Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-18 / 256. szám
1999. szeptember 18., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 13 Húszévesen már a Pécsi Egyetemi Kórust dirigálta A reneszánsz zene bűvöletében Holnap fél 11 órai kezdettel a Pécsi Madrigálkórus zenés áhítatot tart a Pécsi Irgalmasok Templomában, majd 25-én a 18 órai szentmisén a kertvárosi katolikus templomban. A két előadás Jandó Jenő 50 éves karnagyi jubileuma is.-Húszévesen, 1949 szeptemberében a Pécsi Egyetemi Kórus elé. A tanítóképző elvégzése után a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar-ének„Nyitott, szabadlelkű fiatalokat tanítottam”- Már az általános iskolában is voltak kiváló tanáraim. Kiss László Kozármislenyben, Királyegyházán Fodor Ferenc, aki felfigyelt a hallásomra - mondja a novemberben 71. évét betöltő Jandó Jenó'. Ma is csupa energia és szeretet. Zenei tanulmányait a Székesegyház énekiskolájában kezdte.-Bennünket olyan szellemben neveltek, mintha nem is papok közt nevelődtünk volna. Akkora focipartikat csaptunk a Mandulásnál, hogy ott még ma sem nőtt ki a fű - mosolyodik el.- Énektanárunk, Mayer Ferenc rendkívüli ember volt. Fél év alatt megtanított lapról énekelni- mi hangközre intonáltunk. És mekkora öröm régi énekiskolásokkal találkozni! Reményi Károly, az Esztergomi Zeneiskola vezetője, Udvardi László, Székely Miklósi Az iskolában megkaptuk a legértékesebb zenét! Ez volt az intézmény egyik legnagyobb ajándéka.- Fiatalon állt eló'ször egy komoly kórus elé. zene szakán tanultam, másodéves voltam, amikor dr. Pöl- tinger Vilmos az egyetem képviseletében eljött hozzám. A kórushoz jogászok is csapódtak, a gazdasági hivatal dolgozói, főnővérek - művelt társaság. Diploma nélkül eléjük állni - ez nagyon nagy szó volt. Sokan piszkáltak életemben féltékenységből is. De erről nem akarok beszélni. A megye mezőgazdasági osztályának vezetője kért, hogy a tanácsi dolgozókból szervezzek kórust. Mozgalmas, fáradságos évek voltak. De már egzisztenciát jelentett, hogy a karnagyi díjból három szép inget lehetett volna vásárolni.-Sajnos, amikor a Pécsvá- radi Általános Iskolában a diploma előtt fél évet tanítottam, akadt jóakaróm, aki a szidalmazásommal próbált jó pontot szerezni a hatalom előtt. írta a jelentést politikai fejletlenségemről, kapcsolatomról a klerikális reakcióval. Egy baráti és szakszervezeti kapcsolatnak köszönhetően mégis Pécsre kerülhettem, de a bélyeg, hogy megtűrt vagyok, nagyon sokáig elkísért. Munkával sem lehetett jóvá tenni.- Az egyetemi kórussal sok emlékezetes előadásunk volt, többször vártuk, hogy a mű tartalma miatt kitör a botrány. Végül a feljelentések hatottak. Megköszönték a munkámat. 1954-ben még elmentünk Szegedre, aztán utoljára a POTE aulájában lépett fel a kórus a vezetésemmel.- Később a bánya és a megyei építőipari vállalat is segített, ösztökélt. Az építőkből alakult a madrigálkórus, ez a nagyszerű csapat. Ma is szívszerelmem. Tizenöt évet a Le- őwey Gimnáziumban is tanítottam, nyitott, szabadlelkű fiatalokat. De aztán irányt kellett váltanom, a fiaim érdekében, mert a négy közül ketten tanultak még. Zoltán gépészmérnök, Péter festőművész, Miklós filozófiával foglalkozik. Jenő, akit mint értékekre kényes szigorú zongoraművészt ismernek, nagyon oldott lélek. Tavaly a város művészeti díjában részesültem dr. Hárs Évával és Galambosi Lászlóval együtt. Laci szegény ezt a mostani jubileumot már nem érhette meg. B. R. Magyarul magyarán Szavak Juhász Gyula tizenkét soros himnuszában (Szavak) mindent elmond a csodálatos szavakról: békítenek, lázítanak; szárnyalnak, mint a gondolat; dalolnak és dadognak; világokat jelentenek; eldöntenek egy életet; meghaltál, ha már nincsenek. Elválaszthatatlanok tőlünk, beszélő emberektől. Kiszolgáltatottságukról ezt írja Karinthy: „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” - Általános tapasztalat, hogy elkopnak a szavak, főként azok, amelyeket gyakran használunk. Nemzet, haza, szabadság, nép - mennél sűrűbben mondogatjuk, annál kevesebb rajtuk a fény. Előbb a