Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-05 / 243. szám
1999. szeptember 5. ★ MAGYARORSZÁG-PÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 Sellyéi dinnyefesztivál Kétnapos dinnyefesztivál kezdődött tegnap Sellyén. A térségre jellemző termény ünnepén az agrárkamara dinnyetermesztési fórumot szervezett. Kiállításon mutatkoztak be a munka- és erőgépgyártók, a zöldség- és gyümölcsne- mesítők, a vetőmagtermesztők, a kirakodóvásáron pedig a népi iparművészek szerepeltek. A város napja alkalmából ünnepi ülést tart Sellye önkormányzatának képviselőtestülete. Az első napot utcabál és tűzijáték zárta. Ma lesz a mezőgazdasági gépek ügyességi versenye, megmérkőzik Sellye és a Parlament focicsapata, továbbá vidékfejlesztési fórumot is tartanak. D. I. Már 146. éve emlékeznek meg Szigetváron az 1566-os dicsőséges várostrom évfordulójáról, amelynek idei ünnepségei e hét végén zajlanak. Tegnap este volt a nevezetes Zrínyi-lakoma, csakhogy egy más évszázadhoz korhű ételekkel. Már kezd elveszni az idő homályában a kezdet, pedig a Zrínyi lakomának mindössze 16 éves múltja van. Az elsőt 1983-ban rendezték meg a szigetvári hős dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós születésének 363. évfordulójára. Ezért a lakomának 363 vendége volt akkor, és a szervezőknek csak az utcán jutott hely. Maga az ötlet is a Szigeti veszedelem szerzőjéhez, nem pedig a hőséhez kötődik. A XVII. századi Zrínyi Miklós Csáktornyái udvarának háztartásából maradt fenn egy kéziratos szakácskönyv, és annak alapján készülnek 1983 óta a szeptemberi szigetvári lakomák ételei. Tegnap este például az egyik históriás lajstrom (menü) a következő vala: Ponyt-koc- sonka lémonyás fasiosalátával, Kappan lév metélt, Lémonyás pergelt pipe lása töltéssel, cicerés rizskása, misculanciasaláta; Liktáriomos kadóc duráncai barackkal. Vagyis mai magyarul: pontykocsonya citromos babsalátával, tyúkhúsleves, töltött csirkecomb vegyes körettel, baracklekváros palacsinta. D. I. Rétessütő verseny Mesztegnyőn Rétessütő versenyt rendeznek ma Mesztegnyőn. A megmérettetésre 26 csapat jelentkezett: intézmények, csoportok és háziasszonyok, akik vállalták, hogy nagyanyáik receptje alapján tudnak rétest sütni. A hagyományos rétesek közül túrós rétes, káposztás rétes és gyümölcsös rétes kategóriákban lehetett nevezni, a második kategóriában pedig mindenki a maga által különlegesnek tartott rétest készítheti el. A rétesek nyújtása 10 órakor kezdődik, és a zsűri folyamatosan értékel. Díjátadás délután 5 órakor. Pénz nélkül a víz sem folyik Elhangzott már az is a Völgységi Termálvízfeltáró Kft. ülésén, hogy vagy elmozdulunk végre a holtpontról, vagy álljunk fel és hagyjuk itt az egészet. Az előbbi mondat állítólag dr. Solymosi József ország- gyűlési képviselőtől való, aki egyben a helyi Pannónia Szövetkezet vezetője is. Mindezek azért, mert lassan tíz éve szeretnének Bonyhá- don egy üdülőcentrumot építeni, miután a 6. sz. út mellett, festői környezetben, Bonyhád-Börzsöny lábánál egy 20-25 hektáros sík terület közepén termálkutat fúrtak. S a víz jó minőségűnek bizonyult. Az első lendület eredményezett egy 3,2 hektáros pihenőtavat, és ugrásra készen álltak a termálvizes strand építésére. Csak a pénz fogyott el. Az év elején a kft. tulajdonosai úgy döntöttek, hogy felállítanak egy nyolctagú grémiumot, amelyet felhatalmaztak arra: szerezzen befektetőket, hogy az első etap- ban szükséges 150-200 millió forintot újabb társak belépésével megszerezzék. A héten ez a nyolctagú testület számolt be arról, hogy két lehetőség adódik. Önkormányzati beruházás legyen-e a termálfürdő, avagy teljesen üzleti alapon épüljön fel. Dr. Solymosi József lapunknak elmondta, hogy találkoztak a helyi vállalkozókkal, s úgy tűnik, hogy érdekli őket a lehetőség. Ugyanakkor nem kerülhető ki, hogy külföldi pénzt is bevonjanak, hiszen egy ilyen beruházás sokáig viszi a pénzt, s csak később hoz. Annyi bizonyos, hogy - ezt már képviselők és helyiek mondták -, nem szabad ön- kormányzati beruházásként kezelni az ügyet, mert az ön- kormányzat nem tud igazi gazdája lenni egy profit érdekeltségű fürdőnek. Mások meg azt mondják, hogy lehet ezt vegyesen is csinálni, de úgy, hogy az önkormányzat csak résztulajdonosként szerepeljen. Solymosi József befejezésül azt mondta, hogy végre hosz- szú idő után megint érezni a lelkesedést Bonyhádon a termálvíz ügyében. Hazafi J. A Kis-Balaton védelme 2003-ban fejeződik be A Kis-Balaton rehabilitációs programja, amelynek megvalósításához 4,5 milliárd forintra van szükség. Mindez a balatoni vízminőség, és a környék szennyvízkérdésének megoldása miatt lenne fontos. A 75 négyzetkilométernyi lápos vidék vízvédelmi rendszert alkotva szűri meg a Zala folyót a szennyezőanyagoktól, amely rontaná a Balaton vizének minőségét. A következő négy évben egy 58 négyzetkilométernyi tározó épül, amely a szennyezőanyagok kiszűrési arányát javítja. Cs. L. Családi horror folyamatosan t Es akkor ott van a nagykés Az asszony részegen feküdt a gyerekágyban, a hazaérkező ember felszólította, hogy szálljon ki az ágyból. Az ittas nő ezt nem tette, hát verés lett a vége. Ki tudja, hogy hány nap után, de augusztus 20-án jelentette a megyei kórház a rendőrségnek, hogy egy családi viszály tettlegessé fajult Szekszárdon, és az asszony súlyos, életveszélyes állapotban van. A következő történet Decsen játszódott le 21-én. A falu felé ballagott az élettársi kapcsolatban lévő pár. Útközben valamin vitatkozni kezdtek, az asszony kezébe került a kés, s ha már ott van, akkor nyakon szúrta a férfit. A gyilkosságok és az erőszakos bűncselekmények 60-70 százaléka családon belül történik és az italozáshoz kapcsolható, tájékoztatta lapunkat Dávid Kálmán, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának vezetője. A kisebb súlyú esetek - amikor csak valamelyik fél orra törik el, vagy monoklik kerülnek a szem alá , Egy gyilkos sem tud olyan kegyetlen lenni, mint egy féltékeny férj vagy feleség- nem kerül nyilván o s - ságra. És nemcsak a férfiak: a nők is igen keményen tudnak bánni a házastárssal. A titok mélységes, pedig a szomszédok tudnak évekig tartó rendszeres verésről és kínzásról, sőt előfordult már az is, hogy a feleséget rendszeresen megkötözte a férj. Az ok legtöbbször az italozás és a szerelemféltés. Ha valakinek elszáll az agya, akkor kegyetlen munkát tud végezni. A konyhakés megteszi a magáét. Az érdekességek közé tartozik, hogy még mindig a nők tűrnek a legtöbbet, de legtöbbször ők ragadják meg a kést is. ———__ A nők tarsolyában van még a leforrázás vagy valamilyen savval való le- öntés, de ez esetben inkább az ellenlábas, vagy annak vélt fél az áldozata. Van apa- és anyagyilkosság, de testvérek is halálra mennek egymás ellen. Ritkább a gyerek kínzása vagy megölése, inkább az újszülöttek esetében fordul elő. Gyakran a gyengébb anyát segítve a fiatalkorú gyerek, apa vagy élettárs keveredik gyilkosságba. A rendőrök természetesen az okokat is keresik. Az osztályvezető szerint óriási baj, hogy nem tudnak ezek az emberek egymással kommunikálni. Szinte nem is találkoznak, csak átmeneti létben, vagyis részegen. A családi horrort mégsem lehet ráfogni csak a társadalomban lévő feszültségekre, de a munkanélküliség, a pénztelenség és az egyre jobban való lecsúszás eredményezheti mindezt. A családi horror résztvevői nem bűnözők, de bűnt követnek el. Azt azonban állítják a rendőrök, hogy sokszor egy gyilkos sem tud olyan kegyetlen és embertelen lenni, mint egy féltékeny férj vagy feleség. Hazafi József A hajdani csatatéren 1976-ban avatott emlékparkot utolérte a hollószárnyú enyészet. A Millenniumra szánt felújításhoz alig csordul pénz. A mohácsi történelmi emlékhelyet lerobbant állapotban vette át kezelésre a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1995-ben. Azóta szorgoskodik önerőből az emlékhely állagmegóvásán, felújításán. A földben korhadó kopjafák például betontalpat kaptak. A millenniumi program nagy esélynek látszott: eredetileg 60 milliós beruházást szánt a mohácsi történelmi emlékhely teljes rekonstrukciójára. Ám tavaly az újonnan felálló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma már csak 11 millió forintot adott. A saját fejlesztési kerettel együtt ezt el is költötte a nemzeti park: például az aula bemutató részének javítására, a világítás korszerűsítésére, a szökőkút működésének helyreállítására. Minisztériumi javaslatra a még hiányzó 40 millióért pályáztak a millenniumi programhoz, de mindössze egymillió forintot kaptak. Ez édeskevés ahhoz, hogy a millenniumra az alapításkori állapotát visszakaphassa a emlékhely, hiszen olyan munkák vannak vissza, mint például az átriumos rész felújítása, a teljes zöldfelületi rekonstrukció a tönkrement öntözőrendszerrel együtt, információs táblák felállítása, audiovizuális berendezések a turisták tájékoztatásához. A nemzeti park igazgatója három illetékes miniszterhez írt segélykérő levelet, és személyes találkozót kért a millenniumi kormánybiztostól, akivel a mohácsi polgármesterrel együtt szeretne tárgyalni. D. 1. , Tessék csak lekászálódni a lóról Kérdik tőlem: „Szerinted van sajtószabadság?” - s a válaszom? .......Eeegen. . .” Vagyis bizonytalan vagyok - nem a szabad sajtót illetően - hanem bizonyos kísérőjelenségekről, amelyek szinte divattá válnak manapság. A sajtószabadság több politikust, közéleti személyiséget arra ösztönöz, hogy pimasz módon a lábát beletörli a médiába. Amikor sarokba szorul, amikor az újságíró emlékezteti őt korábbi nyilatkozatára, amikor éreztetik vele, hogy nem mond igazat, akkor támad, mint a skorpió: „Az újságíró hazudott! Én nem ezt mondtam! A riporter félremagyarázta szándékosan a nyilatkozatomat. Úgy vágták meg a magnószalagot (filmet), hogy ellenkező értelmezést kapott!” Ennél ostobább védekezést még nem hallottam. A napokban egy közismert sportvezető azt mondta: „Már a múltkor is, amikor lenyilatkoztam a kérdést, rájöttem, hogy Önből a rosszindulat beszél.” Már úgy értve, hogy az újságíróból. Ezt állapította meg a sportvezető, aki „. . . le- nyilatkozta a kérdést. . .” A politikusok egyike-másika provokátort lát az újságíróban, minduntalan beleköt, de a küszöböt rágja, ha elmúlik nap, hogy a neve nem szerepel a sajtóban, ábrázata a tévében, gúnyos hangja a rádióban... A gőgös, „ki ha ő nem?!’’-magatartás aztán politikai divat- irányzatként el is terjed a közéletben, minél lejjebb lépünk a ranglépcsőn, annál egyértelműbben, mondjuk ki: egyre butábban. Nemrég - egy ön- kormányzati kishivatalnok - megbeszélte a szakmában alig néhány hetes kolléganőmmel, hogy másnap a reggeli órákban, kilenc körül telefonon felhívja, hogy közéleti témát elmond majd neki, szeretné, ha néhány sorban megemlítené a lapban. A kislány komolyan vette az ígért hívást és várt. Elmúlt kilenc óra, aztán tíz, aztán tizenegy, majd panaszkodott nagy gyakorlatú kolléganőjének, hogy mit tegyen most, a várakozásra már ráment a délelőttje. Kolléganőm felhívta az előadó urat, ám azt mondták, nincs, most volt itt, újabb értekezletre ment, hogy mikor lehetne vele beszélni, semmivel sem biztatták. Vagyis letagadtatta magát, holott éppen ő volt a kezdeményező. Közéleti témában! Végül sikerült délután telefonhoz hívni, ám elképesztő fölényes hangnemben kioktatta kolléganőmet, mondván, hogy őneki van más dolga is, minthogy az újságíróval csevegjen, sőt, ez az idő is kárba vész, hogy ezt most megmondja. . . stb., stb. Nem lepődtünk meg. Tapasztaljuk, hogy a tévé, rádió vagy sajtó munkatársai egy visszás ügy kapcsán a legilletékesebb személy véleményére is kíváncsiak, ám a nyilatkozatot megtagadja. „Nem pub- likus”, hangzik a sablonszöveg. Nem mer színt vallani, fél a főnökétől, vagy ha ő maga is főnök, véleményéért nem mer kiállni a nyilvánosság elé. Pedig ugye, ami valóban nem publikus, az mondjuk, lehet olyan téma, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Például: ha az újságíró a minisztert, vagy elnököt, vagy igazgatót, vagy főosztályvezetőt, vagy egy előadót magánéletéről kívánja faggatni. Ezt minden további nélkül megtagadhatja. Világos. De ha közéletről van szó, olyasmiről, ami a lakosságot érinti, akkor kutya kötelessége a tájékoztatás gyakorlása, azért kap magasabb rangot, fizetést, titulust, ezért ül a terem méretű irodában, ezért jár neki állami autó, amelybe az üzemanyagot az adófizető polgárok fedezik. És még sok mást is. Uraim, tessék lekászálódni a magas lóról, nehogy aztán megbokrosodjon. « f
