Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-28 / 205. szám

4 Dünántúli Napló Baranyai Tükör 1999. július 28., szerda Röviden Gázcsapolók és büntetések A DDGÁZ 8284 fogyasztót vett vizsgálat alá eddig Baranya, Tolna és Fejér megyében. A július 23-áig megvizsgáltak közül 352-en használták illegálisan a gázt. A kiszabott büntetések nagyságrendje 50-150 ezer forintig terjed. Együtt pályáztak egy buszért Hegyhátmaróc és Tófű együtt pályázott, és nyert egy kisbuszt. A járművel egyebek közt orvoshoz viszik a betegeket, és el­mennek a kiváltandó gyógyszerért. (cs) Vízállások a Dunán és a Dráván Mohács 579 cm, áradó, 20,2 fok, őrtilos 110 cm, apadó, 17,3 fok, Barcs 253 cm, áradó, 17,6 fok, Drávaszabolcs 340 cm, áradó, 20,3 fok. A pénz kevés - a partfal pedig omlik BÁRÁNY AJENŐ-GÖDRE Észak-Baranyában az utak mentén rézsűk csúsztak meg. Az élet- és balesetve­szélyt időben elhárították. A helyreállítás azonban pénz­telenség miatt akadozik. A talaj a többszöri felhősza- kadások nyomában a felszíni víztől annyira átitatódott, hogy az újra fakadó erek az agyag- és löszrétegeket meg­lazítják és váratlanul moz­gásba hozzák. Az újabb omlás veszélye tehát csapadékmen­tes időszakban is fennáll. Minderre jelzőtáblák figyel­meztetnek. Néhol sebesség- korlátozást rendeltek el. Egyik településen sem futja azonban arra, hogy csak ön­erőből megkezdjék a meg­rongálódott út menti lejtők és magaslatok megerősítését. Ezért az önkormányzatok központi támogatásban re­ménykednek, de felkészültek arra is, ha nem nyernek pénzt. Az már biztos, hogy a Ma­gyarszék és az Oroszló közti problémát a Baranya megyei Közútkezelő Kht. oldja meg, bár az állami cég is kevés pénzzel rendelkezik. A legsúlyosabb gonddal továbbra is Baranyajenő köz­ségvezetősége küszködik. A partfal ugyanis a főútra omol­hat, a tetején húzódó útsza­kasz pedig, amelyet bizton­sági okból lezártak, bármikor berogyhat. Ráadásul a közeli öt családi ház fala most már repedezik. Nagy Rudolfné alpolgár­mester elmondta: nem adták fel a reményt, hogy megyei, valamint központi forrásból pénzt szerezzenek. Cs. J. Napi 34 ezer is „összebenzinezhető” Csak a határmenti településekről éri meg átmenni üzemanyagért BARANYAI KÖRKÉP A két ország üzemanyagárai között a különbség az elmúlt év végétől fokozatosan nőtt. Egé­szen odáig, hogy a nyár elején már megközelítette az 50 forin­tot literenként, ami bizony egy teljes tanknál már jelentős dif­ferencia. Ahogy he­tekkel ezelőtt, most ismét egyre többen járnak át tan­kolni a határ túloldalára. A remélt hasz­not, illetve az üzletet átmenetileg rontotta, hogy Horvátországban két hét­tel korábban emelték a benzin árát - 3,85 kunáról 4,15 kunára (1 kuna=34 forint) -, ilyen mó­don csökkent az egy tankolásra jutó megtakarítás. Nem kellett azonban sokat várni arra, hogy ismét helyre álljon a ko­rábbi „rend”: a hazai ben­zinárak emel­kedésükkel a múlt hét vé­gén újra meg­teremtették az üzletileg is ér­tékelhető kü­lönbséget. Lapunk számítása szerint egy 50 literes üzemanyag- tartály esetén tankoláson­ként 2300-2500 forint az árkülönbség. Ha va­laki a határ mentén oda-vissza 30-40 kilométeres autózással - ennek költsége 600-700 fo­rint - szerzi be a benzint Hor­vátországban, akkor fuvaron­ként 1600-1900 forintot tud megtakarítani. Ha az üzlet re­ményében 2-3 fordulóra is vál­lalkozik, úgy napi 3-4 ezer fo­rintot is „összebenzinezhet”. A spórolás mértéke termé­szetszerűleg a lakóhely határtól eső távolságának növekedésé­vel fokozatosan csökken. A tá­volabbi településekről már nem biztos hogy érdemes elindulni, hiszen nemcsak a mérsékelt eredménnyel, de a tekintélyes időigénnyel is számolni kell. A Pécsi Határőr Igazgatóság illetékeseitől megtudtuk, a ba­ranyai magyar határállomáso­kon meglehetősen mérsékelt a kimenő forgalom. Ennek okát elsősorban a csökkenő idegen- forgalmi érdeklődésben látják. Korábban sokan a háború kiter­jedésétől tartottak, ugyancsak sokakat riasztanak a nagyon magas tengerparti árakról szóló hírek. Sem Udvarnál, sem pedig Drávaszabolcson nem lehet ez­res nagyságrendről beszélni, naponta néhány száz autó lépi át a határt. Köztük az a néhány tucat, amelyik az olcsó tankolás lehetőségével kíván élni. Nem kizárt, hogy az olló to­vább nyílik a két ország üzem­anyagárai között. Miközben Magyarországon a 200 forintos literenkénti tarifáról is beszél­nek már, Dudás Erika (képün­kön), a Pécs-Baranyai Keres­kedelmi és Iparkamara eszéki képviseletének vezetője úgy tá­jékoztatott, hogy Horvátor­szágban nem valószínű az újabb áremelés a közeljövőben. A képviselet folyamatosan tartja a kapcsolatot a horvát központi gazdasági szervekkel, így az üzemanyagárak várható alakulásáról is értesítést kap­nak. A néhány héttel korábbi drágulást is előre jelezték, csak a pontos idejét nem lehetett tudni. A képviselet a további drágulásról egyelőre nem ka­pott hírt. Kaszás E. Kommentár az 1. oldalon) Amiért a horvátok jönnek Valószínűleg nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a benzinen kívül szinte minden drágább déli szomszé­dunknál. Ezt látszik igazolni a határ túlsó oldaláról ismét fel­élénkülő bevásárlóturizmus. Míg korábban főként a magyar élelmiszerek, később a lakberendezési cikkek, anyagok árai je­lentettek élénk vonzerőt a horvátok számára, az utóbbi időben a szolgáltatások is az érdeklődés középpontjába kerültek. Sokan jönnek Harkányba, Siklósra, Pécsre fodrászhoz, kozmetikus­hoz, fogorvoshoz vagy autószervizbe, és ugyancsak sokan „sze­relik fel” iskolás korú gyerekeiket a baranyai boltokból. Ugyan az elmúlt hetekben mindkét országban emelték az üzemanyag árát, a korábbi - sokak fantáziáját megmozgató - különbség megmaradt a horvát és magyar benzintarifák kö­zött. Bár nem tömeges a jelenség, a határmenti településekről a mai napig is többen átjárnak tankolni. | A határátkelők 15-20 km-es körzetéből még érdemes elindulni tankolni Kisdéren a kultúrhá/ is megszépült a napokban. A felújított épületben jönnek össze a helybeliek, nyugdíjasklubot is kialakítottak, a testületi üléseket is itt tartják, fotó: laufer l. Nem elég csak felfelé mutogatni Felhőszakadás után szinte minden önkormányzat es gazda so­ron kívüli támogatásban bízik. Arról azonban megfeledkeznek a kérelmezők, hogy a károkat helyi gondatlanság, például tisz- títatlan árok is előidézi. A településeket már korábban vízkár­elhárítási terv kidolgozására kötelezte az állam. BARANYAI KÖRKÉP Tapasztaltuk - érdeklődve számos faluban -, hogy nem egy községvezetőség nem is hallott a megelőzésre ösztönző, 1995-ben megszületett rende­letről. Ahol mégis tudnak róla, arra hivatkoztak az illetékesek, hogy nincs elég pénz az előírt feladatok teljesítésére. Bregó Jánostól, a sásdi vízi társulat igazgató-elnöke arról szólt, hogy a felelősségre vonás nem tartozik a hatáskörükbe. Szakemberei felhívják az ön- kormányzatok és a jegyzőségek figyelmét arra, hogy hol tapasz­talható belterületen és magán­földön probléma. Csak a Hegy­háton és a Völgységben jelen­leg legkevesebb háromezer gazdálkodót kellene figyelmez­tetni, hogy takarja ki a beteme­tett régi elvezetőket, illetve ás­son újakat. Kritikus a helyzet többek között Máza, Szászvár, Bikái, Mágocs és Nagyhajmás határában. A társulat azt indít­ványozta, hogy az év végéig te­gyék rendbe az elhanyagolt vagy rég elfelejtett vízi közmű­veket. Aki ezt nem teljesíti, milyen szankcióval sújtható? - tettük fel a kérdést számos jegyzősé- gen. Kitérő válaszokat kaptunk. Egyedül az egyházaskozári hi­vatal munkatársa, Jauch Edit közölte, hogy nincs joguk a számonkérést kezdeményezni. Az ellenőrzés hiányos és akadozik. Nem tudni, hogy ki­nek a dolga. Drüsztler JózseJ mágocsi falugazdász szerint így aztán nem kevés rétre és ugarra régóta rá se néz a gazdája, de nem egy földnek tulajdonosa sincs. Émiatt például Köblény, Szalatnak, Kishajmás, Meké- nyes, Kis- és Györgyi-puszta dűlőiben humuszt mos el már a kisebb kiöntés is. Csuti J. 38.- Van jogi alapja a dolognak? - kérdezte egy ázsiai vonásokat viselő asszony.- Természetesen. Az egyik moszkvai kerületi bíróság Pavszkijt távollétében halálra ítélte. Néhány évvel ezelőtt bes­tiális módon tanúk előtt gyilkolt meg néhány olyan kereskedőt, akik vonakodtak „adót” fizetni neki... Pavszkij már beépült a bankokba és a hatalomba is. Az új orosz kormány néhány mi­nisztere tőle kapja a fizetését; ál­lítólag ezek között ott van a bel­ügyminiszter is...- Tehát meg kell őt ölni - bó­logatott egy fekete bőrű férfi. - De gondolom, nem könnyű őt megtalálni?- Az ügynökünk a következő napokban a közelébe férkőzik. Pavszkij nyilván elkonspirálja majd a találkozó helyét és idejét, de mi erre is felkészültünk. Ha tudjuk, hol marad kettesben az emberünkkel, akkor biztosan le­csaphatunk rá - felelte amaz rej­télyesen. Látszott, az igazi nagy titkot még itt, a legszűkebb veze­tőségnek sem hajlandó kiadni. Bert alaposan megszemlélte a csinos légikísérőt. Gépe eköz­ben tizenegyezer méter magasan száguldott. Alant olykor felhők bukkantak fel, majd fehér ten­gerként hullámzottak, elmarad­tak. A kisasszony nagyon tet­szett neki, de ismét eszébe jutott: amíg küldetése tart, nem állhat szóba senkivel. Néha telefonon élcelődött azzal a második gene­rációs magyar lánnyal, aki révén a Szervezettel tartotta a kapcso­latot. Mintha már valamilyen szimpátia is kibontakozott volna köztük, halványan... De Bert semmiben sem volt biztos. Csak abban, hogy a Szervezet éjjel­nappal figyeli őt. A saját bizton­sága érdekében, de ... Hát igen, egyetlen lépést sem tehet ellen­őrzés nélkül. Ez lebénította, ha arra gondolt, hogy kapcsolatba kerüljön egy nővel. Fura érzés, hogy netán közben látják is őt...? Hiszen ők mindent lát­nak. Nekik köszönheti az életét - igaz, az azt veszélyeztető ka­landokat is. A légikísérő előrement a piló­tafülke felé. ,,Mr. Reggis” most egy Boeing fedélzetén ült, száz­hatvan másik utas között. In­kognitóban utazott, kísérők nél­kül. Egy titkos találkozóra igye­kezett. Lansky követelte, egye­dül jöjjön. Csak a Szervezet fi­gyeli minden lépését. A repülő­gép már órák óta úton volt. Ammanból indult és keletre tar­tott. Az úti cél egyelőre Delhi, de az még változhat. Bert sej­tette, át kell majd szállnia, hogy esetleges követői nyomát veszít­sék. Lansky és Pavszkij megkö­vetelik ezt az óvatossági rend­szabályt, és Bert a nagy cél ér­dekében mindezt meg is ígérte. Zsebében megcsörrent a hor­dozható minitelefon. Örült a szíve, hogy az ismeretlen lány hangját hallja:- Bert, figyelmeztetést kap­tunk.- Örülök, hogy hallom a han­godat, arcnélküli őrangyalom.-Kösz a bókot, de ez most komoly. Megsúgták nekünk, hogy a delhii repülőtérre hama­rosan egy terroristacsapat érke­zik. Le akarják lőni a gépet, mi­előtt földet ér!- Ilyen sokat érek valakinek?- Igen, még nem sejtjük, kik állnak mögöttük. Semmiképpen sem az az illető, akihez igyek­szel, ő beszélni szeretne veled. Nem érnek oda az embereink Delhibe időre, ezért meg kell akadályoznod, hogy a gép ott szálljon le! Az összes utas oda­veszik veled együtt, Beit...! Bert örült, hogy a lány aggó­dik érte.- Nyugalom, máris kitalálok valamit! - befejezte a beszél­getést és körülnézett. A Boe­ing zúgva úszott a magasban. Alattuk most megcsillant a Perzsa-öböl szürke vize. Mit tegyen? Nincs fegyvere, és kü­lönben sem akar légikalózt ját­szani. Bár alighanem rá lesz szorulva.. . Megállította az egyik köze­ledő légikisasszonyt:- Itt a névjegyem. Megkérem, vigye be a pilótafülkébe ... Sze­retném felkeresni a pilótákat, ígérem, csak pár percig fogok zavarni.- Igen, uram - a lányok hoz­zászoktak már a furcsa kívánsá­gokhoz. Teltek a percek, aztán jött a kisasszony:- Parancsoljon, uram! A kapi­tány szívesen látja önt. Egy perccel később beléphe­tett a keskeny ajtón. Hárman ül­tek a fülkében, az egyik kissé há­tul. Ő volt a fedélzeti mérnök, navigátor és sok egyéb, egy személyben. A jobb oldalon ülő másodpilóta nézett hátra elő­ször, Beit hát neki szólott: Üd­vözlöm Önöket. Reggis vagyok. Talán hallottak már rólam, ne­kem is van egy-két gépem. Azok persze kisebbek ennél... Hány százalékon vagyunk? (Folyt köv.) t » t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom