Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-25 / 232. szám

6 Dunántúli Napló Kert - Szőlő - Balkon 1999. augusztus 25., szerda Az olvasó kérdez - válaszol a szakember Kell-e metszeni a fügét? Pécsett elég sok fügefa díszük. Elszomorító azonban, hogy az egyik tavasszal bokában vágják le, máskor pedig mint az őszi­barackot, metszik. A fa meg nem terem. Melyik az igazi mód­szer? - kérdezi dr. Szikszay Pál pécsi olvasónk. Rovatunk fő­kertésze válaszol. Szerzőnk jó másfél évtizede adja tanácsait hasábjainkon, ez a 300. szakcikke. Gratulálunk! (A szerk.) Oldalszerkesztő: Gazdahírek Szőlészeti bemutató. A pécsi Szőlészeti és Borá­szati Kutatóintézetben szep­tember 1-jén 9,30-kor áru­termelő szőlész-borászok­nak, 2-án 13,30-kor pedig kistermelő gazdáknak mu­tatják be az új szőlőfajtákat, ismertetik az éves tapaszta­latokat. (k) Vessünk sóskát. Az au­gusztusban, szeptember ele­jén vetett sóskát a követ­kező év tavaszán már szed­hetjük. A táp- és vitaminér­téke miatt kedvelt konyhai növény magja trágyázott földben 2-3 cm mélyről csí­rázik optimálisan. Az aján­lott sortávolság 30-35 cm, csapadék hiányában csírá­zásig öntözzünk. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király u. 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Orchideák a lakásban. A Magyar Orchidea Társaság támogatásával jelent meg Yerecyan Ara nonprofit szakkönyve a lakásban tart­ható orchideákról. A szerző maga is lelkes gyűjtő, így a kötet fotó-, illetve rajzanya­gát maga készítette. (k) MOTORFŰRÉSZEK ŐSZI ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁRA Pécsett, a Rácvárosi út 15-ben! R-AGRIKOL KFT. Tel.: 72/252-545,252-602 Részletvásárlási lehetőség helyszíni ügyintézéssel, kedvező teltételekkel! A füge egyik legősibb kultúr­növényünk, időszámításunk kezdete előtt 2900 évvel Uru- kagina sumér király már említi, gyógyító hatását ismerik ekkor még elsősorban. Később - Kr. születése előtt 2000 évvel - a babiloniak már mint gyümöl­csöt termesztik, de megemléke­zik róla a Szentírás is, mint az ígéret földjének kiváló növé­nyéről, egy sorban említve a szőlővel, a gabonával, az olaj­bogyóval. Magas szintű ter­mesztése folyt az ókori Egyip­tomban, Európa számára a gö­rögök tették ismertté (Athén városának címerébe is bekerül), a rómaiak is becsülték, Plinius idején huszonkilenc fajtáját is­merik. Hazánkban feltehetően a XIX. század elejétől terjed el, Itt is az a szabály, hogy a ri­biszke egyetlen fás hajtása sem lehet több háromévesnél. A termésberakódás ugyanis akkor a legkedvezőbb, ha a bokrokon nem több, mint öt-nyolc termő vesszőt hagyunk. A letermett málnavesszőket ugyancsak vágjuk vissza tövig, amint a földből friss hajtások törnek elő. A málna fiatal hajtá­sai nem mindig télállóak, ezért októberben földhalommal ta­kargassuk. Kitavaszodáskor az új hajtások erőteljes fejlődés­nek indulnak, ezek csak a má­sodik évben fordulnak termőre. elsősorban a Gellért-hegyre ül­tetik, a Balaton északi oldalán, Pécsett, Budafokon, Érden és környékén lesz ültetése divat, inkább díszfának, különleges­ségnek, érdekességnek szánják, gazdasági jelentősége alig van. Annak hogy a török időkben