Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-27 / 234. szám

1999. augusztus 27., péntek Háttér - Riport Egy egyetemváros mozi-agóniája Nem volna nagy dicsőség, de fel kell készülni rá, hogy megér­jük, Pécsett nem lesz egyetlen olyan mozi sem, ahol nem csu­pán az amerikai kommersz filmeket lehet majd látni. Pécs a gonddal nincs egyedül az egyetemvárosok között. Utóbbi tény - túl a sovány vigaszon - az egyetlen, ma még távolinak tűnő megoldást is jelentheti. Pár éve még több olyan hely is akadt a városban, ahol nem csupán az aktuális amerikai si­kerfilmeket vetítették. A Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) saját fenntartású Huszá- rik Mozijában az oktatási idő­szak alatt hetente háromszor volt vetítés. A korábban Ság­vári Endre névre hallgató mű­velődési házban a pécsi Mű­vész Örökmozgó működött, a városi mozik közül pedig nem csupán az Apolló klubtermé­ben, de gyakran a Parkban vagy az Urániában is vetítettek igé­nyesebb filmeket. A fenti sor­hoz kapcsolódott az Ifjúsági Ház Cappuccino mozija is, akadt tehát hely bőséggel. A mostani agónia első jele a Huszárik ellehetetlenülése volt. Az egyetem Ifjúság úti épületé­ben működő, gyakran heti 7- 800 nézővel is büszkélkedő „fapados” mozit 1995-ben el­érte a JPTE rekonstrukciója. Az eredeti tervek között ugyan - szóbeli ígéretként - még az sze­repelt, hogy az épület felújítása után a mozi visszakerül ide, a kivitelezés során azonban ebből semmi sem lett. Az egyetem - még ’95-ben - egy huszárvá­gással megoldotta a problémát, egy átfogó szerződés keretében megállapodás köttetett a Har­madik Színházzal, hogy a Hu­szárik nevet a Hajnóczy utcai épületre lehet kifesteni. Az el­képzelés az volt, hogy a mozi az Örökmozgóval együtt egé­szen addig működhet ott, amíg a rekonstrukció be nem fejező­dik. Igen ám, de a kontraktus mindössze fél évre szólt, és mi­vel az egyetemen a „költözés­sel” együtt megszűnt a mozit működtető szervezeti egység, a fél év lejárta után a Huszárik gyakorlatilag „illegálisan” ma­radt a Harmadik Színházban - és ekként működik ma is. A problémát súlyosbította, hogy a Huszárik vezetője nem sokkal az áthelyezés előtt autóbaleset­ben meghalt, a Harmadik Szín­ház mozisa pedig egy év eltel­tével átigazolt az Intercomhoz. Hiába működött tehát kezdet­ben jól a társbérlet, az ügynek gyakorlatilag nem maradt gaz­dája. Az Örökmozgó ma vege­tál, és kérdéses, hogy szeptem­bertől vetítenek-e itt még egyál­talán filmeket. Az a Huszárik pedig - amely a JPTE egyik legnagyobb kulturális értéke volt - csak legendaként élhet tovább. Arról, hogy kell-e egy ek­kora egyetemnek saját (inkább veszteséges, mint nullszaldós) mozi, lehet vitatkozni, arról azonban, hogy Pécsnek kell-e olyan filmszínház, ahol nem csak amerikai kommerszeket vetítenek, aligha. Az állami moziüzemi válla­lat megszűnése után a város há­rom nagy moziját az egyik leg­nagyobb filmforgalmazó multi, az Intercom vette át. Az idén év végén lejáró kontraktusban a város előírta a cégnek, hogy az Apolló Klubban mindenképpen művészfilmeket kell vetíteni. Ennek az Intercom maradékta­lanul eleget is tett, mi több, „sa­ját szakállára” néha a többi mo­ziban is vetített értékesebb, ugyanakkor gyaníthatóan azért jövedelmező filmeket. A mozik állapota siralmas. Mivel valamennyi épület a vá­ros tulajdona, az Intercom - érthető okokból - alig-alig köl­tött a felújításukra, s ha hozzá is nyúlt valamelyikhez, az legfel­jebb a komfortszint javítására szolgált. A legújabban épült Park kertrésze évek óta nem működik, az ingatlanból pedig - az elfogadott koncepció ér­telmében - előbb-utóbb hang­versenytermet kell varázsolni. Az Apolló felújítására tízmil­liókat kellene költeni, esetleges értékesítése azonban ettől füg­getlenül is meglehetősen ne­hézkes lehet, hiszen az épületet szinte csak gyalog lehet meg­közelíteni, így pedig igen beha­tárolt, hogy milyen funkciót tölthet be a hely. Úgy tűnik, egyedül az Uránia az, amelyben lehetőség van: egy modem, há­romtermes mozivá történő át­alakítása a jelenlegi becslések szerint megúszható 60-80 mil­lió forintból. Merthogy támad a multiplex. A korszerű, valóban minden igényt kielégítő, többtermes, kiváló hanghatással bíró mozi. Az első már szeptember végén megnyílik a Plazaban, egy erre szakosodott izraeli cég üzemelteti majd. Ma még kétséges ugyan, hogy követni fogja- e több ha­sonló vállal­kozás is, az eredeti elképzelések szerint az Ipari Parkban megnyíló Pólus­ban, sőt a Tüzér utcában épülő komplexumban is lenne multip­lex mozi, valószínűtlen azon­ban, hogy ennyit elbír a piac. Ezek a mozik kizárólag az aktuális sikerfilmeket vetítik, azokat, amelyek a technikai fel­tételek mellett érvényesülni tudnak. Még a magyar „közön­ségfilmeket” is nehezen enge­dik be, csak a biztosra mennek. A fővárosban hat ilyen gigant- mozi működik, 30-40 százalé­kos kihasználtsággal. A fővá­rosi önkormányzat cége, a Bu­dapest Film kemény csatát vív velük: a városi mozik jó részét megszüntette, néhányat azon­ban olyan, több kisebb terem­mel bíró művészmozivá alakí­tott át, ahol helyet kapott étte­rem vagy kávézó is. Az adatok lenyűgözőek, több mozinak is jobb a kihasználtsága, mint a multiplexeknek (lásd az info- grafikát). Igen ám, de jelenleg egyetlen vidéki városban sem működik még hasonló vállalkozás, és egyelőre nem lehet tudni, ki in­dítaná be. Pécs sajátos hely­zetű, hiszen az Intercom egye­dül itt van jelen, másutt a mozi­üzemi vállalatok utódjai a mű­ködtetők. Mivel az Intercom- nak sehol sincs művészmozija, finoman fogalmazva is kétsé­ges, hogy felvállalná az Uránia mozi átalakítását és üzemelte­tését. A cég pécsi kirendeltsé­gének vezetője, Fiiak Lajos (képünkön) ugyanakkor az ügy élharcosa. Szerinte ez az egye­düli járható út, és bízik abban, hogy az Intercom és a város szeptemberi tárgyalásán olyan megoldást lehet találni, amivel megmenthető a helyzet. Hogy mi lehet ez, csak talál­gatni lehet, az azonban biztos, hogy a városnak nincs pénze a beruházásra, tőkeerős befektető pedig még nem kopogtatott az önkormányzat ajtaján, annál is kevésbé, mert a beruházás meg­térülése igen lassú. A multiplex mellett a mostani állapot nem csak azért életképtelen, mert a nézők nyilván a korszerűbb, jobb mozikat választják, de azért sem, mert a forgalmazói gyakorlat szerint valószínűtlen, hogy ugyanabból a filmből egy városban egynél több kópia is legyen. Az ősz slágerének ígér­kező Csillagok háborúja meg­mutathatja, milyen is a verseny: a filmet az Intercom két hétig még konkurencia nélkül vetít­heti, azután azonban alighanem kénytelen lesz behódolni a mul­tiplex előtt. Dr. Toller László polgármes­ter lapunknak határozottan kije­lentette, az Urániát mindenkép­pen művészmoziként kívánják működtetni. Hogy ki, miből és hogyan, arról - mivel még él az Intercommal kötött szerződés - a polgármester nem kívánt ta­lálgatásokba bocsátkozni. A lehetséges verziók közül jelenleg az tűnik a legvalószí­nűbbnek, hogy ha bérbe is veszi valaki az épületet, átalakítani, tőke hiányában nem tudja majd. Mivel a terem kihasználtsága egyszerre aligha lesz óriási, a mozi csak veszteséget tud pro­dukálni. A megnyugtató meg­oldást az jelenthetné, ha a ha­sonló helyzetben lévő vidéki mozik összefognának és - akár állami forrásból nyert támoga­tással és tőkekoncentrációval - létrehoznák a vidéki art-hálóza- tot. A központi forrás megcél- zása nem reménytelen vállal­kozás, azt ugyanis a kormány­zat sem nézné valószínűleg szí­vesen, ha vidéken egyszerűen megszűnne a magyar filmek ve­títésének lehetősége. Mivel filmtörvény még nincs - ebben is csak reménykedni lehet. A koncepcióról ugyan már van­nak puhatolózó tárgyalások, de eredmény rövid időn belül aligha várható. Kizárni azt sem lehet teljesen, hogy a főváros „költözik le” vidékre, kérdéses ugyanakkor, hogy a pesti ön- kormányzat vállalkozna-e egy ilyen kalandra. A valaha filmszemléket ren­dező városnak csak három hó­napja maradt arra, hogy megol­dást találjon. Lendvai Dávid Jegyzet wmmmmmmmmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmá Törökfogás Visszahívták Törökor­szágba a földrengés esetleges túlélői után kutató miskolci speciá­lisan képzett mentőket. Joggal lehetünk rájuk büszkék. Első küldeté­sük napjai alatt életeket men­tettek, s folytatták is volna missziójukat, ha a török ható­ságok nem küldik őket haza. Nem csak a magyarokat, más nemzet segítőkész, bátor és sikeres csapatait is. Büszkék lehetünk azért is, mert a mis­kolci team vezetője bátor volt megmondani: érthetetlen, hogy a török hatóságok eny- nyire könnyen feladják a re­ményt. Más szóval lemonda­nak emberekről. A hét közepén a földrengés helyszínére visszautazott ma­gyar csapatnak csak a repülő­jegyét fizetik a törökök. Egyéb költségeket nem fe­deznek. Se például az elhasz­nálódó felszerelés pótlását, vagy Viking és Mancs - a két remek kutya - ellátását. A Lehóczky László vezette miskolciak mégis vállalták a feladatot, elmentek oda, ahol egyszer már feleslegesnek minősítették a munká­jukat, s ahol - túl a ro­mok alá szorult, talán még élő emberekkel szembeni hatósági nemtörődömségen lényegében velük szemben is közömbösek a se­gítségüket kérők: dolgozza- pak, ahogy tudnak. Remélni persze lehet, hogy a törökök előbb-utóbb ismét kapcsolnak, s bizonyos hátte­ret azért biztosítanak a men­tőcsapatoknak. Miután azon­ban van egyéb gondjuk is bő­ven - több mint 12 ezer ha­lott, 27 ezer sebesült, közel 60 ezer ház rongálódott meg -, változásra nehéz számítani. Mi azonban óhatatlanul erre a kis miskolci csapatra figye­lünk. Akik helyettünk, hírün­ket javítva, Magyarországot képviselve küzdenek török életekért. Talán valakinek itthon eszébe jut, hogy ezek az em­berek nem csak a maguk ne­vében tették le a névjegyüket. S a hiányzó török líra helyett magyar forinttal áll mögéjük, hogy az életmentésre ne ők fizessenek rá. Mészáros A. Szezonvég Azt, hogy a nyár a vége felé közeledik, a mindennél ékesebben beszélő naptári dátu­mon túl onnan lehet megtudni, hogy a pos­taládában megszapo­rodtak az iskolaszereket ak­ciós áron kínáló hirdetmé­nyek. De persze a dinnye ára is a pincében van már az egy hónappal ezelőttihez képest. Sőt bizonyára napokon belül tájékoztatót tartanak az ügy­ben, hogy a város minden eddiginél alaposabban felké­szült a télre, új sószóró is ke­rült (ugyan mindez novem­ber ikszedikéig érvényes csak, mikor leesik az első há­rom centis hó, és megáll majd az élet). Bizonyos értelemben könnyebbek is lesznek a mindennapok. Lehet ügyeket intézni, mert ha valamely nagy becsű hivatalban érdek­lődünk, nem mondják majd azt, hogy jaj, az osztályve­zető úr szabadságon van, a helyettese is. Egyszóval mindenki szabadságon van - illetve most már csak volt. A legnagyobb fejtörésre ilyenkor az szokott okot adni, hogy lesz-e forró őszünk, vagy sem. Nem, nem a vén­asszonyok nyaráról van szó, hanem politi­kailag értendő. A forró őszt a mindenkori ellenzék szereti beígérni, elvégre forró nyarat prognosztizálni nem nagy kunszt. Meglátjuk, hiszen egészségügyi dolgo­zóink és a vasutasok talán befűthetnek, megint készül­nek majd rá rendesen, persze kérdés, kinek lesz majd iga­zán melege? Többekkel úgyis azon morfondíroztunk, hogy a tu­dósaink egy dolgot még nem oldottak meg: miképp lehet a nyári hőségből egy kicsit el­tenni télre, mint a befőttet. Hát nem lenne szép valami tartályokból kiengedni a 30 Celsiust decemberben? Vagy lehet, hogy akkor nem is jönne többé hozzánk a Mikulás és az angyal? Vagy hirtelen mi lennénk Ausztrá­lia? Súlyos kérdések így a sze­zon végén. Méhes Károly ^hetedik oldal mm holnap Rendszerváltás 1088-00 Sorozatunk következő, 26. ré­szében az SZDSZ két bibliájáról lesz szó, valamint azokról az ak­ciókról, amelyeket ezek alapján szerveztek Pécsett és Baranyá­ban. Közben meghatározták azt is, milyen elvek tartják össze a pártot, illetve különböztetik meg más szervezetektől. Portré Berke Gyula, a JPTE jogi kará­nak adjunktusa volt már egyete­mi főütkár, szenátusi tag, dé­kánhelyettes. Most arra a kér­désre is válaszol, elvállalná-e a rektorságot. Portré A Alom az orgonagyárról Angster József magas, szikár alakja sokszor feltűnik Pécs ut­cáin. Ha a sors, a történelem nem szól közbe, ma is a világhírű orgonagyárba ballagna naponta. De minden másképp történt. Maradt a levéltár, a múlt - és az emlékezés. Angster József ma 82 éves. Nem tud kibújni a bőréből, és miért is tenné! Beszélgetésünk­kor néhány mondat után biztos, hogy az 1948-ban államosított, valaha a Mária és József utcá­ban volt Angster Orgonagyár­ról kezd mesélni. Mint mondja, számára a múlt már olyan, mint egy zsebkendő: ha kihúzza a zsebéből, jön vele együtt min­den egyéb.- Mikor mondott le arról végleg, hogy az Angster-cég újra működhet?-Még 1990 előtt, sajnos. Egy ilyen gyárban 10-15-féle mesterség van jelen magas fo­kon, hiszen a matériának és a fülhallásnak kell egymáshoz viszonyulnia sose tanulták meg teljesen a szakmát. Igazság szerint egye­dül maradtam. De még mindig rengeteg - meg nem valósít­ható - tervem van az orgonákat illetően, fűtenek a gondolatok.- Az orgonagyártás volt az élete születésétől. Aztán szünet - és most megint? ideálisan. De ezt csak munka köz­ben, egymás­nak átadva lehet megta­nulni. A va­lahai meste­rek rég meghaltak. Akik a gyár bezárásakor még fiatalok vol­tak, és még élnek, voltaképp Angster József 1917-ben született Pécsett. A Ciszterci Gimnázium után a Műegyetemen végzett, majd a családi orgonagyárban dolgozott 1948-ig. Az államosítás után a téglaiparban tudott elhelyezkedni. Feleségével, aki hegedűművész, négy gyermeket neveltek fel.- Orgonahangok, épülő hangszerek között nőttem fel. Eleinte gyerekes kérdéseimre csak vicces válaszokat kaptam, de aztán - elsősorban apám - egyre komolyabban kezdtek velem foglalkozni. A fülemben és a kezemben volt a szakma. Az államosítás után azonban annak is örülnöm kellett, hogy el tudtam helyezkedni a tégla­iparban. Egyszer elhívtak szakérteni a sze­gedi Fogadalmi Templom orgo­nájához, de utóbb a fejemre olvasták, hogy az elszámolá­somban 5,60 Ft- tal megkárosítot­tam a népgazdaságot!- Könyvet írt a cég, vagyis a család történetéről.- Idővel Judit lányom révén, aki orgonaakusztikus, visszata­láltam a szakmához, de külö­nös élmény volt az a levéltári kutatómunka, amit Szita László tett lehetővé a szá­momra. így született az Angs- ter-monográfia. Az évtizedek távlatából minden adattá válik. Ezek legalább most már össze vannak gyűjtve! Méhes K. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom