Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-22 / 260. szám

8 Dtinántúli Napló Autó-motor 1999. szeptember 22., szerda Frankfurtban, az évezred egyik utolsó nagy autó-seregszemléjén láttuk Európa új arcát mutatta Az 58. Frankfurti Autókiállítás minden eddigi rekordot megdöntött. 51 világ- premier és 8 európai bemutató várta a látogatókat a frankfurti vásárvárosban. Bár a szakemberek beharangozták, a recesszió úgy látszik, egyelőre elkerüli az autóipart. Ezt bizonyítja, hogy min­den eddiginél több újdonságot hoztak a gyártók a világ egyik legfontosabb autókiállítására. Az utóbbi időben jócskán kibővült Volkswagen-csoport egy egész pavi­lont elfoglalt, ráadásul az Audi-, a Sko­da- és a Seat-modellek más csarnokok­ban kaptak helyet. Az anyacég a fel­frissített Pólóval és a Lupo üzem­anyag-takarékosságban világbajnok tí­pusaival csalogatta az érdeklődőket, de érdekességként egy utópisztikus lu­xuskupét is kiállítottak. Az immár szintén a Volkswagen fennhatósága alá tartozó Bugatti egy 18 hengeres motorral szerelt országúti torpedóval borzolta a kedélyeket. Sokkal emberközelibb a Skoda meglepetése, az új Fabia. A majdnem 4 méteres, 5 ajtós modell minősége első osztályú, formája izgalmas, motorjának teljesít­ménye 68-101 lóerő közötti, egy szó­val minden adott a sikerhez. A Seat is új autóval jelentkezett, az Ibiza és a Toledo közötti kategóriában, az 5 aj­tós Leonnal. A tíz hatalmas csarnok közül az el­sőt a Mercedes modelljei foglalták el. Az Egyesült Államokban készülő M je­lű terepjáró két új erőforrást kapott, az MSS 347 lóerőt teljesít, míg az ML 270 CDI common rail dízelmotorja 170 ló­erős. Itt mutatkozott be a nagyközön­ség előtt először a stuttgarti cég szuper sportkocsija, az 544 lóerős, komp­resszoros SLR is. Előreláthatólag 544 LE dohog a Mercedes szuper sportkocsijában, az SLR-ben 2003-ban, a McLarennel együttműköd­ve kezdik meg a gyártását. A francia cégek háza tájáról származó legérdekesebb hír, hogy a nemrégiben még koncepcióautóként bemutatott Re­nault Avantime nemsokára megvásárol­ható a márkakereskedőknél. A formája alapján akár kupénak, mérete alapján egyterűnek osztályozható Avantime mel­lett itt láthattuk először az új Scenic összkerékhajtásos változatát is. A Peugeot a luxuskategóriát célozta meg a látványos 607-essel, a fiatalok szívét pedig az igazán forró, 135 lóerős 206-ossal próbálja meghódítani. A FIAT két hónapja mutatta be a második generációs Puntót, s az eltelt idő alatt több mint százezer megrende­lés érkezett a lapunkban már ismerte­tett kisautóra. Frankfurtban is alig le­hetett a standokon hozzáférni, pedig az olasz cég legalább 25 különféle modellt állított ki. A japán gyártók legszorgalmasabbja ezúttal a Toyota volt, a Yaris 5 ajtós, magasított tetős változata mellett telje­sen átformálták a Celicát és az MR2 sportkupét is. A Nissan az új Almera és a Terrano II. terepjáró felfrissített változatait állította a kiállítás közép­pontjába. Frankfurtban az idén az európai au­tók keltették a legnagyobb feltűnést. Hiába, búcsúzik az óévezred, az öreg kontinens keresi új arcát. Sebestény Kálmán A Renault Avantime formája kupé, mérete alapján egyterű Rover 75, őlordsága bemutatkozott Javult az „angol beteg” állapota Mintha csak testvérek lenné­nek: a Jaguar S és a Rover 75. A hasonlóság kívülről is szembeötlő, de a két kocsi- márka sorsa is majdnem egy­formán alakult. A Jaguart a Ford vette át, s rögtön nekifo­gott az átszabásához. Az eredmény: az S-Type kívülről Jaguár, belülről Ford, s az összkép a dicsőséges múltra emlékeztet. A Rovernél is ha­sonló a helyzet. Ezt a brit márkát a müncheni BMW igyekszik talpra állíta­ni, ami nem kevés zűrzavart okozott a német autógyárnál is. Vezetői fejek hullottak mindkét oldalon, de végül is legördült a futószalagról a BMW égisze alatt kifejlesztett Rover 75-ös. Az üzem magasra állította a mércét. A kocsi mind esztéti­kailag, mind minőségileg ötvö­zi az angol eleganciát és a né­met precizitást. Minden rész­letet gondosan kidolgoztak, amire igen jó példa a Rover 75 esetében a dupla fényszóró. Ezek nemcsak jól mutatnak, hanem éles, kitűnően szóródó fényükkel hasznos szolgálatot is tesznek az utakon. A sima, enyhén domború, legömbölyí­tésekkel párosuló dizájn ele­gánsan konzervatív, amit csak kiemel a gazdag krómdíszítés. Bár a Rover 75 a Jaguár S-hez képest eggyel alacsonyabb osztályt képvisel, az utastér ki­alakítása ennél előkelőbb. Megnyilvánul ez a kárpitnak a karosszéria színéhez illeszke­dő, drappal kombinált színár­nyalatában éppúgy, mint a hangulatos, luxusosztályt idé­ző faburkolatban. Ebben az elegáns környezetben kissé szokatlanul hatnak - és ezért sokan bírálják, vagy éppen di­csérik - a tojásformájú, 50-es évek stílusát idéző kijel­zők a mű­szerfalon, amelyek krémszínű számlapjait krómkeret övezi. Köny- nyű megba­rátkozni ve­lük, sőt né­hány napos ismeretség után a világos, átte­kinthető, sallangmentes mű­szerfalra kifejezetten jól esik ránézni. A műszerfal ovális formái mindenütt visszaköszönnek: a kárpitozás hajlításai, a ka­paszkodók, a levegőbefúvó nyílások mind ezt a vonalat ismétlik. Az általános harmó­nia, ami a teljes beltérre igaz, nagyon jó hatással van a veze­tőre. A színek megnyugtatók, az ülések kényelmesek, sokol­dalúan szabályozhatók és jól támasztják a vezető hátát- combját, a kezelőszervek ott vannak, ahol lenniük kell, kézreesnek, annak sem kell keresgélnie, aki először ül a kocsi volánja mögé. Másfelől azonban a Rover műszakilag teljesen lépést tart a korral, noha nem büszkél­kedhet semmilyen kiugró új­donsággal. Felismerhető a hár­mas BMW néhány eleme, mindamellett a Rover komfor­A kocsi beltere angolosan elegáns tosabb. A majd más­fél tonnás 75-ös indu­lása puha, a rugózás imponáló, az általunk kipróbált hathenge­res, 150 ló­erős, 2 literes, V6-os benzin­motor csendes és feltűnően jól pörög. Persze ennek megfele­lően éhes is: városi forgalom­ban akár a 12 litert is beszip­pantja. A tervezők láthatóan és érezhetően sokat adtak a biz­tonságra. Az elöl-oldalt ma­gasra emelt karosszéria eleve védett érzést ad a bent ülőknek, amit persze a nálunk alapkivitelnek számító Club változatban is már első-oldal­só légzsákok erősítenek az utasokban. Szemmel ugyan nem látni, de az ajtókban he­lyet kapott az integrált oldal­védelem, az ülésekhez három­pontos automata biztonsági övék kapcsolódnak, amiket pirotechnikai övfe-szítők tesz­nek még megbízhatóbbá. Ma­napság azonban nemcsak az utasokat, hanem magát a ko­csit is „illik” védeni. A Rover 75-ben alapfelszereltséghez tartozik az intelligens kulcs­rendszer, amelynek az egyes funkciói programozhatóak, a központi zár rádiófrekvenciás távirányítással működik, és mondani sem kell, a legkor­szerűbb indításgátló van a ko­csiban. Van riasztóberendezés és zárható kerékrögzítő csava­rok. Ami azonban a leg­fontosabb: indulás után az aj­tók auto-matikusan bezáród­nak, így nem eshet meg a mi­nimum 8 millióba kerülő ko­csi gazdájával, hogy egy piros lámpánál feltépik az ajtót és erőszakkal kiszállítják a volán mögül. A kényelmet tekintve is már-már a prémiumosztály fe­lé kacsingattak a tervezők, amikor olyan automata klímaberendezést tettek az autóba, amelynek érzékelői a napsugárzás intenzitásától függően oldalanként szabá­lyozzák a hőfokot s a hátsó üléseknél is rendelkeznek fú- vókákkal. A zöld hővédő üve­gezés a hátsó ablakokon a napsugárzás erejét érzékelve hol sötétedik, hol világoso­dik. Két-két olvasólámpa van elöl is, hátul is, 6 hangszórós rádiómagnó biztosít tökéletes akusztikát a kocsiban. Mindent összevetve: aki ő- lordságával kapcsolatba kerül, nehezen felejti a találkozást. Somfai Péter Mindig a másik sor megy gyorsabban Murphy csúcsforgalomra vonatkozó közismert törvényének tudományos magyarázatát lelte meg két amerikai kutató: nincs másról szó, mint illú­zióról. Amikor a párhuzamos sávokban az autók egymást érik, és azt látja az em­ber, hogy a másik sáv a gyorsabb, nosza, ki az irányjelzőt és irány a má­sik sáv, már ha valaki beenged. Ha nem, akkor is átvágunk, legfeljebb erő­szakosabban. És akkor, legnagyobb elképedésünkre, a régi sávúnk nekiló­dul, mi meg álldogálunk egy helyben... Ez Murphy törvénye. Két ameri­kai kutató véleménye szerint azonban nincs másról szó, mint illúzióról. Számítógépes szimulációval és valós közlekedési helyzetek videó- filmjeinek elemzésével kimutatták: a sofőrök általában egy illúziónak engedelmeskednek a sávváltás „kényszerekor”. Az illúzió pszichológiai alapját többféle tényezővel magyarázzák a kutatók. Egyrészt a vezetők leginkább akkor figyelnek fel a másik sáv­ra, ha az halad, miközben a sajátjuk vesztegel. Saját (a másik sávhoz képesti) haladásukat pedig kevésbé érzékelik. Egy további ok, hogy a kocsisorok gilisztaszerű araszolást végeznek: meginduláskor az autók közötti távolság megnő, leálláskor összetorlódnak. Ez is relatív sebes- ségérzet-különbséget okoz. Végül még egy lélektani tényező: a megelő­zött autók hamar eltűnnek a sofőr látómezejéből, míg annak az autó­nak a vezetője, amelyet megelőztek, hosszabb ideig láthatja az autót, amely elhaladt mellette. Mindezek a fizikai és lélektani okok együttesen magyarázzák a „min­dig a másik sor megy gyorsabban” tételét, még azokban az esetekben is, amikor számszerűen bizonyítható, hogy a két vagy több sáv átlagos ha­ladási sebessége között nincs különbség. Nincs már hely a német használt­autó-kereskedők telepein: egymil­lió-kétszázezer jármű vár vásárló­ra - vagy beolvasztásra. Tavaly még „csak” egymillió kocsiból vá­laszthattak a kispénzűek, minde­nekelőtt kelet- és délkelet-euró­paiak. Annak ellenére, hogy egy év alatt hatodával csökkent a 40 ezer márkánál, 5,2 millió forintnál drágább limuzinok ára, az ilyen drága kocsik másodkézből nem­igen találnak gazdára. Az oroszok a gyenge rubel miatt nem utaznak Németországba au­tóért. A lengyelek, a keletnémetek sem kapkodnak a használt jármű­vek után. A kelet-európai kereslet vészes csökkenését súlyosbítja, hogy a kereskedelem tavaly elszá­Lelohadt a kelet-európai kereslet Használtautó-hegyek szomorú kereskedőknél mította magát, amikor feladta ren­deléseit az iparnak. Ráadásul az autókölcsönzők és lízingelő cégek is egyszerre túl sok járművüktől szabadultak meg tavaly. Ezek a ki­váló állapotú, felső- és középkate­góriájú kocsik alig idősebbek két­évesnél. Rontja a statisztikát az is, hogy sok elavult szabványú, a nyu­gat-európai követelményeknek meg nem felelő jármű porosodik a kereskedőknél. A használtautó-kereskedelem hanyatlásában közrejátszik a köz­mondásos német takarékosság is. A növekvő benzin- és biztosítási árak.nem ösztönzik vásárlásra a fogyasztókat. Jóformán csak a dí­zelmotoros járműveket keresik. Ferenczy Europress A Nissan új Almerája nemcsak külsejében frissült fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom