Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-25 / 232. szám

Háttér - Riport etedik oldal Maldoror gyógyító énekei A Leo Amici Alapítvány Drogrehabilitációs Intézete 1992 óta működik Komlón. Tevékenysége egyik jelentős, s az eredmé­nyességet tekintve igen sikeres eleme a színházterápia, amely a Nápoly melletti Leo Amid Szövetség, valamint a magyar származású francia terapeuta, George Baal segítségével vált a drogos fiatalok kezelésének rendkívül hatékony eszközévé. Jelenet a Maldoror énekei próbájáról 1999. augusztus 25., szerda- Van-e valakinek fizikai pana­sza? Nincs? Akkor feküdjetek le, s emelkedjetek lassan fel úgy, mintha a köldökötöknél fogva húzna lassan valamilyen erő! Vissza, lassan. Most a bal kezetek mutatóujjánál fogva emel benneteket egy daru. Las­san fel és vissza. Már az orro­tok hegyét húzza valami, de a vállatok odatapad a földhöz. Felállnak, a színházi próbát megelőző bemelegítés legke­vésbé népszerű feladatán a sor. A kisujjból elinduló görcsnek fokozatosan át kell húzódnia a test többi részébe, a karba, a vállakba, a nyakba, a hasba, a lábba, a résztvevők minden porcikája egy hatalmas görcs­ben feszül, amely aztán elcsitul.-Ha fáj, ordítsatok! - mondja Sándor, a segítők egyike, aki Csabához, a másik jelenlévő segítőhöz hasonlóan együtt végzi a gyakorlatokat a többiekkel. Becsukott szemmel járnak körbe, közben egymás­nak ütődnek, végigsimítják, megtapogatják azokat a tárgya­kat, amelyekbe véletlenszerűen belebotlanak. s ""A ./r ,-Hat és fél évet „anyagoz- tam” - mondja Niki később -, mákteát és heroint használtam. Tizennégy éves voltam, amikor a szüleim kirúgtak otthonról, itt-ott laktam, egyre jobban be­lekeveredtem az egészbe, lop­tam, csaltam, hazudtam, hogy pénzt szerezzek anyagra. Meg­próbáltam leállni, de jöttek az elvonási tünetek. Budapesten hallottam erről a helyről, most hat és fél hónapja vagyok itt. Azóta kezdenek helyreállni kapcsolataim.- Két és fél hónapja vagyok itt - kezdi a most 28 éves Tünde -, a barátaim révén is­merkedtem meg a szerrel. Ha­mar heroinfüggővé váltam. Amikor kipróbáltam, nem lát­tam a végét, s nem láttam ve­szélyesnek. Az elvonási tüne­tekről azt hittem megfázás. Sokszor gondoltam arra, hogy véget kell ennek vetni, de nem volt erőm. Aztán eljött egy pil­lanat, amikorra belefáradtam a hajszába, kórházba kerültem, majd ide. Eleinte hitetlenséggel fogadtam mindazt, amit itt ta­pasztaltam, de láttam, működik. Észrevettem, hogy süt a nap, esik az eső, hideg van vagy me­leg, az emberekben erőt érez­tem, olyat, amilyen belőlem hi­ányzott. Arra vágytam, hogy én is meg tudjam csinálni. Itt bi­zalmat kapok, amilyenben kint régóta nem volt részem. Mun­kába kezdtem, találtam ma­gamnak egy utat, amelyet gon­dozok, gyomlálgatok, s amelyet aztán rólam neveztek el a töb­biek. Ha rossz napom van, rá­nézek, s tudom, hogy érdemes volt. A történetek sokban hasonlí­tanak egymáshoz. Az éppen krisztusi korban lévő Tamás gyerekkorában kezdett el „anyagozni”, mert nem tetszett neki az a világ, amelyben él. Alomvilágra vágyott, azt hitte, így nem érintik meg a realitá­sok. De kiszakadnia nem sike­rült, inkább egyre jobban bele­ragadt, s amikor mindezzel szembesült, rádöbbent, hogy önmagát csapta be. Ő is min­denféle elvonókúrákkal próbál­kozott. Több, mint