Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-19 / 227. szám

16 Dünántúli Napló Hitélet 1999. augusztus 19., csütörtök Szeptember 5., vasárnap Zarándoklat Máriakéméndre Szeptember 5-én, vasárnap Máriakéméndre zarándokol a Pécsi Egyházmegye németajkú lakossága. A fél 11-kor kezdődő német nyelvű szentmisét Mayer Mihály pécsi megyés püspök mutatja be. A szent­beszédet dr. Josef Eichinger prelátus, a St. Pölten-i (Ausztria) Hittudományi Főiskola professzora mondja. A szabadtéri szentmisén a palotabo- zsok-mohács-lippói egyesí­tett énekkar és a magyar- szék-lippói fúvószenekar vezeti az éneket. A gyülekező híveket az ének- és zenekarok fogad­ják, de a szentmise után is folytatódik a közös ének a legkedveltebb Mária-éne- kekkel. A szertartást a Magyar Rádió Pécsi Nemzetiségi Szerkesztősége élőben köz­vetíti. A keresztúti ájtatosságot Kobia Helmut mágocsi apátplébános vezeti. Emlékeztető Búcsúk: Augusztus 22-én lesz a gyükési szőlők között 1749-ben épített Bertalan kápolna búcsúja. Az ünnepi szentmisét de. 11-kor Pavle- kovics Ferenc püspöki hely- nök celebrálja. Előtte 10 óra­kor a bajaszentistváni zarán­dokoknak és horvát nyelvű híveknek horvát nyelvű mi­sét mond Báthory László apátplébános. Makovec#,-templom. Ma­ko vecz Imre tervei alapján építik meg a Zala megyei kisközség, Petőhenye kato­likus templomát, amelynek alapkövét kedden helyezte el és áldotta meg Gyűrű Géza veszprémi érseki helynök. Még a tél beálltáig elkészül a falvezető faszerkezet, a jövő évben pedig az építőmesteri munkák nagyobb része. II. János Pál pápa ősszel Grúziába látogat. Erről a Tbi­lisziben tartózkodó Gio­vanni Battista Re érsek, vati­káni helyettes államtitkár ál­lapodott meg II. Ilia grúz ka- tolikosszal. Giovanni Bat­tista Re vasárnap Tbilisziben részt vett egy katolikus temp­lom felszentelésén. Tbiliszi­ben ez a második katolikus templom, amelyből az or­szágban összesen 8 található. Kapocs. Megjelent a pécsi ökumenikus magazin össze­vont, augusztus-szeptemberi száma, amelyben különösen az országalapító Szent István királyra emlékeznek a szer­zők, de írások sora foglalko­zik az ünnep kapcsán a ke­reszténydemokrácia jelené­vel. A magazint a Várber Menedzseriroda adja ki. A Szeretetláng imacso­port augusztus 21-én és 28- án 14 és 17 óra között engesz­telési tart a pécsi Zárdatemp­lomban. Zarándoklat Czestocho- wába. A pécsi belvárosi templom augusztus 30. és szeptember 5. között zarán­doklatot szervez a lengyelor­szági városba. Szeretettel várják az útra a jelentkező­ket. Augusztus 28-án, szomba­ton este 6 órakor a Szent Ágoston templom búcsú napján ünnepi szentmisét tart Márton Dénes nagyprépos. A Szent Jobb Pécsett utoljára 1988 őszén láthattuk az ereklyét fotó: lauferl. Hitelesen bizonyított, hogy 1038-ban első ki­rályunkat a székesfe­hérvári Nagyboldog­asszony bazilikában temették el egy római márvány szarkofágban, de az I. Béla király alatti, Vata fia János vezette pogánylázadás idején, 1061-ben, a káptalan tagjai elrejtet­ték a holttestet a temp­lom mellett egy föld alatti sírkamrában. Ekkor került egy Mercurius nevű fehér­vári őrkanonokhoz a király jobb keze, aki azt magával vitte Bihar megyébe, a Berettyó folyócska egyik szige­tén levő családi birto­kára, Berekis faluba. Amikor Szent László 1083-ban Ist­ván király, Imre her­ceg, Gellért püspök szentté avatásakor - amelyen VII. Gergely pápa kü­lön küldöttel képviseltette ma­gát - fölvétette sírjából a szent király testét, nem találták Ist­ván jobb karját. Gondos keresés kezdődött, és 1084-ben tudomására is ju­tott Lászlónak, hogy a Jobb a berekisi fatemplomban, Mer- curiusnál van. Nyomban, 1084. május 30-án elzarándo­kolt oda, Mercuriust felelős­ségre vonta, Berekis nevét Szentjobb-ra változtatta és Álmos herceggel alapíttatott ott egy ilyen nevű apátságot. Tanúskodik erről a monostor középkori pecsétje is, amelyen egy könyökbe hajlított kar lát­ható, esküre emelt kézzel, fö­lötte korona SZENT JOG kör­irattal. (Abban az időben nyelvhasználatunkban a jog és a jobb még ugyanazt jelenti.) Arról is van ismeretünk, hogy Könyves Kálmán a XII. század elején a Szent Jobbot kettéválasztatta, a kart a len­gyel Lemberg városának ado­mányozta, a kézfejet pedig Álmosnak adta. Az ereklyéről a későbbiek­ben csak a XV. században ad hírt Laskai Osvát ferences szerzetes, hogy a kézfej újra Székesfehérváron van. 1541-ben Fehérvár a törö­kök kezére kerül, s egy keresz­tényből mohamedánná lett tolmács, Mahmud terdzsümán elvisz a városból egy latin­nyelvű magyar krónikát, tö­rökre fordítja, ez a Tárihi Ün- gürüsz. Mahmud a krónikában olvas Szent István királyról, életéről. A város dúlása során kezébe kerülhetett a Szent Jobb is. Vagy ő, vagy más va­laki azt 1590-ben áruba bo­csátja a raguzai domonkos szerzeteseknek, ők az ereklyét ezüsttartóba helyezve 1618- ban leltárba is veszik. Ezzel együtt őriznek az atyák egy Szent István koponyadarabot is. Amikor Mária Terézia meg­tudja, hogy az ereklyék Ragu- zában vannak, 1769-ben a ko- ponyarészt, majd 1771-ben a Szent Jobbot is visszaszerzi a szerzetesektől és Bécsbe viteti. 1777-ben a királynő ha­zánkban az Angolkisasszo­nyok zárdájára bízza az erek­lyét. 1865-ig az Egyetem, il­letve II. József rendeletére a Keresztesek férfi rendje veszi gondjaiba, majd a budai Vár Zsigmond-kápolnája lesz az otthona. A II. világháború vé­gén külföldre kerül, majd visz- szatérte után újra az Angolkis­asszonyok templomában talál­juk. Onnan viteti át Lékai László bíboros-prímás a Szent István- bazilikába. Jelenlegi őrzési he­lye itt a Dominek György lel- kipásztor-szobrász-építész ter­vei szerint készült tabernáku- lum. Az 1938-as budapesti 34. Eucharisztikus Világkongresz- szuskor, Szent István halálának 900. évfordulóján az ereklye az „Aranyvonaton” végiglátogatja hazánk nagyvárosait. Erre em­lékezve jár újra országot 50 év­vel később az 1988-as eszten­dőben. Pécs is nagyszabású ün­nepléssel fogadta október 29-30-án. Rozsnyói György Ismerni, érteni Jézus nemcsak a helytelen magatartásra hívja fel a figyelmet, hanem az igaz istentiszteletre is tanít. a) Az igaz istentisztelet a „lélekben és igaz­ságban” való istentisztelet. Ez a tisztelet nem a külső körülményektől függ, hanem az ember szí­véből fakad. Ezért, ellentétben a farizeusokkal, akik csak „bűnös embereket” látnak. Jézus tudja, hogy bármelyik bűnös el tudja fogadni Isten fel­szólítását a megtérésre. b) Az igaz istentisztelet magában hordozza az Atya akaratának teljesítését. Jézus kedves az Is­ten előtt, mert egész élete az Atya akaratának tel­jesítésére irányult. Ezenkívül az igazi hit megkö­veteli a felebaráti szeretetet és a megbocsátást. Témánk kezdetekor feltettük a kérdést: hogyan éljük meg Istennel való kapcsolatunkat? Ha az Evangéliumot tanulmányozzuk, világossá válnak előttünk a keresztény élet feladatai:- Meg kell vizsgálnunk a kapcsolatunkat Is­tennel. Ne felszínes legyen a hitünk, és ne is távo­lodjon el az élettől és a felebaráti szeretettől.-A farizeusi kicsinyesség gúzsba köt. Le­gyünk teljes szívvel az emberi és az igaz isteni törvény tanúságtevői, amelyet a szeretet és az igazság alapelvei vezérelnek.- Keressük az igaz vallásosságot. Váltsuk va­lóra az Atya akaratát. Törekedjünk felismerni és követni Isten útját. Hardi Szilvia „Te kit választanálV’ Általános iskolás koromban a tanító néni meg­kérdezte, ki jár hittanra. Ketten álltunk fel az osztályból. „Na, most mi lesz?” - gondoltam magamban. A tanító néni megmagyarázta; csak a buta emberek hisznek, ha majd megnö­vünk, rájövünk arra, hogy nincs Isten, feltéve, ha nem vetjük meg a tudományos gondolko­dást. Mit tudott volna válaszolni egy megszep­pent tízéves gyerek? Azért bosszantott: „Szent István király is buta volt?” - kérdeztem. A vá­lasz egyszerű: „Nem, kisfiam, de az akkori politikai helyzet azt kívánta, hogy keresztény uralkodó legyen, különben az ország nem tudott volna Európához csatlakozni.” Megsemmisültem, tudtam, nem igaz, nem lehet igaz és nagyon fájt. Ilyen világban nó'ttünk fel a hatvanas, hetvenes években. Folyt az agymosás rendesen, és manapság már kitisztult fejek készülnek az Alkotmány ünnepére. Zajlik a hiteles tájékoztatás azok részéről, akik velem együtt ültek az iskolapadban és szív­ták magukba a bölcsességeket és ennek eredményekét ma már befogadnak válogatás nélkül mindent. Akkoriban nem volt sza­bad, ma meg igazán hitelesen csak kevesen tudnak beszélni Szent István királyról, mert ahhoz, hogy őt megértsük, a legfon­tosabbnak közösnek kell lennie, ez pedig a keresztény hit. Ami annak idején, mint gyermeknek fájt, a tanító néni kijelen­tése. Úgy gondoltam és ma is úgy gondolom, hogy István király nem hazudhatott sem önmagának, sem az egész nemzetnek. Nem akarom elhinni, hogy valaki csak azért imádkozik rendsze­resen, azért választ pl. imádkozó szerzetest a pécsi püspöki székbe, mert ez jó politikai fogás, tetszik a Nyugatnak. Nem akarom elhinni, hogy politikai megfontolásból nevelt volna olyan fiat, aki szüzességet vállal. Ekkorát hazudni nem lehet, akkoriban legalábbis nem lehetett. István király számára Jézus olyan társ volt, mint felesége, gyermeke, legbizalmasabb embe­rei, sőt Hozzá ragaszkodott a legjobban. Hitt abban, hogy van örök üdvösség és az nem abból áll, hogy egyfolytában rántott csirkecombot eszünk - ahogy nemrég fogalmazta így egy ked­ves paptársam -, nem valamit nyerünk el, mert azt megunnánk, hanem Valakit. A holnapi ünnepnek Isten a középpontja. Aki ennek a népnek sorsát kézben tartja, ha engedjük. Szent Királyunk ma is ugyanúgy tenne, mint ezer évvel korábban, vagyis a pogány­ságból Jézus Krisztus ismeretére tanítaná a magyarokat, no persze a ma emberének nyelvén. Igaz, ezzel a lépéssel nem kö­zeledne Nyugathoz, hanem épp ellenkezőleg, távolodna. Persze az is igaz, most nem hívna hittérítőket Nyugatról, hiszen kinek van szükséges „ rántott csirkecombra ” az Úr Jézus helyett? Holnap némelyek közömbösen fogadják az ünnepet, lesznek, akik a civilizált Nyugat pogányságával ünnepelnek (hogy mit, azt nem tudom), és a maradék örül Máriával, a Magyarok Nagyasszonyával együtt Szent Fiának, Jézusnak, aki nemzetün­ket a legfontosabbat látó apostollal ajándékozta meg. „Mondd, te kit (mit) választanál?” Bátor Botond A fiatalok és a vallás Nagy Péter Tibor, az Oktatás- kutató Intézet munkatársa ta­nulmányt készített a fiatalok és felnőttek vallásosságáról, az egyházakhoz való viszonyuk­ról. A fiatalok 14,3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem tartozik semmilyen vallásos felekezethez. A fiatalok 34,2 százaléka sohasem látogat istentisztele­tet, 21,3 százalékuk pedig egy­szer egy évben megy el temp­lomba. Az egyházi ünnepeken 30,4 százalékuk jelenik meg istentiszteleten, havonta 7,2, hetente 7 százalékuk jár temp­lomba. A felnőttek 17,4 száza­lékánál a heti rendszeresség a jellemző. A fiataloknak 57,5 száza­léka gondolja azt, hogy az egyháznak van szerepe az er­kölcsi kérdések megoldásá­ban, s csak 35,7 százalékuk utasítja ezt el. A felnőttek ese­tében már 67,9 százalék mond igent, s csak 26,6 százalék ne­met erre a kérdésre. A fiatalok és a felnőttek 63,4 és 69,1 százaléka vélekedik úgy, hogy a párválasztásnál nem fontos az azonos vallás. Az egyház társadalmi sze­repvállalásával a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt 61 százaléka elégedett. Csupán 14,9, illetve 16,7 százalékuk gondolja azt, hogy nem elég szerepet játszanak. Az egyhá­zaknak a politikába való bele­szólását a fiatalok 80,4 száza­léka elutasítja, s a felnőttek­nek is csaknem 70 százaléka vélekedik így. A jog csődje Augusztus 15-én, Mária mennybevitelének ünnepén Lengyelországban több évszá­zados hagyomány szerint a ka­tolikus hívők a Czestochowa melletti Jasna Góra-i pálos kegyhelyre, a Fekete Madonna kegyképéhez zarándokoltak. Ez a lengyel katolikusok egyik legnagyobb ünnepe, amelyre ezrek érkeztek más európai or­szágokból (így Magyarország­ról), sőt a tengerentúlról is. „Szervezetten, egymással szolidaritást vállalva és bátran kell munkálkodni a züllés és elembertelenedés forrásainak elapasztásán” - mondta szent­beszédében Józef Glemp bíbo­ros, lengyel prímás. A mai vi­lág fenyegető veszélyei között említette a jog csődjét, a kör­nyezet tönkretételét, a fegyve­res konfliktusokat, a verekedé­seket az utcán és a stadionok­ban, a kábítószer-élvezetet és az erkölcsi bomlást, amelyek tönkreteszik az embereket, fő­ként a fiatal nemzedékeket, és „virtuális valóságot” állítanak a tényleges helyébe. A helyes lelkiismeret vé­delme mindenkinek köteles­sége, de különösképpen az egyházé, a tanítóké, a kultúra és a tömegtájékoztatás munká­saié - hangsúlyozta a prímás. Józef Glemp végezetül arra fi­gyelmeztetett, hogy a szólás- szabadságot, „amelyért olyan hosszú küzdelmet vívtunk”, a józan ész határai között kell tartani, nem lehet a forrása „mindenféle csúfságnak, ke­gyetlenségnek, hazugságnak, az ember megalázásának, mert akkor az erőszak újabb eszkö­zévé válik”. Huszonöt hitoktató vesz részt Máriagyűdön a háromnapos továbbképző tanfolyamon. Az aktuális témákról konzultációt tartott Mayer Mihály megyés püspök is. fotó: wéber tamás t I i /

Next

/
Oldalképek
Tartalom