Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-03 / 180. szám
8 Dlinántuli Napló Kultúra - Művelődés 1999. július 3., szombat Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Biennale - tizenhatodszor. Július 11-én 11 órakor nyitja kapuit a XVI. Országos Kisplasztikái Biennálé a Pécsi Galériában. A rangos eseményen Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész, a JPTE Művészeti Karának professzora mond bevezetőt. (m) Tanulmányúton Szibériában. A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara finn7 ugor tanszékének fiatal kutatója, Nagy Zoltán a napokban érkezett ' vissza Oroszországból, ahol féléves tanulmányút keretében az Ural vidéki rokon népeink szokásait, nyelvjárását tanulmányozta. (m) Élete első tárlatát rendezi meg a negyvenkét éves Szentivánszki Jeromos, a Pécsi Önkormányzat köz- igazgatási hivatala építésügyi tanácsosa. Az elmúlt évben készült olajfestmények kiállítását ma 16 órakor dr. Kapitány István nyugalmazott kántor nyitja meg Pécsett a Bazilika Kocsis László termében. Az alkotó a műszaki főiskola elvégzése előtt Pécsett a Pollack Mihály Építőipari Technikumban Bezzegh Zoltán tanítványa volt, és dolgozott Haraszti Pál szakkörében is. A tárlat július végéig látogatható. (m) Pécsiek Becsben. A Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze, Sárkány József rendezésében négy hazai keramikusművész, a pécsi Füzesi Zsuzsa és Nagy Márta, a zsámbéki Kungl György és a fővárosi Fekete László mutatkozik be műveivel Bécsben, a felújított Magyar Központban. A hatvan alkotást sorakoztató tárlat tegnap nyílt meg, augusztus végéig látogatható. (m) Országos találkozó. A Pécsi Új Hang Irodalmi Társaság országos találkozót rendezett amatőr írók, költők számára. A háromnapos eseményt tegnap a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárban Keresztúri József, a könyvtár vezetője nyitotta meg. (m) A hosszúhetényi néptánccsoport a fiatalokat is maradandó értékekre neveli fotó: Tóth l. Haldoklók, virágzók és főnixek Nőnek a különbségek a kistérségek kulturális intézményei között A legjobb szándékkal sem lehetne egységesnek nevezni a baranyai kulturális intézményhálózatot. A nagyobb városokat leszámítva gyökeresen eltérő a helyi művelődési házak, általános művelődési központok helyzete, nemcsak a szerkezetüket, hanem a közösség életében elfoglalt szerepüket is tekintve. Az ország társadalmi és gazdasági rendszerével együtt az intézményhálózat is átalakult. Vannak, akik szerint míg a társadalomban az egyébként is szegény rétegek lettek a változások valódi vesztesei, a köz- művelődés területén a kisebb kulturális intézmények kényszerültek ebbe a szerepbe. A fejlődő kisrégiókban azonban a civil iparkodásnak eredménye lett, a kiüresedett formák ugyan elhaltak, de születtek életképes új kezdeményezések. Egyes kistelepülések a szolgáltatások centralizálásával és bővítésével próbálkoztak, a teleház-rendszerhez csatlakozva, máshol az iskola lett a megújulás motorja, általános művelődési központként. Munka nélkül, cél nélkül Általános tapasztalat, hogy nem lehet a kulturálódás, az önművelődés mellé állítani azokat, akik hosszabb ideje munkanélküliek, s reményük sincs sok az elhelyezkedésre. Az intézmények különböző képzéseknek adhatnak helyet, de egyelőre a betérőket mindez nemigen érdekli, ha nincs mögötte konkrét munkaajánlat. Márpedig az nincs. A szigetvári kistérség problémáit hordozza Kisdobsza is, ahol a háromszáz körüli lakos között nagyon sok a munkanélküli és a rokkantnyugdíjas. A művelődési házban Pénzárné Gáli Szilvia meséli, hogy még három éve is sokkal nagyobb volt az igény irántuk, de egyre kevesebben teszik be a lábukat az intézménybe, hacsak nem a polgármesterhez vagy az orvoshoz jönnek. Pedig az épület jó, a felújítása 3 éve fejeződött be, öltözőt, vizesblokkot, központi fűtést kaptak. A fénykorban még működött a színjátszócsoport is. Más a lépték Somberekén, ahol hatszor annyian laknak, mint Kisdobszán, a település pedig a dinamikusabban fejlődő mohácsi kistérség tagja. Ennek ellenére éppen most csökkentének létszámot, s küldenek el könyvtárost, mivel az állományt az iskoláéval vonják össze. Itt még nem dőlt el a játék, az érdeklődés ingadozó. A már 25 éves művelődési házba a heti kétszeri mozi is csalogat, s éppen a héten nyílt meg az ifjúsági klub, ahol többek között rex-asztal és asztalifoci is van. A helyi népdalkor, tánccsoport és fúvószenekar nem mindig elég ahhoz, hogy a fiatalokat meg lehessen fogni. Ez is visszatérő probléma a legtöbb faluban, hiszen a 14-25 éves korosztály szinte eltűnik a településekről, nemcsak tanulni, de szórakozni is a városokba jár. A fiatalok behálózása Hosszúhetényben, ahogyan Papp János közművelődési igazgatóhelyettes elmesélte, a város közelsége előny is, hiszen a közös színházlátogatásokba, programokba bekalkulálják. A nagyjából háromezres település, amely Baranya második legnagyobb faluja, Komló vonzáskörzetébe tartozna, elhelyezkedés és szórakozás szempontjából azonban Pécs nyújtja a jóval vonzóbb lehetőségeket. Azzal a központi várakozással szemben, hogy a civil szféra majd megerősödvén átvesz bizonyos állami feladatokat, az egyesületek, társaságok és alapítványok többsége maga is támogatásra szorul. Ahol, mint Hosszúhetényben is, van egy saját elszánásából aktív bázis, kiderül, hogy igazából a helyi közösségekben van az erő. Az aktivitás azonban nem jelent pénzt is, így az általános művelődési központ még nem tudja, hogy az iskola bejáratánál megrepedt támfalat miből tudja majd rendbe tenni. A civil megmentők Nagyságra azonos, amúgy mindenben más Mágocs helyzete. A három megye határán kissé elveszett sásdi kistérségben lévő településen korábban jól működött a könyvtár és a művelődési ház szövetsége, majd egymást váltották a vezetők, mostanra pedig az iskolára maradt a munka. Átmeneti helyzetüket csak fokozza, hogy pont gázbekötés zajlik, de el is áztak, a könyvtári állomány pedig a polgármesteri hivatal szo- bácskáiban pihen. Enyedi Gá- borné megbízott szakmai vezető szerint a falvakban mindenhol nehéz, különösen, ha nemzetiségi vagy etnikai problémák is társulnak a meglévőkhöz. Mágocs nem adja föl. Bekapcsolódtak a Mediterrán ősz rendezvényfolyamba, nyelvi és zenei képzést kínálnak, a művelődési ház nagytermének rend- behozatalára pályázatot írtak. Igazi eredményhez azonban mindenhol az kell, hogy az emberek ne csak szálláshelynek, hanem otthonnak is tekintsék falujukat. Még az sem számít, mi hozza össze végül is őket, közös éjszakai őrség szervezése, halászléfőző-verseny, mezőgazdasági előadássorozat vagy sárkányeregetés. Hodnik I. Gy. Szabad érzékelők fesztiválja A szabadság, az öt érzék, s a film, a zene, a színház, a tánc és a gasztronómia jegyében Frí-zek címmel öt napos fesztivált rendezett a Laterna Magica Egyesület. Az alig hároméves társulás további tervei között össz- művészeti centrum és egyetemi média szak életre hívása is szerepel. Valódi csemegék kerültek a pécsi közönség elé a Frí-zek jóvoltából, hiszen olyan társulatok tartottak előadásokat, amelyeket ritkán láthatnak az itt élők. A fesztivál nemcsak a fiatalokat, a diákokat érdekelte, különösen a sétatéri programokra voltak sokan kíváncsiak a legkülönbözőbb korosztályokból. A Laterna Magica Egyesület vezetője, dr. Tarnay László egyetemi docens elsősorban arra büszke, hogy sikerült olyan produkciókat is lehozni, amelyek most futnak a Szkéné, a Mu vagy a Stúdió K. színpadán. A világtájakra összpontosító szerkesztésben volt mediterrán, közel- és távolkeleti, afro-amerikai nap is, míg a zárónapot az ökológiának és a multimédiának szentelték. Az egyesület, ha sikerül, túllép az évi egy filmhéten, fesztiválon és egyéb programokon. Úgy látják, potenciálisan itt, Pécsett is megvan a közönsége egy olyan össz- művészeti centrumnak, amely felve- hetné a versenyt a plá- zákkal, abban az értelemben legalábbis, hogy koncentrált lehetőségeket nyújt. Az illő tér megtalálása kulcskérdés, hiszen a művészet helyszínei se túl díszesek, se túl érintetlenek nem lehetnek.-Minden vidéki városban van már valami hasonló - állítja Tarnay László. - Ahol volt valamilyen hagyomány, ott szinte maguktól jöttek létre az ilyen helyek, mint például Szegeden, ahol az avantgárd irodalmi és művészeti élet teremtette meg a szükséges hátországot. Pécsett nehéz munka hagyományt teremteni. Az elképzelések szerint a centrumban lenne könyvesbolt, kávézó, étterem, CD- bolt, két moziterem, amelyből az egyik színpaddá is alakítható, s jutna hely kiállításoknak is. Égyelőre még a keresgélés időszaka tart, s az is fontos, hogy az egyesület közhasznú társasággá alakuljon. A leendő centrumhoz is kapcsolódó izgalmas kérdés, hogy a mai távolságon alapuló kultúránkban, ahol az internetes hálózat egyre inkább egyfajta másodlagos szóbeliségre késztet minket, milyen lehetőségek vannak a művészetekkel való élményszerű találkozásra. Tarnay László szerint minden egyre személytelenebbé válik ebben az ezredfordulós korban, s ahogyan el van távolítva tőlünk egy háborús riport, ugyanúgy a műalkotással való közvetlen kontaktus is ritkábban lehetséges. Talán ezen a helyzeten is változtat majd, ha ősztől beindul a Janus Pannonius Tudományegyetemen az a filmelméleti specializáció, amelyet az egyesület támogat, szervez és koordinál, s amelyre vendégoktatókat is hív, többek között az Egyesült Államokból.- Az iskolákban már múlt szeptembertől kötelező a média oktatása - emlékeztet beszélgetőpartnerem -, csak éppen tanár nincs hozzá. Áz egyetemen már létrejött egy médiatanulmányi központ, s később szeretnénk egy média szakot is indítani. Mivel a kormányzat a kétszakos képzést szorgalmazza, a média szak újabb választási lehetőséget jelenthet majd a Pécsre készülőknek. H. I. Gy. - Fotó: T. L. Vendég volt Bozsik Yvette táncművész is A szórakoztató filmnek van egy típusa, amelynek rendezői olyanok, mint azok a szakácsok, akik meglepő ízkombinációkkal csalogatják éttermeikbe a vendégeket. Sültet szolgálnak fel mézzel, hozzá kaviárt adnak tejszínhabbal. Ha külön-külön jó, miért ne lenne együtt még jobb, gondolják. Ezek az ételek, azaz filmek egyesítik a horrort, a misztikumot és a humort. Az őstojásnak alighanem Az elveszettfrigyláda fosztogatói című Spielberg-opusz tekinthető, vagy A vámpírok bálja Polanski tói. Ebbe a típusba tartozik Stephen Sommers műve is, A múmia (The Mummy). Komikus rémfilmnek vagy fantasztikus szörny bohózatnak lehetne nevezni. Ha komolyan venném (eszemben sincs, csak úgy mondom), igen dühös lennék. Ha ellenben a mulatságos elemre koncentrálok v T n néha zavarnak a mikrofonokból áradó hörgések és nyögések), akkor időnként elszórakoztat a látvány. Látványt mondok, mert a történetre aligha érdemes szót vesztegetni. Egy varázsló háromezer év után feltámad poraiból, és mint mindenre elszánt főgonosz szorgosan tevékenykedni kezd: homokvihart fú a szájából, sáskákat köpköd, napfogyatkozást idéz elő, és életműködésének további erősítése érdekében szervátültetéseket hajt végre, eleven donorokat használván fel (a hangszórókból sikolyok és elhaló nyöszörgések hallatszanak), majd őt éltető tömegek élén elindul, nem tudni, hova. Szóval ez a történet, az óegyiptomi blabla ellenére, még mesének se különösebben igényes. De nem is ez a lényeg. A rendező mindezt, szerencsénkre, nem veszi nagyon komolyan. Úgy viselkedik, mint Oscar Wilde amerikai üzletembere A canterville-i kísérteiben, aki egy skót várkastélyban, éjfélkor, midőn láncaikat csörgetve jönnek a kísértetek, fogja magát, felkel, kimegy hozzájuk a folyosóra, és praktikus szakértelemmel egy újfajta kenőolajat ajánl a meghökkent szellemeknek, hogy ne csikorogjanak anynyira azok a rozsdás láncok. A misztikumnak ez a profanizá- lása, azt hiszem, vagyishát Wilde azt hiszi, jellegzetesen amerikai jelenség. De tényleg. A múmiavezér például bekap, majd elropogtat egy félelmetes szkarabeusz-bogarat, még csettintene is, ha nyelve lenne, az egyik hulla labdázik a kobakjával, s szellemes ötlet, hogy a holttetemek éppen úgy mozognak, mint a manökenek a divatbemutatón. Parádésan sikerült a dominóelv alapján átrendezett könyvtár látványa, s telitalálat Sir Winston figurája, aki a nagy háború után hét évvel, a húszas évek közepén magántámaszpontot tart fenn repülőjével a sivatagban. A csúcs azonban Az egyik ismeri a sivatagot, a másik a hieroglifákat: Brendan Fraser és Rachel Weisz mégiscsak az a fordulat, hogy a varázsló-múmia-főrém halálra ijed - egy macskától. Merthogy a macskák a holtak birodalmának őrei. íme, egy kis jóféle kenőolaj az egyiptomi mitológia számára. Éljenek tehát a macskák, és a Királyi Légierő! Futnak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE A macska és a varázsló Hodnik Ildikó Gy.
