Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-20 / 258. szám
1999. szeptember 20., hétfő Háttér - Riport Nem működünk, tehát vagyunk Mint arról a nyár folyamán megjelent riportunkban beszámoltunk, a bükkösdi Petrovszky-kastélyt a Baranya Megyei Ön- kormányzat eladta egy vállalkozónak, aki engedély nélkül fogott bele a felújítási munkálatokba. Azóta a munka, s ezzel együtt a védett nemzeti érték tönkretétele gyorsan halad. Egy keszthelyi ingatlanügynökségen a nyár folyamán már meg is jelent egy hirdetmény: egymillió-kétszázezer márkáért eladó az a kastély, amelyhez a tulajdonos negyvenmillió forintért jutott hozzá. Augusztus 2-án kapta kézhez Sonkoly Károly (kis képünkön) művészettörténész az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH) Tudományos Főosztálya felkérését a kastély helyszíni szemlézésére, amelyre 6- án sor is került, s ennek eredményeképpen 12 oldalas feljegyzés született. A kutató ezt megelőzően már 1984-ben volt a helyszínen, s készített fotókat, feljegyzéseket az épületről, majd 1992-ben és 1998-ban is végigjárta az épületet, és fényképek sorát készítette el a legapróbb részletekig, amelyek segítségével egyértelműen megállapíthatlak, hogy milyen változások és károk keletkeztek az azóta eltelt . időszak alatt. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a tulajdonos a „korhű helyreállítás” során az összes, még meglévő XVIII. századi stukkódíszt leverette, és teljesen elpusztította. Helyükre attól teljesen eltérő, minősíthetetlen színvonalú, dúsan burjánzó, a rokokó, a klasszicizálás és a szélsőséges neoeklektika zavaros stíluskeverékét mutató stukkópárkányokat és díszeket helyeztetett el. „Belsőépítészeti” működésére a koronát - mondja Sonkoly Károly azzal tette fel, hogy a számára puritán nagyterem oldalfalaihoz lábazatot, és erről indított monumentális, a stukkópárkányig felfutó, kiugró pilléreket habar- csoltatott a nymphenburgi kastély mintájára.-Nagy mennyiségű giccses gipszstukkó dísz- és párkányelemeket találtunk az egyik teremben, egy másik helyiségben pedig fehér, márványszerű anyagból készült, ugyancsak nagy mennyiségű kandallóelemet, amelyek feltehetően beépítésre vártak, bár ezt a tulaj tagadta. 1998 februárjában az ajtónyílások többségében még megvoltak az eredeti, XVIII. századi, vésett díszű, zömmel kétszárnyú ajtók, profilált kereteik. Ezeken jelentős javítások figyelhetők meg. A tulajdonos szerint az ajtók jó részét fejszével szétverték, ő már így vette át, bár ennek 1998 februárjában még semmi nyoma nem volt. Az akkori felvételeken - mutatja a kutató -, jól láthatók az eredeti szerelvények, a sárgaréz kilincsek, domborított díszű zárpajzsok, fogógombok is. Ezekből ma már egy sincs. Sonkoly Károly hangsúlyozza: nem csupán arról van szó, hogy mindenféle építési engedély nélkül állt neki a „helyreállításnak” a tulajdonos, hanem arról, hogy az 1999 júliusában két alkalommal is kiküldött hatósági leállító határozatot figyelmen kívül hagyva most is folyamatosan végzi a kiviteli munkákat az épület belsejében. Mint az a helyszínen kiderült, ezekhez a munkákhoz semmiféle terv nem készült. A „helyreállítást” csak kézből, amúgy pallér módra irányítja. Ezek során nemcsak a stukkók pusztultak el, hanem azok a falfelületek is, ahol egykorú festések előkerülésére lehetett számítani. Az 1998-as helyszíni szemle óta eltűnt a földszinti XVIII. század végi faliszekrény, elpusztult az eredeti parketta jó része és két korabeli mázas cserépkályha is. ' A kialakult helyzet sürgős, az eddigieknél határozottabb, következetes hatósági intézkedéseket követel - hangsúlyozza Sonkoly -, amelyek célja a további károkozás megakadályozása lgnne. Az értékes műemlék kárára elkövetett, nagy volumenű rongálások szankcionálására, és a törvényben az ilyen esetekre előírt helyreállítás megkövetelésére is sort kell keríteni. Mindezen túl, mondja a művészettörténész, tekintettel az ügyben eddig történtekre, illetve arra az információra, hogy a tulajdonos a kastélyt már meghirdette eladásra, elidegenítési tilalom szükséges az illetékes hatóság részéről.- Felhívom a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztérium illetékeseinek figyelmét, hogy hasonló esetek elkerülése érdekében a jövőben átgondoltabb, alaposabb, körültekintőbb módon járjanak el a műemlékek tulajdonosváltásának engedélyezésénél - mondja Sonkoly Károly. - Célszerű lenne, hogy a minisztérium a jövőben minden egyes alkalommal előre, írásban kérje ki az OMvH írásos szakvéleményét. A tulajdonosváltás alkalmával a későbbiekben kötelező jelleggel elkészítendő átadás-átvételi jegyzőkönyv alapja csak az OMvH szakemberei által összeállítandó teljes műemléki tudományos leltár lehet. Ennek részei: a teljes, aktuális felmérési tervsorozat, alapos műemléki és műszaki állapotleírás, tételes jegyzék a műemléki értéket képviselő tartozékokról, berendezési tárgyakról, a parkról. A bükkösdi kastélyhoz hasonló veszélyek fenyegetnek egyéb, műemléki védettség alatt álló, már eladott vagy eladásra, felújításra váró baranyai kastélyt is. Közülük egyről sem készült műemléki tudományos leltár. Ilyenek például a csertői gr. Festetics-kastély, a bakócai gr. Majláth-kastély, a boldogasszonyfai Igmándy-kúria, a szentegáti Biedermann-kastély - melyet az interneten egymillió-ötszázezer márkáért árulnak -, a mecseknádasdi és a püs- pökszentlászlói püspöki nyaralókastély. Ha valaki jogsértő magatartást tanúsít, akkor az ellen el lehet járni, mondja Vukov Konstantin a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részéről, bár ez már a műemléken nem segít. A megyei önkormányzatok a kastélyokat az állami vagyonból egy vagyonátadási törvény alapján kapták meg, ennek továbbadására vonatkozott a miniszteri egyetértés. Ezek után a minisztériumnak már semmilyen szerepe sincs, csupán az OMvH-nak szükséges bejelenteni, hogy ki az új tulajdonos. A minisztériumnak nincs beavatkozási jogköre a folyamatba. Sajnos előfordul jogsértő magatartás, amely ellen a szokásos állam- igazgatási eljárás gyakran nem elegendő, mert lényegesen nagyobb összegek forognak, mint a bírság. Egyébként az ilyen, tudatosnak nevezhető károkozás esetére a büntetőtörvénykönyv is intézkedik. A hatóságnak első fokon kellene intézkednie, állítja a minisztériumi szakember. Ha jóváhagyják, feltehetően ötvenezer forintos büntetésre számíthat a kastélytulajdonos, mondja érdeklődésünkre több, mint egy hónappal a Sonkolyféle jegyzőkönyv elkészülte után Levárdy Henriette, az OMvH Műemlék-felügyeleti Igazgatóság pécsi irodájának vezető felügyelője. Ugyanis az a bírságkategória, amelybe ez az épület esik, ötvenezertől kétszázmillióig tart, a hivatal pedig még gondolkozik, mennyi is legyen. Arra a felvetésre, hogy nem kevés-e az ötvenezer, elmondta: erről még vitatkoznak Budapesten, a központban, döntés nem született. S bár Levárdy Henriette látta Keszthelyen a nyár folyamán a kastély eladásának meghirdetését, hangsúlyozza, hogy a tulajdonos ezt a tényt tagadja. Az elidegenítési tilalom, amit a hivatalnak kellene foganatosítani, véleménye szerint súlyos következményekkel jár az államra nézve. Ezért ezt nem fontolgatják. Egy hétig próbálkoztunk az OMvH Műemlék-felügyeleti Igazgatóság igazgatójával, Ar- nóth Adómmal beszélni, amíg végül üzent a titkárnőjével: az ügyben Levárdy Henriette az illetékes. Fejérdy Tamás, az OMvH elnökhelyettese azt mondta érdeklődésünkre: megérti, hogy le nem zárt államigazgatási ügyben nyilatkozni hálátlan dolog. Javasolta, hogy próbálkozzunk az igazgatási és jogi főosztály vezetőjénél, aki nyilvánvalóan nem ismeri a konkrét esetet, de úgy általánosságban felvilágosítást tud adni. Sonkoly Károly mindezek után azt javasolja, hogy ki kellene függeszteni az OMvH székházára egy táblát ezzel a Descartes nyomán megfogalmazott felirattal: Nem működünk, tehát vagyunk. Cseri László A hányattatott sorsú épület homlokzata hetedik oldal —Jegyzet Aldisznóságok Még jól emlékszem arra, néhány éve volt csupán, amikor két ízben is felhívtak otthon telefonon, s egy búgó női hang néhány primitív kérdést tett fel, olyan mélységűt például, hogy ki festette Leonardo Mona Lisa című képét, meg olyasmit, hogy hány füle volt Beethovennek lánykorában. A helyes válaszok után közölte: ingyenes utat nyertem a Kanári-szigetekre. Nyereményemet egy fogadás keretén belül vehetem át, majd ismertette az időpontot és a helyszínt. Mielőtt még örömöm határtalanná válhatott volna, többen is figyelmeztettek, vigyázzak, őket már úgy átverték ezzel az akcióval, hogy évekig nem keveredhetnek ki az adósságból, amely az „ingyenes” utazás elfogadásából adódott. Most örömmel hallom, hogy három csomagküldő szolgálatot büntetett meg a Legfelsőbb Bíróság 20-20 millió forinttal, mert átverték a fogyasztókat. Egyik módszerük az volt, hogy olyan leveleket küldtek több százezer embernek, melyekben felvillantották azt a lehetőséget, mintha több eséllyel pályázhatnának a fődíjra, mint a többiek, de voltak ingyenesnek meghirdetett üdülések, melyekért fizetni kellett. Mielőtt még arra gondolnánk, hogy az átverés sajátos kelet-közép-európai jelenség, hát meg kell mondani, ez tévedés. Mert példának okáért nézzünk egy példát a szélhámosságra Skandináviából. Öt finn több millió márkára tett szert nem létező disznók levágásából. 7 millió finn márkányi (1,23 millió amerikai dollár) mezőgazdasági támogatást csaltak ki az államkasszából úgy, hogy több mint negyvenezer légből kapott, ám iratokkal tökéletesen dokumentált sertést vágtak le az évek folyamán. Hírügynökségi jelentések szerint a „főböllért” már letartóztatta a rendőrség. Ő már nem fog egy ideig a Kanári-szigetekre utazni disznósága jutalmául. De ideje bőven lesz elgondolkodni azon, hány füle is volt Beethovennek. Cseri László Baklövés Eleinte csak a halvány pasztellszínek jelennek meg a leveleken, de hamarosan a zöld helyét a sárga, a vörös és barna sokféle árnyalata hódítja meg magának. Nagyvadas erdeinkben végére jár a szarvasbőgés. Az ősz már feltartóztathatatlan, akárcsak a törvényeinken, jogainkon és jogosultságainkon változtatni hivatottak újítási kedve. Bakot lőni azonban nemcsak az erdőben lehet, hanem jogalkotásban is. Nemrég jelentették be, hogy a kormány elé került a helyi képviselők jogállásának rendezéséről szóló törvény tervezete. Ez pedig azt is célba vette, hagy rendezze a helyi képviselők összeférhetetlenségét. Persze nem arról van szó, hogy az egymást folyton csak piszkáló képviselőket ülteti szét a „tanító néni”. Az összeférhetetlenség a tisztséggel való pozícióellentétet jelenti. A közélet tisztasága érdekében szimpatikus a nagyobb figyelem az efféle ütközésekre. Csakhogy a törvénytervezet szerint nem lehetnek helyi képviselők azok, akik a képviselőtestület által alapított intézmények közalkalmazottai, és akik kinevezésüket a képviselő-testületektől kapták. De mi is következik majd ebből? Az önkormányzatok a legnagyobb foglalkoztatók. Kutya kötelességük, hogy az értékes, tekintélyes szakembereket intézményeikbe vonzzák. Ha ez a törvény bejön, a települések ezt a szellemi kapacitást elvesztik a közhatalom gyakorlásánál. A falusi értelmiség java nem vállalhat majd közéleti szerepet. Mivel az önkormányzat alkalmazottja, kinevezettje, nem kerülhet be a képviselő-testületbe az orvos, az iskolaigazgató, noha egyébként hagyományosan szavuk van a településen. Kik fognak helyettük megjelenni a testületekben? Találgatni sem merek. Ám az biztos, hogy e túlzó gyanakvással elfuserált képviseleti demokráciában pont az egyik legértékesebb réteg tagjaival nem lesz majd szabad képviseltetnünk magunkat. Szép kis vadászidény várható! Bakok, reszkessetek! Dunai Imre JPhetedik oldal holnap Rendszerváltás A sorozat következő részében arról lesz szó, hogy mennyire magukra maradtak a Kereszténydemokrata Néppárt baranyai szervezetei és képviselőjelöltjei a választási előkészületekben. Még igazi választási gyűlést is csak egyet tartottak. Portré Dr. Farkas Sándor, ajanus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karának oktatója volt az 1998/99-es tanévben a legnépszerűbb a hallgatók körében. Portré Vastaps a társulati ülésen Hófehér haj, gyönyörű kék szemek és hihetetlen vitalitás jellemzi Monori Ferencnét, vagy ahogyan leginkább ismerik a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagját - Icát. Övé volt az ősszel az első vastaps, az évadnyitó társulati ülésen. A taps nemcsak az éveknek szólt, hanem annak az apró, törékeny asszonynak is, akit mindenki maradéktalanul szeret. Aki ötven éve a színház tagja és tartozéka, és aki az új évadban is örömmel írta alá a szerződést. Nem kikövetelve, hanem mert elé tették. Csoda ez manapság, amikor a hűség nem szempont a munkáltató szemében, a hosszú évek alatt végzett munka oly ritkán kap figyelmet, elismerést. S ez a csoda Icáé. Nem veheti el tőle senki. Hiszen maga dolgozott meg érte (három gyermeket nevelve föl a színház ölelésében), és amint a hirtelen elröppent múltról beszélgetünk, csak úgy kiszakad belőle, hogy az ötven év alatt sohasem késett (egy percet sem), mindig igyekezett tökéletesen teljesíteni a rábízott feladatokat és - képzeljék! - soha sem volt fegyelmije. Kacskaringós úton érkeztek 1949-ben Pécsre a férjével, s szerződtek állami vizsga után az állami színházhoz. Néhai Monori Ferenc a prózában és a dalban otthonosan mozgott a deszkákon (magyar nótáira sokan emlékezhetnek még), Ica a Monori Ferencné - Ica - ma 76 esztendős. Brassóban született, s ott tanult Izsák Idusnál balettozni. A színház csavarta el a fejét, nevezetesen Monori színész úr, aki a székelyudvarhelyi társulat tagja volt. Ica ötven éve a Pécsi Nemzeti Színház tagja. És már egy dédunokája is van. táncban vált ki, s aztán amikor váltania kellett a múló idő miatt, a színház súgója lett. Margittay Áginak, Fülöp Zsigának, Paál Lacinak segített először. A Vány a bácsi súgójaként debütált. Ica a menekülés útja; ha a színész előtt valamilyen okból leszalad a redőny, őt lesi. Előfordult már, hogy megakadt a darab, a főszereplő kisompolygott a pódium bal oldalára (ahol Ica ült) és megkérdezte, hogy „Hol is tartunk, drága Icám?” Mostanában, hogy nincs súgólyuk, nehezebb a dolog. Olykor Ica (aki betéve tudja a szövegkönyvet), jókat mulat azon, hogy néha nagy zavarukban miket összehordanak a művész urak, amíg visszatalálnak az eredeti darabba. De bravúrosan, mindig visszatalálnak. Ica erős dohányos, de nem árt a hangjának. (Á fenét nem!) Imádja a családját. Kijár olykor a telekre, maga permetezi a szőlőt, nyírja a füvet, kapálja a tőkéket. Ki hinné, hogy menynyi erő lakozik még ebben a drága dédnagymamában? Kozma Ferenc 1 á i