egy éve van Komlón, s már nem utasítja el a világot. Az ugyanilyen korú Sándor 15 esztendeje kábítószeres. Ő jómódú családba született bele, mindent a feneke alá tettek, et­től aztán sohasem nőtt fel iga­zán, s emellé jó adag gátlásos­ság is társult. Egy éve él az in­tézetben, s reméli, megromlott kapcsolata szüleivel és lányával rendbejöhet. Úgy látja, itt jó ér­telemben vett agymosás törté­nik, s azok maradnak meg, akik látják, saját maguk érdekében teszik amit tesznek. Tanulni kell, számítógép tanfolyamot végezni, jogosítványt szerezni, hogy majd kint képesek legye­nek önmagukkal kezdeni vala­mit. A huszonhat éves Zoltán ko­rán utcára került, s megélt a sa­ját lábán. Bűnözőkkel barátko­zott, s az alkohol után egyszer csak elfogadta a drogot is, amely eleinte felszabadulttá tette, könnyebben teremtett kapcsolatokat. Aztán szaporod­tak a rendőrségi ügyei, elvált, s amikor már azokkal szemben követett el bűnöket, akik szá­mára a legfontosabbak voltak, úgy gondolta, ezt nem lehet to­vább csinálnia. A Leo Amici- ban gyökeresen megváltozott, hiszen amíg kint senkit sem en­gedett magához közel, itt a közvetlen emberi kapcsolatok természetesekké váltak szá­mára, elfeledtették vele rossz stílusát, türelmet, alázatot ta­nult, s úgy érzi, szükség van rá. A kinti kapcsolataiban már nemcsak a pénzt és a szürkesé­get látja, kezd odafigyelni rájuk és megérteni őket. Az öt segítő közül kettő vesz részt a mostani próbán. Sándor a kezdetekkor elsősorban mint az alkohol rabja került ide terá­piára, végigcsinálta a progra­mot, s itt ragadt segítőként. Mert ez az a közösség, mondja, amelyet mindig keresett, ahol nem kell félni, ahol negatív kö­vetkezmények nélkül meg­mondhatja, mi nyomja a lelkét. Ezt megelőzően ez a világ volt az, ami hiányzott az életéből. Csaba az egyik megalakítója és segítője az intézetnek, s azon kevesek egyike, akik sohasem ittak vagy drogoztak. Az inté­zetnek nem az a célja, hogy a kábítószert bárkivel is abbaha­gyassa, hanem az, hogy olyan életmódváltást kínáljon fel, amelynek következtében a fia­talok nemet tudnak mondani arra, amire nemet, s igent, amire igent kell mondani. Azok az intézetek, amelyek csupán a drog azonnali elvonását valósít­ják meg anélkül, hogy a bete­gek elsajátítanának valamiféle szemléletváltást, nem működ­hetnek eredményesen, magya­rázza. Sokféle darabot előadtak már, de a mindig visszatérő, újabb és újabb társulattal bemu­tatott mű Lautréamont Maldo­ror énekei című írása, amelyet George Baal rendezett, s amely eddig több, mint 50 előadást élt meg. A korábbi életükben, sza­bályok nélkül tengődő fiatalok­nak a színház szigorú korláto­kat szab, a közös munka során igen sokféle érzelem kifejezé­sére, a gátlások leküzdésére, az alázat, a kommunikáció gya­korlására alkalmas, mondják, s megtanulják újra átélni mind­azokat az érzéseket, amelyek a kábítószer hatására már-már el­tűnni látszottak belőlük. A Maldoror énekeiből mindenki Leo Amici, Nápoly környé­kén végzett szociális terüle­teken munkát, a hatvanas években az utcagyerekek segítségére sietett. 1968-tól, miután a fiatalok nem ma­radtak meg a könnyű dro­goknál, s az úgynevezett he­roinrobbanás egyik köz­pontja Nápoly lett, Leo Amici segítségével Valle di Maddaloniban kétszáz férő- helyes intézetet hoztak létre heroinfüggöknek, s az ő módszereit alkalmazták. tetszés szerint választ szerepet, a szöveget meghúzhatja, saját személyiségének megfelelően alakíthatja, hogy jól érezze ma­gát benne. A próbák során min­denki kifejtheti a szerepről a véleményét, a darab végül is közös tevékenység révén for­málódik-, s válik ezáltal minden egyes előadás egyedivé, s ezekkel a különös hangulatú bemutatókkal találkozhatnak az ország különböző részeiben a középiskolások, s folytathatnak mindkét fél számára hasznos beszélgetéseket.- Új dolgokat fedez fel az ember önmagában, s egy idő után új értelmet nyer a szöveg is, amely ha már kiürülni lát­szik, akkor új részt választunk, változtatunk a koreográfián - mondja Sándor. Aki ide kíván jönni, ebbe az intézetbe, azzal szerződést köt­nek 18 hónapra, amely hosz- szabbítható, illetve rövidíthető. A színházterápia mellett rend­szeres munka is folyik, nyula- kat, malacokat, kecskét tarta­nak, gondozzák a gyönyörű fekvésű völgy parkját, házi munkát végeznek, betonoznak, festenek, karbantartanak, spor­tolnak. Az innen kikerülők 65- 70 százaléka nem esett vissza. Az elmentek pedig havonta egyszer visszajárnak, ők alkot­ják az egyre növekvő számú jó­zanságcsoportot. Időnként a szülők, hozzátartozók is össze­jönnek, hiszen a cél az, hogy ne csak az itt lakók, hanem ők is változzanak, hogy a megrom­lott kapcsolatok normális me­derbe terelődhessenek. „Ó, emberek, emberek! Mily nehéz a mindenség gyeplőjét kézben tartani!” - sóhajt a Maldoror énekei egyik szerep­lője, s arra gondolunk, hogy a mindenség apró részének, saját sorsunknak a kézben tartása is szörnyű nehéz, de ennek is megvannak a különös, semmi­vel sem összevethető szépségei. Cseri László H Fizikai tünetek Figyelmeztető jelek Következmények Szerves oldószerek Eufória, fejfájás, émelygés, ájulás öntudatlanság, gyors szívritmus Az anyag szaga, részegséghez hasonlító tünetek, aluszékonyság, rendezetlen mozgás Fizikai függőség. A tüdő, máj, vese és csontvelő károsodása, fuldoklás, fulladás agyvérzés, roham, hirtelen halál Heroin/ morfin/ codein / ópium Eufória, tompult fájdalomérzet, émelygés, hányás, viszketés, nyugalom, könnyezés, orrfolyás, libabőr Alufólia, apró tasakok, tűk, fecskendők, kupakok vagy kanalak, érleszoritó, szúrásnyomok a testen Fizikai függőség, Letargia, fogyás, májgyulladás, lassú és felszínes légzés, halál Kokain Rövid eufória, majd depresszió, idegesség, ingerlékenység, izmok feszessége Alufólia, apró tasakok, bortovapengék, kanalak Fizikai függőség. Felszínes légzés, láz, nyugtalanság, remegés, görcs, halál Marihuana/ hasis Megváltozott érzékelés, tág pupillák, koncentráció- és koordinációs zavar, édesség kívánása, étvágynövekedés, nevetés Műanyag zacskók, dobozkák, alufólia, cigarettapapír, csipeszek, égetett kender szaga Pszichés függőség. Felgyorsult szívritmus, memóriazavar, nyugtalanság, tüdőkárosodás, hosszú távon akár pszichózis Hallucino­gének Hangulati és érzéklésbeli változások, pánik, paranoia, nyugtalanság, émelygés, remegés Apró bélyegek, kockacukor, cigaretta Szélsőséges érzelmek, kiszámíthatatlan viselkedés, pszichózis flash-back Amfetaminok Étvágytalanság, nyugtalanság, ingerlékenység, hadarás, remegés, emelkedett hangulat, alvászavar Tabletták, porok, esetleg állandó dohányzás, hosszú alvás nélkül eltöltött időszakok Dezorientáció, depresszió, paranoia, hallucinációk, magas vérnyomás, fáradtság Nyugtatok, altatók Csökkent élénkség és izomkontroll, „elkent” beszéd aluszékonyság Különböző kapszulák, tabletták, sok fekvés és alvás, szédülés, részegséghez hasonlító tünetek, hideg, nyirkos bőr Merev és fájdalmas izomössze­húzódások, érzelmi kitörések, akár halál % hetedik oldal holnap Riport Nincs Pécsnél ideálisabb hely az SFOR-bázisnak - állítja a városban állomásozó nemzetközi erők lengyel parancsnoka. Hogy meddig maradnak, politikai döntés kérdése, ám tény, hogy a finnek, a dánok és a többiek jól érzik magukat nálunk. Portré Pongrácz Viktor, a sportlövő va­dász hétvégenként „szétdur- rantja” a vállát. A fizikai próbán túl anyagilag sem könnyű aka­dály a koronglövészet. Állítja, ez a legjobb felkészülés a pontos találatot igénylő vadászatra. Portré „Turgenyewel többet foglalkozom” Hetesi Istvánnal legalább két portré készült, az egyik róla, a másik Turgenyevről. A XIX. századi orosz íróval való találko­zást akár sorsszerűnek is nevezhetnénk, ha nagyon patetikusan akarnánk fogalmazni. Nem akarunk. Rátalált Turgenyevre.- Ha nem tudnánk, hogy nem igaz, külseje alapján azt is hi­hetnénk, hogy orosz.- Pedig véletlenül lettem oroszos. A magyar mellé kellett egy másik szak, a töriről lebe­széltek, a németoktatás pedig nem volt az igazi.- Beleásta magát Turge- nyevbe. Hogy kezdődött a sze­relem?-Egy egyetemi referátum­mal. A líraisága fogott meg. Próza, és mégis lebeg. Egyéb­ként ez tényleg szerelem, egy­szer azt mondtam egy társaság­ban, hogy két emberrel foglal­koztam sokat életemben, a fe­leségemmel és Turgenyevvel. A nejem hozzátette, hogy igen, csak Turge­nyevvel ki­csit többet.- Nem iri­gyeljük. De gondolom megértő.- Valóban, sőt rengete­get segít. Mivel én a mai napig mindent kézzel írok, ő viszi az anyagokat számítógépre.-Leragadt a kutatott XIX. századnál?- Szerintem így intim az írás - papírra, tollal. De visszatérve Turgenyevre, nagyon sok kö­zös vonás van bennünk.- Csak nem hisz a reinkar­nációban ?- Abban azért nem, bár igazgatót, hogy milyen magas volt. Kiderült, 191 centi. Én 192 vagyok.- Hagyjuk Turgenyevet, mert a végén még át kell írnom a keretes részt. Középiskolá­ban tanít, majd szakfelügyelő, végül igazgatóhelyettes lesz. A fentiek után furcsa, hogy von­zotta a bürokrá­cia.- Szeretem a közéletet, már gimnáziumban most nyáron, amikor végre el­jutottam a Párizs melletti mú­zeumába, megkérdeztem az-. én voltam az iro . dalmi önképző­kör titkára. A felügyelőség és a vezetés kihívás volt.- Nem utálták?- Elfogadták a tudásomat. Viszont sok eredményét nem láttam a munkának, mert egy- egy helyre csak hónapok múlva jutottam vissza. De igazgatóhelyettesként sem vol­tam keménykedő.- És tanárként? Meg lehet önnél bukni?- Nehezen. Hiszem ugyanis, hogy a hallgató nem ostoba. Lendvai Dávid Hetesi István 1941. december 15-én született Barcson. Szegeden magyar-orosz szakon szerez diplomát ’65-ben, ezután Komlón, majd Pécsett tanít. '75-ben kerül a tanárképzőre, ahol az orosz, majd az irodalom tanszéken oktat. Idén lett egyetemi tanár Nős, felesége a Janus Gimnázium igazgatója volt. Gyermekük nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom