Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-08 / 125. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. május 8., szombat Hírcsatorna A múzeum új szerzeményei. A pécsi Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti gyűjteményének legújabb szerzeményeiből nyílik kiállítás május 13-án a Művészetek Háza Tetőtéri Galériájában. Bevezetőt mond Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Szépség és tehetség. Pécsett az Ifjúsági Házban május 15-én 16 órától rendezik meg az országos gyermek szépség- és tehetségkutató verseny elődöntőjét, amelyen színpadi előadói és rajzverseny szerepel. Mikszáth a Morikban. A magyartanároknak rendezett „Kávéházi beszélgetések” című sorozat újabb beszélgetésén, Pécsett a Morik Cafféban, május 19-én 14 óra 30-kor Eisemann György Mikszáth Kálmánról írt kismonográfiája, a nagy író munkássága lesz a disputa témája. Lúdas Matyi a Csont- váryban. Május 8-án 15 és 16 óra 30 perces kezdettel Pécsett a Csontváry Múzeumban a Pumpa Szakkör bemutatja vidám „Lúdas Matyi” című előadását. Kézjegy. A napokban jelent meg a tolnai költők antológiája „Kézjegy 5” címmel. Közel negyven, zömmel a „Kézjegy” Tolnai Tollforga- tók Klubja köréhez tartozó alkotó versét tartalmazza. Playback a Kolpingban. Május 13-án este fél 8-kor a szokásostól eltérően Pécsett a Kolping Házban tartja előadását a Pécsi Playback Színház „Szerelmi történetek” címmel. A színészek a nézők történeteit jelenítik meg a zene, a tánc, a pantomim és a párbeszéd eszközeivel. Szobortárlat. Május 8-án este 7 órakor Böszörményi István szobrászművész tárlata nyílik Pécsett a Parti Galériában. A JPTE képző- művészeti mesteriskoláját elvégző szobrászművész kiállításán Weber Kristóf mond bevezetőt. Fabútorok, szőttesek és az alkotók egy csoportja FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Lebegve a létezés határán Régen letettek arról a pécsi kulturális intézmények, hogy vészharangokat kongassanak. Céljuk ma is a működőképesség fenntartása, a színvonalas teljesítmény, amelyet akkor is el akarnak érni, ha van hely, ahol egy-egy dolgozó havi bére egy pár cipőre is alig elég. Az összesen 5 százalékos leépítés is csak akkor veszélyes, ha a lét és nemlét mesgyéjére sodorja őket. A határhoz most érkeztek el, mondják a szakemberek. A városi közgyűlés februárban elfogadott rendelete alapján az intézmények saját hatáskörben oldják meg a létszámcsökkentést. Az önkormányzat illetékese szerint az intézményekkel és a szakszervezetekkel már egyeztettek minderről, mégpedig úgy, hogy az elbocsátásokkal ne sérüljenek a feladatok, se a vonatkozó törvények. Az intézményvezetők (bár egyeztetésekre nem emlékeznek) elmondták: felkérésre megtették a javaslatokat, a kulturális bizottság megtárgyalta az előterjesztést, s várhatóan június elején a közgyűlésen megszületik a végleges döntés. Közel tíz ember sorsa apróságnak tűnhet a mai racionali- zálós világban, de a már amúgy is csökkentett költségvetéssel dolgozó intézményekben egy- egy munkatárs hiánya is azt jelentheti, hogy be lehet zárni a kapukat. Van, aki szerint ez is a cél: az egyes helyek elsorvasztása, lehetetlenné tétele. Azt azonban nem tételezhetjük fel, hogy Pécs városa (amely ha már nem lehetett bányászváros, most legalább lehetne kultur- stadt), lemondana a színházáról, zenekaráról, galériájáról és a többi hasonlóról. A Pécsi Nemzeti Színházban például 1989-től 40 embert bocsátottak el, most 267 dolgozó van, s egy 12 fős további kurtítás már a tagozatok létét veszélyeztetné Simon István ügyvezető igazgató szerint. A színházat nem is érinti a leépítés kérdése, a Harmadik Színházban azonban a 11 dolgozóból 0,55 kollégát kellene elküldeni, ami legfeljebb sebészeti úton volna lehetséges. A Pécsi Galériában is a minimálisan szükséges létszámmal dolgoznak. 1984-hez képest majd a felére zsugorodott a csapat, 12-en vannak összesen, s ha szabadságra megy valaki, vagy beteg lesz, nincs kivel helyettesíteni. Gamus A rpád vezetőhelyettes elmondta, hogy a költségvetésük 20-25 százalékkal csökkent, s ez máris érinti a tartalmi munkát, hiszen kevesebb jut katalógusra, kiállításra. Ha a parketta- és a klímafelújítást korábban nem csináltatták volna meg, idén rá se mernének gondolni. Úgy tűnik, még mindig él a szemlélet, hogy a kultúrában dolgozók végezzék csak szerelemből a munkájukat. Máskülönben mi magyarázná, hogy van olyan hely, ahol 28 éves munkaviszony után a fizetés a bruttó 40 ezer forintot se éri el? Már korábban leépítették, akit csak lehetett az Ifjúsági Házban, ahol Nagy Sándor igazgató nem panaszkodik. Tudják a házat működtetni a 16 dolgozóval, akik közül 4 köz- művelődési szakember, többeket pedig csak négy órában foglalkoztatnak. Három éve a Szivárvány Gyermekházból is elküldték embereket, ám Varga Ferenc igazgató szerint épp hogy a működőképesség határán vannak. Ha a leépítési folyamat folytatódna, nem tudnák üzemeltetni a házat. Szkladányi Péter igazgató azt emelte ki a Pécsi Szimfonikus Zenekarról szólva, hogy ez a társulat már a korábbi években is kemény áldozatokat hozott. Egy zenekarban ráadásul arányok vannak, amelyeket a szerzők határoznak meg. Az együttes a színházban is ellátja feladatát, csak így tudják teljesíteni az egyébként is megemelt bevételi tervüket. A Pécsi Kulturális Központban, ahol két éve 30 embert küldtek el, most 3 kollégától kell megválni. Pedig most élnék virágkorukat, mondja az igazgató, Laknemé Brückler Andrea, aki hozzátette: minden lehetőséget megragadnak a pénzcsinálásra, épületet, autómosót adnak bérbe, takarékos- kodnak papírral, energiával, telefonnal, és valamennyi szakmai programjukhoz megszerzik a kiadási oldalt, szponzortól, pályázati úton. A szemléletváltásra három éve került sor, amikor kiderült, más életben maradási lehetőség nincs. Legtöbben, hatan a Mecseki Kultúrparkból távoznak. Egyházi István igazgatótól a gondolat nem volt idegen, hiszen a januárban hivatalba lépő vezető pályázata is tartalmazott létszámleépítési javaslatot. A megtakarított pénzt fejlesztésekre fordította volna, ám ez az összeg most elveszett. Az igazgató a belépőjegy árát nem akarja emelni, reméli, hogy az újdonságok elég vonzerőt jelentenek majd. H. I. Gy. Kaptár a Szépségtárban A baranyai kézműves néphagyomány legszebb darabjaiból nyílt tárlat tegnap Pécsett a Parti Szépségtárban. A jelenleg 46 tagot számláló magyarlukafai Kaptár Egyesületből 25-en hozták el és mutatják be itt egy hónapon át csodásán kivitelezett munkáikat. Szőtteseket, fabútorokat, fazekasedényeket, népi hangszereket, mézesbábokat, játékot, pa- pírmerítéses munkáikat, csuhából készült állataikat, babáikat. Vannak, akik mesterségbeli hivatásból tagjai a Kaptárnak, de van köztük szép számmal népművelő, pedagógus és számos más foglalkozás képviselője is. Mint Lovas Kata, az egyesület vezetője elmondta, egyik alapvető céljuk, hogy ezt a tudást átadják, oktassák is. A Zselicség déli kapujában lévő aprófaluba ez a tevékenység vonz új letelepedőket, és ez őrzi meg a jövőben is. A település egyik legfontosabb alakítója a Néprajzi Műhely - a helyi talpasházban 1979 óta működik alkotótelep. A Kaptár Magyarlukafai Közművelődési Egyesület 1988-ban alakult, új lendületet adva a természet szere- tetét is erősítő hagyományápolásnak, amelynek hívei ismét szaporodóban vannak. Ez a napi szorgalmat nem nélkülözhető kézművesség a ma igényével ötvözve maradandó értékek kifejeződése, bármely tárgyban is gyönyörködünk. A Parti Szépségtár pedig a hagyományápoló tárlattal maga is hagyományt szeretne teremteni. B. R. Ligeti András fog vezényelni a nagyszabású koncerten Hangverseny a jövőért Május 16-án 11 órakor a POTE aulájában nagyszabású hangversenyre kerül sor, amelynek a bevételét a „Beteg újszülöttekért Alapítvány” javára ajánlják fel. Az eseményen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának szimfonikus zenekara, Papp Gábor hegedűművész és Ludmány Emil brácsaművész lép fel - Ligeti András, a MATÁV Szimfonikus Zenekar zene- igazgatója vezényel. Fővédnöke Göncz Árpádné, védnökei dr. Bellyei Árpád rektor, Falvai Sándor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora valamint dr. Újvári Jenő pécsi alpolgármester. Ligeti András személyében a pécsiek régi ismerőse, egyebek közt Kovács András, Gráf Tildy és Gyermán István tanítványa látogat haza szülővárosába. A neves hegedűművész és karmester - mint elmondta - örül, hogy elfoglaltságai, a tanítás és nemzetközi meghívásai közt végre időpontot tudtak egyeztetni, és eleget tudott tenni régi kedves barátja, a kiváló zenész, Zseni Nándor meghívásának. A nemzetközi hírű művész többek közt igazgató karmestere volt a Magyar Rádió Zenekarának, élén állt a dort- mundi zenekarnak, de dolgozik Angliában is. Ma a Zene- akadémia docense, és az intézmény zenekarának művészeti vezetője, aki úgy érzi, baráti közegbe látogat vissza, s ezzel - nem szavakban - kifejezi kötődését is. Klasszikus repeortár várja a közönséget - a műsorban Mozart és Beethoven művei szerepelnek, és minden bizonnyal nem fognak csalódást okozni a pécsi zenerajongóknak. B. R. Játék a barakkban Guido és Dora első találkozása (R. Begnini és N. Braschi) Futnak a képek Lehet-e, szabad-e olyan tragikus témáról, mint a holocaust, vígjátékot forgatni? - kérdezték többen Az élet szép (La vita e bella) című film kapcsán. Nos, Roberto Benigni, akit a magyar közönség Fellini hattyúdalában, A Hold hangjá-bm ismerhetett meg, s most színész-rendezőként lép fel, meggyőzi a kételkedőket. Részint azért, mert a mű, ha nem is kiemelkedő értékű alkotás, de tisztes szakmai színvonalról tanúskodik, részint pedig azért, mert a komikumnak olyan összetett faját választja, amely fájdalommal és részvéttel van átitatva, így Benigni megőrzi a téma méltóságát. A filmnek két, nem egészen összehangolt cselekményfázisa van, s ez a körülmény némileg korlátozza az egységes élmény kialakulását. Az első rész laza szerkesztésű jelenetfüzér arról, hogyan hódítja el Guido, a pincérből lett könyvkereskedő Dórát, a szerelmét egy fasiszta főembertől. Ennek elmesélése során valósággal záporoznak ránk a friss, kacagtató ötletek: a verekedő olasz srácokat korjelző fintorral Béni tónak és Adolfénak hívják, a kisváros mulatságosan ismétlődő eseményei pedig sziporkázó gegsorozathoz vezetnek. Benigni komédiázó tehetségét az is jelzi, hogy még az olyan ősrégi bohóckellékeknek is, mint az elcserélt kalap vagy a megtréfálandó ellenfél fején széttörő tojások, képes új és új nevettető funkciót kölcsönözni. ízlése csak néha hagyja cserben, ez azonban egyszer baklövéshez vezet: a „tanfelügyelői” fellépés inkább csak kabaréjelenetként könyvelhető el, egyáltalán nem illik a történet lírával átitatott hangulatába. Ez a film bő harmada. Ekkor átugrunk pár évet: Guidót feleségével s időközben megszületett kisfiával együtt deportálják. Ekkor kerül sorra az a „láger- burleszk”, ahogy egy kritikus nevezte ezt az eseménysort, ami a film nagyobb részét kitölti. Guido ennek során eljátssza a fia számára, hogy az a rémség, ami velük történik, csupán jópofa játék, tréfás erőpróba. Áz elbeszélés nem valószerű, szándékosan nem az, inkább a mesés fantázia szülötte: ebben az irreális dimenzióban az apa életével (és halálával) egyszerre tanúskodik a borzalmakról, s leplezi el mindezt a jelenben a fia előtt. A film címébe rejtett ironikus közhely tehát az apa hazugsága. Az élet valójában - itt és most - szörnyű, de ha nem tudom veled elhitetni az ellenkezőjét, akkor meghalsz, kisfiam, és én azt akarom, hogy élj, hogy túléld ezt. íme, Guido filozófiája. S ez végső soron, már-már ad absurdum, azt igazolja, hogy az élet tényleg szép. Érdemes ezt a játékot végigcsinálni itt, a barakkban. Lélektani szempontból hiteles tehát a látvány, annál is inkább, mert kiderül, hogy valójában a fiú a történet elbeszélője, s ez termékeny ötlet, még akkor is, ha ezt a narrátori funkciót nehezen tudjuk kiterjeszteni a cselekmény első, a gyermek születése előtti szakaszára. FILM JEGYZET De vannak történetek, amelyek önmagukat mondják el. Nagy Imre Gárdonyi Tamás
