Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-11 / 99. szám

1999. április 11. Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal Termálvizes fürdőt tervez Siófok Siófok szerencsés város­nak mondható, hiszen ki­váló adottságai vannak. Nyáron ott a Balaton, amely vonzza a hazai és külföldi turistákat, télen pedig rövidesen termál­vize is lesz, amely igen sok lehetőséget rejt ma­gában. A virágairól s egy ideje sza­porodó köztéri szobrairól nevezetes tóparti város ön- kormányzata nemrégiben úgy döntött, hogy ter­málkutat vásárol Siófoktól nem messze, hogy a téli idegenforgalmat fellendít­se. Persze, nem csupán egy kútról van szó, mondja Szarka József, a polgármes­teri hivatal városüzemelte­tési irodájának vezetője, hanem egy nyolcvanhárom hektáros erdőterületről utakkal, egy termálkúttal és egy hidegvizes kúttal Sió­foktól tizenöt kilométerre, Nagyberény térségében. Azt tervezik, hogy a meleg­vizet bevezetik a városba, ahol fürdőket hoznának lét­re. A 8-10 esztendeje üze­melő kút 58 C fokos vize természetesen nem szállít­ható hőveszteség nélkül, de úgy tűnik, még így is meg­éri a felmerülő költségeket. Olyan vállalkozói kört kell találni, mondja Szarka József, amelyik fantáziát lát egy esetleges befektetés­ben. Természetesen hosszú távon kell gondolkozni, s nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azt a tényt, hogy a víz gyógyvízzé minősítése már korábban megtörtént, s azt, hogy a környéken se­hol sincsen termálvíz; ez a tény pedig egyedülálló le­hetőséget biztosít Siófok számára. Cs. L. lm agK/ imiTwnt.i mmn immteiß bér egymásnak a teljességet jelenti. Az évek során, a gye­rekek születésével óhatatlan jönnek a fájdalmas felismeré­sek, mikor már észrevesszük a másik negatív tulajdonságait is, azt, hogy korlátozzuk a másikat. Fontos, hogy merjük kinyilvánítani ezeket a felis­meréseinket, indulatainkat. Meg kell tanulni veszekedni! A szexuális kapcsolatnak a köztudatban kitüntetett szere­péről a pszichiáter a követke­zőket mondta:- A testi kapcsolat is csak egy tüneti nyelv, ami nagyon sok mindenre alkalmas. Pél­dául a szeretethiány kifejezé­sére. A hagyományos férfi mentalitással nehéz elfogadni a nő igényeinek megjelenését, sok férfi hiszi, hogy ez azt je­lenti, ő már nem olyan jó az ágyban, és keresgélni kezd, mi lehet e mögött? A szakember felhívta arra a figyelmet, hogy a válások fő oka: a partnereknél megszű­nik egymás idealizálása, és a hús-vér embert már nem tud­ják elfogadni, úgymond „el­dobják”, mint egy tárgyat. Méhes K. Biztos, hogy nem igaz gi bölcsesség, miszer csak az ágyban legye den rendben a házast sak között, az majd mindent megold! Többnyire épp ott kezdődnek a bajok. De mik a gyökerek? Egyre többen mernek segítsé­get kérni szakemberektől, ha úgy érzik, párkapcsolatuk vagy házasságuk veszélyben van, de legalábbis nem olyan, mint volt valaha. Ez persze azt a csalóka adatot eredmé­nyezi, hogy manapság több gond van a házasság intézmé­nyével, pedig biztos, hogy ré­gen sem volt jobb a helyzet, csak mélyen hallgattak felőle. Dr. Stark András pszichiá­ter fontosnak tartja a követke­zőket:- Egy pár élete sosem stati­kus érzelmi kapcsolat. Az anyakönyvvezető előtt el­hangzó „holtomiglan-holto- diglan” rendszerint még akkor hangzik el, amikor a két em­Sikonda nincs veszve! Miután mi magunk is először mintegy öt éve adtuk az el­ső örömteli hírt, hogy Sikondán olasz pénzekből üdülő­falu épül, jogosnak tűnhetnek azok a helybeli morgoló- dások, hogy lám, ebből sem lett (lesz?) semmi. De tény­leg így van-e? Nem tudni, milyen jelnek kell venni, de annyi biztos, hogy Páva Zoltán polgármester a na­pokban Sikondán tartotta 50. születésnapját, ahol meg is ajándékozták egy szép nagy Fradi-pálya alakú tortával. Az­tán Németországból is érke­zett egy óriási édesség, ám ezeken önkényuralmi jelké­pek díszelegtek cukorkából! Az biztos, hogy a Sikonda Kft. vezetői folyamatosan tárgyal­nak, s mint mondják, a feltéte­lek továbbra is biztatóak, az­zal a kitétellel, hogy ekkora összegű beruházásnál már a garanciákról szól a történet.- Túl vagyunk a 102. banki tárgyaláson, és még lesz né­hány - mondta Völgyesi József ügyvezető. - Itt ugyanis egy fillér állami pénz nincs, ma­gántőkéről van szó, ami azt je­lenti, hogy nem elég megépíte­ni az üdülőfalut, hanem hozzá kell rendelni a működés felté­teleit. A manapság olyan diva­tos „élményfürdőt”, az üzleti környezetet, biztosítani a megelőző kúra lehetőségeit: lovaglást, teniszt, tekét. Mind­ezek fényében nem kizárt, hogy nem kezdődik el idén se az építkezés. De semmi sincs veszve, sőt! Méhes Károly Amikor a taxis molesztál A taxisokat érő atrocitások mellett néha hírt kapunk ar­ról is, ha valakit éppen a bérkocsi sofőrje kezd el ma- cerálni, kellemetlenné téve az utazást. A fiatalember a postavonattal érkezett a fővárosból Pécsre, ahol az állomás előtt az egyet­len várakozó Lada taxiba ült. Már az furcsa volt a számára, hogy a sofőr rajta áthajolva „ug­rott” becsukni az ajtót. Az úton - miközben harsányan és válo­gatott káromkodásokkal fűsze­rezve szidta a rendszert - to­vább lapogatta-fogdosta a haj­nali szendergéstől még kókado- zó utasát, aki viszont erre egyre inkább felébredt, és kezdett ne­ki nem tetszeni a dolog. Az már végképp felbőszítette, mikor a fizetésnél is konfliktus támadt, és amint a végén utánaszámolt, sikerült a Kertvárosba 1800 fo­rintért kiutaznia. Gyuris Gábor, a Kereskedel­mi és Iparkamara „taxisfelelő­sét” megdöbbentette az eset, s bár tanúk hiányában keveset tud tenni (akárcsak a rendőr­ség), ígéretet tett, hogy a társa­ságok vezetőivel konzultál, mi­képp lehetne az ilyen eseteknek elejét venni. M. K. Vonat gázolt el egy kisfiút Márokon Személyvonat gázolt el Márokon egy kétéves kisfi­út tegnap délután. A kicsit információink szerint 12 éves lánytestvére felügye­letére bízták a szülők. Szemtanúk már korábban is gyakran, legutóbb tegnap dél­előtt látták a vasúti töltésen játszani a gyereket, a család ugyanis a közelben lakik. S bár a baleset helyszíne csak néhány száz méterre van a mároki megállótól, tehát a vo­nat itt kis sebességgel halad, de ahhoz elég gyorsan, hogy súlyos baleset bekövetkezhes­sen. A Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórház intenzív osz­tályáról tegnap este azt a tájé­koztatást kaptuk, hogy a kis­fiú súlyos koponyatörést szenvedett, újra kellett élesz­teni, s CT-vizsgálatra az ideg- sebészetre vitték megállapí­tandó azt, hogy szükség lesz- e műtéti beavatkozásra. Azt még nem lehet tudni, hogy ha életben marad, milyen súlyo­sak lesznek a sérülés követ­kezményei. Cs. L 1 999. ÁPRILIS 1 6-AN PÉNTEKEN 22, 23, 24 ÓRAKOR Komlón a N ÉVADÁBAN /Kossuth L. U. 56./, És PÉCSETT A HULLÁM BILIÁRD SZALONBAN /SZENDREY J. U. 9J 1999. ÁPRILIS 19ÉN HÉTFŐN 20, 21, 22 ÓRAKOR PÉCSETT A FORDÁN CENTERBEN /Hajcsy-Zs. u. 14-1 a/ PÓTSORSOLÁS RÉSZLETEKET A HELYSZÍNEN LEHET MEGTUDNI HA EZT A SZELVÉNYT MAGADDAL HOZOD, KÜLÖN SORSOLÁSON VEHETSZ RESZT! Zsinóros gyűlölködés Azt mondja egy ember - kis „e”-vel - a mikrofonba ország­világ hallatára, hogy a magya­rokon kívül senkit sem sza­badna beengednünk az or­szágba, és hogy véleményét megerősítse, mindjárt feltette a szónoki kérdést: „Mert mi közöm nekem az albánok­hoz? Mi dolgom velük?”. Én meg azt mondtam e fölöttébb kétes vallomás hallatán, hogy „Semmi. Neked valóban sem­mi közöd hozzájuk.” Annyi sincs, mint az a féltégla, amellyel zsinóros ha- cukával takart melleden „ma­gyarságodat” vered, mert te vagy a legkülönb, a legoko­sabb és a legmagyarabb. A tegezés egy bizonyos ba­ráti kapcsolatot tételez fel, hát nem tegezlek többé. Tu­dom, hogy mindennel, így a fényképpel vagy tévével is le­het csalni, de sok százezer szerencsétlen menekült csa­lád képe mindennap nem csa­lás, hanem szörnyű valóság, az ember torka elszorul. Mi köze is lenne ennek az úrnak a sárba taposott hullákhoz? Aki, ha onnan menekülnének hozzánk, kiutálná őket innen. Csupán azért, mert nem ma­gyarok. Elfelejtette, hogy történel­münkben gyakran magyarok ezrei szöktek át a határon - kénytelen-kelletlen elhagyva hazájukat -, mert itthon ül­döztetés vagy halál várt volna rájuk. És mindig voltak orszá­gok - még nagyon távol is -, amelyek befogadták őket. És ha mindezt nem felejtette el, akkor ugyan mit szólt ehhez ez a „díszmagyar”? Hogy sem­mi dolga az albánokkal. Azokkal, akik mocsokban, sárban, hóban alszanak a föl­dön. A rongyok közül gyermek­arcok bújnak elő éhesen, sír­va. És hány idős, beteg ember hal bele a menekülés kínjai­ba. Semmi dolga ezekkel. Akik kis házukat, földjüket, néhány állatukat hagyták ma­guk mögött menekülésre késztetve. A képek mást is mutatnak: albán férfiakat, nő­ket, gyermekeket, akik sortü- zek hatására omlottak le a pi­szokba, végérvényesen. Összekuszálódott karjuk, lábuk a halál merevségét őr­zik, megnehezítve majd begyömöszölésüket a remélt koporsókba, ha lesz egyálta­lán sok-sok tízezernyi kopor­só és sírásó, mert ugye, ott délen, az albánokat utálók a sírásókat is megölik. Ha albá­nok. A nyilatkozót nem érdeklik az albánok és más népek sem. A múltkor azt nyilatkozta, hogy a „nemzetközieknek” nincs keresnivalójuk az or­szágban. Már úgy értve, hogy a magyar nemzetközieknek Magyarországon. Úgy értette ő a nemzetközieket, akik - eléggé el nem ítélhető módon - saját nemzetükön kívül más nemzet fiait is tisztelik, szere­tik, nem tesznek különbséget a nemzetiszínű zászlók, cí­merek és vallások és bőrszí­nek között, csak egyet ismer­nek: a tisztességet. Meg azt, hogy az ember nem születik gonosztevőnek. Minden csecsemő, minden kisgyermek becsületre és tisz­tességre, szeretetre születik e világon. Csak életük későbbi körül­ményei és persze, a felnőttek nevelik olyanná őket, amilye­nek. Tisztességre - más em­bertársaik megbecsülésére vagy gyűlölködésre, mások megalázására. Lehet választa­ni. És - úgy látszik - akadnak is, akik választanak. így. Mint az az ötvenkét százalék, amely negyvennyolc százalék ellenében azt szavazta meg a napokban egyik tévé-csator­nán, hogy nem kell beenged­nünk a menekülteket. Igazol­va ezzel a zsinóros-hacukás gyűlölködőt. Szégyen. I )

Next

/
Oldalképek
Tartalom