terjedt volna el Magyarorszá­gon, nincs tudományos meg­alapozottsága, bár népi legen­dák keringenek róla. Biztos, hogy több olvasónk számára újdonságot jelent, ha megemlítem, hogy a füge - mi­vel az eperfafélék családjába tartozik - a hazánkban ál­talánosan is­mert eperfá­nak nem is távoli, inkább közeli ro­kona. A nálunk termesztett füge a közön­séges vagy adriai fügék csoportjába tartozik. A hazánkban termő típusok csak csővirágot fejlesztenek, amelyek - az úgy­nevezett serlegvirágok - bepor­zás nélkül hozzák meg gyü­mölcsüket, a mi klímánk alatt néha két termést is beérlelnek, ugyanezek a fajták Olaszor­A szeder hajtásait szin­tén kíméletle­nül vissza kell vágni. A met­szésnél ügyel­jünk arra, hogy a termő hajtásokról csak azokat a mellékhajtásokat távolítsuk el, amelyeket kevésbé ér a nap. Ha ugyanis nem vágjuk vissza a szedret, a nemes, tövismentes fajtáknál is sok apró bogyó te­rem majd. Sokkal jobban já­runk, ha kevesebb, de nagyobb szágban há­romszor is te­remnek. A füge hosszú életű növény, jól tűri a száraz­ságot, megél a kopár, me­szes területe­ken is. Hálás mint városszépítő díszfa, de a fagyot nem köny- nyen vészeli át, ezért is takarják télire. Az idősebb példányok a téli -10, -12 fokos hideget elvi­selik, az ennél hidegebb teleken gyakran tövig visszafagynak. Olvasónk is feltehetően egy visszafagyott példány felújító metszését észlelhette, mert egyébként olyan termőmet­szést, mint a termesztett gyü­mölcsfáink (például az alma, az őszibarack) a füge nem igényel. Az említett visszafagyás eseté­ben viszont szükséges a drasz­tikusnak ható visszavágás, mert így új hajtásokat hoz nagy számban tőről, amikkel a bokor felújítható. Szokás - és szükséges is - még akkor metszeni a fügebok­rot, ha nem az egész bokor, ha­nem csak az egyéves vesszők fagytak el, ebben az esetben csak ezeket a visszafagyott vesszőket metsszük vissza az ép részig. Harmadik metszés­ként említhető meg az az eset, amikor a füge „kinövi” a he­lyét, túl magasra is megnő, ilyenkor kényszerűségből visz- sza kell csonkítani, ez azonban egy ifjító metszésként fogható fel, annak szabályai szerint is kell eljárni. Buzássy Lajos bogyókat szüretelünk le. Súlyra a terméshozam szinte egyforma lesz, viszont a szép, fekete, hü­velykujjnyi, lédús szederért többet fizetnek a felvásárlók. A szeder vesszejének (oldal­hajtásainak) metszését augusz­tusban kell elvégezni. A tüskét- len szeder alatt a talajt ne kapál­juk, mert megsérülhetnek a gyökerek. Ez elkerülhetetlenül a tövises gyökérsarjak felbur­jánzásához vezet, amit már nem lehet megállítani. A málna és a szeder szokat­lan, de egyre gyakrabban elő­forduló, érdekes hibridje a sze­dermálna. Nálunk ez a keresz­tezett növény nehézségek nél­kül termeszthető, télálló. Ter­mésének íze jobban hasonlít a málnáéra, mint a szederére, bár a bogyók jóval sötétebbek és nagyobbak. Király L. Óriási bokrokká fejlődött a füge a pécsi MTA- székház déli fekvésű kertjében Vágjuk vissza a letermett gyümölcsvesszőket A már letermett köszméte vesszőit minél előbb vágjuk le tövig, és lehetőleg égessük el. Ugyanis a letermett fás vesszőkön könnyen megtelepszenek a rovarkártevők és a kórokozók. A ribiszkevessző ne legyen háromévesnél idősebb. Mind a piros, mind pedig a feketeribiszkét energikusan kell gyéríteni, met­szeni, különben csökken a termés. Ismét számolni kell a szőlő fakórothadással A szőlő növényvédelmének biztonságát a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürke­rothadás elleni védelem biz­tosítja. A három kiemelt be­tegség adja a szőlővédelem gerincét. Termőhelytől, faj­tától, időjárási viszonyoktól függően ez a védelem hét-tíz permetezést igényel. A há­rom kiemelt gombás ere­detű megbetegedés mellett az utóbbi években a rendkí­vül csapadékos, párás, jég- veréses időjárási körülmé­nyek és a rovarkártétel mi­att megjelent újra az elfelej­tettnek hitt fakórothadás. A betegség kórokozója a Co- niothyrium diplodiella nevű gomba, amely - ha az említett hajlamosító tényezők egybe­esnek - szőlőültetvényeink­ben a zsendülési időszaktól nagymértékű károsodást okozhat. Megjelenik a levé­len, a hajtáson, a vesszőn, de legszembetűnőbb a fürtökön. A bogyók fejlődésének előre­haladottabb stádiumában - a zsendülés időszakában - a fürtkocsányok, a bogyóko- csányok száradnak, bámul­nák. A gomba a kocsányon ke­resztül a bogyókba is behatol, amelyeken - elsősorban a fe­hér fajtáknál - különböző színű (szivárványos) gyűrűk jelzik a gomba jelenlétét. Ezt követően az egész bogyó sár­gásbarna lesz. A sötét bo- gyójú fajtákon vörösesbarna elszíneződés mutatkozik. Ez­után mindkét fajta szőlőbo­gyóinak felületén apró, por­szerű bibircsek képződnek - ezek a kórokozó piknídiumai. A hajtáson a fürtkocsány ízesülésétől, a nódusztól kiin­duló, ovális alakú lilásbama foltok láthatók, hosszuk 4-5 cm, szélességük 2-2,5 cm. A folt közepe kiszürkül és a kö­zepén bamásfekete, pontszerű piknídiumok tömege fejlődik ki. A bogyók lilás vagy fakó­barna elszí- neződéssel összetöp- pednek, ösz- szeránco- sodnak és el­száradnak. Száraz idő­ben a kocsá­nyon ma­radva múmiává zsugorodnak, nedves időben rothadnak, a bogyók érintésre leperegnek. A külső vizuális tünetek alap­ján nem tévesztendő össze a fürtperonoszpóra tünetével! A fertőzési forrás a beteg növényi rész és az elszáradt fürt. Ezekben a gomba pikní­diumai telelnek. Ezek rendkí­vül ellenállóak, akár több éven át is életképesek marad­nak. Sebeken át fertőznek, terjesztésükben a szélnek és az esőnek nagy szerepe van. Július elejétől a szüretig a legnagyobb a fertőzés való­színűsége. Általában jégeső vagy súlyos rovarkártétel a betegség előzménye. A beteg­ség lappangási ideje a gomba optimális hőmérséklete, 25 C°-on 8 nap. A betegség gazdasági je­lentősége attól függ, hogy mi­lyenek voltak a külső fakto­rok. Jégverés után szinte tel­jes biztonsággal számítani le­het nagymérvű pusztításra. A rovarkártevők elleni rendsze­res védekezés, különösen a szőlőmolyok 2. nemzedéke ellen prevenciót nyújt. Jégve­rés után azonnal permetezni kell kaptán, folpet és dikloflu- anid hatóanyagú készítmé­nyekkel, amelyek jó haté­konyságúnak bizonyultak, az élelmezés-egészségügyi és bortechnológiai előírások szi­gorú betartása mellett. Nagyon fontos ősszel a fer­tőzött bogyók eltávolítása, összegyűjtése, mert a kór­okozó azokban telel át, illetve indítja meg a következő évi fertőzést. Csörnyei Lászlóné Hagymatárolás, diófametszés Megkezdődött a hagymater­més betakarítása. A földből kiemelt fokhagymákat 2-3 napig ajánlatos szántani, ez­után meg kell tisztítani leve­leitől, majd füzérbe kötve, száraz, szellős helyen tárolni. A vöröshagymák közül azok alkalmasak hosszabb tá­rolásra, amelyek nyaka bezá­ródott és a gyökerei is köny- nyen eltávolíthatók. A meg­szikkasztott hagymát vékony rétegben kiterítve tároljuk. A diófákat most lehet megmetszeni. (Más időpont­ban a fa gyökémyomása olyan nagy, hogy a seben ke­resztül nagy mennyiségű sejt­nedv szivárog ki, és ez le­gyengíti a fát.) A fűrészelt se­beket feltétlenül kezelni kell: a seb felületét éles késsel si­mára faragni, majd sebvédő anyaggal (Cellcid, Fixpol, Fabalzsam) bekenni. A keze­lést kétszer-háromszor meg kell ismételni. Bálint Gy. Országos kertbarát-találkozót tartott az elmúlt hét végén a szentlőrinci Gazdanapokon a Kertészek és Kertbará­tok Baranya Megyei Szövetsége. Képünkön a baranyai kister­melők közös kiállításának egy részlete látható. Több rebarbarát - tőosztással Augusztus a legalkalma. . > arra, hogy a rebarbarát tő­osztással szaporítsuk. Ez a nagyméretű, zöld színről pi­rosra váltó levelekből álló növény egyre elterjedtebb nálunk is. Nagyszüleink idejében vaskos, lédús levélnyeléből zamatos, rendkívül kellemes ízű befőttet készítettek vagy lekvárt főz­tek. Ezeket a 30-40 centiméter hosszú, hüvelykujj vastagságú szárakat a nyáron gyakran le­hetett, és még ma is lehet látni a piacokon. A lila színű levélnyelek (az almáéhoz hasonló összetételű) nagy mennyiségű aminosavat és gyümölcscukrot tartalmaz­nak. A rebarbara kedveli a pá­rás, csapadékos időjárást, a hűvös, árnyas helyet. Fejlődé­séhez nincs szükség tűző napra, tehát a szőlőlugas alatt vagy a gyümölcsfák árnyéká­ban is jól fejlődik. Gyökérzetéhez viszonylag kevés érett szerves trágyát kell juttatni. Ültetés előtt 10 négy­zetméterre legfeljebb egy má­zsát, azután pedig minden harmadik évben, októberben 20-30 kilót. Magról is szapo­rítható, de leginkább tőosztás­sal szokásos, általában augusz­tusban. A levélnyeleket a le­véllel együtt tövig szokás le­vágni. Mielőtt piacra vinnénk, a levelet is eltávolítjuk. A házi­asszonyok odahaza a rebarba­ráról lefejtik a szálas külső burkot, és csak a lágy szárat vágják két-három centiméteres hengerecskékre. Minden bo­kor közepén egy-két rügyet kell meghagyni gyökerestől. Általában 4 felé osztható egy- egy rizóma. A leválasztott tö­veket árnyékos, száraz helyen tároljuk októberig vagy a kora tavaszi ültetésig. Amennyiben nagyobb mennyiségben kíván­juk termeszteni, a tő- és a sor­távolság 80-100 centiméter le­gyen. A gyökérképződményeket ne ültessük túl mélyre - legfel­jebb 15 centiméterre -, a fura­tot locsoljuk be, és borítsunk rá komposzttal kevert földet 2- 3 centiméter vastagon. A gyor­san bokrosodó rebarbara má­justól júliusig hajlamos virág­szárba szökni. A virágkezde­ményeket távolítsuk el, így több levelet hajt, erőteljeseb­ben fejlődik. Király László \ i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom