukat fejezik ki a Világgazdaság szerkesztőségével, s a lap főszerkesztőjével. A teljes listát egyetlen ember ismeri. De ő most Bécsben tartózkodik Illisz a családjának sem telefonálhatott A Világgazdaságnak a VIP-listával kapcsolatos cikkét Illisz L. László rovatszerkesztő írta alá. Ezért a rendőrök nála is házkutatást tartottak. Először - mint azt az újságíró a VR-nek el­mondta - átnézték a szerkesztőségben az író­asztalát és a garázsban parkoló gépkocsiját. Ezután az intézkedés vezetője megkérte az új­ságírót, hogy engedje ki az épületből, ott | ugyanis mágneskártyás beléptető rendszer I van. Amikor azonban Illisz vissza akart menni, a rendőr nem engedte, sőt elvitték az ORFK szervezett bűnözés elleni központjába. Ott kö­zölték vele, hogy a lakásában is házkutatást tartanak. Ezután visszatértek a szerkesztőség­be, ahol összeszedte személyes holmijait.- Kértem a rendőröket, hadd szóljak haza te­lefonon a feleségemnek, hogy a három gyerekkel együtt menjenek el otthonról, nem akartam ugyanis kellemet­len helyzetbe hozni őket. De nem engedték meg, sőt a mo­biltelefonomat is kikapcsoltatták velem - meséli Illisz. Két rendőr kíséretében mentek a rovatszerkesztő lakásába, ahol már nem volt ott a családja, miután az egyik kollégája ér­tesítette a feleséget. A rendőrök kulturáltan viselkedtek, nem forgatták fel a lakást, nem borogatták fel a bútorokat, csak egy­két szekrényt néztek át. A Világgazdaság munkatársának az volt az érzése, a rendőrök sem gondolhatták komolyan, hogy bármit is találnak. (almási) 1 T A *

Next

/
Oldalképek
Tartalom