Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-11 / 188. szám

4 ★ RIPORT ★ 1999. július 11. A LEGENDÁS FILM MAI VÁLTOZATÁNAK FORGATÁ SÁN SZEREPI HELLA (SZÖVEG) ÉS DIÓSI IMRE (FOTÓ) JÁRT ’ * I aE--^IÉ - ■jzh Száztizenhat éve, hogy Csortos Gyula, a harmincas években készült Hyppolit, a lakáj című film főszerep­lője meglátta a napvilágot. Biztosra vehető, hogy a közeljövőben egyre többen emlegetik a színész­király nevét, hiszen a napokban megkezdődött a le­gendás film századvégi változatának forgatása. Lapunk segítségével most olvasóink is belépést nyerhetnek a forgatás forgatagába. Fullasztó meleg és verőfényes napsütés fogad minket, amikor hosszas autókázás után megér­kezünk a Rákos-patak partján épült nagy, ámde stílustalan ház­hoz. A kertben elnagyolt gipsz­szobor, némileg arrébb divatos kerti bútor, no meg egy hivalko­dó medence - a forró napokra. Belépünk a Schneider család, va­gyis Koltay Róbert, Pogány Judit és Huszárik Kata otthonába. A ház elengedhetetlen „tartozéka” természetesen Hyppolit, a lakáj, akit Eperjes Károly alakít. Körbenézünk: a kamerának fel­állított sín mellett a rendező, Kabay Barna éppen a következő jelenetet készíti elő. A sztároknak egyelőre nyomuk sincs. Aztán ki­derül: Pogány Judit és Eperjes Károly rövid pihenőt tart. Mind­ketten elvonultak, csak az utolsó pillanatban jelennek meg a szín­falak között. A ház garázsában berendezett büféből kilépve közeledik fe­lénk Szirtes Ági, alias Julcsa. A házvezetőnő. Talpig fehérben, köténnyel a derekán avat be bennünket a titokba: ez a film nem az a film. Bár az alaptörténet azonos, azért sok meglepetés vár a mo­zilátogatókra. Az eredeti film­ben például nem volt berende­zett konditerem a tetőtérben, mint ahogyan Schneider Mátyás sem lapozgatott szexújságot suttyomban a kertben. A szí­nésznő azért nevetve hozzáte­szi, bár egykoron látta a filmet, a részletekre már alig-alig em­lékszik. Nem így Huszárik Kata, aki nem sokkal a szereplőválogatás előtt puszta kedvtelésből nézte meg a filmet a tévében. Akkor még nem sejtette, hogy hamaro­san részese lesz egy hasonló pro­dukciónak. Persze ez a Schneider lány is sokban különbözik a hat­van évvel ezelőtt készült filmben látható ifjú hölgytől. Hogy mást ne mondjunk: miközben kétség- beesetten próbál kitörni az unal­mas hétköznapokból, szorgalma­san ismerkedik a XXI. század vív­mányaival. A számítógép és a mobiltelefon sem áll távol tőle. Időközben mozgolódik a stáb, a medence körül a következő je­lenethez szükséges kameramoz­gásokat és beállításokat próbál­ják. Ám a nap - most, amikor a fürdőmedencés jelenet követke­zik!!! - el-elbújik, feltámad a szél, vihar készülődik. Pocsék egy forgatókönyv. Mármint a ter­mészeté. Sietni kell, a felvételen nem eshet az eső. Űrszereléshez hasonló öltö­zetben érkezik Schneiderné. A szigorú lakáj ugyanis fogyókúrá­ra fogta - különben is, egy mai nő életéhez már hozzátartozik a sport. Hyppolit elegáns frakkban és idétlen, piros baseballsapkáv ban jön felénk. Közelebbről lát­szik, hogy a simléderbe még egy ügyes propellert is beszereltek, amely egy, a fejtetőn található kis napelemmel működik. Néhány pillanat, és csattan a csapó. Felvétel indul! Lakáj úr - a fogyókúra ürügyén - a stoppert figyelve, ellentmondást nem tű­rő hangon diktálja a tempót Schneidernének, aki számolatla- nul rója a köröket - egyelőre lá­bon, a medence körül, miköz­ben lánya a medencében úszkál.- Nem bírom tovább - nyögi kifulladva.- Még nyolc kör van hátra - közli Hyppolit.- Azt inkább leúszom - hang­zik a válasz, majd Schneiderné nagy csobbanással érkezik a me­dencébe. A jelenetet néhányszor meg kell ismételni. Pogány Judit min-1 den alkalommal nagy sikoltással | veti magát a vízbe, és a felfröcs- csenő hullámokból a stábnak is jut bőven. Mikor csillapodnak a | kedélyek, előkerülnek a lepedő-1 re emlékeztető „fényfogók", amelyekkel körbeveszik Hyppo- litot, hogy az időközben borúsra | vált időben is legyen elegendő | fény a közeli felvételekhez. Az égen egyre sötétebbek a felhők, erősödik a szél is. Szünet követ­kezik. Mivel a vihar vészesen fe­nyeget, mi is szedjük a sátorfán­kat. Előtte azért még megkóstol­juk a napi menüt: a töltött papri-1 kát és most már cseppet sem csodálkozunk, hogy Schneider­né nehezen viseli a koplalást. Miközben az utolsó felvételek készülnek, mi már úton vagyunk a belváros felé. A Hyppolit, a lakáj - a harmin­cas években készült sikerfilm -| egy hirtelen meggazdagodott | szállítási vállalkozó mindennap­jait mutatja be, akinek a felesége előkelő inast szerződtet. Hyppo­lit azután felforgatja a család éle­tét: nem engedi hagymát enni szegény gazdáját, viszont be­szervezi az éjszakai életbe. A le- gendás szereposztásban Csortos Gyula (most Eperjes) partnere f Kabos Gyula (Koltay Róbert) és Haraszti Mici volt. Az új, század­végi változatot késő ősszel lát­hatják a filmkedvelők, sőt egy éven belül az RTL Klub képer­nyőjén is bemutatják. ÖZÖNVÍZSZERŰ ESŐ ZAVARTA MEG A SZABADTÉRI JÁTÉKOK IDEI MEGNYITÓJÁT Az első előadás 1931-ben volt a Dóm téren. Aztán 1939-59 között szü­net következett a há­borús évek, illetve politikai okok miatt De az elmúlt negy­ven évben megszakí­tás nélkül működik a szabadtéri színpad. A kezdetektől csak­nem száz művet lát­hatott már a nagyér­demű. A toplistát Az ember tragédiája és a Cigánybáró vezeti, de természetesen dobogós helyen áll­nak a Szörényi-mű- vek is: az István, a ki­rály, a Kiátkozott és az Atilla is. DRAMA SZEGEDEN Szörényi Levente nem egy- felvonásosra tervezte Atilla, Isten kardja című történel­mi zenedrámáját (A szerző a hagyományőrzés szellemé­ben nem a mai helyesírás szerint írta Attila nevét - a szerk.), az égiek azonban ezúttal közbeszóltak. Eny- nyit engedtek és nem többet a szegedi premier alkalmá­val. A színészek ugyan el­kezdték a második felvo­nást, de az első szín végén a szakadó eső véget vetett az előadásnak. A jelenlévők nem tágítottak: esernyővel vagy anélkül várták a folyta­tást. De minden hiába: a várva várt előadást nem le­hetett folytatni. Az egész Dóm teret - az öltözőkkel együtt - elöntötte a víz, s így esély sem maradt arra, hogy végigizguljuk a mű végkifej­letét. Pedig milyen szépen indult minden. Teltház vár­ta az előadás kezdetét, a jegytulajdonosok pontosan tudták: érdemes eljönniük az Atilla megújult változatá­ra. Szörényi csak annyit mondott az előadás kezdete előtt: „Kis feszültség van bennem, olyan, mintha a szerelmemre várnék.” A dallam ugyan nem fül­bemászó, inkább feszültsé­gekkel teli: Szörényi a népi motívumokat ezúttal a ke­mény fémzene gitárhangjai­val ötvözi. Vikidál, akárcsak néhány éve Koppányként, most Atillaként is pazar. Nem véletlenül mondta a kismamaszerepre készülő Pápai Erika a szünetben: „Ez egy csodálatos este...” Hát igen. Akkor még nem gondolta senki sem, hogy az est forgatókönyvét nem a szerzők és nem is a ren­dező jegyzi majd. Török Ferenc Az 1999-es évad pre­mierjét a kétszázas szám jellemezte. Ennyien vettek volna részt az előadás utáni fogadáson, ennyi üveg Vil­lányi Meriot-t osztottak vol­na szét a VIP-vendégek kö­zött Atilla, Isten kardja címkével, ennyi szagmintát tudott megkülönböztetni az a gyönyörűszép németju­hász nyomozó kutya, amely egy órával az előadás előtt végigszimatolta a Dóm te­ret (hogy minden rendben van-e), ennyi szál virágból készült az a csodálatos vi­rágkosár, amelyet a dráma végén adtak volna át a résztvevő művészeknek és a szerzőknek. De Szeged legjobb virágkötőjének munkáját így csak az öltö­zőkben csodálhatták a szí­nészek. 1 < k . 7 l r HOVIIIC ___&y\ SS^h li UGIJGO} 4 Száztizenhat éve. hoév Csortos Gvula. a harmincas u*i,x„k —uj;i, . i„n ; r, x„.. 7 fii Jelenet az első felvonásból, amikor még színész és néző azt hitte, teljes lesz az előadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom