Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-11 / 188. szám

1999. július 11. ★ MAGYARORSZÁG-DÉL-PUNÁNTÚL ★ 5 Hazatelepülök forintjai I A sváb ember nem mondja meg a nevét, de örömmel újságolja, hogy itthon jól érzi magát. Ötven évet élt Németországban, de a Völgység és Bonyhád visz- szahívta. Még fiatalkorá­ban kitelepítették, most hazatért, megvette szülei házát és boldogan él. A nyilvánosságtól fél, sok­szor bántották. A másik pedig perel a világ­gal. Máriagyűdről telefonál és azt nehezményezi, hogy vénséges vén autója után „vámot” kértek. Nem elég, hogy annak idején mindent elvettek tőle, most, hogy visszatelepedik hazájába, még pénzt is kérnek. Ezek az úgynevezett sér­tések törvényesek. A hazate­lepülőt vagy a kettős állam­polgárt nem ártana felvilágo­sítani. Tavaly előfordult, hogy lefoglaltak négy külföl­di rendszámú személygépko­csit Bonyhádon. Az akció törvényes volt, mert magyar állampolgárok illegálisan tar­tottak itthon külföldi rend­számú személygépkocsit. Az autója után joggal kér­tek pénzt a máriagyűdi né­mettől. Dávid Tibor, a szek­szárdi vám- és adóigazgatási előadó lapunknak elmond­ta, hogy nagyon sokan nem tudják, hogy mi is a teendő. A visszatelepülő valamikori magyar állampolgárnak egy­általán nem kell adót fizet­nie a második hazájában megszerzett ingóságai után, ha tudja igazolni, hogy vám- mentességre jogosult. Azt azonban tudni kell, hogy hat hónapon belül meg kell kér­ni az első vámkezelést a szükséges igazolások meg­szerzését követően, és be kell jelenteni, hogy még a következő 12 hónapban vámmentesen behozhassa értékeit. Ehhez azonban már a kész listát is mellékel­ni kell. Dávid Tibor arra is felhívja a figyelmet: csak a 12 évesnél fiatalabb személygépkocsi hozható be. A máriagyűdi ember érti a törvényt, csak azt nehezmé­nyezni, hogy miért akarják őt nyolcvanévesen arra kény­szeríteni, hogy eladja öreg autóját. Egyébként a visszate- lepedéshez is kellenek iratok. A kinti konzulátusnak vagy a helyi polgármesteri hivatal­nak kell igazolnia, hogy mió­ta él az illető külföldön, de az itteni jegyzőnél is be kell je­lentkeznie lakcímnyilvántar­tás céljából, hogy személyi igazolványát visszakapja az illető. A szekszárdi vámhiva­tal információi szerint Tolna megyében 1999. első félévé­ben 21-en telepedtek le. Közü­lük három volt bonyhádi ille­tőségű. Divatos hely lett Ma­gyarország. Az utóbbi idők­ben Gyulaj községbe jöttek svájciak, ipart is hozva ma­gukkal. Hazafi J. 11111 n § mg n i' i M a»? Az Év Végzős Divattervezője címet nyerte el idén az Ipar- művészeti Főiskola hallgató­ja, a dunaszekcsől Molnár Mária Virág. A díjat a Keres­kedő Alapítvány és a főisko­la szakembereiből álló bi­zottság ítélte oda. A feladat nem volt pontosan meghatározva, mondja érdek­lődésünkre Virág, báripilyen ruhát lehetett tervezni, de nyil­vánvalóan az volt a cél, hogy olyan öltözék jöjjön létre, amely a jövőbe mutat, de ben­ne van a múlt és a jelen is. A főiskolán tanuló hallgatók naprakészek és felkészültek, egy ilyen feladat nem foghat ki rajtuk. A győztes ruha olyan plisszírozott öltözék volt, mely több részből - sapka, felsőrész, szoknya, nagykabát - állt. Poli­észter anyagból készült világos­kék, világosdrapp színekben, üvegszállal átszőve. Harminc méter duplaszéles anyagból állt össze, a plisszírozással ugyanis felére csökken a hossz. Virág tervei szerint marad még a főiskolán, mert tanári diplomát is kíván szerezni, de már most is tanít egy modelldi- vat-iskola textiltervező tagoza­tán. Aztán saját lábán szeretne megállni, saját üzletet nyitva. Ez csak nagyvárosban lehetsé­ges, valószínűleg Budapestet választja. Egyedi darabokat állít majd elő, ez a keresett, hiszen a tömegáru mindenhol kapható. Arra a kérdésünkre, hogy mi­képpen lehet ízlésesen, de vi­szonylag olcsón öltözködni, követve a divatirányzatokat, el­mondta, hogy a legjobb megol­dásnak a jó varrónő létét tartja. Ha valaki kitalálja azt, mi lenne neki a legjobb, a legmegfele­lőbb az alakjára, egy varrónő segítségével megvalósíthatja. Ráadásul vidéken lényege­sen olcsóbbak a varrónők, mint Budapesten. Ég és Föld a különbség a boltban vásárolt ruha és a személyre szabott zamosan, a főiskolán inkább azt a világtrendet veszik figye­lembe, amely geometrikusabb ruhákat eredményez, s egyre inkább előtérbe kerül az aszim­metria. Ezt finom érzékkel, az egyensúly megtartásával lehet csak alkalmazni. A világdivat egyébként úgy érvényesül, hogy az egyes országokban sa­játosan módosul, sőt a nagyobb országokon belül is tapasztal­hatók eltérések. Mi, magyarok ebből a szempontból inkább a déli országokhoz vonzódunk. Cseri László között. Segítséget nyújthatnak például a divatlapok szabás­mintái, amelyek alapnak min­denképpen jók, de lehet rajtuk kreatívan változtatni, bizo­nyos helyeken szűkíteni, hosszítani, zsebeket egyéni igény szerint máshová rakatni, mindezt egy varrónőnek meg kell tudnia oldani. Ma már igen jó minőségű textileket lehet eh­hez kapni a szakbol­tokban, s nemcsak a legdrágábbak hasz­nálhatók. Ha valaki a viszony­lag konzervatívabb viseletek fe­lé vonzódik, az számíthat arra, hogy az általa választott ruha hosszabb ideig hordható lesz, de aki hódol a különböző divat­hóbortoknak, annak bizony sű­rűbben kell váltania és a pénz­tárcájához nyúlnia. Ma igen sok trend fut párhu­Bajai művészeti napok Ma kezdődnek Baján a művé­szeti napok. 17 órakor a Staféta együttes tart gyer­mekműsort a Petőfi-szigeti Fesztivál téren, majd 18 órá­tól a a Szentháromság téren térzenét ad a BM Tűzoltóság Központi Fúvószenekara. Ezt követi a Szigeti szabadtéri installációs kiállítás és akció­művészeti bemutatók elneve­zésű kortárs művészeti ese­mény 18.30-tól a Petőfi-szige- ten. 19 órától egy perfor- mance-ra kerül sor, majd a Térszínház előadásában Csokani Karnyónéja lesz lát­ható a Fesztivál téren. Hétfőn a Sétálóutcában beállóképfotózás lesz, dél­előtt a Térszínház vásári ko­médiát ad elő a Fesztivál té­ren, majd testfestés a vizuális iskolások jóvoltából, aztán térzene és újabb vásári ko­média. Este 7 órakor Szlaukó László performance bemuta­tója. Zalavári L. Az erdőbe vitt telekspekuláció Bár nincs semmi szabálytalan­ság - hangsúlyozta az önkor­mányzati képviselő a tévé nyil­vánossága előtt folyó közgyűlé­sen - csak éppen a Közüzemi Rt. olyan telekértékesítésbe kezdett Donátusban, ami akár telekspe­kulációnak is nevezhető. Mindezt abból vezette le, hogy a közgyűlés város- és kör­nyezetfejlesztési bizottsága ta­valyról származó megbízásából egy tervező nemrég elké­szítette a Donátus részle­tes rendezési tervének tervezetét. Abban pedig arra a területre, ahol a Pé­csi Közüzemi Rt. telekér­tékesítést folytat, a terv készítője - a város leve­gőztetését segítendő - erdősávot tervezett. Ezért a telekértékesítés leállítását indítványozta a felszó­laló.- Csakhogy nem arról van szó, amit a spekuláció szó su­gall, hogy a szabályozási terv hí­rét hallva gyorsan el akarjuk ad­ni a telkeket, amíg lehet. Kide­rült: sem a városfejlesztési főosz­tály, sem a tervező, sem a köz­gyűlésben a javaslatot felvető képviselő nem tudott arról - nem nézett utána -, hogy a telkek ki­alakítása nem most kezdődött el a területen, hanem már 1995- ben - mondja Soó László, a Köz­üzemi Rt. vezérigazgatója. Az egyik most eladásra kínált parcella szerepelt az elhíresült hajdani telekbotrányban is. Te­hát egyszer már értékesítették. Vagyis ezzel a telekkel valahogy nincs szerencséje a Közüzemi Rt.-nek. Pedig igen szép helyen fekszik. A szóban forgó terület a Bálicsi úttal párhuzamos, az első hajtűkanyar melletti, mögötti ré­szen, csak annál magasabb szin­ten van. Az ingatlanhirdetések nyelvén úgynevezett panorámás terület. Innen a város felé már min­den be van építve. Nincs olyan összefüggő nyílt rész, ami a vá­ros légterébe a friss levegő be­áramlásához csatorna lehetne. Tehát nem egybefüggő zöld te­rületre szándékoznak házakat építeni, hanem pont fordítva: egy kis erdősáv kerülne a beépí­tett környezetbe. A kilenc telek­ből hat már magántulajdonban van, vagyis ténylegesen nincs is olyan összefüggő rész, amiből méretes erdő lehetne.- Az értékesítést le lehet állí­tani, de ennek anyagi következ­ményei vannak. Ezeket a telke­ket elfogadott üzleti tervünk sze­rint értékesíteni kell, mert a működés fedezetét ké­pezik. Tehát vagy cserete­rületet ad a város, a tulaj­donos, vagy fizet értük - közli Soó László. Ám az önkormányzat egy másik válaszút előtt is áll. Vagy kiiktatja a szabályozási tervezet­ből az erdőt, és csak az a levegős beépítés lesz benne, amit a Köz­üzemi Rt. önként alkalmazott; vagy vállalja az anyagi áldozatot. Ugyanis akik a lakóterület kije­lölt részén telket szereztek, azoknak szabályozási tervvel sem lehet megtiltani az építke­zést. Illetve lehetni lehet, de a korlátozás kártérítéssel jár. Sok pénzzel. D.I. Kabátlopáal ügybe keveredett a Pécsi Közüzemi Rt., mert a tervező látatlanban tervezett Paks ismét kórházat akar Messze földön híres volt az 1979-ben megszüntetett paksi szülőotthon és annak vezetője, dr. Csók Sándor. A városban azóta sem szűnt meg az igény arra, hogy le­gyen ismét kórház. A közelmúlt leépítései nem kedveztek az új kórház építésé­nek. Ennek ellenére alapít­ványt hoztak létre a városban arra, hogy legalább az épületet tető alá hozzák. Dr. Csók Sándorral, a legen­dás hírű szülőotthon igazgató­jával a lehetőségekről beszél­getünk. Paks lakossága hiá­nyolja a kórházat. Egyszerűen nem érzik magukat biztonság­ban egészségügyi intézmény hiányában. A kórház is kicsi lenne. Százötven ágyas. Azt gondolják az alapítvány tagjai, hogy a négy alapszolgáltatásra rendezkednének be. Lenne belgyógyászat, sebészet, szülé­szetnőgyógyászat és egy kicsi gyerekgyőgyászat. Kérésükre Gógl Árpád mi­niszter is ellátogatott Paksra. A miniszter azt javasolta, hogy inkább egy sürgősségi ellátó in­tézményben gondolkodjanak, ami azt jelenti, hogy egy in­farktusos beteg itt azonnal sta­bilizálható lenne, de elsődleges ellátást kaphatna egy égési vagy baleseti sérült. A kórház építési költségéről Telkiben, ahol magánkórház épült, érdeklődtek - lényegé­ben a paksi is az lenne. Az 1,5 milliárd forintba került. Csók doktor nem ért egyet a minisz­terrel, hiszen sürgősségi ellátó elfogadásával, magát a kórhá­zat utasítaná el Paks, s szakem­berek szerint egy sürgősségi el­látó semmivel sem olcsóbb, mint egy tisztességes kiskór- ház. A paksiak azt is mondják, hogy a világ fejlettebb orszá­gaiban 30 km-es körzetelren­dezésben vannak kórházak, ami Magyarországra nem jel­lemző. Paks környékén is van egy űr, amit ki kellene tölteni, s azt gondolják, hogy az óriási­nak tartott szekszárdi kórház ezt a hiányt képtelen pótolni, mivel a sürgős betegek zöme 15 percen belül nem jut el a megyei kórházba, vagy a még távolabbi dunaújvárosi intéz­ménybe. Hazafi József Valami elromlott, de hát ez természetes MELLETT Valami elromlott, de hát ez ter­mészetes Valamikor így mondták: „Megyünk este a kultúrba.” Ez volt a falu kultúrháza, művelő­dési háza. Többnyire itt rendez­kedett be a könyvtár is. Sokan e kis könyvtárak segítségével is­merkedtek meg Madáchcsal, Gárdonyival, Dumas-val, Voltairrel vagy éppen Hemingway-vei. Túlzás lenne azt állítani, hogy az egész falu olvasott, de, hogy a könyvtárak körül kialakult egy biztos olva­sói törzsközönség, az tagadha­tatlan. A kultúrban télen bálo­kat, esetleg lagzikat rendeztek, de a kultúra egy részét a - vala­mikor ismert - Faluszínház, il­letve nagy községekbe a Gördü­lő Opera vitte ki. Jómagam egy dunántúli járásban teljes egy hétig jártam a Faluszínházzal, igazán mondom, életre szóló szép élmény volt. A gyerekek előreszaladtak a teremben, a színpadra könyököltek és ámultak a színészek, operisták produktumain, az ismert ope­retteket e helyi közösség együtt énekelte a művészekkel, hogy aztán este, az előadás után há­zakhoz meghíva vendégeljék meg az imént látott dráma sze­replőit, énekeseit. Nem tudom, manapság a hajdani kultúrházak mennyi­ben töltik be eredeti céljukat. Azt hiszem, sehogy sem vagy alig. Vagy átépítették más célra az épületeket, vagy lebontották, vagy eladták. A településeknek többnyire volt úgynevezett szín­játszó csoportja vagy tánccso­portja, amely jelesebb ünnepe­ken bemutatkozott a falunak. Megöregedtek vagy meghaltak, legföljebb hajdani csoportképek őrzik emléküket. Pedig a tömeg ezért járt gyakran a kultúrba. Ki­öltözve, ünneplőben. A falu népe egy nagy család volt, amely aztán szétesett. Az iparosítás a fiatalokat felszip­pantotta, az üzemek környékén épült lakótelepekről már csak látogatóba mentek haza. Fordult a világ, de jó nagyot. Mondhatnám ezt természetes fejlődésnek is, hiszen minden változik. Az ipar, amely a vidék és annak még vidékibb lakói­nak juttatott valami munkát, ez az ipar már megszűnt, felosz­lott, beolvadt vagy gazdát cse­rélt. Néha feltűnik egy-egy hir­detés a lapokban, hogy ilyen­olyan szakembert, többnyire diplomásat keresnek. Jelentke­ző persze akad, ám felmerül: Hogyan jut ki a beígért állásba, és hogy jön haza a napi nyolc órai munka letöltése után, ha nincs autója. Mert bármennyire is növekszik a hazai autópark, sok embernek nincs kocsija - a jelenlegi anyagi viszonyok kö­zött nem is lesz. Tömegközle­kedés? Jól hangzik. De a vasút, illetve az autóbusz-cégek - ter­mészetesen - már rég megszün­tették a „nem-kifizetődő” jára­tokat. A piac farkastörvényei át­vették az irányító szerepet. Ért­hető. Emlékszem rá, tizen­vagy huszonvalahány évvel ez­előtt a MÁV megszüntetett né­hány kisebb szárnyvonalat, a sajtó tolmácsolta a lakosság föl- háborodását. Majd megoldják busszal. Aztán a buszosok is beadták a kulcsot. A járatok el­sorvadtak. Nincs utas, a járat ráfizetéses. Érthető ez is. Találomra kiválasztottunk néhány baranyai, illetve egy Tolna megyei települést. Drávafok, Kovácsszénája, illet­ve Pélfa. A helyzet elszomorító. Egyik-másik településhez vonat sem megy, autóbusz pedig csak egyszer vagy néhány óra múlva még egy járat, ám visszafelé már nem indul. Felesleges munka­erő mindegyik településen van, ám nem tudja megközelíteni a várost. És fordítva: aki elvállalna egy-egy meghirdetett falusi munkakört, nem tud kijutni még olyan kis településre sem, amely légvonalban - mondjuk, Pécstől - negyven kilométerre van. Valami nagyon-nagyon el lett rontva. Természetesen és érthetően. IL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom