Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-24 / 262. szám

1999. szeptember 24., péntek­10 Dünántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás Padlizsánpuding Ha pudingról hallunk, szinte biztos, hogy édességre gondolunk, és a kilóikat kí­nosan számlálók már nem is fájdítják a szívüket a nas­solnivalóval. Pedig remek egytálétel készíthető padli­zsánból például, ha puding­nak kínáljuk. Egy család számára egy kiló padlizsán, három tojás, egy deci tejszín, három evőkanál olaj, három gerezd fok­hagyma, egy teáskanál só és egy mokkáskanál törött fekete bors kell hozzá. A padlizsánt felkarikázzuk, mindkét felét besózzuk, és húsz percig állni hagyjuk. Utána a lemosott padlizsánka­rikákat egy serpenyőben az olajon mindkét oldalukat át­sütjük, turmixgépben pépesre zúzzuk. Hozzákeverjük a fel­vert tojásokat, a tejszínt, a zú­zott fokhagymát, borsozzuk, s ha nem elég ízletes, esetleg még egy csipet sót. Egy őzgerinc formát kike­nünk vajjal, morzsával meg­hintjük, és belesimítjuk a masszát. Egy tepsibe három ujjnyi meleg vizet töltünk, beleállít­juk a masszával teli őzgerinc formát, hogy gőzben süthes­sük, s így együtt előmelegített sütőbe toljuk. Addig pároljuk, amíg a beleszúrt hurkapálcára már nem tapad a masszából. Forrón tálra borítjuk, salá­talevéllel, kapor- és petrezse­lyemszállal, apró díszparadi­csommal díszítjük. Melegen és hidegen egyaránt finom. Olvasóink kérésére Törkölyben savanyítás Több olvasónk keresett meg az elmúlt hetekben, akik elmondták, hogy évtizedek­kel ezelőtt, gyerekkorukban ettek utoljára olyan finom savanyúságot, amit a nagy­mama törkölyben tartósí­tott. Kérték tőlünk a recep­tet. Egy Pécsváradról telefonáló úr elmondta, hogy évek óta kísérletezik a törkölyben tar­tósítással, ám azt gyanítja: akiktől az eljárás módját hallja, elhallgatnak előle va­lami fontos elemet a mód­szerből, mert soha nem sike­rül igazán jóra. Egy eljárási módot ismerte­tek, s azért ezt, mert bizonyít­hatom, hogy nagyon finom savanyúság készítője adta a receptet. A megadott mennyi­ség viszont meglehetősen nagy tétel tartósítására alkal­mas, ám ezt értelemszerűen mindenki mérsékelheti az el­tenni szánt paprika, zöldpara­dicsom arányában. Általában a káposztasava­nyításhoz használt hordóhoz hasonló, tehát nagyobb fa hordó alját megmosott szőlő­levéllel borítják be. Erre egy sorban berakják a paprikát, amihez lehet tenni zöld para­dicsomot, be nem érett, ki­sebb dinnyét is. Erre egy sor törkölyt kell teríteni, majd ré- tegezve újabb sor zöldséget, törkölyt tegyünk úgy, hogy a tetejére törköly, illetve legfe­lül ismét egy sor szőlőlevél kerüljön. A megadott recept szerint száz liternyi folyadékot tesz­nek a hordóba, amelyből 90-95 liter a víz, a többi bor. Ebbe egy kiló sót kevernek, egy liter 20 százalékos ecetet és egy csomag szalicilt. Szőlőkötözés, szőlőlekvár-készítés Az időjárás ebben az évben nem kedvezett kimondottan a szőlő fejlődésének. A jég már a nyár elején számos szőlőskert termé­sét tönkre tette, aztán a gyakori esőzés miatt többször kellett permetezni is, tehát az átlagosnál több gondozást igényelt e nö­vény, amit sajnos a termés mennyiségével, minőségével végül mégsem tudott meghálálni. A szüretet még a múlt század­ban a bortermő vidékeken ha­gyományosan dátumhoz szab­ták, s ez általában valamilyen jeles naphoz kötődött. A vidám ünnepi jelleget kapott munka a kisparaszti gazdaságokban fő­leg arra adott alkalmat, hogy a család és a barátok találkozza­nak, míg az uradalmi szőlőkben a fürtök szedése jövedelmet hozó bérmunkának számított. Amúgy az eseményhez gazdag szokáshagyomány is társult, s ezek sorából természetesen az ételek sem hiányoztak, amelye­ket szüretkor kínáltak a segí­tőknek. Hazánk borvidékei közül legkorábban az Alföldön szüre­teltek, ahol Szent Mihály-nap- kor, azaz szeptember 29-én tar­tották alkalmasnak a szüretet. A Dunántúlon Teréz-nap táján, október 25-e körül tarkállott a hegyoldal a szüretelőktől, aztán a Balaton környékén, Kőszeg vidékén Orsolya-napra, október 21-re hívták a vendégeket segí­teni, de Tokaj-Hegyalján októ­ber 28-njil előbb nem fogtak e munkába. Ma a szüret időpontját főleg praktikus szempontok határoz­zák meg: milyen fajta szőlőt termelünk, s annak az érését te­kintve melyik a legoptimáli­sabb időpont a szedésre. Aki eladja a termést, a felvásárló igényéhez igazítja a szüretet, de az sem utolsó szempont, melyik hét végére tudja a szőlősgazda „összetrombitálni” a segítőket. A korai fajtákat a legtöbb he­lyen a térségünkben már leszü­retelték, és várhatóan az elkö­vetkező két hét alatt a szőlők túlnyomó többségében meg­szabadulnak a tőkék a terhűk­től. Itt az ideje tehát, hogy e rendkívül zamatos gyümölcs­ből kiválogassuk azokat az érett, hibátlan, szép fürtöket, amelyeket felkötözve szellős, hűvös helyen tárolhatunk, hogy esetleg még hónapokig sze­mezgethessünk belőlük. A táro­lásra a legalkalmasabb a kemé­nyebb héjú, ritka fürtöt alkotó szőlő, és természetesen „fejjel lefelé” kell rákötnünk a fürt alsó harmadánál a rafiát, hogy minél távolabb kerüljenek egymástól a bogyók. így kisebb az esély arra, hogy megrothad. Érdemes időt szánni arra is, hogy szőlőlekvárt főzzünk. A Kocsis Mária pécsi olvasónktól kapott módszert ajánlom, aki úgy mondta, hogy a tetszés sze­rinti mennyiségű szőlőt, miután megmostuk és leszemeztük a fürtről, egy lábosba föltéve főz­zük addig, amíg a szemeken a bőr teljesen elpuhul. Utána szi­tán vagy paradicsompaszírozón nyomjuk át úgy, hogy se a mag, se a héja ne menjen át. A ka­pott, meglehetősen híg masszát aztán forralással besűrítjük, kö­rülbelül a felére. Akkor meg­mérjük, és kilónként 30-40 deka cukrot hozzáadva addig főzzük, amíg dzsem sűrűségű lesz. Kevés tartósítószer hoz­záadásával üvegekbe töltjük, és száraz gőzben hagyjuk ki­hűlni. Azt egy kistányérra kitett kevés mennyiséggel ellenőriz­hetjük, mikor nem túl híg már a lekvár. A termés idén is jónak ígérkezik illusztráció: t. l. Vita helyett inkább pincepörkölt Az ősi ormánsági ételspecialitások eredete és fogyasztása kap­csán megoszlanak a vélemények. Már az idősek is bizonytala­nok e tekintetben. Az biztos, hogy napjaink pincepörköltje ki­szorítja a hajdan oly kedvelt gánicát és prószát. MAGYARTELEK A legutóbbi és immár hagyo­mányos falunapon csaknem há­romszáz személyre főzött több mint öt asszony. A hölgyek a környék leghíresebb lakodalmi sütő-főzőinek számítanak. Nél­külük egy-egy esküvői estebéd aligha lenne sikeres. Egy ilyen eseményen még napjainkban is legkevesebb másfél száz ven­dég vesz részt. Közülük Tóth Benó'nével, Török Bélánéval, Költő' Zsig- mondnéval, valamint Költő' Fe­renccel elbeszélgetve a hajdan volt étkek eredetét igyekeztünk tisztázni. Férfi nyilatkozónk adatközlései is fontosak, mert rendszeresen süt-főz, kutatja a falutörténelmet, és vizsgálja az életmódváltozást. Nem jutottunk dűlőre a pa­rázs diskurzus közepette sem, hisz volt, aki a gánicát krumplis tésztának, más pedig pogácsá­nak nevezte. A kukoricaprószá- ról pedig, ha a jelenlegi kony­hai szokásokat nézzük, többen azt állították, hogy egyfajta pite. A régi ételmegnevezések jelentéstartalma tehát jócskán módosul. Igazán most már csak néprajzos és nyelvtörténész tudja megmagyarázni az ételkü­lönlegességek eredetét. Pedig az informátoraim őslakók, tehát az Ormánságban születtek. A pincepörköltről viszont egyértelműen nyilatkozott mindegyikük. Állítják, hogy a jó ízt elérjük azzal is, ha a hagymát nem szeleteljük ap­róra. Nagyon fontos kritérium, hogy a tűz egyenletesen égjen. A főztünk így nem forr - ahogy erre mondják: nem habosodik, illetve nem dinsztelődik. A te­lekiek csak akkor sóznak, ha az alapanyagok már félig megpu­hultak. Az ízesítők közül szíve­sen használnak - a hagyomá­nyokat követve - borsfüvet, de csak mértékkel. Csuti J. Morzsák A bor fajtáját aszerint vá­lasztjuk meg, hogy milyen ételhez kínáljuk. Közülük a vörösborról állítják, hogy a legnagyobb mennyiségben tartalmazza a rákellenes an- tioxidánsokat, ami annak köszönhető, hogy - a fehér­borral ellentétben - a szőlő héja és magja is együtt ma­rad a lével az erjedési fo­lyamat befejezéséig. A vö­rösborban található vas egyébként a vérszegénység ellen is hatásos. Ha tonhalat veszünk, lehe­tőleg frisset, és ne fagyasz­tottat kérjünk. A tonhal ugyanis az Omega-3 zsírsav forrása, s ez segít a vér ko­leszterinszintje csökkenté­sében. A konzerválás pont ezt az értékes alkotóelemet öli meg, viszont a szardíniá­ban így sem károsodik a zsírsavforrás. Zsemlekockát, akár a va­das mellé kínált gombóc­hoz, akár levesbetétnek szánjuk, a legegyszerűbben úgy készíthetünk, ha a zsemlét fél ujjnyi vastag szeletekre vágva, egy serpe­nyőben megolvasztott vajon mindkét oldalukon megpi­rítjuk, majd utána egy éles késsel egyenletes, apró koc­kákra vágjuk. E módszerrel elkerülhetjük, hogy a foly­tonos kevergetés ellenére egy része a kelleténél job­ban megsül, míg marad kö­zöttük olyan, ami nem ro­pogós. A pizzatészták készítését ismertető receptek többsége a liszthez tej hozzáadását ajánlja. A tésztát azonban akkor tudjuk ropogósra sütni, ha az élesztő keleszté- séhez használt tejen kívül nem azzal gyúrjuk lágyra a tésztát, hanem vízzel. A hús sütését természete­sen azzal kezdjük, hogy előbb puhára pároljuk. De sütés közben többször el­lenőrizzük, mennyire puhul, és egyszerre mindig kevés vizet öntsünk alá egészen addig, amíg megpuhul. Ha a kelleténél több vízzel tesz- szük a sütőbe vagy lángra, akkor a hús szétázik, és nem lehet szépen szeletelni. Beleszeretett a délvidéki városba Egykoron Peking egyik elegáns éttermében dolgozott, majd rövid pécsi kitérőt követően végül Máriagyűdön telepedett le magyar feleségével és két kisgyermekével Ma Min kínai szár­mazású fiatalember, akit a helyiek is megkedveltek. Legutóbb a siklósi Központi ét­teremben megrendezett kínai vacsoraest alkalmával kápráz­tatta el különböző ételcsodák­kal a közel 200 fős vendégsere­get, amúgy csak a családjának főz. Mindennapjait ugyan egy parányi bolt vezetése tölti ki, ám a mára mind szélesebb kör­ben alkalmazott „wok” így is sűrűn a keze ügyébe akad. La­punk olvasóinak a hagymás marha „Ma Min” módra recept­jét árulta el. Hozzávalók 4 személyre: 20 dkg marhahátszín (mint mondja: ez nem vicc, hanem kínai takarékosság), 3 fej vö­röshagyma, 2 szál zöldhagyma vagy egy csokor snidling, eset­leg 1 szál póréhagyma, 4 cik­kely fokhagyma, 2 ek. étkezési keményítő, fehér bors, 3 ek. fe­hérbor (Ma Min módra villá­nyi), 1 ek. sötét szójaszósz, olaj, 1 ek. só és cukor. Az elkészítése: A marhahúst félfagyos álla­potban vékony kis lapokra vág­juk, kis sóval és egy evőkanál keményítővel összegyúrjuk, hogy a rostok fellazuljanak, majd fél órára félretesszük. A hagymákat félbe majd cikkekre vágjuk, a fokhagymát össze­zúzzuk. A bort, a cukrot, a két evőkanál keményítőt 1 dl vízzel összekeverjük egy kis tálban. Négy evőkanál olajat teflonban (a legjobb az alumínium lábos) majdnem füstölésig hevítünk, a fele zöldhagymát majd a húst beledobjuk, és „szikkadásig”, mintegy 2 percig sütjük, utána félretesszük. A lábost kitisztít­juk, szárazra töröljük. Ismét 4 evőkanál olajat forrósítunk, és egymás után dobjuk bele a hagymákat, utána rögtön a húst, leöntjük szójaszósszal majd a boros öntettel. Fél percig forral­juk, rizzsel tálaljuk. Ma Min elmondta, ezt az alig félórás ételt „még a finnyás gyomrúak is szívesen fogyaszt­ják”. K. J. HQRQ5ZKQI? HEDCZEG KATn AS ZT ß O LÓ GM VO NÁLA «B Oí-90-230-541 » 06-90-230-542 Ili 06-90-230-543 tó 06-90-230-544 mÚ» 06-90-230-545 m 06-90-230-546 06-90-230-547 KUK 06-90-230-54» »HÓ 06-90-230-549 m 06-90-230-550 M 06-90-230-551 ÉM 06-90-230-552 mi Éjjel-Nappal hívható! A hívás díja 99 Ft+áfa percenként+6.60 Ft +áfa kapcsolási díj Axa» SpriReeHBacW^ K«dói Kft. Atütutex 1539 Br. SÓI W.i4**-5615 V 1 Berta Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom