Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-05 / 243. szám

1999. szeptember 5. ★ MAGYARORSZÁG-PÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 Sellyéi dinnyefesztivál Kétnapos dinnyefesztivál kezdődött tegnap Sellyén. A térségre jellemző ter­mény ünnepén az agrárka­mara dinnyetermesztési fó­rumot szervezett. Kiállítá­son mutatkoztak be a munka- és erőgépgyártók, a zöldség- és gyümölcsne- mesítők, a vetőmagter­mesztők, a kirakodóvásá­ron pedig a népi iparművé­szek szerepeltek. A város napja alkalmából ünnepi ülést tart Sellye önkor­mányzatának képviselő­testülete. Az első napot ut­cabál és tűzijáték zárta. Ma lesz a mezőgazdasági gé­pek ügyességi versenye, megmérkőzik Sellye és a Parlament focicsapata, to­vábbá vidékfejlesztési fó­rumot is tartanak. D. I. Már 146. éve emlékeznek meg Szigetváron az 1566-os dicsőséges várostrom évfordulójáról, amelynek idei ünnepségei e hét végén zajlanak. Tegnap este volt a nevezetes Zrínyi-lakoma, csakhogy egy más évszázadhoz korhű ételekkel. Már kezd elveszni az idő homá­lyában a kezdet, pedig a Zrínyi lakomának mindössze 16 éves múltja van. Az elsőt 1983-ban rendezték meg a szigetvári hős dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós születésének 363. évfordulójára. Ezért a lakomá­nak 363 vendége volt akkor, és a szervezőknek csak az utcán ju­tott hely. Maga az ötlet is a Szigeti vesze­delem szerzőjéhez, nem pedig a hőséhez kötődik. A XVII. századi Zrínyi Miklós Csáktornyái udva­rának háztartásából maradt fenn egy kéziratos szakácskönyv, és annak alapján készülnek 1983 óta a szeptemberi szigetvári lako­mák ételei. Tegnap este például az egyik históriás lajstrom (me­nü) a következő vala: Ponyt-koc- sonka lémonyás fasiosalátával, Kappan lév metélt, Lémonyás pergelt pipe lása töltéssel, cicerés rizskása, misculanciasaláta; Liktáriomos kadóc duráncai ba­rackkal. Vagyis mai magyarul: pontykocsonya citromos babsalá­tával, tyúkhúsleves, töltött csirke­comb vegyes körettel, baracklek­város palacsinta. D. I. Rétessütő verseny Mesztegnyőn Rétessütő versenyt rendez­nek ma Mesztegnyőn. A megmérettetésre 26 csapat jelentkezett: intézmények, csoportok és háziasszo­nyok, akik vállalták, hogy nagyanyáik receptje alap­ján tudnak rétest sütni. A hagyományos rétesek közül túrós rétes, káposztás rétes és gyümölcsös rétes kategó­riákban lehetett nevezni, a második kategóriában pe­dig mindenki a maga által különlegesnek tartott rétest készítheti el. A rétesek nyújtása 10 órakor kezdő­dik, és a zsűri folyamatosan értékel. Díjátadás délután 5 órakor. Pénz nélkül a víz sem folyik Elhangzott már az is a Völgységi Termálvízfeltáró Kft. ülésén, hogy vagy elmozdulunk végre a holt­pontról, vagy álljunk fel és hagyjuk itt az egészet. Az előbbi mondat állítólag dr. Solymosi József ország- gyűlési képviselőtől való, aki egyben a helyi Pannónia Szövetkezet vezetője is. Mindezek azért, mert lassan tíz éve szeretnének Bonyhá- don egy üdülőcentrumot épí­teni, miután a 6. sz. út mel­lett, festői környezetben, Bonyhád-Börzsöny lábánál egy 20-25 hektáros sík terü­let közepén termálkutat fúr­tak. S a víz jó minőségűnek bizonyult. Az első lendület eredmé­nyezett egy 3,2 hektáros pi­henőtavat, és ugrásra készen álltak a termálvizes strand építésére. Csak a pénz fogyott el. Az év elején a kft. tulajdo­nosai úgy döntöttek, hogy fel­állítanak egy nyolctagú gré­miumot, amelyet felhatal­maztak arra: szerezzen be­fektetőket, hogy az első etap- ban szükséges 150-200 millió forintot újabb társak belépé­sével megszerezzék. A héten ez a nyolctagú tes­tület számolt be arról, hogy két lehetőség adódik. Önkor­mányzati beruházás legyen-e a termálfürdő, avagy teljesen üzleti alapon épüljön fel. Dr. Solymosi József lapunknak el­mondta, hogy találkoztak a helyi vállalkozókkal, s úgy tű­nik, hogy érdekli őket a lehe­tőség. Ugyanakkor nem kerül­hető ki, hogy külföldi pénzt is bevonjanak, hiszen egy ilyen beruházás sokáig viszi a pénzt, s csak később hoz. Annyi bizonyos, hogy - ezt már képviselők és helyiek mondták -, nem szabad ön- kormányzati beruházásként kezelni az ügyet, mert az ön- kormányzat nem tud igazi gazdája lenni egy profit érde­keltségű fürdőnek. Mások meg azt mondják, hogy lehet ezt vegyesen is csinálni, de úgy, hogy az önkormányzat csak résztulajdonosként sze­repeljen. Solymosi József befejezésül azt mondta, hogy végre hosz- szú idő után megint érezni a lelkesedést Bonyhádon a ter­málvíz ügyében. Hazafi J. A Kis-Balaton védelme 2003-ban fejeződik be A Kis-Balaton rehabilitációs programja, amelynek megvalósításához 4,5 milliárd forintra van szükség. Mindez a balatoni vízminőség, és a környék szennyvízkérdé­sének megoldása miatt lenne fontos. A 75 négyzetkilométernyi lápos vidék vízvédelmi rendszert alkotva szűri meg a Zala fo­lyót a szennyezőanyagoktól, amely rontaná a Balaton vizének minőségét. A következő négy évben egy 58 négyzetkilométer­nyi tározó épül, amely a szennyezőanyagok kiszűrési arányát javítja. Cs. L. Családi horror folyamatosan t Es akkor ott van a nagykés Az asszony részegen feküdt a gyerekágyban, a hazaérkező ember felszólította, hogy száll­jon ki az ágyból. Az ittas nő ezt nem tette, hát verés lett a vége. Ki tudja, hogy hány nap után, de augusztus 20-án jelentette a megyei kórház a rendőrség­nek, hogy egy családi viszály tettlegessé fajult Szekszárdon, és az asszony súlyos, életve­szélyes állapotban van. A következő történet Decsen játszódott le 21-én. A falu felé ballagott az élettársi kapcsolat­ban lévő pár. Útközben valamin vitatkozni kezdtek, az asszony kezébe került a kés, s ha már ott van, akkor nyakon szúrta a férfit. A gyilkosságok és az erősza­kos bűncselekmények 60-70 százaléka családon belül törté­nik és az italozáshoz kapcsol­ható, tájékoztatta lapunkat Dá­vid Kálmán, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság nyomo­zó osztályának vezetője. A ki­sebb súlyú esetek - amikor csak valamelyik fél orra törik el, vagy monoklik kerülnek a szem alá , Egy gyilkos sem tud olyan kegyetlen lenni, mint egy féltékeny férj vagy feleség- nem ke­rül nyil­ván o s - ságra. És nemcsak a férfiak: a nők is igen keményen tudnak bánni a házastárssal. A titok mélységes, pedig a szomszédok tudnak évekig tar­tó rendszeres verésről és kín­zásról, sőt előfordult már az is, hogy a feleséget rendszeresen megkötözte a férj. Az ok leg­többször az italozás és a szere­lemféltés. Ha valakinek elszáll az agya, akkor kegyetlen mun­kát tud végezni. A konyhakés megteszi a magáét. Az érdekességek közé tarto­zik, hogy még mindig a nők tűrnek a legtöbbet, de legtöbb­ször ők ragadják meg a kést is. ———__ A nők tar­solyában van még a leforrázás vagy vala­milyen sav­val való le- öntés, de ez esetben inkább az ellenlábas, vagy annak vélt fél az áldozata. Van apa- és anyagyilkosság, de testvérek is halálra mennek egymás ellen. Ritkább a gyerek kínzása vagy megölése, inkább az újszülöttek esetében fordul elő. Gyakran a gyengébb anyát segítve a fiatalkorú gyerek, apa vagy élettárs keveredik gyilkos­ságba. A rendőrök természetesen az okokat is keresik. Az osz­tályvezető szerint óriási baj, hogy nem tudnak ezek az em­berek egymással kommunikál­ni. Szinte nem is találkoznak, csak átmeneti létben, vagyis ré­szegen. A családi horrort még­sem lehet ráfogni csak a társa­dalomban lévő feszültségekre, de a munkanélküliség, a pénz­telenség és az egyre jobban va­ló lecsúszás eredményezheti mindezt. A családi horror résztvevői nem bűnözők, de bűnt követnek el. Azt azonban állítják a rendőrök, hogy sok­szor egy gyilkos sem tud olyan kegyetlen és embertelen lenni, mint egy féltékeny férj vagy fe­leség. Hazafi József A hajdani csatatéren 1976-ban avatott emlékparkot utolérte a hollószárnyú enyészet. A Millenniumra szánt felújításhoz alig csordul pénz. A mohácsi történelmi emlékhe­lyet lerobbant állapotban vette át kezelésre a Duna-Dráva Nem­zeti Park Igazgatóság 1995-ben. Azóta szorgoskodik önerőből az emlékhely állagmegóvásán, fel­újításán. A földben korhadó kopjafák például betontalpat kaptak. A millenniumi program nagy esélynek látszott: eredetileg 60 milliós beruházást szánt a mo­hácsi történelmi emlékhely teljes rekonstrukciójára. Ám tavaly az újonnan felálló Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériuma már csak 11 millió forintot adott. A sa­ját fejlesztési kerettel együtt ezt el is költötte a nemzeti park: pél­dául az aula bemutató részének javítására, a világítás korszerűsí­tésére, a szökőkút működésének helyreállítására. Minisztériumi javaslatra a még hiányzó 40 mil­lióért pályáztak a millenniumi programhoz, de mindössze egy­millió forintot kaptak. Ez édeske­vés ahhoz, hogy a millenniumra az alapításkori állapotát vissza­kaphassa a emlékhely, hiszen olyan munkák vannak vissza, mint például az átriumos rész felújítása, a teljes zöldfelületi re­konstrukció a tönkrement öntö­zőrendszerrel együtt, informá­ciós táblák felál­lítása, audiovizu­ális berendezé­sek a turisták tá­jékoztatásához. A nemzeti park igazgatója három illetékes miniszterhez írt segélykérő leve­let, és személyes találkozót kért a millenniumi kor­mánybiztostól, akivel a mohácsi polgármesterrel együtt szeretne tárgyalni. D. 1. , Tessék csak lekászálódni a lóról Kérdik tőlem: „Szerinted van sajtószabadság?” - s a vála­szom? .......Eeegen. . .” Vagyis bizonytalan vagyok - nem a szabad sajtót illetően - hanem bizonyos kísérőjelenségekről, amelyek szinte divattá válnak manapság. A sajtószabadság több politikust, közéleti sze­mélyiséget arra ösztönöz, hogy pimasz módon a lábát beletörli a médiába. Amikor sarokba szorul, amikor az új­ságíró emlékezteti őt korábbi nyilatkozatára, amikor érezte­tik vele, hogy nem mond iga­zat, akkor támad, mint a skor­pió: „Az újságíró hazudott! Én nem ezt mondtam! A riporter félremagyarázta szándékosan a nyilatkozatomat. Úgy vágták meg a magnószalagot (filmet), hogy ellenkező értelmezést kapott!” Ennél ostobább véde­kezést még nem hallottam. A napokban egy közismert sportvezető azt mondta: „Már a múltkor is, amikor lenyilat­koztam a kérdést, rájöttem, hogy Önből a rosszindulat be­szél.” Már úgy értve, hogy az újságíróból. Ezt állapította meg a sportvezető, aki „. . . le- nyilatkozta a kérdést. . .” A politikusok egyike-másika provokátort lát az újságíróban, minduntalan beleköt, de a kü­szöböt rágja, ha elmúlik nap, hogy a neve nem szerepel a sajtóban, ábrázata a tévében, gúnyos hangja a rádióban... A gőgös, „ki ha ő nem?!’’-maga­tartás aztán politikai divat- irányzatként el is terjed a köz­életben, minél lejjebb lépünk a ranglépcsőn, annál egyértel­műbben, mondjuk ki: egyre butábban. Nemrég - egy ön- kormányzati kishivatalnok - megbeszélte a szakmában alig néhány hetes kolléganőmmel, hogy másnap a reggeli órák­ban, kilenc körül telefonon fel­hívja, hogy közéleti témát el­mond majd neki, szeretné, ha néhány sorban megemlítené a lapban. A kislány komolyan vette az ígért hívást és várt. El­múlt kilenc óra, aztán tíz, az­tán tizenegy, majd panaszko­dott nagy gyakorlatú kolléga­nőjének, hogy mit tegyen most, a várakozásra már rá­ment a délelőttje. Kolléganőm felhívta az előadó urat, ám azt mondták, nincs, most volt itt, újabb értekezletre ment, hogy mikor lehetne vele beszélni, semmivel sem biztatták. Vagyis letagadtatta magát, ho­lott éppen ő volt a kezdemé­nyező. Közéleti témában! Vé­gül sikerült délután telefonhoz hívni, ám elképesztő fölényes hangnemben kioktatta kollé­ganőmet, mondván, hogy őne­ki van más dolga is, minthogy az újságíróval csevegjen, sőt, ez az idő is kárba vész, hogy ezt most megmondja. . . stb., stb. Nem lepődtünk meg. Ta­pasztaljuk, hogy a tévé, rádió vagy sajtó munkatársai egy visszás ügy kapcsán a legilleté­kesebb személy véleményére is kíváncsiak, ám a nyilatkoza­tot megtagadja. „Nem pub- likus”, hangzik a sablonszö­veg. Nem mer színt vallani, fél a főnökétől, vagy ha ő maga is főnök, véleményéért nem mer kiállni a nyilvánosság elé. Pe­dig ugye, ami valóban nem publikus, az mondjuk, lehet olyan téma, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Például: ha az újságíró a minisztert, vagy el­nököt, vagy igazgatót, vagy fő­osztályvezetőt, vagy egy elő­adót magánéletéről kívánja faggatni. Ezt minden további nélkül megtagadhatja. Világos. De ha közéletről van szó, olyasmiről, ami a lakosságot érinti, akkor kutya kötelessége a tájékoztatás gyakorlása, azért kap magasabb rangot, fi­zetést, titulust, ezért ül a te­rem méretű irodában, ezért jár neki állami autó, amelybe az üzemanyagot az adófizető pol­gárok fedezik. És még sok mást is. Uraim, tessék lekászálódni a magas lóról, nehogy aztán megbokrosodjon. « f

Next

/
Oldalképek
Tartalom