Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-30 / 207. szám
8 Dhnántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1999. július 30., péntek Morzsák Kiránduláskor az út mentén letelepedve lehet, hogy kátrányos lesz a ruhánk. Ezt a foltot először margarinnal lazítsuk föl, majd óvatosan kaparjuk le. Fordítsuk visz- szájára a ruhadarabot és az anyagot alaposan dörzsöljük ki benzinnel. Ha kormos lesz a ruha a tábortűz életben tartásánál segédkező, vagy szalonnasütésnél közreműködő gyereken, a foltot dörzsöljük alaposan meg kenyér belsejéből gyúrt gombóccal, utána pedig szórjuk be bőségesen sóval, amit egy kis ideig hagyjunk rajta állni, majd keféljük le. Vizet ne használjunk, mert azzal csak szétmázoljuk a koromfoltot. Ha megpörkölődik valamelyik ruhadarab, ecetes vagy bóraxos vízzel rögtön dörzsöljük át. Ha ezek egyike sincs kéznél, használhatunk vöröshagymalevet is, amelyet néhány órán keresztül hagyjunk állni az anyagon, s utána többször váltott vízben alaposan öblítsük ki. A rozsdafoltot, ami a régi vas hintáról, mászókáról is a kisgyerek ruhájára kerülhet, nedvesítsük be, majd jó alaposan dörzsöljük át sütőporral, és utána a hagyományos módon mossuk ki. A fehér pólóból vagy egyéb fehér anyagból készült ruhadarabból a friss rozsdafoltot a forró citromlé veszi ki a legjobban. A réten gyűjtött virágok némelyikének a nedve is foltot hagy a ruhán, amit hígított ammóniaoldatba mártott anyaggal enyhén átdörzsölve távolíthatunk el. Utána természetesen a ruhát a szokott módon mossuk ki. Ha penészesen hozza haza esetleg a gyerek a táborozásból a ruháit, mert alaposan eláztak a nyaralás kezdetekor és nem szárította meg, hanem a hátizsákjába gyömöszölte, áztassuk néhány órára ecetes vízbe. Ha ettől nem jön ki, a foltra csöpögtessünk citromlevet és sót, majd a napon szárítsuk meg. Tévhitek az edény használatáról Pár évvel ezelőtt röppent föl a hír, hogy az alumínium edények használata egészségtelen. Azóta amikor a konyhában a kezünk ügyébe kerül valamilyen alumíniumból készült használati tárgy, önkéntelenül felötlik bennünk: nem jelent-e veszélyt az egészségünkre, ha bármit azzal, vagy abban készítünk. És mennyire bátran használjuk a többi fém edényünket? Tudományosan bizonyított, hogy a jó minőségű alumínium lábasok, fazekak egyáltalán nem olyan veszélyesek, mint azt hisszük. Nagy tisztaságú anyagokból készülnek, és ha nem sérül meg az edény természetes bevonata, nem oldódik ki belőle számottevő mennyiségben alumínium. Az tehát nagyon fontos, hogy tisztítás közben az edény belső faláról ne marassuk le a védőréteget, vagyis ne súroljuk drót-mosogatóval és ne mossuk túl erős lúggal. Viszont az is tény, hogy savanyú ételeket célszerűbb zománcozott edényben főzni. Ha kuktában készítjük az ilyen jellegű ételeket, amint levesz- szük a kuktát a lángról, azonnal öntsük belőle át egy üveg- vagy zománcozott edénybe. Mind gyakrabban használunk teflon sütőket, edényeket, amelyek szintén csak akkor ártalmatlanok, ha a teflon nem sérült rajtuk. A tisztításuknál éppen ezért fokozottan kell ügyelnünk rá, hogy a bevonat ép maradjon, s benne kever- getni csak fa vagy műanyag eszközzel szabad. Ha egy idő után a teflon sérültté válik, az edényt dobjuk ki. Az öntöttvas edények újra „divatba” jönnek. Igen drágák, de szépek és tartósak is. Ezeket a gyártás során valamilyen zsiradékkal vonják be, amit használat előtt le kell égetni. Az öntöttvas edényeinket bátran súrolhatjuk, a legjobb hozzá a tiszta folyami homok. Az ilyen edényekből főzés közben természetesen valamennyi vas kioldódik, ám ez a mennyiség az egészségre nem káros, csupán az étel ízét rontja. Savas ételeket ebben sem célszerű főzni. A rézedényeket már régen „kitiltották” a konyhából a szakemberek. Ettől függetlenül a habüstöt és a rézmozsarat nem feltétlenül csak dísznek használhatjuk, de minden alkalommal alaposan tisztítsuk meg. Különösen a mozsár jó szolgálatot tesz a száraz fűszerek összetörésénél, s olyan rövid idő alatt elvégezhető, hogy a művelet befejezéséig nem is lesz ideje kioldódni ártalmas mennyiségű réznek. A kertek divatos virágja lett Az angyaltrombita régebben is díszítette az igényesebb háziasszonyok kertjét, de akkor általában csak fehér színben pompáztak a hatalmas tölcsérek a csemete nagyságúra nőtt bokrokon. Pár éve viszont már egyre több helyen látni a sárga, valamint a halvány rózsaszín virágot hozó fajtákat is. E növényt szaporítani nem művészet: elég ha egy hajtást kapunk a kifejlett tőről, ezt vízbe állítjuk, s amikor a száron megjelennek az apró fehér gyöngy alakú gyökérkezdemények, már be is ültethetjük egy cserépbe. Teleltetni legjobb fényszegény, de meleg helyen. Orkán után téli aszalványok Felhőszakadás, jégverés és orkán pusztította a cseresznyés- és meggyeskerteket. A termény java ágaktól ütődötten földre hullott. Megmenthető a töppedő és cefrésedő gyümölcs is - télire aszalványnak. BARANYAI KÖRKÉP Az ormánsági horvátok körében, így Drávakeresztúron használják még a fonott vesz- szőkosarat, amelyben szellősen helyezik el a szemeket, hogy mindegyiket jól érje a napfény. A nagymányoki németek forrásban lévő főző lébe rakosgatják egy-két percre a tárolásra szánt gyümölcsöt. A lében cukrot és citromsavat oldanak fel, az utóbbiból legfeljebb két kanálnyit kevernek a vízbe. Majd leszűrve a szilárd anyagot tepsiben a napra teszik. Az eljárás reneszánszát éli nemcsak a Tolna megyei faluban, de újabban Görcsönyben is. A pécsi Turbéki Mária alföldi, főként szegedi szokást követve először sütőben töp- peszt, miközben többször óvatosan rázogatja a tepsit a tartalmával együtt. Utána a napra bízza a befejezést. Olyan helyre rakja le a tárolóedényt, ahol legtovább tart a napfény és szennyezett, például portól terhelt levegő nem áramlik. A szentlőrinci Takács Józsefné kérdésünkre elmondta, hogy az Alföldön a kemencés aszalás járta. A hegyháti Gödrén áll még egy ilyen kemence, de évtizedek óta nem raktak benne tüzet. A ledinai Horváth Máriától megtudtuk, hogy ők mindig vászonra terítik ki az aszalni valót. Szülei ősei, akik gyárvárosiak voltak -, szintén így tették. A termény így alulról, tehát a talaj irányából is jól szellőzik. Úgy szárad ki, hogy hatóanyagait és cukortartalmát nem veszíti el. Ezt füstöléssel is el lehet érni, de a hajdani népi szokást értesülésünk szerint Baranyában senki sem követi. A régiek ilyenkor a lassú tűzön kőrist vagy gyertyánt égettek. Tölgyfát soha, mert annak a füstje elvette a megszárítandó termény, például összeaprított alma és körte vagy magtalanított barack aromáját. Csuti J. Rizzsel töltött almák A külföldről behozott, igen drága almák mellett már a hazai gyümölcsöskertekben érő, különböző ízű almát is vehetünk elfogadható áron a piacon, így már nem leszünk „pazarlóak”, ha töltött almát tálalunk. Akár a vonalaikra vigyázók is fogyaszthatják a különleges vendégvárót, a rizzsel töltött almát, amelyből négy személyre számítva négy szép nagy alma, 2,5 deci tej, fél deci barna rizs, egy evőkanál mazsola, méz, vaj és fahéj kell. Egy lábasba fél deci hideg vizet öntünk, hozzáadjuk a tejet, és együtt felforraljuk. A barna rizst a tejben puhára főzzük, majd ízlés szerint mézzel és őrölt fahéjjal ízesítjük, azután az előzetesen vízbe beáztatott és lecsöpögtetett mazsolát is hozzákeverjük. Az almákat megmossuk, kiszúrjuk a magházukat, majd karalábévájóval kimélyítjük az üreget. Az almákat megtöltjük a mazsolás rizzsel, és egy kivajazott, tűzálló edénybe egymás mellé állítjuk őket. Közepes hőmérsékletre előmelegített sütőbe tolva mérsékelt láng mellett körülbelül háromnegyed órát sütjük őket. A sütőből kivéve a forró almák tetejét fahéjjal megszórjuk és mindegyikre még egy kevés mézet csöpög- tetünk. Lehetőleg melegen tálaljuk, s ha szeretjük, vaníliásodét is kínálhatunk hozzá. A töltött alma elkészítésére körülbelül másfél órát kell szánni. A rizsbe mazsola helyett más gyümölcsdarabokat is keverhetünk. Különleges ízek a kenyéren A vakációzó gyerekek a délutáni fürdés, vagy féktelen szaladgálás után akkor is megéheznek vacsoráig, ha kiadós volt az ebéd. Uzsonnára gyümölcsöt feltétlen kínáljunk nekik, de egyéb laktató falatokat is tegyünk mellé. Sikere lehet például a vitami- nos körözöttnek, amibe ráadásul többféle olyan zöldséget is keverhetünk, amit esetleg külön-külön meg sem ennének a gyerekek. Ehhez tíztíz deka tehéntúrót, juhtúrót és margarint alaposan keverjünk össze, majd adjunk hozzá egészen apróra vágott fél karalábét, két-három sárgarépát, egy csomag zöldhagymát, egy paradicsompaprikát, egy zöldpaprikát, snidlinget, törött paprikát, ízlés szerint sózzuk, s ha nem elég lágy, kevés tejföllel kenhetőre lazítsuk. A zöldségeket természetesen gazdagíthatjuk a körözöttben, tehetünk hozzá brokkolit, vagy például zellerszárat is. Ha felnőtteknek szánjuk a vitaminos körözöttet, a fűszerezését borssal egészítsük ki, és az egészet fél deci sörrel dolgozzuk össze. A körözöttet süninek is tálalhatjuk: egy ovális tálcát borítsunk be salátalevelekkel, halmozzuk rá a körözöttet, formázzuk hosszúkásra, az egyik végén elkeskenyítve. Tüskének szürküljük tele ro- pival, a szeme egy-egy szem bors lehet, az orra és a szája pedig piros színű paprikából készülhet. ÚTMUTATÓ SORSELEMZÉS TAROT KÁRTYÁVAL HERjCZRG RATA SE6ITSE0EVEL HOROSZKÓP flEDCZEG KATI 1 W i !.H 'UH im vonala ÜK 06-90-230-541 06-90-230-547 IÉIE6 BIKA 06-90-230-542 06-90-230-541 SÍKflÓ IHEK 06-90-230-543 06-90-230-549 M Hl 06-90-230-544 06-90-230-550 BU OIOSZtÁM 06-90-230-545 06-90-230-551ÉM Ö6-W-230-546 06-90-230-552 HMÍ Éjjel-Nappal hívhat'' A hívás dija 99 Ft+áta percenként+6-60 Ft +áfa kapcsolási díj Arai SptIwh-BwWjI Kraléi Alt. JMM» 15» Bt. Pk 551 T«L- M8-S615 Nem kell külön főzni Egyéves kora után a levesek és a főzelékek többségét már nem kell külön készíteni a kisgyereknek. A főzés módját, de különösen a fűszerezést viszont az esetleg megszokottól eltérően alkalmazzuk. A főzelékek közül nézzük például a zöldbab elkészítésének a menetét úgy, hogy a család többi tagjáéval együtt készülhet a picié is: a négytagú család r- két felnőtt és két gyerek - számára általában hatvan deka sárgahüvelyű zöldbab kell, egy evőkanál étolaj, két deci tej, két deka liszt, egy csomag petrezselyemzöldje, két gerezd fokhagyma, fél citrom leve és lehetőleg jódozott só. Az alaposan megmosott zöldbabot a szokott módon megtisztítjuk. a véaeit leváejuk, a szálkákat mindkét oldalon lehúzzuk és két-három centis darabokra szeljük. Csak annyi vízben tesszük fel főni, hogy éppen ellepje. Amikor megpuhult a zöldbab, leszűrjük, és a főzőlevet letakarva félretesszük. Az étolajból és a lisztből világos rántást készítünk, beleszórjuk a finomra vágott petrezselyemzöldjét, az elkapart fokhagymát. Fölengedjük a főzőlével és a tejjel, s együtt mártás sűrűségűre forraljuk. Utána beletesszük a zöldbabot és összemelegítjük. Kivesszük a kisbaba részét és villával jól összetörjük, pár csepp citromlével ízesítjük, és a korábban már ismertetett feltétek valamelyikével a tányérkára rakva tálaljuk. A felnőttek adagját sózzuk, citromlével ízesítjük és teiföllel eazdaeítiuk. Berta Mária
