Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-30 / 207. szám

1999. július 30., péntek Háttér - Riport a Nádort Aki megvásárolta Meglehetősen jó humorú és rendkívül szimpatikus ember Bernard Schreier. Egyébként millio­mos, aki Londonból szervezi birodalmát. Amikor a Palatínus teraszán a több mint egyórás be­szélgetés végén elbúcsúztunk - mint a Danubius Hotels Group elnökét volt módomban megis­merni -, már Einsteinnél tartottunk. Ugyanis a gazdagságáról kérdeztem, hiszen tudtommal a tehetős emberek európai toplistáján jegyzik. A kérdésemre adandó választ a relativitás elméle­tének sajátos magyarázatával kerülte meg, mondván: minden viszonylagos: „Ha egy csinos, fia­tal hölgy csüccsen az ember ölébe, az óra is egy percnek tűnik, de ha rondácska a lelkem, a perc is a végtelent idézheti.” Ekképpen relatív a gazdagság is. Bemard Schreier élete a munka. Pedig abbahagyhatná már, hiszen kora és vagyona feljogosíthatnák rá - az Oszt­rák-Magyar Monarchiában született és nyolcvan éven fe­lüli már de manapság még többet vállal, még inkább bele­temetkezik a feladatokba. Az ok szomorú: a közelmúltban halt meg egyetlen fia, birodal­mának remélt örököse.- Ön ma Londonban él, ám az ausztriai Steiermarkban szü­letett.-Ott születtek a szüleim is. Apám egyszerű farmer volt, de 1939-ben el kellett hagynunk az országot.- Sejtem, hogy miért.- Jól sejti. Hitler miatt.- A múltról álmodik néha?- Fiatal voltam, de meglehe­tősen rossz emlékekkel éltem meg az akkori politikai változá­sokat, a nácizmust. Ettől füg­getlenül szeretem Ausztriát.-Ma meglehetősen gazdag ember. Bármit megvehet magá­nak, ha úgy gondolja. Milyen érzés így élni?-Az attól függ. Többnyire ha elhatározom, hogy valamit meg kéne venni, azt a cégem vásárolja. És amit veszek, az nem csak az enyém, hanem a részvényeseimé is, akikkel szemben nem kis felelősséggel tartozom. Nem mondom azt, hogy minden egyes mozdula­tomra figyelnek, de ha vennék például egy luxusautót a cég ré­szére, akkor minden bizonnyal azt is észrevennék.- Hogyan lett üzletember? Szülei az asztal körül kerget­ték?- Eredetileg gépészmérnök vagyok és a véletlen folytán ke­rültem a pénz közelébe. Fokról fokra. Előbb egy cég mene­dzsere lettem, majd főkönyve­lője, igazgatója. Üzleti partne­reket kerestem, tőkét gyűjtöt­tem, különböző vállalkozások felé néztem. Ennyi a titok.-Ez a karrier. Szülei büsz­kék lennének fiúkra ?- Remélem. Édesapám külö­nösen. De ha visszagondolok, s mostanában sokszor eszembe jut a múlt, drága édesanyámat sohasem érdekelte a pénz. Ő a családot, a szeretetet tartotta a legfőbb dolognak, s mivel négy nővérem mellett én voltam az egyetlen fiú, különösen óvott, dédelgetett, a tenyerén hordott. Mindig azt mondta, hogy a pénz nem ér semmit, ha nincs mellette ott az egészség.- Ön is így gondolja ?- Természetesen. Harminc évet dolgoztam együtt a fiam­mal, s amikor elvesztettem, azt hittem, belebolondulok. Ötven­két évesen ment el. Persze nem feledkezem meg arról, hogy él még egy lányom, és pontosan nyolc unokám van, akik közül egyik már a cégemnél dolgozik.- Először jár Pécsett. Milye­nek a benyomásai erről a medi­terrán városról?- Amit láttam, az nagyon tet­szett, de nem érintett meg a vá­ros sokat mondott mediterrán jellege. Nem láttam ezt a növé­nyeiben, fáiban, sőt a lányok nyári ruhaviseletében sem.- Több agavefa, pálmafa van a dél-angliai tengerparton.-Való igaz. Akad ott egy házam a pálmákkal övezett partszakaszon.- Londonból nézve milyen Magyarország ?- Érdekes ország, ahova 1990-ben jöttem először, ami­kor a Caterpillar cég ügynöksé­gének megvétele volt a napi­renden. Megszerettem az or­szág atmoszféráját és úgy vé­lem, hogy a magyar humor a legjobb a világon. Ehhez iga­zodik az emberek magatartása is, hiszen amikor átszerveztem a menedzsmentet, mindenki legfelül szeretett volna ma­radni.-Értesülésem szerint Pécset már egyszer megkóstolta: a Zsolnay gyárat akarta meg­venni.-Hét éve tényleg a porce­lángyár megvételén is gondol­koztam, de a kiküldött szakem­bereim arról győztek meg, hogy üzletileg nem éri meg. Olyan problémákkal szembesültek, főleg az ipari porcelángyártás akkori menetében, illetve a pi­aci lehetőségekben és a me­nedzsmentben, hogy még teljes átszervezéssel sem jutottunk volna előrébb. Emlékeim sze­rint az Angliába próbaképp ki­küldött szigetelők 50 százalékát vissza kellett hozni. Másrészt másféle piacra megy az ipari porcelán és másra a művészi áru, de e kettő között a gyárban erős a kapocs. Beismerem, hogy én nem értek a porcelán­hoz, de úgy gondolom, hogy e kétféle áru ilyen szoros együtt- léte nem gazdaságos. Tehát a tanácsadóim javaslatára letet­tem a vételről.- Ön nem látta sem a Zsol- nay gyárat, sem a Nádor Szál­lót. Utóbbit megvette. Ennyire bízik az embereiben?-Természetesen a bizalom nagy dolog. Összesen ha tíz embert foglalkoztatok e tanács­adói körben, akik meglehetősen jó gazdasági érzékekkel ren­delkeznek. Nyugodtan rájuk bízhatom magam.-A Nádor Szálló a város egyik szimbóluma, a legpatiná­sabb épületek közül való. Ahány pécsi itt él, mindenki arra figyel majd, hogy mit csi­nál ön evvel a szállodával.-Nem lesz könnyű dol­gom. Néhány éve Göncz Ár­pád köztársasági elnök úr a mellemre tűzte külföldi be: fektetőnek kijáró magas el­ismerésként a köztársasági érdemrendet. A másodikat minden bizonnyal a Nádorért fogom megkapni.-Bővebb információk is ér­dekelnének a szállodáról, ezért hadd firtassam tovább a dolgot. Nagyon érdekelne, hogy vajon mikor ülhetek be majd először egy kávéra ?- Nagyon türelmes ember vagyok, tehát mindenben a ha­táridő általában - a „tegnap”. Ha rajtam múlna, már az idén kaput nyitnánk, de igazából momentán csak annyit tudok mondani, hogy olyan gyorsan helyrehozzuk, amilyen gyorsan csak lehet. Most készülnek a tervek, a koncepció és éppen ezért kérem - nem kitérve a vá­lasz elől -, hogy kérdezzen meg hat hét múlva. Akkorra már többet tudok.- A kollégái szerint mit lehet a Nádorból csinálni?- Érzésem szerint 25-30 szo­bát lehetne kialakítani, meg­őrizni a sörözőt, kávéházat, ét­termet és több kisebb-nagyobb konferenciatermet bevinni a tető alá. Mindenesetre ne ag­gódjanak a pécsiek: igyekszünk majd az épület eredeti stílusá­ból és a funkcióiból minél töb­bet megőrizni. A kivitelezés tempóját az üzleti érdekek dik­tálják, tehát nem alszunk rá so­kat. Ne magyarázzam, minél előbb elkészül a komplexum, annál előbb termel.- A Nádor szerelmesei tíz éve imádkoznak azon, hogy jöjjön már valaki és tegye rendbe. Ön megteszi ezt. Megkockáztatom: bizonyára sokan már előre a szívükbe is zárták ezért.-Ehhez nem tudok hozzá­szólni. De azt tudom, hogy sze­retem a teljesítményt és azt, ha a dolgok pontosan a helyükön vannak. S nemcsak mástól kö­vetelek, magamtól is.- Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, hol nyaralt az idén ?- Nem értem pontosan a kér­dést. Mi az, hogy nyaralás? Én a víkendekből, a hétvégékből töltekezve élek: az üzleti utakat összekapcsolom a szabadidő­vel. Pécsre is a feleségemmel érkeztem, akivel éppen ötvenöt éve vagyunk házasok. Igaz, hogy ő sokszor noszogat, hagy­jam már a munkát másra, de nem tehetem. Ez éltet.- Hobbija azért akad?-Az emberekkel való kon­taktusteremtés. Nagyon szere­tek sétálni, bámészkodni: va­laha elég jól teniszeztem, mos­tanában inkább bridzselek. És persze két nagyon okos kutyám is akad. Mindig beszélek hozzá­juk, megértik amiket mondok és soha nem válaszolnak. Kozma F. - Fotó: Tóth L. Mészáros Attila jegyzete Nép fogyatkozás Amikor Julianus barát az ős­magyarokat kereste, tűvé tette Kelet-Európa e szempontból szóba jöhető területeit. Végül is a baskírokat találta meg. Legalábbis ezt mondja né­hány korábbi néprajzkutató, nyelvész, antropológus. Ezek a baskírok azonban magyarok voltak - vélik régi tudósaink -, ezért tudott velük beszélni Julianus. Már ők is kevesen voltak. Egyike azoknak az ágaknak, amelyek az „őstörzsből” ki­szakadva a szélrózsa minden irányába elvándoroltak. így azután az úgynevezett pannó- niai magyarok - vagyis a hon­foglalók - lényegesen keve­sebben voltak, mint annak előtte az a nép, amelyre az ősmagyar név vonatkoztat­ható volt. És volt mind cseké­lyebb létszámú a más irányba vándorló, eredetileg finn-ugor törzs is. Történelmi tulajdonságunk maradt a kivándorlás, az ál­landó fogyatkozás. Lehet per­sze különféle okokkal magya­rázni, gazdasági és társadalmi lerongyolódással, kaland- és pénzvággyal, de volt megért­hető magyarázata a népesség­csökkenésnek. Elmentek Amerikába, Ausztráliába, Kanadába, Dél-Amerikába. A legújabb adatok szerint a mai Magyarország területén további csaknem 30 ezerrel csökkent a népesség. Most még ugyan meghaladja a 10 milliót, de alig. A népfogyat­kozás tendenciája szinte meg- fordíthatatlannak, egyben tra­gikusnak tűnik. És ennek nincs elfogadható magyará­zata. Nem tudom, hányán figyel­tek fel erre a napokban közzé tett új adatra. Talán még ab­ban is szkeptikusak lehetünk, hogy ez valóban sokakat ér­dekel. Mert végül is ki gon­dolkodik úgy, hogy azért sze­retne gyermeket, vagy több gyermeket, mert fogy a né­pesség? Ezért abban még in­kább, kételkedhetünk, hogy a tendenciát nemzeti jjerspektí- vaként értékelik. Úgy tűnik, mintha egy népfogyatkozás sokkal kisebb „hír” lenne, mint a közelgő napfogyatko­zás. Az utóbbihoz lehet speci­ális segédeszközt vásárolni, hogy jól láthassuk. A népfo­gyatkozás folyamata figye­lemmel kíséréséhez azonban hiányzik az elsötétülés tisz­tánlátását segítő szemüveg. Kép-tár A hidasi templom TAKÁCS DEZSŐ RÉZKARCA hetedik oldal holnap Rendszerváltás 1988-90 : Sértődések, generációk közötti éles ellentétek - jellemző kísérőjelensége a kisgazdapárt baranyai újjászervezése folyamatának is. Nagy Ferenc József, volt országos elnök az „ifjú törököknek" rója fel az FKgP egységének megbontását. Portré ____________ Ma latinszky Csaba Budapesten született, de ma már villányi­nak mondja magát. A gyökér esetében a bor. A közelmúltban termékével ezüstérmet nyert j Bordeaux-ban. Portré Egy tanár az egészségügyért Sávay László, a Nagy Lajos Gimnázium nyugalmazott biológia- tanára különös ajándékot kapott 80. születésnapjára: olyan ki­tüntetést, amit rendszerint az egészségügyért buzgólkodóknak ítélnek oda. Ráadásul egykori diákja adta át, aki ma miniszter.- Gógl Árpádot az iskolapad­ból ismeri?-Bizony, az osztályfőnöke is voltam. Rendes, okos gyerek volt. Most ő adott nekem Pro Sanitate-díjat, azzal az indok­lással, hogy amennyi orvos ki­került az én kezem alól - csak Gógl osztályában 10 fő! -, azt már tényleg lehet az egészség­ügyért való munkálkodásnak tekinteni. A POTE-n akadt olyan végzős évfolyam, ha jól emlékszem, 1963-ban, mikor 23 volt tanítványom kapott or­vosi diplomát!-Mi volt a titka, hogy so­kakkal sikerült ennyire meg­szerettetni a biológiát?-Hogy én ben vettem nekik egy sós kiflit. Vagy adtam egy „dupla ötöst” - de miután én döntöttem a bi­zonyítványjegyről, végül is mindegy volt. De emellett, mondom, adtam is az anyagot, elvégre „üres zsák nem áll egyenesen”! magam is sze­rettem a tár­gyat - főképp a növény- és embertant -, és mivel sok párhuzamos osztályban tanítottam ugyanazt, alaposan fel tudtam készülni az óráimra. És nem dresszíroztam a gyere­keket. Hajói feleltek, a szünet­Sávay László 1919-ben született Szegeden. Itt járta iskoláit, majd 1942-ben került Pécsre tanítani. Katonaság, háború és a fogság miatt öt évet vesztett. Hazatérése után pályája már végig a Nagy Lajos Gimnáziumhoz kötötte. Felesége nyugalmazott nyelvtanár, két felnőtt gyermekük van.- Ez lenne tanári ars poeti­cája is?-Igen: a tantárgy és diák feltétlen szeretete! Ha meg­nyertünk egy gyereket az ügy­nek, az csodákra képes. Ugyanakkor a tanárnak is megvannak a maga hibái, és bizony ezeket a hibákat a diák látja meg a legjobban. Ő a leg­szigorúbb bíráló. Számomra egyébként a legnagyobb erőfe­szítést mindig az idővel való gaz­dálkodás jelen­tette.- Hosszú évek óta nyugdíjban van. Mivel telik most az elvileg szabad idő?- Valaha a sok munka miatt a családomra kevés időm ju­tott, most igyekszem pótolni: sokat vagyok unokáimmal és segítem a többiek nyugodt éle­tének biztosítását. Sok-sok érettségi találkozóra hívnak, és a „lajosisták” nagy családját erősítve fogjuk egymást kezét, mert bár az idő múlik, az igaz­ság, a jóság és a szeretet örök kategóriákként nem vesznek el. Ezekből mindenki annyit kap, amennyit megérdemel! Méhes Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom