Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-18 / 256. szám
12 Dlmántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. szeptember 18., szombat Hírcsatorna Philip Morris-díj. A balettművészek évenként kiosztásra kerülő Philip Mor- ris-díjában részesült Czebe Tünde magántáncos, a Pécsi Balett vezető szólótáncosa. A díjat tegnap az Operaházban a Spartacus bemutatója előtt adták át. A pécsi balettművész az elismerés Junior-díját kapta. Somogyapátl ihletésére. A JPTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kara első éves építészhallgatói és a pécsi Ifjúsági Ház képző- művészeti szabadiskolájának tagjai közösen állították ki a somogyapáti művésztelepen készült munkáikat az Ifjúsági Házban. A tárlatot tegnap Bachmann Zoltán építész, egyetemi tanár nyitotta meg. Feked és Szűr hímzés! hagyományait felelevenítő bemutató nyílt pénteken Pécsett, az Istenkúti Művelődési Házban. A három éve működő díszítőművészeti szakkör mutatkozik be jövő szerdáig csaknem másfélszáz munkával. Különlegességnek számítanak a szalmarózsás hímzéssel és az azsúrozással készült térítők. (cs) A Dunától a Mecsekal- jáig. Két pécsi alkotó, a matematikát tanító Kut- nyánszky Géza és a sokat utazó Wirth Zoltán köszönti munkáival Pécset és Baranyát azzal a kiállítással, amely ma 11 órakor nyílik a pécsi Műhelygalériában. Kutnyánszky tagja a bajai Rudnay-kömek is, Wirth elsők közt dr. Pandúr József és Barta Imre tanítványának vallja magát. Az október 6- áig látogatható kiállítást Tóth István nyitja meg. Pinokkió Kossal. A Pécsi Harmadik Színház új bemutatói közt Collodi örökzöldje, a Pinokkió Kós Lajos bábművész rendezésében kerül színre szeptember 24-én 15 órakor. Zenéjét Papp Zoltán szerezte, dalszövegét Marék Veronika írta, tánckoreográfus Uhrik Dóra. A kétrészes gyermek musical a Szabad Színházi Műhely keretében jött létre. Mellszobor a miniszterelnökről A pécsi Aradi vértanúk szobrai Alapítvány javaslatára a város Palotás József Dunaújvárosban élő szobrászművészt kérte fel Batthyány Lajos Kossuth téren elhelyezendő bronz mellszobrának elkészítésére, amelyet október 6-án avatnának fel. A Pécsről elszármazott ötvenkét éves művésznek a napokban nyílt gyűjteményes tárlata a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet négy kiállítótermében. A Batthyány- szobor már csak kiöntésre vár.- Hogyan esett önre a választás?- Dévényi Sándor barátom javasolt, beszélt arról is, hogy az Aradi vértanúk szobrai Alapítvány a Kossuth térre sorozatot tervez a 48-as kormány nagyjairól. Örömmel vállaltam - igazából ma is pécsi vagyok. Még a bort is onnan hozatom. Gyakran megfordulok otthon, tudom, hogy a teret rendezni kellene ahhoz, hogy a Kossuth köré épülő szoborcsoport megfelelő környezetben, ne vécé, buszmegálló szomszédságában legyen.- Említette, hogy kötődik a városhoz.-A művészeti gimnáziumban végeztem, ahol Dulánszky Sára tanított matekra, Hada Ferenc tanár úr történelemre, Weidinger Vilmos volt a magyartanárom. Egy évfolyamon jártam Jegenyés Jánossal, és több művészt ismerek, akik ma Pécsett élnek, dolgoznak. Haraszti Pál szakkörébe jártam és Rétfalvi Sándor szobrászművész egyénisége is döntő hatással volt rám, amikor a festés helyett negyedikben a szobrászatot választottam. A főiskolán egy másik nagy művésztől, Somogyi Józseftől tanulhattam.- Miért került el a városból, ha ennyire ragaszkodik hozzá?- Két dolog hajtott: először a lehetetlen körülmények, majd az akkoriak hozzáállása, amikor nősen, első gyerekünket várva hiába kuncsorogtam munkáért. Komló - ahol egy szerény műterem-lakást kaptam - befogadott volna, de engem vonzott a főváros közelsége is, hogy egy-két álmom megvalósíthassam. Barátom, Birkás István festőművész ösztökélt, költözzünk Dunaújvárosba. A város ismert acélszobrász szimpóziumairól, és én a Dunai Vasművel nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki, rendszeresen dolgozhatok a gyárban. Azóta Hollandiában, Németországban is volt már tárlatom.-Milyen lesz az új Batthyány-portré ?-Batthyány Lajos ellentmondásos, töprengő ember volt, és bár nem volt forradalmi alkat, buknia kellett. Az én felfogásomban nincsenek kicsi és nagy hősök - emberek vannak. Egyéni jegyei is lehetnek a szobornak, de alkalmazkodtam a Kossuth-szo- bor által képviselt, klasszikus stílusjegyekhez. B. R. A szobor terve már elkészült A legrövidebb út Steiermarkig Tízéves az a civil barátság, amely a pécsi polgárok kezdeményezésére Baranya és Steiermark között köttetett. A napokban a grazi Landhausban ünnepelte az évfordulót a Baranya-Stei- ermark Baráti Társaság, október 28-án Pécsett kerül sor erre. A gondolat, hogy osztrák szomszédainkkal baráti kapcsolatokat szőjünk, 1988-ban született, azaz még a vasfüggöny lebontása előtt, de már a változások előszelében - mondja Somogyvári Imre tiszteletbeli pécsi konzul, aki az egyik alapítója és 1993-ig elnöke is volt az 1989-ben már cégbíróságnál is bejegyzett társaságnak. Az alapítók közül sokakat felsorol. Eitler Miklós közgazdászt, dr. Borgulya Istvánt és feleségét, akik a JPTE-n tanítanak, dr. Ángyán Anna jogászt, dr. Páva Istvánt, aki most alelnöke a társaságnak, Nemes Dénes közgazdászt, Nőt Béla galériatulajdonost, Freund János fafaragót és másokat. A Steier tartományaikkal együtt ma már közel kétszáz tagja van, dr. Schmidt László sebészorvos az elnöke. Ez volt a határokon túliakkal az első „privát” kezdeményezésű kapcsolat a köztársasággá lett Magyarországon. A „túloldalon” 1991-ben jön létre hasonló szerveződés, hogy attól fogva rendszeresen nyújtsanak kezet egymásnak. Ennek is köszönhető, hogy az első osztrák tiszteletbeli konzulátus hazánkban Pécsett létesül. Osztrák részről Max Wratschgo, az Európai Föderációs Mozgalom elnöke állt azonnal a Baranya-Steiermark baráti társaság mellé, és sokat köszönhetünk annak is, hogy Nyugaton a civil szerveződéseknek, kluboknak megszakítatlan hagyományuk van. Ezért Ausztriában is tudják azt, miben és hogyan kell segíteni. Ha kell, pénzzel is. Itthon a megyei önkormányzat teszi meg a tőle telhetőt. Rendszeressé váltak a kölcsönös bemutatkozások - Steier Hét itt, Baranya Hét ott, fellépett a legendás Pécsi Balett a legendás bécsi Schlossberg szabadtéri színpadán, osztrákoknak tapsolhatunk Pécsett - hogy egymás történelmét, zenéjét, kortárs kultúráját mélyebben megismerjük. A testvérvárosi és partnerközségi kapcsolatokban is kifejeződő barátság Bicsérdtől Pécsváradig kezdi behálózni a megyét is. Pedagógusok látogatják egymás iskoláit, képzik magukat tovább kedvező feltételekkel. Baranyai családok gyerekei nyaralhatnak kedvez- ményezesen Neumarkt kastélyában. Hosszan sorolhatnánk e barátság építőköveit - a legrövidebb utat Steiermarkig. A grazi Landhausban baranyai képzőművészek állították ki munkáikat. A jubileumot Valtraud Klasnik, a tartomány főnökasszonya is köszöntötte. Október 26-án lesz az osztrákok nemzeti ünnepe - a tartomány küldöttei pedig október 28-án már nálunk ünnepelnek. Történészszimpóziumra, tárlatra várjuk barátainkat, a Dómban pedig osztrák művészek adnak majd koncertet. B. R. Frankfurti Könyvvásár ’99: beérik az eddigi munka A pécsi Jelenkor Kiadó hosszú évek óta mindig jelen van az európai könyvesvilág legnagyobb seregszemléjén, a Frankfurti Könyvvásáron. Idén, amikor Magyarország (s így a magyar irodalom) a díszvendég, már az eddigi munka eredményét arathatják le. Csordás Gábor, a tíz éve működő kiadó vezetője egyáltalán nem a rácsodálkozás örömével készül Frankfurtba, inkább a nagyon is komoly munka napjait látja maga előtt.-Fél órákra előre be van osztva már most az időm. Tárgyalások, felolvasások a vásáron belül és a város különböző irodalmi helyszínein. Fontos év az idei, de voltaképp annak eredményét fogjuk learatni, amit eddig végeztünk. 1998 volt az igazán húzós év, akkor adtuk el sok szerzőnk kiadási jogát különböző külföldi kiadóknak. És hát persze, foglalkozni kell a jövő terveivel is, hiszen ez a könyvvásár sem csak 1999- ről szól.-Néhány éve, amióta tudjuk, hogy idén mi leszünk a főszereplők, elkezdődhetett a munka. Hogy sikerült a készülődés?- Az ideális az lett volna, ha legkésőbb idén márciusban már minden program készen állt mindenki tudta volna, hogy a vásár tíz napjában mi vár rá. Ehhez képest fix menetrend még most sincs, ezért mi külön nem is készültünk semmivel, mert a központi rendezvények még mindig ide-oda tolódnak. Ez persze, ha úgy vesszük, nagy veszteség, mert a kiadóknak többnyire majd a helyszínen kell improvizálniuk. Ami a fő, eddig ismert programokat illeti, olyanok, amilyet várni lehetett, ha minden igényt ki akarnak elégíteni: vannak köztük fontosak és borzasz- tóak is, vegyesen.- A Jelenkor Kiadó sok magyar szerzőt „bevitt” a német piacra. Folytatódik ez a folyamat?- Valóban mi segítettük hozzá a német megjelenéshez Márton Lászlót, Darvasi Lászlót, Garaczi Lászlót, Ku- korelly Endrét, Bállá Zsófiát, sőt még Petri Györgyöt is ideveszem. És hát a legnagyobb siker Nádas Péter.-A könyvvásár ideje alatt szokták bejelenteni, hogy ki nyerte el az irodalmi Nobel- díjat. Nádas is a jelöltek között van.-Fantasztikus siker lenne, ha Nádas épp most kapná meg a díjat, ami egyébként - főképp amerikai, svédországi sikerei azaz - évek óta a levegőben van. A portugáloknak szerencséjük volt két éve, akkor ők a voltak a vásár vendégei, és Jósé Saramago akkor lett a díj kitüntetettje - de ez az „összecsengés” korántsem törvényszerű. Sajnos, az utóbbi években elég sok európai író kapott Nobel-díjat, s mint tudjuk, az odaítélésben sokféle, nem csupán esztétikai szempont érvényesül.- Valaki azt mondta egyszer, magyar írónak az a csúcs a pályáján, ha „német író” lesz belőle. Tényleg így van?- Ebben nem vagyok eny- nyire biztos. Az viszont tény, hogy nemigazán jó írók is hírnévre tehetnek szert itthon, ha tévé-sorozatokban lépnek fel vagy bukfencet hánynak a színpadon. Átlépve egy másik kultúrában jnindez azonban nem számít, csak az, amit írtak. Ilyen értelemben valóban nagy szó megjelenni olyan kiváló német kiadóknál, mint Rowohlt vagy a Suhrkamp. Arról nem is beszélve, ha valaki sikeres külföldön is, akkor yalóban meg tud élni íróként.- Vajon ki tudjuk-e használni a Frankfurt '99-et?- Bízom benne, hogy igen, például úgy, mint néhány éve a hollandok is, hiszen egy- csapásra egy sereg holland író lett ismert Éurópában. Nálunk is megvannak a fontos és már ismert szerzők - Nádas, Kertész Imre, Konrád György -, akik húzzák maguk után a többieket is. Annak idején így volt a latin-amerikai irodalommal is: először Borghes, majd García Marques futott be, és utánuk már írók tucatjai előtt nyílt meg a pálya. Ilyen szempontból ez a könyvvásár nagyon jókor van. Méhes K. Futnak a képek Pillantás a hegyre E hét kiemelkedő filmművészeti eseménye Eric Rohmer Az ősz meséje című művének bemutatása a pécsi Apolló-te- remben, amely záródarabja az idős mester évszak-ciklusának. Ez is laza szövésűnek tűnő film, spontán jövés-menéssel, oldott csevegésekkel, mint a mozgóképfüzér többi darabja, s mint Rohmer valamennyi munkája, de mégis, akárcsak azokat, valami titokzatos belső fegyelem és kikezdhetetlen rend' jellemzi. Olyan, mint egy jól tervezett épület, amely szerényen elrejti a kíváncsi tekintetek elől a tartóelemeket és a statikát, s letisztult, hívogatóan barátságos homlokzattal fogadja az érkező vendégeket. A történet Dél-Franciaor- szágban játszódik, Avignon közelében, a Rhone vidékén. Opálos fények öntik el a tájat. A szőlőkben készülnek a szüretre. Néhány közelképen sötéten kéklő fürtöket látunk, s egy-egy futó felvételen az utak mellett rezeda, oroszlánszáj és kikerics villan fel. Halk őszi hangulat lengi be a látványt. Mint a vonósok csendes melódiája a szóló- hangszerek mögött. De néha váratlanul kinyílik a képmező. Egy elgondolkodtató totálképen erőmű füstje száll föl a távolban, míg másfelől egy megtorpanó-mélázó felvételen a Mont Ventoux bércei emelkednek a láthatáron. Az előbbi kép éles, disszonáns elem a vizuális zenekarban, az egyik szereplő bosszankodva meg is jegyzi, hogy kivágták a sövényt, amely eltakarta a szemek elől az erőművet. A másik kép viszont azt a tradíciót és értékrendet jelzi, amelyhez a film kötődik. A rendező feltételezi, hogy tudjuk, miszerint a Mont Ventoux arról nevezetes, hogy 1336. április 25-én (akkor éppen tavasz volt) az arra utazó Petrarca megmászta a felhők fölé emelkedő ormokat, s aztán fönn a csúcson megindultan olvasta Szent Ágoston Vallomása-it. Rohmer filmje valójában e jelkép kibontása egy mai történet keretei között. Ily módon egyszerre szakrális és profán. Pillantás a hegyre, ám a tekintet NAGY IMRE FILMJEGYZETE befelé irányul. A szereplők elindulnak, eljutnak egymáshoz, de mikor megérintik egymást, nem a célnál vannak, hanem az út kezdetén. Mert a lélek elrejtőzik, s arra vár, hogy felfedezzék, mint egy ember nem járta hegycsúcsot. A film fiatal szereplői, azt hiszem, nem tudják ezt. Talán mert nem pillantanak a Mont Ventoux-ra, mint a főszereplők, két középkorú asz- szony, Isabelle és Magali, akik az említett jelenetben ezt megteszik. Egyébként ők már munkájukkal is a tradícióhoz kötődnek: az egyik könyvekkel foglalkozik, a másik pedig a szőlejét műveli. Isabelle, akit a Zöld sugár hősnője, Marie Riviere alakít, elhatározza, hogy „férjhez adja” magányos barátnőjét, Magalit, ám előbb (némi ka- cérsággal kevert kíváncsiságból?) maga is szeretné megismerni az apróhirdetésre jelentkező férfit, tudni akarná, rábízhatja-e barátnőjét. A próba egy kis szerepjátékkal és félreértéssel jár. S mindezt az arcok és a gesztusok mesélik el, mert Ro- hmernél ez a lélek nyelve. Rohmer ezt beszéli a mai filmvilág Bábelében. Rohmer témája: az arc és a lélek Gárdonyi Tamás