dallamukat veszítik el, aztán a csengésüket. Végül szimpla főnevekké lesznek, szürkén belebújnak a mondatokba. Az ember átszalad rajtuk. Meg sem torpan kimondásukkor, pátoszt nem érez, bizsergés nem járja át. Oly korban élünk, amikor pártok, szónokok, showma- nek hajigálóznak versenyt a legszentebb szavakkal. Alig van kortesbeszéd, alapkőletétel, iskolaavató, ahol ne hallanánk, hogy a nemzet így, a haza úgy. .. Mintha versenyeznének egymással a szónokok, ki hány veretes mondatba tudja beletuszkolni a legszebb szavakat, és hány szóvirágból tud egyszerre csokrot kötni. Ám a frázissá vált szavak pufogtatását megszokja a fül. Egy idő után há- térzajjá silányulnak. Mi lesz a kompromittált szavakkal? Mit mondjon az a szónok, aki valóban nemzetre, népre, hazára gondol és a szabadságra? Visszaadható- e valaha is a hitelük, a súlyuk? Könnybe lábad-e egyszer újra a szemük, ha azt mondja majd valaki, hogy nemzet meg haza. . .? Mert lassan töltelékszóvá süllyed valamennyi. Ott sorjáznak elhasználva, kifakulva a mondatvégeken. Mert valóban elkopnak a szavak, ha sokat forgatják őket. Mert a zászló is kifakul az örökös lobogástól. Nemzet, haza, szabadság, nép. . . Eljut-e még hozzánk a szavak értelme? Tőlünk, használóiktól függ, hogy megmarad-e bennük, az elhangzó, a látható alakjukban a tartalom aranyfedezete. Csak így maradnak azok, amiknek a költő énekelte: Szavak, csodálatos szavak. Rónai Béla Anya és lánya közös tárlata - Nimcsevity Anna és lánya, Fanny alkotásaiból nyűt kiállítás a pécsi Gyöngyszem Galériában. A pasztellek, tusrajzok és selyemfestések szeptember végéig láthatók. FOTÓ:T. L. Kell egy jó csapat Színésznőnek is és újságírónak is érzi magát Színésznőként került Pécsre, több mint húsz éve. Minden műfajban kipróbálhatta magát, mégis úgy döntött, a világot jelentő deszkákat a televízió képernyőjére cseréli. így a Scapin furfangjaiban, a Pinokkióban vagy a Kaviár és lencsében megismert Katona Ágnes egyszer csak beköltözött a tévénézők otthonába, hogy hírt adjon kulturális, művészeti eseményekről. Most nem az eljátszandó figurák, hanem az elektronikus sajtó írott és íratlan szabályai mögött bújik meg egyénisége, amelyben édesanyjának finom érzékenysége és édesapjának kitartó céltudatossága egyaránt benne rejlik.-Mióta Pécsre kerültem, hét- évente történt valami fontos változás az életemben. Színészdiplomával a zsebemben 1976-ban jöttem a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Rengeteget játszottam, nagyszerű rendezőkkel, köztük Paál Istvánnal is dolgozhattam. Ő állította színpadra Moliére vígjátékát, a Scapin furfang- jait, amiben debütáltam. Csodás munka volt. Fio- rella szerepe is emlékezetes, nemcsak azért, mert az utolsó volt, hanem, mert Vári Évával és Mester Istvánnal együtt játszhattam benne.- Hét év után mégis megvált a színháztól.-Nem tudom, ma miként van, de akkor keményen harcoltunk egymással a pozíciókért, a szerepekért, a megélhetésért, hogy elmehessünk filmezni, szinkronizálni. Olykor sikerült egy-egy kis ütközetet megnyernem, de úgy éreztem, a nagy csatát elveszítettem. Ezért jöttem el. Mindig fontos volt számomra, hogy emberi módon bánjunk a másikkal. Amíg reggelente szóba tudok állni a tükörképemmel, s el tudok számolni a tetteimmel, addig nincs baj.-Mikor kezdett el televíziózni?- Pécsett, a Nevelési Központban indult el az ország első kábeltévéje. Itt lettem e műfaj szerelmese. Aztán hét év után ezt is abbahagytam, s csak tavaly s7enternberbpn kanyarodtam vissza újra, a Pécs TV révén. Közben belekóstoltam a tanításba. Hallássérülteket tanítottam beszélni, aztán elvégeztem egy korai fejlesztő tanfolyamot, és halmozottan sérült gyermekekkel is foglalkoztam.- A kulturális híradóban minden művészeti ágról szó esik. Hogyan tud ennyi területen naprakész lenni?- Tartani kell a tempót a világgal, nyitott szemmel járni és szívvel-lélekkel dolgozni. És kell egy jó csapat, ahol egymást segítik az emberek. Szerencsére én egy ilyennek lehetek a tagja. Hiszem, hogy Pécs még mindig a kultúra fontos fellegvára. A televízió megmutathatja, milyenek itt a színházak, az egyetemek, a múzeumok és a művészek. Az én feladatom is az, hogy ezt közvetítsem a nézőknek. fölhívjam rá a figyelmüket. Lehet, hogy kissé szubjektiven, de sosem becsapva őket, hanem mindennek felvillantva a jó és a rossz oldalát is. Ettől szép a munkám.- Kap visszajelzéseket?- A legfőbb kritikusom a fiam. Kollégáktól kevesebb jelzés érkezik, a legfontosabb pedig, hogy az emberek, akikkel az utcán találkozom, rám mosolyognak, vagy a riportalanyok azt mondják, jól érezték magukat a beszélgetés alatt. Sokszor egyetlen kézfogásból érzi ezt az ember.-Színésznőnek vagy újságírónak tartja magát?- A kamerák előtti megnyilvánulás is egyfajta szereplés, úgyhogy színésznőnek is érzem magam, s a műsorvezetésben valamennyire kiélhetem a színészi ambícióimat. De ami mögötte van: a munka, s amiről az egész szól, az már szigorúan újságírói tevékenység. Nem vagyok iz- gulós fajta, de egy kis egészséges drukk mindig van bennem. Fontos, hogy alaposan felkészüljek, s a ruhámtól a sminkemig minden rendben legyen. Meg kell tisztelnem ezzel azt, akivel beszélgetek, a nézőt, akinek szólok, s magamnak is tartozom ennyivel.- Mennyire tölti ki az életét a televíziózás?- Maximálisan.-Ha mégis van egy kis szabadideje, mivel tölti?- Mostanában focimeccsre járok, mert a gyermekem, aki testnevelés szakos egyetemista, futballozik. Az a hétvégi felüdülésem, hogy Görcsöny csapatának megyek szurkolni, és kétszer negyvenöt percig kiordítom a tüdőmet. Világéletemben utáltam a tökmagot, de ilyenkor két zacskóval elrágok és megiszom egy üveg sört. Csató Andrea Rózsavölgyi Pécsett is muzsikált Pécs művelődéstörténtében alig van írásos nyoma annak, hogy a XIX. sz. első felének jelentős magyar hegedűse és zeneszerzője, a csárdás legelős komponistája, a verbunkos zene reprezentánsa, Rózsavölgyi Márk Pécsett is járt. Nevét nem őrzi utca, tér, sem tábla, pedig többször tartózkodott Pécsett. Hegedűjátékával itt is elkápráztatta hallgatóságát. 1789-ben született Balassagyarmaton. Tizenkétéves korában Nyitrára, majd Pozsonyba ment zenét tanulni. Tanulmányait később Prágában fejezte be. Onnan Pestre jött, és a Magyar Színház zeneigazgatója lett. „1813-ban felmondtam állásomat - írta önéletrajzában -, s nagy hangversenykö- rútra készültem Oroszországba. El is indultam, de mikor Bajára, Bács megyébe kerültem, s ott a legnagyobb sikerrel két hangversenyt adtam, beleszerettem egy ottani nagyon csinos kislányba, s el is vettem feleségül.” Szlovák Henriettával 1814-ben kötött házasságot, és Baján telepedett le. Ekkortájt fordult meg sűrűn Pécsett, ahol a zenekedvelő és jó zongorista hírében álló Brandau báró, az ismert pécsi mecénás és az Illos nevű királyi tanácsos „hathatósan pártolta”. Életét - regényes életrajz formájában - Mohácsi Jenő írta meg „Hegedű és koldusbot” - címmel. Ebben az olvasható: „Félnapos utam végén feltűnt szemben a magas Mecsek hegy, és alatta, mintegy belerajzolva ebbe Pécs, a sok tornyú város. Elrendeztem szállásom dolgát. Aztán hegedűmmel bekalandoztam a dimbes- dombos városba. Elhaladtam a vármegyeháza közelében, amely egy kitetsző dombon feküdt. Némi kér- dezősködés után eljutottam Brandau báró úr szép házába. A Brandau-házban muzsikaszalon volt. Ide hívta meg a báró úr több ízben barátait és kedveltjeit, hogy muzsikámat meghallgassák.” Baján 1819 áprilisáig élt: „boldogan és megelégedetten”, amikor a városban pusztító tűzvészben mindene odaveszett. Ekkor hangversenykörútra indult, elsőként Pécsre, ahol Brandau báró segítette a koncertek megrendezésében. Rózsavölgyi Márk 1821- től ismét Baján élt, kisebb- nagyobb megszakításokkal 1833-ig. Baján született 1822-ben Gyula fia, a Rózsavölgyi és Társa zenemű kereskedés alapítója. Rózsavölgyi Pesten halt meg 1848. január 23-án. Petőfi verset írt halálára, amelyben ez áll: „Olyan isten, igazában tudtad te, / Hogy hol fekszik a magyarnak a szíve, / A magyarnak a szíve.”Dr. Várnai Ferenc k c i „ Tartani kell a tempót, nyitott szemmel járni, és szívvel- lélekkel dolgozni” fotó: Müller a.
