Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-10 / 98. szám
10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. április 10., szombat Lukács Sándor nem „zajos” színész. Nevéhez nem fűződnek emlékezetes botrányok, fotói nem lepik el az újságos standokat, mégis sokat tudunk róla. Tragédiák és vígjátékok, színpadi és filmszerepek hosszú sora áll mögötte. Verseket ír, eddig négy kötete jelent meg. 1972-ben szerződött a Vígszínházhoz, melynek azóta is tagja. Most Pécsett Christopher Hampton: Hollywoodi mesék című darabjának főszerepét játssza. Oldalszerkesztö: Hírcsatorna Verses koncert. A Művészetek Házában kedden este fél 7-kor a Szélkiáltó Együttes tart Költészetnapi koncertet. Fellép Lakner Tamás, Fenyvesi Béla, Keresztény Béla és Rozs Tamás. Baranyai művész Dunaújvárosban. A Hosszúhe- tényben élő Deák Zsuzsa grafikusművész munkáiból nyílt tárlat a Dunaújvárosi Művelődési Központ Folyosógalériájában. Elmarad az előadóest. Sümegi Eszter operaénekesnek a pécsi Művészetek Házában április 14-ére hirdetett előadóestje elmarad. A művésznő a Milánói Scala-ba a Tosca előadására kapott váratlan meghívást, ezért az estjét várhatóan ősszel rendezik meg. Zenéről, gyermekrajzokról. Pécsett a Dominikánus Házban április 14-én 19 óra 30-tól Szigeti Péter a szaxofon a dzsessz-zenében betöltött szerepéről tart előadást. 15-én 18 órakor Molnár V. József elemzi a gyermekrajzokat „Eredendő világkép” címmel. Országos Fotósnapok. Pécsett az Ifjúsági Házban a II. Országos Fotósnapok alkalmával Tám László fotóművész „Dimenziók” című diaporáma estjét láthatják az érdeklődők. A Pécsi Rádió Szent Mór utcai székházában Eifert János fotóművész munkáiból nyílt tárlat a napokban, amely három hónapon át látogatható. Irodalmi est a Lenau Házban. Német nyelvű irodalmi est lesz április 16-án 18 órától Pécsett a Lenau Házban. Az est vendége Alfred Schwarzmaier író. Ave Marija énekfesztivál lesz áprilisban Moszkvában, amelyen Propst Evelyn, a JPTE IV. éves hallgatója is részt vesz. Propst Evelyn - az Orosz Kulturális Központ Stúdiószínházának elmaradt vendégszereplése helyett - jövő kedden este 6 órakor a pécsi Nevelők Házában bemutatja moszkvai fellépésének műsorát.- Az ikrek jegyében születtem, s a horoszkóp szerint az ikrek hűségesek - mondja. — Vígszínházi hűségemnek több oka van. Egyrészt az, hogy pályakezdőként, 25 évesen egy fantasztikus társulatba kerültem, olyan óriási színészegyéniségek közé, mint Pá- ger Antal, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Darvas Iván és a többiek. Az ő morális, emberi és szakmai hozzáállásuk, munkamódszerük példaértékű számomra. Életem meghatározó élménye volt a Várkonyi Zoltán- féle Vígszínház tagjának lenni. Várkonyi rendszeresen meghívta a legprogresszívebb rendezőket. E hagyomány folytatója volt Horvai István s most Marton László is. így lehet, hogy az elmúlt huszonhat év alatt Harag Györgytől, Sík Ferenctől és Ba- barczy Lászlótól kezdve Szinetár Miklóson, Ruszt Józsefen és Szikora Jánoson át Kapás Dezsőig, Valló Péterig a magyar rendezők színe-javával dolgozhattam anélkül, hogy színházat változtattam volna.- Pedig biztosan hívták.-Igen, többfelé is, de elég foglalkoztatott voltam, s nem tudtak egyeztetni. Elszerződni meg nem akartam.- Vagyis a pécsi vendégszereplése az elsők közé tartozik?- őszinte leszek: a második, de először mozdulok ki Budapestről színházi feladat miatt. Az igazgató öles plakátot terít elém. P. Mobil-koncert egy húszasért az ország egyik legszebb, frissen épült Ifjúsági Parkjában, a pécsi Balokány- ban. 1976-ot írunk. Ennek az évnek a júliusában, pénteki napokon először a Piramis, a rákövetkező héten a Generál majd az Illés, végül a Főnix csábította a csápotokat a ligetbe. Ma már más a módi, mondja Nagy Sándor, a pécsi Ifjúsági Ház igazgatója, aki a közelmúltban végzett el egy felsőfokú kulturális menedzser tanfolyamot Budapesten.- Nézd csak meg, ez a generáció szinte ugyanazon a zenén nő fel! De ma ugyanezt a zenét már másképp kell kivinni a piacra. Azért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba vén fejjel. Vajon ma mennyiért tudnám megvenni a Piramist? Mindössze háromszáz személyes a nagytermünk, ezért egy ilyen rendezvény lassan kikerül a hasonló intézmények falai közül.- Mi volt a döntő' érv, ami miatt elfogadta a pécsi felkérést?- Három érv volt. Az első: Ba- likó Tamás meghívása. Őt régóta ismerem, még főiskolás korából, ugyanis a Vígszínházban volt gyakorlaton. Tehetséges, prog„Imádom Pécset” resszív embernek tartom. Rendezőként és színészként egyaránt ízlésemnek való, amit csinál. A második érv a darab volt, s benne a szerep. Ödön von Horváth alakja csodálatos, összetett fi- Maradjunk még a hetvenes évek elejénél.- Jó, kezdjük egy kis történelemmel. Az Ifjúsági Házat 1975. augusztus 20-án avatták fel, de mivel 6 millióval csökkent a beruházásra szánt pénz, egy emeleti szint építése elmaradt. Ez a szint funkcionálisan ma is hiányzik. Akkor, ha nem volt elegendő alkalmazott az intézményben, még státust kaptunk, később bérkeretet. Mindenesetre az 1972-es Ifjúsági Törvény kimondta, hogy az ifjúság szabadidejének eltöltésére és szórakoztatására létrehozott intézmények fenntartása és működtetése állami feladat. Úgyhogy egészen a nyolcvanas évekig - amikor a - „bázisév”- szemlélet terjedésével kezdtek lefaragni a pénzekből - állami támogatással működtünk. Negura: érzékeny, furcsa, ironikus, de kicsit szentimentális, ellágyuló ember is. S végül: imádom Pécset, ha tehetem, legalább nyaranta megfordulok itt.- Ne vegye sértésnek, de lassan Önt tisztelik a fiatalok a Vígszínház olyan nagy öregjeként, mint ahogy Ön tekintett az említett színészekre. Ezt miként éli meg ?- Nem érzem, hogy így néznének rám, de egyet tudok: a legtöbbjük szeret. Jó, baráti, fesztelen kapcsolat van köztünk, tegeződöm velük, s tudják: bizalommal fordulhatnak hozzám. Számtalanszor eszembe jut, hogy amikor a Vígszínházba kerültem, akkor Tomanek Nándor, Somogy vári Rudolf, Darvas és künk ma is illik a belépőt az ifjúság zsebéhez szabni. Akkor is, ha az árakon sok sallang van. Mert a szerzői jogdíj, a kulturális járulék, a hirdetési tarifák, a bérleti díjak, az áfa közül egyik sem tesz különbséget a zsebek között. A Koncz Zsuzsa-kon- certen 1300 forintba került egy jegy - a produkció 600 ezerbe, a POTE Aula kibérlése 200 ezerbe került. Erre rakódtak az említett járulékos költségek. De még a koncert napján is adtunk el jegyeket, akkora volt az érdeklődés. Ezzel együtt is csak 80-90 ezer forint nyereséggel számolunk. Mindebből következik, hogy az ilyen típusú intézmények egyre inkább rá vannak az önkormányzatok támogatására utalva.- A tanfolyam végül is miben segített? Latinovits fiatalabb volt, mint én most. Nem érzem, hogy ennyi idő eltelt, s már 52 éves vagyok. Szerencsére a lelkem megmaradt fiatalnak, afféle kamaszlé- leknek. Azt hiszem, a színészet, s talán minden művészet titka az, hogy az ember meg tudja őrizni gyermeki kíváncsiságát, az új befogadását, s rácsodálko- zását a világra.- Versírásra jut ideje ?- Nem. De ez az ösztön, ez a kényszer nem múlik el. Az a különbség a színészet és a versírás között, hogy a szerepek, amelyek elkerülnek, idővel visszahozhatatlanok, míg a versírásban nem maradok le semmiről. Rómeót már soha nem játszhatom el, de hetvenévesen is megírhatom egy versben a kamaszkori szerelmemet.- Apropó: nők. Említette, hogy hűséges típus. A szerelemben is az? Hogyan viseli a nők rohamát?-Ami a rohamot illeti, az azért régen volt. Amikor a Képzelt riport-ot játszottuk, egy-egy előadás után bizony, negyven-ötven, sokszor száz rajongó is várt bennünket a művészbejárónál. Fiatalok voltunk. Ma ezek a színészek alkotják a társulat derékhadát. Ilyen roham ma már nincs, de leveleket még mindig szép számmal kapok. Én soha nem foglalkoztam azzal, milyen hatással vagyok a nőkre, ám füllent az a művész, aki azt mondja, nem örül ennek. Ezt butaság titkolni. Igenis érdekel, de nem foglalkozom vele. Akkor vagyok boldog, ha hatni tudok a nézőkre, hiszen a színjátszásnak ez a lényege: hogy el- Változtatott a szemléletünkön, de a mi esetünkben a ház mindennapjaiban is változást hozott. Mi magunk is haragudtunk a turkálónkra, pedig legkésőbb délután 5-re a bérbe adott teremben is mindig visz- szaállt a régi rend, viszont a bérleti díj évente 2-3 millió volt. Ezzel a bevétellel is kímélni tudtuk az idejárók pénztárcáját. Most végre találtunk egy olyan vállalkozót, aki hajlandó volt milliókat befektetni abba, hogy a házban verseny- képes, korszerű diszkót szolgáltassunk. A vállalkozó olyan partnerre talált bennünk, aki a szakmát képviseli, ezért pénzt ruházott be, hogy ehhez megfelelő körülményeket teremthessünk. Ez számára és a ház számára is reményeink szerint bevételt jelent majd. A nagyterem gondolkozzanak azon, amit láttak, okuljanak belőle, esetleg egy kicsit másképp éljék az életüket. Én szerencsés embernek tartom magam, mert huszonhat éve élek kiegyensúlyozott, harmonikus házasságban.- Mikor filmezett utoljára?-A Kisváfos című sorozatban két héttel ezelőtt. Nemrég egy fiatal csapat keresett meg, a klasszikus Elektrát írták át mai történetté. Aigisztosz szerepére hívtak. Ha összejön a pénz, nyár elején elkezdődik a forgatás.- Miért tartja fontosnak, hogy egy szappanoperában részt vegyen ?- A Kisvárost én inkább folytatásos filmsorozatnak érzem, s azért fontos, mert így nemcsak a budapesti, színházba járó közönséggel tartom a kapcsolatot, hanem az ország legtávolabbi csücskében élő nézőkkel is.- Manapság divat, hogy színészek lemezt készítenek. Ilyen tervei nincsenek?- Gondoltam már rá, de nem vagyok nagy énekvirtuóz. Az önálló estjeimen szerepelnek sanzonok, de hogy egy teljes lemeznyi anyagot fölénekeljek?! Nekem van önkritikám.- Szabadidejét mivel tölti szívesen?- Én nyári ember vagyok. Húszéves fiammal, akivel szezon közben keveset találkozom, tavasszal és nyáron együtt járunk úszni és teniszezni, utána beülünk egy kockásabroszos kisvendéglőbe, és finom sörök mellett megbeszéljük a világ dolgait. Ez a legkedvesebb időtöltésem. No és hogy jóllakjak a feleségem kitűnő főztjével! Csató Andrea széksorait elmozdíthatóvá tettük, így a teremben állva ezren is beférnek, és ennyien már csaknem meg tudnak fizetni egy komolyabb koncertet is.- A közönség megnyerésében milyen ereje van az írott sajtónak, a tévének, a plakátoknak?- A reklámot igazából az óriásplakátok szolgálják a leghatékonyabban és a zárt térbe bevitt kisebb plakátok. Az előbbire nekünk ugyan nincs pénzünk, de ha egy igényes zenei koncert plakátját kitűzheted a Zeneművészeti Főiskola előterében, tehát, ha célzott közönség előtt vannak ezek a „megállító táblák”, akkor nyert ügyed van. Ugyanígy adható el egy-egy közérdekű rendezvény, előadássorozat például egy gyárban vagy az egyetem környékén. Minden törekvésünk az, hogy a kulturális igények kielégítéséhez a piaci körülmények tudomásul vételével alkalmazkodjunk. Bóka Róbert P. Mobil egy húszasért Milyen áron adható-vehető a kultúra? FOTÓ: MÜLLER ANDREA Futnak a képek FILMJEGYZET Valami bűzlik Dániában Thomas Vinterberg filmjének az a címe, hogy Születésnap, de sokkal inkább halotti tor szemlélői lehetnek azok, akiknek megannyi amerikai film után most dán filmre támad gusztusuk. Már a főcímlista is olyan, mintha sírfelirat lenne. Aztán kezdődik az örömünnepnek álcázott gyászszertartás. Egy jómódú polgárcsalád tagjai azért jönnek össze, hogy köszöntsék a családfőt hatvanadik születésnapja alkalmával. Ám fokozatosan lelepleződik előttünk az ünnepelt, s olyan derekasan kiteregetik a család szennyesét, hogy még maga Nexö is elcsodálkozna, ha látná, mire képes ez az ezredvégi (megkésett) naturalizmus. Te jó ég, hol vagyunk már az efféle leleplezési drámák „diszkrét bájától”. Ami abból fakadt, hogy fény derült valami eltitkolt bűnre, ballépésre, teszem azt, kiderült, hogy a családfőnek viszonya van a szobalánnyal és titokban Schopenhauert szokott olvasni, aminek váratlan következményei támadnak (inkább a szobalány, semmint Schopenhauer miatt, habár ezt azért nem lehet biztosan tudni). Thomas Vinterberg nem éri be ennyivel. Ő valósággal halmozza a rémségeket, aminek következtében a film azt a bizonyos állatorvosi lovat kezdi példázni, s ezt szomorúan veszem tudomásul, sőt unni is kezdem, egyébként is: Hauptmann és Strindberg száz évvel ezelőtt ezt elmesélte már, persze, mélyebben és mértéktartóbb módon. Kivált az ősgonoszt unom, az apát, a család megrontóját, aki szexuálisan aberrált pszichopata, s harminc évvel ezelőtt le kellett volna tartóztatni és kényszergyógykezelésre kötelezni. Orvosi eset, a filmvásznon nem nagyon érdekel. Miatta lett öngyilkos az egyik lánya, akit nem sokkal a születésnap előtt temettek. E halott lány szellemének a megidézése egyébként a film legjobb képsora: lírai és szürreálisán lebegő, nem olyan brutálisan egyértelmű, mint maga a főcselekmény. A film szereplőinek viselkedési kultúrája olyan alacsony színvonalú, hogy egy hozzám hasonló, naiv, közép-európai néző arra gondol, talán részeg fuvarozókat öltöztettek be s léptettek fel polgárok gyanánt. Bárhogy van is, kedvünk támad a polgári tradíció és értékrend viszonylagos voltáról elmélkedni. Thomas Vinterberg, úgy látszik, éppen ezt akarja, csakhogy ököllel magyaráz, s ez engem zavar. A rendező, formanyelvét tekintve, elismerem, igen következetes: a látványvilág is primitív és deformált. Torzított perspektíva, darabos-szaggatott vágások, elkapkodott plánok. Szándékosan rosszul megválasztott kameraállások és imbolygó mozgások jellemzik a vizuális elbeszélést. Mintha spontán amatőr felvételeket látnánk, amelyeknek a valószerűsége nyomatékos és nyersen közvetlen. Nem, ez nem születésnap, Szólj igazat, kilöknek a házból hanem halotti tor. Az öngyilkos lányé, s egy családé, amelynek tagjai (hadd higgyem konokul) méltatlanok ahhoz a krédóhoz, amelybe Pilátusként belekerültek. Nagy Imre tt \ i 4 i V Hűségről, színházról, nőkről Lukács Sándorral Gárdonyi Tamás
