Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-30 / 268. szám

1999. szeptember 30., csütörtök Háttér - Riport f A faluban továbbra sincs nyugalom Megverték a bükkösdi polgármestert? Továbbra sem nyugszanak a kedélyek Bükkösdön. A koráb­ban felfüggesztett polgármester most azt állítja, hétfő reggel nemes egyszerűséggel megverte az egyik képviselő. A látlelet: bordaéltörés. Az ügy furcsasága, hogy a tárva-nyitva lévő ajtók ellenére a hivatalban senki nem hallotta, hogy mi történik, pe­dig a polgármester azt mondja, még segítségért is kiabált. Akár megverték Nagy Józsefet, akár nem, több, mint megdöbbentő, ami a faluban zajlik. Tegnap egyébként a két fél újra találko­zott: egy becsületsértési ügyben a szigetvári bíróságon. „Abban bízom, hogy a jövőben a falu jelene és jövője, valamint a megbékélés jegyében tudunk majd együtt dolgozni” - nyilat­kozta lapunk hétfői számában Nagy József, Bükkösd polgár- mestere, miután első fokon megnyerte a képviselő-testület ellen indított munkaügyi perét. Ha igaz, amit állít, akkor nem sokáig lehettek illúziói, mert eszerint hétfő reggel alaposan helybenhagyta egyik legfőbb ellenlábasa, Blumenschein Ti­bor képviselő. Nagy József azt mondja, amikor reggel dolgozni ment, a hivatalban már várta Blumen­schein, aki kérdőre vonta nyi­latkozata miatt. Előbb csak kia­bált vele, majd a zakójánál fogva berántotta az irodájába, ahol a szekrénysornak lökte, ezután le akarta fejelni, végül földre vitte, ahol kétszer bele­rúgott. Nagy azt állítja, hiába kiabált segítségért, senki nem hallotta (vagy nem akarta meg­hallani), pedig az ajtók tárva- nyitva voltak. Blumenschein - meséli a polgármester - ezután kiment az irodából, ő pedig hívta a szentlőrinci rendőröket és a he­lyi doktornőt. Mire a rendőrök kiértek, a képviselő már elment a hivatalból. A helyszínen senki nem akadt, aki megerősítette volna Nagy József szavait, ezért a rendőrök azt tanácsol­ták, menjen kórházba, és vetes­sen föl látleletet. A polgármes­ter - fájdalmai ellenére - au­tóba ült, és a szigetvári sebé­szetre hajtott. A diagnózis: bor­daéltörés. Valószínűsíthetően nyolc napon túl gyógyul. Nagy József feljelentést tett. A szigetvári rendőrkapitányság hivatalos személy elleni erő­szak ügyében kezdte meg a nyomozást. Blumenschein Tibor tagad. Nem bolondult meg, hogy min­denki füle hallatára tángálja el a polgármestert. Nem véletlen, hogy nem is hallotta senki - mondja azért, mert nem is verte meg. Az igaz, hogy ott volt reggel az irodában, és az is igaz, hogy kérdőre vonta a nyi­latkozat miatt, de egy ujjal sem nyúlt hozzá. Hogy akkor hon­nan származnak a polgármester sérülései, arról fogalma sincs. Szerinte lehet, hogy már reggel egy ki­csit többet ivott a kelleténél, és el­esett. (A rendőrségi szakértő néhány nap múlva várható vé­leménye persze iga­zolhatja, hogy Nagy sérülései keletkez- hettek-e a feljelen­tésben szereplő mó­don.) A verésről te­hát nincs is mit be­szélni - teszi hozzá a képviselő, és máris Nagy József különböző viselt dolgaira tereli a szót. Ezekből - sze­rinte és a testület szerint is - van bő­ven. Nem véletlen, hogy tavasszal számtalan „vád­pont” miatt találták meg, és egy fegyelmi eljárás során fel is függesztették a polgármestert. Nagy ezt a döntést támadta meg a Munkaügyi Bíróságon, és ezt a pert nyerte meg szeptember 15-én. Blumenschein azt tartja, a polgármester a bíróságon nem mondott igazat, ezért vesztették el a pert. Alighanem úgy dön­tenek majd, hogy fellebbeznek az ítélet ellen, erről azonban csak képviselő-testületi ülésen születhet határozat, és termé­szetesen csak azután, ha majd kézhez kapják a bírósági döntés szöveges indoklását. Nagy József polgármester: „Földre vitt, és kétszer megrágott ” FOTÓK: laufer l. Nem egyszerű az élet Bükkösdön. Nehéz tisztán látni a különböző érdeke­ket és ellentéteket. Az alábbiakban rö­viden mégis meg­próbáljuk összefog­lalni a helyzetet. A faluban mar az előző polgármester, Arató József tény­kedése idején is ma­gasra csaptak az in­dulatok. Arató sok esetben saját elkép­zelései szerint in­tézte a dolgokat - néha törvényellene­sen is. Ilyen volt a jövedelempótlós munkanélküliek al- Blumenschein Tibor képviselő: „Miért kalmazása: a pol- vertem volna meg az irodában?” gármester csak any­nyit fizetett ki nekik, amennyit ténylegesen ledolgoztak. A tör­vénysértés miatt éppen Nagy József indított pert, amelyet meg is nyert. Igen ám, de ad­digra már polgármester lett (vélhetően a munkanélküliek melletti kiállása sok szavazatot jelentett számára). Az önkor­mányzatnak hárommillió forin­tot kellett fizetnie. A falu talán legfőbb bevételi forrása az önkormányzat tulaj­donában lévő horgásztó és a hozzá tartozó sporttelep - le­hetne. Ezek ügyében ugyanis jelenleg per folyik, mivel a Ge­nerál nevű, Arató által vezetett sportegyesülettől egy még nem jogerős bírósági végzés nyo­mán a hasznosítási jog is az ön- kormányzathoz került. Ezért Arató pert indított az ellen az önkormányzat ellen, amelynek ő állt az élén - 24 millió forin­tos kártérítést követelt. A tavat és a telepet azóta az önkor­mányzat saját sportegyesülete üzemelteti, ahol viszont Blu­menschein az elnök. A tó tulajdoni lapján a per miatt széljegyzet szerepel, en­nek ellenére az önkormányzat­nál nemrég két vállalkozó is ajánlatot tett az üzemeltetésre. Az egyik nem más, mint Han­gya Antal, a korábban a MIÉP- pel választási szövetségben lévő Kisgazda Szövetség or­szágos alelnöke. Mindez azért érdekes, mert Nagy József a he­lyi MIÉP-szervezet elnöke is. Nagy szerint képtelenség be­lelátni az egyesület működé­sébe, Blumenschein pedig azt mondja, minden tiszta, a be­folyt összegeket a többi szak­osztályra költik. A Bükkösdiek között című szappanopera legújabb epi­zódja az önkormányzat riasztó­val való felszerelése. Erre azért volt szükség, mert a körjegyző irodájába korábban betörtek. A 15 évig a vagyonvédelemben dolgozó Nagy - mint utóbb ki­derült - egy olyan bt-vei kötött szerződést, amelynek a jelen­legi információk szerint nyoma sincs a cégnyilvántartásban. Emiatt a polgármester kényte­len volt feljelentést tenni. A cég Nagy házában is beszerelte a riasztót. Mivel az egyik falu­gyűlésen Blumenschein azzal vádolta meg a polgármestert, hogy ez az önkormányzat pén­zén történt, Nagy becsületsértés miatt feljelentette a képviselőt. A per tegnap lett volna Sziget­váron, az ügyet azonban - kellő adat hiányában - december 8- ára halasztották. Bükkösdön tehát áll a bál. A bajokat csak tetézi, hogy a kör­jegyzőség (Cserdi, Helesfa és Dinnyeberki tartozik még ide) jelenleg jegyző nélkül van, mi­vel a tisztviselőnő súlyos bete­gen kórházban fekszik. Köny- nyen lehet, hogy soha többé nem tud majd dolgozni. Abban mindenki egyetért, hogy ha ez netán valóban így lesz, csak egy igazán erőskezű jegyző tud majd rendet csinálni. A falu tör­ténéseit figyelve azonban úgy tűnik, manapság nem a bük­kösdi körjegyzőség vezetése a legkurrensebb állás. Persze, csak akkor, ha meg­marad. Ugyanis - és ezt a gyengébb idegzetűek már ne olvassák el - az elmúlt évek so­rán többször fölmerült, a leg­jobb az lenne, ha a falu kilépne a körjegyzőségből. Most - az ügyek jobb átláthatósága érde­kében - a korábban az ellenzők táborába tartozó Nagy József is ezen a véleményen van. Lendvai Dávid gf hetedik oldal Jegyzet Vészbejárat Nem tudom, hol té­veszthettem el a lépést. Eredményeként még mindig a közemberek kategóriájába tartozom, elmulasztva a lehetősé­get, hogy bekerüljek a fordába. Alapíthattam volna pártot, privatizálhattam volna cégemet, utazhattam volna olajban, borban, fűszerpapri­kában. Ha ezt tettem volna, nem lenne most semmi bajom. Azok közé tartoznék, akik a hatalom csúcsán, vagy annak közelében az ég világon min­denhez értenek. Gondolom, már egyszerű államtitkár is lehetnék az egyik minisztéri­umban. Mindegy, melyikben, mert pillanatnyilag nem látom tisztán, mi az, amihez nem kell értenem. Mint döntésho­zónak. Nem igazán nyom a fele­lősség súlya. Részint nem va­gyok államtitkár, másrészt úgy látom, ha az lennék, ak­kor sem bukhatnék túl nagyot. Leszűrhetem ezt a következ­tetést abból, hogy aki beleke­rült már a fordába, nincs az a súlyos baki, ami miatt onnan végképp kikerülne. Hallom most is, hogy % egy országos hatáskörű szerv volt vezetője, akinek etikai okokból kellett megköszönni áldásos tevékenységét, most felbukkan egy miniszté­rium felső vezetésében. Ne­vek pörögnek szédítő forga­tagban, hol az útépítéshez ér­tenek, a következő évben már remek mezőgazdászok, hogy azután pénzügyekről döntse­nek magas állami szinten. Ami igazán érdekes, hogy ez a körtánc pártsemleges. Úgy tűnik, hogy a különböző politikai tömörülések - mi­közben kifelé kemény harcot folytatnak - vagy kölcsönö­sen óvják-segítik egymás em­bereit, vagy hatalmi alku eredményeként nem pottyant- ják ki őket a fordából. Volt persze máskor is ilyen, a „felfelé bukott” kife­jezés közismert. Most azon­ban úgy tűnik, kiépültek a „vészbejáratok”. S ezek a po­litikai-gazdasági elit néha mégoly alkalmatlannak tűnő emberei előtt mindig nyitva is vannak. Mészáros Attila Békés megye Össze vagyok fonódva. Megvertek a szeghalmi rendőrök, akik valójá­ban ügyésznek álcázták magukat, ezért el akar­ták titkolni előlem a sa­ját búcsúlevelem első és utolsó oldalát, pedig még csak meg sem írtam, nem is készülök a halálra, mert idő­közben leesett a felső állkap­csom, azért. Az igaz, hogy a pisztolyom markolatával fejbe vertem a támadóimat, de ebben az ügyben megtagadok mindennemű vallomást, elfo­gultságot jelentek be még a csabai kolbászgyár ellen is, hát ki tudja, miféle eljárás so­rán készül ott a szalámi. A fővárosi ügyészségre küldtek föl, most ott is va­gyok, de azt hallom, nem kel­lek nekik, merthogy tiszta olaj mindenem, és még véletlenül összepiszkítom az aktáikat, aztán rejtegethetik előlem az iratokat, amelyeket - mire ismét idejövök -, mindezek ellenére megtalálok. Már gyanúsan szép rendben sora­koznak majd, előre iktatva az összes, rejtélyes körülmények között. Ezt már ismerem - ezt a kifejezést használták a többi rendőr halálára is, ahogy a filmek vé­gén ki szokott lenni írva, hogy kivel mi tör­tént a látott cselekmény után: egyik a liftaknába esett, a másiknak meghibáso­dott a fékje, a harmadik túl sok altatót vett be, a negyedik pedig Mercedest vásárolt. Most aztán tessék, vissza­küldenek Békésbe, ha ha­gyom, de nem hagyom, mert ott még a villanyrendőrben sem bízom, láttam múltkor egy olajfoltot alatta, ahogy átment a piroson egy üveg itt­hon gyártott ukrán pálinkás­üveggel a kezében. Kértek is az ottani kollegák, hogy néz­zek alaposan az ügy fenekére, bementem hát a kocsmának látszó italmérésbe, ahol egy szőkített nő olajat töltött a fe­lespohárba, mondtam, ácsi, rendőr vagyok, de mi se kel­lett több, úgy összevertek, hogy még másodfokon túl se gyógyul. Szerencse, hogy az intézkedés célszerű volt. Lehet, hogy ki kéne vizs­gáltatnom magam. Lendvai Dávid----------------------------------------- Portré £1 MiiügggiMi IHllBIMiliii A magyar irodalmárok csapatában A Jelenkor főszerkesztőinek nem olyan hosszú a sora, annál magasabban van a mérce, amelyet felállítottak az utódok szá­mára. Ágoston Zoltán szeptembertől jegyzi a lapot. Mint mondja, a hagyomány mellett a meglepetés a legfontosabb. Jr hetedik oldal holnap Interjú________ Al kotmánybírók közép- kereszttel. Augusztus 20. alkalmából tüntették ki dr. Ádám Antalt és dr.Lábady Tamást. Holnapi számunkban pár­huzamos interjút közlünk a két volt alkotmánybíróval. „Mindig az volt az elképze­lésem, hogy újra bíró le­szek egy fellebbviteli bíró­ságon ” - mondja dr. Lába- dy Tamás. „Különös ambí­cióim nincsenek. A kutató­munkára talán több idő jut majd, mint eddig” - véleke­dik a hogyan továbbról dr. Ádám Antal.- Mikor volt a kezében először Jelenkor?- Lehet, hogy már egész kis­gyerekként, mert Regölyben, ahol édesanyám tanított, ő volt a könyvtáros is, és délutánon­ként ott kujtorogtam a könyv­tárban. Az biztos, hogy mikor már ez a sárga bontója volt a lapnak, a dombóvári gimnázi­umban belelapoztam, mert em­lékszem Pákolitz Pista bácsi nevére, mint szerkesztőére. Az egyetemen a jobb tanárok, pél­dául Csepeli György már sokat emlegették a Jelenkort.-A tanulás idején benne volt a „pakliban", hogy egy­szer majd itt dolgozik, ráadá­sul főszerkesztőként?- Nem volt egyértelmű terv. A vég­zést követően a rendszer- váltás után alakult la­poknál újság­íróként dol­goztam, s ekkor már igyekez­tem irodalmi, színházi kritiká­kat, glosszákat is írni. így fi­gyelhettek fel rám, és 1992- ben, amikor adódott a helyzet, a laphoz hívtak.- Úgy tudom, egy időben mindezek mellett erős konku­renciát jelentett a sport.- Valóban kacérkodtam a versenyszerű sporttal, a gim­náziumban elég jó futó-ered­ményeim voltak, Lépőid Endre olimpikon edzett. De a foci is fontos volt, még az akkor NB II-ben szereplő Dombóvári Vasutashoz is hívtak. Érettségi táján volt egy kis dilemmám, mi legyen, de végül is - ismer­vén a sport világát - visszakoz­tam. Persze, a foci a mai napig is megmaradt, ha igaz, még a Frankfurti Könyvvásáron is szerepelek a magyar irodalmá­rok csapatában.- Milyen az eszményei sze­rinti főszer­kesztő?- Amellett, hogy a szemé­lyes ízlés adott, igyekszem ezt az ízlésvilágot kitágítani. Tehát egyfajta mérsékelt relativiz­musról van szó, aminek kell, hogy arca legyen. Ugyanakkor meglepetésekkel is kell szol­gálni az olvasónak, azzal a kockázattal, hogy ez esetleg negatív meglepetés lesz. A do­log másik része a lap mene­dzselése, a médiában való megjelenítése - mindez, mint munka, egyetlen egységet je­lent, különösen egy vidéki iro­dalmi lap esetében. Méhes K. Ágoston Zoltán 1966-ban született Pincehelyen. 1984-ben érettségizett a Komarov Gimnáziumban, a JPTE magyar-esztétika szakán 1990-ben kapott diplomát. A József Attila Kör elnöke, a Jelenkor főszerkesztője. Felesége építészeti kritikus, két gyermekük van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom