Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-03 / 180. szám
1999. július 3., szombat Háttér - Riport Ófaluban valami történt Az MDF baranyai tevékenységére is jellemző, hogy 1989 májusától egyre nő a m'ozgalom/párt tagjainak és szimpatizánsainak aktivitása. Ennek oka kettős: egyrészt az országos kerekasztal mintájára megalakul a helyi ellenzéki kerekasztal is - és egyre erősödik a többi „alternatív” szervezet és párt másrészt sok helyi esemény is jó lehetőséget kínál a fellépésre. Ilyen többek között a megyei tanácselnökcsere (Horváth Lajos az Országgyűlés alelnöke lesz, s helyére Piti Zoltánt küldi az MSZMP), vagy például az ófalui atomtemető létesítésének gondolata, amelyről akkoriban - érthető módon (?) - nem kérdezték meg a helybelieket. A Magyar Demokrata Fórum pécsi és baranyai szervezetei számára nem kellett sokáig várni a pécsi márciusi ünnep után az első igazi, határozottan tiltakozó tömegdemonstrációra: 1989. május 7-én Ófalu felé vették az irányt. A dolog lélektani háttere: a paksi atomhulladék idehelyezésével nem csak az alternatív szervezetek nem értettek egyet, a hivatalban lévő hatalom emberei is megkérdőjelezték a felsőbb szándékot. Tény, hogy az MDF előbb ébredt, s így fordulhatott elő, hogy az erdei út kiépítésére odahordott és felhalmozott betonlapok tetejéről dr. Bíró Ferenc, megyei alelnök köszönthette a résztvevőket és a rendező szerveket. Egy korabeli, meglehetősen amatőr videofelvétel - ritka kincs -, a szónok Bíró Ferenc minden mondatát megőrizte. A kor hangulatát is tükrözzük, ha részletesen idézünk belőle: „A szervezőbizottság nevében köszöntök mindenkit ezen a szeles májusi vasárnapon. Kirándulni is jöhettünk volna, hiszen Ófalu és környéke igazán festői, de másért vagyunk itt. Azért jöttek el, sokan az ország legtávolabbi pontjáról, hogy tiltakozzunk egy olyan létesítmény ellen, amely veszélyezteti e kis baranyai térséget, Ófalu, Peterd, Véménd, Erdó'smecske, Feked kisközségeket. Véménd kivételével mind aprófalvak, melyek lakói sokat szenvedtek az elmúlt évtizedekben, a falurombolási politika miatt és most újabb, az eddigieknél sokkalta nagyobb veszély leselkedik rájuk. A veszély egyesek szerint nem létezik, mások szerint több generációt fenyegető, jóvátehetetlen környezeti kárt okozhat. Miért használom a feltételes módot? Azért mert ha a tudósok csak egy tizedszázaléknyit tévednek méréseik során, akkor ennek a nukleáris katasztrófának is van egy tizedszázaléknyi esélye. Nem akarjuk ezt a létesítményt. Akkor sem akarjuk, ha a létesítők országos érdekekre hivatkoznak. A paksiak azt kérdik: az energiára szükségetek van? Akkor az atomtemetőre is. De ezen az alapon nem zsarolható a nép. Nem kötelessége befogadni az életét veszélyeztető atomhulladék lerakót. Ófalu csendes kis sváb község a Mecsek dombjai között, s most az egész ország előtt ismert lett a neve. Újságok, tévéadások foglalkoznak vele, könyvet írnak róla. Miért? Azért mert itt egy olyan dolog történt, ami az elmúlt évtizedekben nem volt megszokott. Megszólalt egy faluközösség és tiltakozott a központi elhatározás ellen. Az ország és a világ is megtanulta Csernobil nevét. Megtanulták, hogy a nukleáris energia a békében sem veszélytelen. Ötszáz és ezer kilométerekre is képes környezetet rombolni. Hát ezért e félelem. És nem hiszünk az úgynevezett szakvéleményeknek, mert hitegettek bennünket a csernobili katasztrófa idején is. És mi lett a következmény? Kihalt városok, elszaporodó, a sugárfertőzés hatására kialakult betegségek, halál. Ez a nép bizalmatlan is. Azóta, amióta az új rend nevében internálták őket, a szorgalmasokra a kulák bélyegét sütötték és gyermekeik is ettől szenvedtek. A településrendezési politika következtében megfosztották őket kulturális intézményeiktől, iskoláiktól, vezetőiktől. Ez a nép megtanulta - és sajnos meg is szokta -, hogy a háta mögött döntsék el a sorsát. Kivétel Ófalu. Lakói a hatalommal való konfrontációtól sem riadtak vissza. Melléjük álltak azok a független tudósok, akik máig is fenntartják szakvéleményüket, hogy Ófalu környéke nukleáris hulladék elhelyezésére alkalmatlan. Bíró Ferenc a tudományos életet is manipuláló hatalomról szólva kijelentette: „Az elmúlt évtizedekben a hatalom bátran számíthatott a kontraszelekció révén vezető pozíciókba kerülő áltudósokra. Elképzeléseiket - sokszor még a legrosszabbakat is - az efféle tudomány hűen kiszolgálta, sőt pozitív érvekkel támasztotta alá. így születtek meg olyan döntések, amelyek ma már mindannyiunk által ismertek és súlyos károkat okoztak a magyar gazdaságnak, kultúrának. Az ilyen módon elherdált milli- árdok miatt került ez az ország ebbe a nehéz helyzetbe. S nem kis szerepe volt a döntésekben az ipari hatalomnak, akik rá- kényszérűéit ék döntésüket a politikára és végső soron a magyar népre. Az energia-lobbi, a vízügyi lobbi most is erős. Az ország akarata ellenére véghez akarják vinni a súlyos következményekkel járó elhatározásaikat. Miért és hogyan tehetik? A demokratikus döntés-előkészítés hiánya miatt van ilyen óriási hatalmuk. Tisztelt Barátaim! Bízzunk abban, hogy a demokratizálódó Ófalu I ......... társadalm unk megfosztja korlátlan hatalmuktól ezt az ipari és vízügyi lobbit és nem lesz többé Bős-Nagymaros, nem lesz Ófalu sem. De vajon miért ragaszkodnak ennyire ehhez a térséghez? Nem a beruházott milliók miatt, nem a terület adottsága miatt - ilyen terület akad másutt is -, hanem a presztízsveszteség miatt. Még pénzt is ígérnek a kedvező fogadtatás esetére. Csakhogy a nép bizalma nem vásári árucikk. Az ígért százmilliókra, a vízre, iskolára ugyan nagy szükség van, de nem mindenáron. A nyár folyamán sokféle MDF-akció indult, amellyel próbáltak hangot kapni a sajtóban és a közéletben. Az MDF- piacok, a különféle segélyakciók mellett talán a legnagyobb visszhangot kiváltó akció a Kádár-rezsim ideológusának, Aczél György pécsi országgyűlési képviselőnek a megtámadása volt. Lemondásra szólították fel. Nyílt levelet intéztek a fizikailag és lelkileg is megrogy- gyant politikusnak, aki számára talán az utolsó döfés volt a pécsi Értelmiségi Klubban tett „látogatása” 1989. június 15-én. Kozma Ferenc A következő rész, keddi lapunkban: Aczél György eleinte nem akceptálta az MDF felszólítását, hogy mondjon le, sőt a visz- szahívási indítványra sem a kezdeményezőknek válaszolt, hanem a Baranya Megyei Választási Elnökséghez fordult. Atomtemető elleni falugyűlés Ófalun fotó: Tóth László hetedik oldal Dunai Imre jegyzete Háborúcska békében Fia visszaálmodnánk magunkat a történelmünkben bő négyszázötven évet, hideg verítéket izzadva riadnánk a hírre: Magyarországon jár a török fővezér. De ha ettől felébredünk, a hír még igaz. A mai vezírnek azonban fegyvertelen a programja, kísérete is csak néhány fő. A nemzeteink közötti megbékélés újabb tanúságtételeként a legfőbb magyar katonával együtt ko- szorúzták meg Szigetváron Szulejmán és Zrínyi emlékművét. Ráadásul legújabban egy katonai szövetségben vagyunk - és győzelmesnek mondott háború után -, amire persze hajdan is volt példa. Az ország tudathasadásos megosztottsága idején. Ami azért szintén nem példátlan. Hajdan a közügyekben eljárókat és közírókat sötét próféciákra ragadtatta volna az a helyzet, amit most mi tapasztalhatunk. A legfőbb katona lemondatásáról keringenek a hírek, de ő a helyzet tisztázásáig nem nyilatkozik. A honvédelmi miniszter alaptalanként cáfolja a hazugnak minősített hírt. Egyben azt az ellenzéki állítást is, hogy az ő megnyilatkozásain NATO katonai körökben megütköztek. A vezérkari főnök viszont sajnálja első helyettesének menesztését. Amely viszont már tény. Az elküldött tábornok - a főnöke szerint - a honvédség költségvetését és gazdasági helyzetét legjobban ismerő szakember volt. Talán épp ezekkel van gond: a költségvetéssel, a gazdasági helyzettel és a szakértelemmel. Ezek együtt a „hogyan alkalmazkodjunk a NATO követelményeihez” címszó alá foglalhatók, ha eltekintünk a „ki kinek és miben parancsol” elvi kérdésének mellékhadszíntereitől. Vagyis a személyes és pártambícióktól, a civil kontroll és a politikai rátelepedés különbözően látott határaitól. Ám ha nem tekintünk félre, az sejlik a látványból, hogy alighanem törököt fogtunk a hadseregreformmal. Ugyanaz kellene hozzá, mint háborúhoz, de inkább csak koncepcióváltozatokra, vége nincs viszályokra, és kirohanásokra telik. Meg tisztáldozatokra. Kép-tár A Barbakán és a pécsi püspöki palota TAKÁCS DEZSÓ RÉZKARCA hetedik oldal hétfőn Riport Szemrontó napfogyatkozás Az ezredvég természeti csodájának veszélyei is akadnak. A legfőbb az, ha igazi védő- szemüveg nélkül nézzük az égi jelenséget. A szem égési sérülést szenved, amelynek a következménye végleges lehet. A későbbi távolbalátást akadályozza. Portré Oxford távolabb van, mint Kanada. Vonyó Tamás pécsi fiatalember a nemzetközi tehetségek gimnáziumának ösztöndíjasaként a Csendes-óceán partvidékén volt diák. Most az oxfordi egyetem is nyitva áll előtte. Csak hát a pénz... Portré mmmmmmmmmmm mmm Nem kapott választ a kérdéseire Azt hihetnénk, hogy egy filozófus élete unalmasan telik. Boros János kalandjai ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. A pár napja kinevezett egyetemi tanár egy szép napon arra ébredt, hogy a vegyiparnál jobban érdekli az ismeretelmélet.- Kémia-fizika tagozaton végez a Nagy Lajos Gimnáziumban, majd vegyészmérnökként diplomázik. Elárulná, hogyan lett önből filozófus?- Már érettségi körül elkezdtek érdekelni a humán tárgyak. Szerencsére otthon rengeteg könyv volt, úgyhogy tudtam mit olvasni. De a lényeg az, hogy nem kaptam választ az engem érdeklő kérdésekre.- Nem akarom kiábrándítani, de most én sem. Egyik nap úgy ébredt, hogy filozófiát kell tanulnia?- Majdnem. A tudás, a megismerés, a világ kérdései érdekeltek. Beiratkoztam a Nyíri Tamás által fémjelzett Budapesti Katolikus Hittudományi Akadémiára, ahol teológiát és filozófiát tanultam.- Úgy tűnik, nem eleget, Svájcba vágyott. Tudta mily én a gaz imperializmus?-Édesapám némettanár, és többször küldött az NSZK-ba. Mit mondjak, nem azt tapasztaltam, amit itthon tanítottak. Úgyhogy már egész fiatalon kritikus lettem a rendszerrel szemben.- Gondolom ez vitte a demokratikus ellenzékhez is.- A Beszélő egyik első terBoros János 1954. február 23-án született Pécsett. Veszprémben vegyészmérnöki diplomát szerez. 1982-ben disszidál, Svájcban, afribourgi egyetemen filozófiából doktorál. ’90-ben hazatér, és filozófiatörténeti tanszéket szervez, majd vezet. Felesége, Orbán Jolán irodalomteoretikus. Gyermekük még nincs. jesztője voltam, és szoros barátságba kerültem Bence Györggyel és Kis Jánossal is.- Szintén filozófusok. De vissza Svájchoz. Hogy ment ki?- Először kék útlevéllel, körülnézni. Hazajöttem, de két évig nem mehettem volna újra, így piros útlevéllel Jugoszlávián át jutottam ki. A kékkel később bárhová utazhattam, Magyarországot kivéve. A Ceausescu-féle Romániába így jártam Jolihoz. Az az „empirikus tapasztalatom”, hogy a határőrök csak az őket érintő országok szabályait ismerték.- ’90-ben hazatér, és rögvest tanszéket szervez.- Pécsre járt tanítani Nyíri Tamás és ez nagy lökést adott a dolognak. Először Keresztényfilozófiai Tanszék lett, de mikor én lettem a vezető, kezdeményeztem, hogy legyen inkább Filozófiatörténeti Tanszék. Úgy gondolom, ahogy nincs keresztény fizika, úgy nincs keresztény filozófia sem. Lendvai Dávid
