Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-19 / 107. szám
Háttér - Riport 1999. április 19., hétfő Túlterhelt tőke silány bort terem A Tiffán név eredetére nem sikerült rábukkanni, de az bizonyos, hogy a közismert villányi borosgazda elei kilenc generációig visszamenve villánykövesdiek, s hogy az ősök valahonnan Hes- senből érkezhettek Magyarországra. Mindenesetre így utólag megjegyezném: de jó, hogy ezt a vidéket választották. Hogy miért? Szolgáljon a kérdésre válaszul alábbi beszélgetésünk, amelyben teljességgel lehetetlen volt Tiffán Edét jellemezni - hiszen róla van szó - legfeljebb csak felvillantani törekvéseit, azt a mentalitást, amely minden szakmáját szerető embert jellemez. Tiffán Ede a villányi hegyközség elnöke, a borvidék hegyközségi tanácsának elnöke és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja, a Pannon Bormíves Céh társelnöke. Deresedő hajú; 56 esztendős. i .-I ■. ms mmm m «ss-Ha kimondom: bor, mire gondol azonnal?-A szép emberi életre. A polgári lét beteljesedésének, annak jelképének tekintem, melyben az embere számára megadatott a nyugalom, s a lehetőség, hogy néha megállva, megpihenve, pohárnyi bort elfogyasszon.- Említette, hogy szülei, megtapasztalhatták fiuk magángazdaságának alapozását, a kezdeteket. Mit szóltak hozzá?- Természetesen örvendtek a változásoknak, hiszen az itt élő ember számára ez volt a természetes, a föld, a munka a saját gazdaságban. Mi a háború után kitelepítésre ítéltettünk. Apám szomszéd községbeli barátjánál bújtunk el, aztán visszalopakodtunk a szülőfaluba. Ezt csak azért mondom, hogy mindenki értse: még abban az időben is - az ötvenes években -, amikor a magántulajdonnak nem volt helye, apám első lépésként visz- szavásárolta azt a szőlőt, mely néhány éve még a családé volt. És amikor letelt a munkaideje, fogta a kis demizsonját és kiballagott a pincéhez.- Ön azon nyolc ember közé tartozik, akik Magyarországon az „Év bortermelője" címet megkapták. Édesapja hogy vélekedett?- A parasztember lelkesedése nagyon csendes: inkább ott belül, a lelke örül, s kifelé legfeljebb egy elégedett mosolyra telik.- Kimondanék egy másik szót is: Villány. Hogy tekint ön erre a tájra?- Bárfelől érkezik ide az ember, s feltűnik e csodálatos vidék, olyan képzetem van, hogy ez a paradicsom. Vallom, hogy e vidékhez érzelmileg kell kötődni, s alázattal közelíteni.-A magyar bor hírnevének újra alapozása, mondhatni régi dicsőségének visszaszerzése sokak szándéka.- A lehetőséget a rendszer- váltást követő politikai környezet teremtette meg; tálcán kínálva, hogy a termelő a piacra jusson itthon és külföldön.- Villány, Tokaj, Balaton- felvidék, Eger és Szekszárd kétkét borásza megalapította a Pannon Bormíves Céhet.- A Pannon-medence történelmi múltjára, hagyományaira tekintettel elhatároztuk, hogy az általunk termelt bor minőségét a világszínvonalra emeljük. Nyitottak vagyunk; másokat is hívunk majd közénk, de előre leszögezem, eléggé magas a mérce. Etikai kódexünk szellemében többek között szigorú hozamkorlátozást vezetünk be, s olyan belső ellenőrzési rendszert, mely a borkészítés minden fázisára figyel.-A nagyvilágot megcélozva, ez így illik.- Meg azért is, mert a Kárpát-medencében olyanok az ökológiai viszonyok, a napfény, a talaj, a hőmérséklet, a csapadékeloszlás, hogy zamatos gyümölcsök teremnek. Az ízes, fűszeres, remek gyümölcseink sorában a szőlő maga a csoda, s a fürtökből e csodát kell átmenteni az italba, a borba, az Istenadta páratlan harmóniát, ízgazdagságot.- Hogy a hozzá nem értő is értse: miért kell a tőkéken a még alig-fürtöket megritkítani, a szőlő mennyiségét zölden megcsappantam ?- Azért, hogy a tőkének legyen ereje az említett ízeket és zamatot kevés fürtbe koncentrálnia. Ha túlterhelt, bárhol is van, csak silány bort terem. <1^, -SomV -wrl,'» i .- Evvel a mentalitással keltettek feltűnést a történelmi borvidékeken termelő borosgazdák közül néhányon.- És kijutva a nyugati piacra, sikereket értünk el. De nem ez még az általános kép. Ezért hoztuk létre a céhet, még nagyobb feltűnést akarva, még jobban magunkra irányítva a figyelmet. De nem öncéllal, hanem a magyar bor érdekében. A céhünk Párizstól New Yorkig szeretne borházakat létesíteni; a magyar bor nagykövetségeit.- Ez óriási szenzáció lenne.- A napokban tértem haza az Egyesült Államokból, ahol több városban, többek között Bostonban, Washingtonban volt módom a borainkat propagálni a Magyar Turizmus Rt. északamerikai rezidensének meghívására.- Orbán Viktor majdnem- miniszterelnökként, néhány nappal a parlamenti eskü előtt itt járt, a Tiffán-pincében. Számomra úgy tűnik, hogy kezd megérlelődni az a beszélgetés, amelyet a villányi gazdákkal folytatott.- Való igaz. A miniszterelnöktől tudom; már 1992-ben javasolta az Antall-kormány- zatnak, hogy a magyar termékekre több figyelmet kellene fordítani, kiválasztva közülük az úgymond sikertermékeket - libamájtól a borokon át a gyümölcsökig - , s egy csokorba kötve ezek a termékek amolyan imázsjavító csomagként jelenhetnének meg a nagyvilágban.-Mondják, hogy Tiffán Ede a kormányhivatalok hivatalos szállítója.- Pontosítsuk a dolgot: én is csak véletlenül tudtam meg, hogy a miniszterelnök jó polgár módjára valakit megkért, vásároljon számára bort nálam. Titokban tették. De az örömmel tölt el, hogy több alkalommal megnyilatkozott személyemet illetően, és dicsérte a boromat. Ez az érdeklődés és figyelem fantasztikusan megtisztelő, s arra bátorít, hogy nem rossz úton haladok.- Sikereket aratva itthon és külföldön.-Több kell. Hiszen rendkívül meghatározó a mi sikereinkben is, hogy milyen a magyar borászatról kialakult kép, milyen a nagy, a tágabb környezet. S bizony szembesülünk olykor borhamisításokkal, bűntényekkel is. Figyelmeztetnék arra, hogy az emlékezetes bor- hamisítási botrány tíz évre visszavetette Ausztriát, s csak a világ legszigorúbb bortörvényével sikerült fölállniuk.- Minden bizonnyal idehaza is erre volna szükség.- Lobbizni a törvénykezésnél és nem megengedni a lazaságot. Csak új bortörvénnyel lehet már a termelőknek tartást adni. Követeljük már sokan - a szakma és a kormányzat hangja ebben összecseng -, hogy a bort is sajátos jövedéki termékké kell tenni. Hogy az útját a szőlőtelepítéstől a termelésen át egészen a fogyasztóig követni tudjuk.- Melyik a kedvenc bora?- Az oportó.- Szívesen megkóstolnám néha én is, de sehol nem látok Tiffán-bort a boltokban.- A kiváló borokkal a termelők a gasztronómia felé fordulnak, s külön erre a célra létesített borszaküzletekben, borházakban jelennek meg. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a mi vevőkörünkben nemigen szeretik viszontlátni ezeket a borokat az ABC-k pultjain. S nem is termelünk annyit, hogy mindenhova jusson.-Hány palackra „hitelesített” a Tiffán-pincészet?- Évi száz-százhúszezerre.- Sok ez, avagy kevés.- Elfogadható mennyiség. Mert akkor jó a borom, ha nem korlátlan mennyiségben öntöm a piacra, s a kereskedőnek, akárhonnan is érkezik, olykor nemet kell mondanom.- Hallom, hogy rövidesen áldásosán új helyzet teremtődik itt, a villány-siklósi borvidéken, amely javítja a vidék borainak piaci pozícióit.- Elgondolkodtató, hogy Tokajnak hány községe van, ahol mind-mind tokajit termelnek, palackoznak és címkéznek. Ä mi, dél-baranyai térségünk is egy és azonos, mégis ha a nagyharsányi ember palackozza a borát, kimarad a történelmi borvidékről. Hiszen a fehér borára nem mondhatja rá, hogy siklósi rizling, a vörösre meg hogy villányi cabernet. Hát ennek szeretnénk véget vetni, s olyan kondíciókat teremteni, amelyben az itt termelt borok versenyképessége a piacon azonos. S buta ember az, aki szándékainkat nem érti.-A cuvée az a bor, melyet több fajtából öntenek össze, hogy az íz és zamat összeadódjon, s még jobb legyen.-Néhányan villányiak úgy gondoltuk, hogy az államalapítás ezer esztendejének tiszteletére „összeöntjük” borainkat s közös cuvée-t készítünk. Illően, fejenként ezer-ezer palackkal. Kozma Ferenc - Fotó: T. L. Dobozolt szerencse Léteznek szerencsés és szerencsétlen emberek attól függően, milyen csillagzat alatt látták meg a napvilágot. Van aki egész életében igyekezhet, lóthat-fut- hat, úgysem sikerül semmi. Más meg csak lógatja a lábát, s amikor álmatagon felnéz az égre, jön-e arra egy lopakodó vagy sem, a szájába zuhan a sültgalamb ketchuppal és majonézzel. Az asztmások például nem túl szerencsések. Az egészségügyi kormányzat hatóanyag alapján kívánja ezentúl támogatni a gyógyszereiket. Ugyanannyi kedvezmény járna a legolcsóbb készítménynek, mint a legdrágábbnak, amiből az következik, hogy a betegek többsége csak az olcsót tudja majd megvenni. Az pedig sokszor korszerűtlen kiszerelésű, kevésbé hatékony, s szegény asztmás gyakrabban fullad meg, mint korábban, mely következmény számára igen kedvezőtlen a jövőt illetően. Szerencsésnek mondhatják magukat viszont a Vasas sportolói, mert hiszen az ISM minden erejével támogatni kívánja őket, ha akarják ha nem. Ez egy halálos vonzalom kezdete. Nem túl mázlisták Szigetvár lakói. A Ma- kovecz-féle Vigadó befejezéséhez valószínűleg akkor kapnak majd támogatást, amikor az épületre kikerül a Műemlék feliratú tábla. Addig csak az állagmegóváshoz sikerülhet valamicskét összekaparniuk. Itt van viszont ez a Fejér megyei gyöngyszem, Alcsút- doboz. Apró falvacska hazánk térképén, alig látható pötty. Kértek polgárai egy fillért is sportcsarnokuk felépítéséhez? Nem kértek. Saját erőből hozták tető alá 180 millió forintért. „Emberek!” - kiáltott fel az alcsútdobozi polgármester a falugyűlésen. „Akarjátok, hogy a Viki sárban, esőben focizzon, amikor hazajön?” „Nem akarjuk!” „Akkor ösz- szedobjuk azt a 180-at?” „Naná, hogy összedobjuk!” Hát így történt. Mert az al- csútdoboziak mind jószívű emberek, s ez nagy szerencse, köszönhetően annak, hogy valamennyien akkor születtek, amikor együtt állt a Halley- üstökös a Vénusszal. Aki nem hiszi, járjon utána! Cseri László Fotótár Horvátország, 1994 FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Tárca A nagy túlélő Sanyi bácsi rabolni megyen í hetedik oldal holnap Riport Papnövelde utca 5.: láthatatlan gyűjtemény. A Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye a magyar képzőművészet kincsestára. A közönség nem láthatja, a festmények állaga pedig napról napra tovább romlik. Portré Peter Canesius, a Pécsett élő német nyelvész. „Itt egy koncerten bejön néhány zenész utcai ruhában, azt mondják, ‘Jó estét’, és elkezdenek csodálatosan muzsikálni. Németországban ez már elképzelhetetlen. ” Ma lett biztos, hogy túléltem. Mondták. Cuki pofa ez a fődoki. Visszahoztak. Immár nem is sanyargat ott bent semmi, a saját testem békét hagy a saját lelkemnek. Mégis hirtelen olyan furcsa, hogy élek. A biológia minden törvénye szerint meg kellett volna haljak. A testem egy komisz sejthalmaz! Mindig is utáltam. A majdnem-halál pillanataiban is az jutott eszembe, régóta halogatom a fogászatot, ramaty állapotban van két hidam is - megörültem, de jó, nem fog kelleni elmenni a fogászhoz, mert meghalok! Egy szemernyit sem féltem. Az élet biztos félelmetesebb. Lehet, hogy ez a penitenciám, hogy folytatnom kell? Egyszer kiérdemiem majd azt is, amihez oly közel voltam. Vajon kinek a karja nyúlik ki felé? Az öreg Mammel bácsi délután fél ötkor meghalt, lám. Két óráig kell itt várakozzon a hűlőfélben lévő, fonnyadt teste. A szomszéd ágyon a kövér rendőrnek megjött a családja. A még kövérebb lánya megkérte, hogy tegye föl a tányérsapkáját - így ül most, pizsamában, sapkában. Egyébként a bátyja, a sógora és a szomszédja is rendőr. Szőlőt hoztak neki, lefogadom pedig, hogy tilos lenne. Én ma még nem kaphatok vacsorát. Méhes Károly A franc egye meg azt a Lópici Gáspárt, mindig röhög, hogy ő már bizony többet nem dolgozik, ott van neki az a temérdek millió kazalban - ki ne vigyorogna, mint a tejbe’ tök? Osz- szekombinálta Sanyi bácsi az egészet a Juszt Lacival, annál mindig elmesélik ezek a kópé jégkorongos srácok meg a többiek, hogy egyszerű ez, mint a pisztoly ravaszát húzni, semmi ravaszkodás, oda a szatyrot, bele a Lópici millkóit, aztán az ember máris gazdag, csak sprintelni kell egy kicsit, de egy edzett néptáncosnak meg se kottyan! Megrágta ezt Sanyi bácsi alaposan, és gondolatban már a szekrény mélyén járt, van-e ott valami jóféle, bankrablásra teremtett satyak, amit leránt, a szeménél kivágva, mehet a móka. Pisztoly, valami vurstliból maradt bóvli biztos van még a gyerek után a padláson, vagy kint az udvaron. így gondolkodott a világ és saját jövendőjén Sanyi bácsi, mígnem a helyzet tettlegességig fajult. Elindult keserű szívvel, kicsit remegő lábakkal, mint leánykérőbe egykor, bankot rabolni. A postára, no. Vagy a Marika lesz ott, vagy az Editke, tudta jól, amelyikük épp a délelőttös. Hát az Editke volt, telefonált a lelkem. Járt néptáncra ő is, dehát mikor? De rég volt! Arcára rántotta a kisollóval kilyuggatott sapkát és betoppant, pont úgy, mint amikor hozni szokta a pénzt. A pisztollyal hadonászott, mint a Rex- ben, és a halálra vált Editkének begyömöszölte a nájlonacskót.- Na, gyorsan bele a milliókat, édes lányom, mert különben tudod mi lesz? - rikoltotta.- Irgumburgum ... - suttogta Editke.- No ugye! - mondta Sanyi bácsi. Aztán megállt benne az ütő. - Honnan szeded ezt? - kérdezte.-Mindig ezzel fenyegetett, ha elrontottuk a lépést... Sanyi bácsi...- No ugye - köszörült egyet a torkán. - Hát ne rontsuk el ezt a jó kis rablást, csináljuk már szépen végig! És remegő kézzel pakolni kezdte az eléje rakott bankjegy- kötegeket. Méhes Károly —Jegyzet---------wwMwwwMw^niniiiinnfiiTniifiiiniTfii s tmsmm
