Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-03 / 180. szám

8 Dlinántuli Napló Kultúra - Művelődés 1999. július 3., szombat Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Biennale - tizenhatod­szor. Július 11-én 11 órakor nyitja kapuit a XVI. Orszá­gos Kisplasztikái Biennálé a Pécsi Galériában. A rangos eseményen Bencsik István Kossuth-díjas szobrászmű­vész, a JPTE Művészeti Ka­rának professzora mond be­vezetőt. (m) Tanulmányúton Szibé­riában. A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsé­szettudományi Kara finn7 ugor tanszékének fiatal ku­tatója, Nagy Zoltán a na­pokban érkezett ' vissza Oroszországból, ahol fél­éves tanulmányút keretében az Ural vidéki rokon népe­ink szokásait, nyelvjárását tanulmányozta. (m) Élete első tárlatát rendezi meg a negyvenkét éves Szentivánszki Jeromos, a Pécsi Önkormányzat köz- igazgatási hivatala építés­ügyi tanácsosa. Az elmúlt évben készült olajfestmé­nyek kiállítását ma 16 óra­kor dr. Kapitány István nyugalmazott kántor nyitja meg Pécsett a Bazilika Ko­csis László termében. Az alkotó a műszaki főiskola elvégzése előtt Pécsett a Pollack Mihály Építőipari Technikumban Bezzegh Zoltán tanítványa volt, és dolgozott Haraszti Pál szak­körében is. A tárlat július végéig látogatható. (m) Pécsiek Becsben. A Janus Pannonius Múzeum művé­szettörténésze, Sárkány Jó­zsef rendezésében négy hazai keramikusművész, a pécsi Füzesi Zsuzsa és Nagy Márta, a zsámbéki Kungl György és a fővárosi Fekete László mutatkozik be művei­vel Bécsben, a felújított Ma­gyar Központban. A hatvan alkotást sorakoztató tárlat tegnap nyílt meg, augusztus végéig látogatható. (m) Országos találkozó. A Pécsi Új Hang Irodalmi Társaság országos találko­zót rendezett amatőr írók, költők számára. A három­napos eseményt tegnap a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárban Keresztúri Jó­zsef, a könyvtár vezetője nyitotta meg. (m) A hosszúhetényi néptánccsoport a fiatalokat is maradandó értékekre neveli fotó: Tóth l. Haldoklók, virágzók és főnixek Nőnek a különbségek a kistérségek kulturális intézményei között A legjobb szándékkal sem lehetne egységesnek nevezni a bara­nyai kulturális intézményhálózatot. A nagyobb városokat le­számítva gyökeresen eltérő a helyi művelődési házak, általános művelődési központok helyzete, nemcsak a szerkezetüket, ha­nem a közösség életében elfoglalt szerepüket is tekintve. Az ország társadalmi és gazda­sági rendszerével együtt az in­tézményhálózat is átalakult. Vannak, akik szerint míg a tár­sadalomban az egyébként is szegény rétegek lettek a válto­zások valódi vesztesei, a köz- művelődés területén a kisebb kulturális intézmények kény­szerültek ebbe a szerepbe. A fejlődő kisrégiókban azonban a civil iparkodásnak eredménye lett, a kiüresedett formák ugyan elhaltak, de szü­lettek életképes új kezdemé­nyezések. Egyes kistelepülések a szolgáltatások centralizálásá­val és bővítésével próbálkoz­tak, a teleház-rendszerhez csat­lakozva, máshol az iskola lett a megújulás motorja, általános művelődési központként. Munka nélkül, cél nélkül Általános tapasztalat, hogy nem lehet a kulturálódás, az önművelődés mellé állítani azokat, akik hosszabb ideje munkanélküliek, s reményük sincs sok az elhelyezkedésre. Az intézmények különböző képzéseknek adhatnak helyet, de egyelőre a betérőket mindez nemigen érdekli, ha nincs mö­götte konkrét munkaajánlat. Márpedig az nincs. A szigetvári kistérség prob­lémáit hordozza Kisdobsza is, ahol a háromszáz körüli lakos között nagyon sok a munkanél­küli és a rokkantnyugdíjas. A művelődési házban Pénzárné Gáli Szilvia meséli, hogy még három éve is sokkal nagyobb volt az igény irántuk, de egyre kevesebben teszik be a lábukat az intézménybe, hacsak nem a polgármesterhez vagy az or­voshoz jönnek. Pedig az épület jó, a felújítása 3 éve fejeződött be, öltözőt, vizesblokkot, köz­ponti fűtést kaptak. A fénykor­ban még működött a színját­szócsoport is. Más a lépték Somberekén, ahol hatszor annyian laknak, mint Kisdobszán, a település pedig a dinamikusabban fej­lődő mohácsi kistérség tagja. Ennek ellenére éppen most csökkentének létszámot, s kül­denek el könyvtárost, mivel az állományt az iskoláéval vonják össze. Itt még nem dőlt el a já­ték, az érdeklődés ingadozó. A már 25 éves művelődési házba a heti kétszeri mozi is csalogat, s éppen a héten nyílt meg az if­júsági klub, ahol többek között rex-asztal és asztalifoci is van. A helyi népdalkor, tánccso­port és fúvószenekar nem min­dig elég ahhoz, hogy a fiatalo­kat meg lehessen fogni. Ez is visszatérő probléma a legtöbb faluban, hiszen a 14-25 éves korosztály szinte eltűnik a tele­pülésekről, nemcsak tanulni, de szórakozni is a városokba jár. A fiatalok behálózása Hosszúhetényben, ahogyan Papp János közművelődési igazgatóhelyettes elmesélte, a város közelsége előny is, hiszen a közös színházlátogatásokba, programokba bekalkulálják. A nagyjából háromezres te­lepülés, amely Baranya máso­dik legnagyobb faluja, Komló vonzáskörzetébe tartozna, elhe­lyezkedés és szórakozás szem­pontjából azonban Pécs nyújtja a jóval vonzóbb lehetőségeket. Azzal a központi várakozás­sal szemben, hogy a civil szféra majd megerősödvén átvesz bi­zonyos állami feladatokat, az egyesületek, társaságok és ala­pítványok többsége maga is támogatásra szorul. Ahol, mint Hosszúhetényben is, van egy saját elszánásából aktív bázis, kiderül, hogy igazából a helyi közösségekben van az erő. Az aktivitás azonban nem jelent pénzt is, így az általános műve­lődési központ még nem tudja, hogy az iskola bejáratánál meg­repedt támfalat miből tudja majd rendbe tenni. A civil megmentők Nagyságra azonos, amúgy mindenben más Mágocs hely­zete. A három megye határán kissé elveszett sásdi kistérség­ben lévő településen korábban jól működött a könyvtár és a művelődési ház szövetsége, majd egymást váltották a veze­tők, mostanra pedig az iskolára maradt a munka. Átmeneti helyzetüket csak fokozza, hogy pont gázbekötés zajlik, de el is áztak, a könyvtári állomány pe­dig a polgármesteri hivatal szo- bácskáiban pihen. Enyedi Gá- borné megbízott szakmai ve­zető szerint a falvakban min­denhol nehéz, különösen, ha nemzetiségi vagy etnikai prob­lémák is társulnak a meglévők­höz. Mágocs nem adja föl. Be­kapcsolódtak a Mediterrán ősz rendezvényfolyamba, nyelvi és zenei képzést kínálnak, a műve­lődési ház nagytermének rend- behozatalára pályázatot írtak. Igazi eredményhez azonban mindenhol az kell, hogy az em­berek ne csak szálláshelynek, hanem otthonnak is tekintsék falujukat. Még az sem számít, mi hozza össze végül is őket, közös éjszakai őrség szerve­zése, halászléfőző-verseny, mezőgazdasági előadássorozat vagy sárkányeregetés. Hodnik I. Gy. Szabad érzékelők fesztiválja A szabadság, az öt érzék, s a film, a zene, a színház, a tánc és a gasztronómia je­gyében Frí-zek címmel öt napos fesztivált rendezett a Laterna Magica Egyesület. Az alig hároméves társulás további tervei között össz- művészeti centrum és egye­temi média szak életre hí­vása is szerepel. Valódi csemegék kerültek a pécsi közönség elé a Frí-zek jóvoltából, hiszen olyan társu­latok tartottak előadásokat, amelyeket ritkán láthatnak az itt élők. A fesztivál nemcsak a fiatalokat, a diákokat érde­kelte, különösen a sétatéri programokra voltak sokan kí­váncsiak a legkülönbözőbb korosztályokból. A Laterna Magica Egyesület vezetője, dr. Tarnay László egyetemi docens elsősorban arra büszke, hogy sikerült olyan produkciókat is lehozni, ame­lyek most futnak a Szkéné, a Mu vagy a Stúdió K. színpa­dán. A világtájakra összpon­tosító szerkesztésben volt mediterrán, közel- és távol­keleti, afro-amerikai nap is, míg a zárónapot az ökológiá­nak és a multimédiának szen­telték. Az egyesület, ha sikerül, túllép az évi egy filmhéten, fesztiválon és egyéb progra­mokon. Úgy látják, potenciá­lisan itt, Pé­csett is meg­van a közön­sége egy olyan össz- művészeti centrumnak, amely felve- hetné a ver­senyt a plá- zákkal, ab­ban az érte­lemben leg­alábbis, hogy koncentrált lehetősége­ket nyújt. Az illő tér meg­találása kulcskérdés, hiszen a mű­vészet hely­színei se túl díszesek, se túl érintetle­nek nem le­hetnek.-Minden vidéki városban van már valami hasonló - ál­lítja Tarnay László. - Ahol volt valamilyen hagyomány, ott szinte maguktól jöttek létre az ilyen helyek, mint például Szegeden, ahol az avantgárd irodalmi és művé­szeti élet teremtette meg a szükséges hátországot. Pé­csett nehéz munka hagyo­mányt teremteni. Az elképzelések szerint a centrumban lenne könyves­bolt, kávézó, étterem, CD- bolt, két moziterem, amelyből az egyik színpaddá is alakít­ható, s jutna hely kiállítások­nak is. Égyelőre még a keres­gélés időszaka tart, s az is fon­tos, hogy az egyesület köz­hasznú társasággá alakuljon. A leendő centrumhoz is kapcsolódó izgalmas kérdés, hogy a mai távolságon ala­puló kultúránkban, ahol az in­ternetes hálózat egyre inkább egyfajta másodlagos szóbeli­ségre késztet minket, milyen lehetőségek vannak a művé­szetekkel való élményszerű találkozásra. Tarnay László szerint minden egyre sze­mélytelenebbé válik ebben az ezredfordulós korban, s aho­gyan el van távolítva tőlünk egy háborús riport, ugyanúgy a műalkotással való közvetlen kontaktus is ritkábban lehet­séges. Talán ezen a helyzeten is változtat majd, ha ősztől be­indul a Janus Pannonius Tu­dományegyetemen az a film­elméleti specializáció, ame­lyet az egyesület támogat, szervez és koordinál, s amelyre vendégoktatókat is hív, többek között az Egyesült Államokból.- Az iskolákban már múlt szeptembertől kötelező a mé­dia oktatása - emlékeztet be­szélgetőpartnerem -, csak ép­pen tanár nincs hozzá. Áz egyetemen már létrejött egy médiatanulmányi központ, s később szeretnénk egy média szakot is indítani. Mivel a kormányzat a két­szakos képzést szorgalmazza, a média szak újabb választási lehetőséget jelenthet majd a Pécsre készülőknek. H. I. Gy. - Fotó: T. L. Vendég volt Bozsik Yvette táncművész is A szórakoztató filmnek van egy típusa, amelynek rendezői olyanok, mint azok a szaká­csok, akik meglepő ízkombiná­ciókkal csalogatják éttermeikbe a vendégeket. Sültet szolgálnak fel mézzel, hozzá kaviárt adnak tejszínhabbal. Ha külön-külön jó, miért ne lenne együtt még jobb, gondolják. Ezek az ételek, azaz filmek egyesítik a horrort, a misztikumot és a humort. Az őstojásnak alighanem Az elve­szettfrigyláda fosztogatói című Spielberg-opusz tekinthető, vagy A vámpírok bálja Polans­ki tói. Ebbe a típusba tartozik Stephen Sommers műve is, A múmia (The Mummy). Komikus rémfilmnek vagy fantasztikus szörny bohózatnak lehetne nevezni. Ha komolyan venném (eszemben sincs, csak úgy mondom), igen dühös len­nék. Ha ellenben a mulatságos elemre koncentrálok v T n néha zavarnak a mikrofonokból áradó hörgések és nyögések), akkor időnként elszórakoztat a látvány. Látványt mondok, mert a történetre aligha érde­mes szót vesztegetni. Egy va­rázsló háromezer év után fel­támad poraiból, és mint min­denre elszánt főgonosz szorgo­san tevékenykedni kezd: ho­mokvihart fú a szájából, sáská­kat köpköd, napfogyatkozást idéz elő, és életműködésének további erősítése érdekében szervátültetéseket hajt végre, eleven donorokat használván fel (a hangszórókból sikolyok és elhaló nyöszörgések hallat­szanak), majd őt éltető tömegek élén elindul, nem tudni, hova. Szóval ez a történet, az óegyip­tomi blabla ellenére, még me­sének se különösebben igényes. De nem is ez a lényeg. A rendező mindezt, szeren­csénkre, nem veszi nagyon ko­molyan. Úgy viselkedik, mint Oscar Wilde amerikai üzletem­bere A canterville-i kísértei­ben, aki egy skót várkastélyban, éjfélkor, midőn láncaikat csör­getve jönnek a kísértetek, fogja magát, felkel, kimegy hozzájuk a folyosóra, és praktikus szakérte­lemmel egy újfajta kenőolajat ajánl a meghökkent szellemek­nek, hogy ne csikorogjanak any­nyira azok a rozsdás láncok. A misztikumnak ez a profanizá- lása, azt hiszem, vagyishát Wilde azt hiszi, jellegzetesen amerikai jelenség. De tényleg. A múmiavezér például bekap, majd elropogtat egy félelmetes szkarabeusz-bo­garat, még csettintene is, ha nyelve lenne, az egyik hulla lab­dázik a kobakjával, s szellemes ötlet, hogy a holttetemek éppen úgy mozognak, mint a manöke­nek a divatbemutatón. Parádésan sikerült a dominóelv alapján át­rendezett könyvtár látványa, s te­litalálat Sir Winston figurája, aki a nagy háború után hét évvel, a húszas évek közepén magántá­maszpontot tart fenn repülőjével a sivatagban. A csúcs azonban Az egyik ismeri a sivatagot, a másik a hieroglifákat: Bren­dan Fraser és Rachel Weisz mégiscsak az a fordulat, hogy a varázsló-múmia-főrém halálra ijed - egy macskától. Merthogy a macskák a holtak birodalmának őrei. íme, egy kis jóféle kenőolaj az egyiptomi mitológia számára. Éljenek tehát a macskák, és a Királyi Légierő! Futnak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE A macska és a varázsló Hodnik Ildikó Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom