Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-25 / 83. szám
8 Dlinántúli Napló Hitélet 1999. március 25., csütörtök Istentisztelet Pécsett március 31-én Pészah ünnepe A zsidóság három zarándokünnepének egyike a pé- száh, a kovásztalan kenyér, a pászka ünnepe, amely arra a történelmi eseményre emlékeztet, amikor a zsidóság kivonult Egyiptomból. Az ünnep niszán 14-ik napján - március 31 -én - kezdődik és nyolc napon át tart; ünnep a hitközség és ünnep a családok számára is. Mint azt Schönberger András, a Pécsi Zsidó Hitközség rabbija elmondotta, az első két nap és az utolsó két nap teljes ünnep, a közbenső négy nap félünnep, a Tóra szerint mindennap hálaimával. A hitközségben március 31-én fél 7-kor istentisztelettel kezdődik pészah, majd az istentisztelet után azonnal közösségi szé- der-estet tartanak, másnap reggel és este ismét isten- tiszteletre gyűlnek a hívek. Emlékeztető A Véméndi Kvartett és kórus énekli a Passiót vasárnap Pécsett a Belvárosi templomban. A fél 10-es német nyelvű szentmisén közreműködik a palotabo- zsoki énekkar. Az MR Pécsi Nemzetiségi Szerkesztősége 10.30-kor közvetíti a vasárnapi istentiszteletet. A Bazilikában virágvasárnap Mayer Mihály megyés püspök mutatja be a 11 órai szentmisét és végzi a barkaszentelést. Nagyszerdán 18 órakor a Sötét zsolozsma keretében Ingegneri responso- riumai hangzanak el, és előadják Palestrina Misererejét. Húsvéti gyermekrajzok. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ifjúsági csoportjának szervezésében gyermekrajzok kiállítása nyílt meg a szolgálat központjában (Pécs, J. Pannonius u. 6.). A közel 200 általános iskolás hús vétót idéző rajzai szombat és vasárnap kivételével mindennap megtekinthetők március 31-éig. Húsvéti előkészületek. Az evangélikusok Pécsett vasárnap délután 3-tól különféle húsvéti ajándékok készítésére várják a tanterem-kápolnában a híveket. Tojásfestés. A Pécs-kertvá- rosi Református Gyülekezet házában szombaton délelőtt 10 órától a legifjabbakat várják tojáspingálásra. Vértanúink és hitvallóink Ütőn a boldoggá avatásukért imádkozó egy milliomodik hívó' felé Az 1950 utáni időszak a katolikus egyház történetének sokféle szenvedését jelzi: szám szerint tízen várják azt, hogy a pápa boldoggá illetve szentté avassa őket. A Szentté Avatási Kongregációval P. Szőke János posztulátor és teamje tartja a kapcsolatot, s a Vértanúink-hitvallóink című időszakos kiadvány segítségével tájékoztatja a fejleményekről a híveket és érdeklődőket. nem féltené sem az egyházat sem Magyarországot, ha legalább egymillió imádkozó hívőről tudna az országhatárokon belül és kívül. Nos, az imádkozok és az imakörök száma egyre nő, az engesztelő csoporMint azt P. Szőke János, a szentté avatások hazai posztulá- tora lapunk számára elmondotta, az elmúlt hetekben véglegessé vált egy döntés: Mindszenty József bíboros, Márton Áron, Romzsa Teodor, Scheff- ler János és Bogdánffy Szilárd püspök iratait a Szentszék az előírásoknak megfelelően elfogadta. Elkezdődött tehát ügyükben az utolsó nagy dokumentációs áttekintés. Halkan kimondhatjuk - bár a boldoggá avatások tényét még ne vegyük kézpénznek -, hogy Bogdánffy Szilárd, Scheffler János és Romzsa Teodor esetében megvan a remény, hogy a boldoggá avatásukra 2000-ben sor kerül. Óriási jelentősége lenne a boldoggá avatásuknak, mint ahogyan az Apor Vilmos esetében már megtörtént. Vértanúk, s az eljárás esetükben nem kíván a boldoggá avatáshoz valamilyen csoda tényét, csoda felmutatását. Ugyanis a hitvallók - Mindszenty József és Márton Áron püspök esetében - várni kell egy csodára. Bár ez utóbbi terén is fejlemény, hogy az elmúlt időszakban Mindszenty bíboros esetében - tanúk beszámolója alapján -jeleztek két csodát is, ezeket azonban nagy körültekintéssel kell még megvizsgálni. A posztulátor az említetteken kívül még Kaszap István hitvalló, Batthyány-Strattmann László, P. Marton Boldizsár - Marcell atya - és Salkaházi Sára szociális nővér ügyében is dolgozik. P. Szőke János elmondotta, terebélyesedik az az imamozgalom, melyet a hitvallók és vértanúk kapcsán indítottak. A történet még Mindszenty bíboros esztergomi érseksége idejéből fakad, hiszen ő mondotta, hogy tokban ma már félmillióan imádkoznak. Nincs különösebb követelménye a csatlakozásnak, csupán annyi, hogy az a római katolikus hívő, aki amúgy is rendszeresen imádkozik, értesítse erről levélben a Magyarországi Mindszenty Alapítványt, 1125 Budapest, Felső Svábhegyi út 12. Már rendszeresen érkeznek a levelek, de a céltól - a néhai bíboros szelleméhez közeledni - még távol vannak. K. F. Megszentelt kövek címmel erdélyi templomokról készült fotókból nyílt kiállítás a Pécsi Püspökség Alapítványi Székhazának dísztermében. A tárlat április 15-éig látogatható, fotó: m a. * Az Elet kezdete Fantáziánk a valószerűtlenség világába is bemerészkedik egy kis titokzatosság reményében, mert a Végtelen utáni vágyunk - amit Isten oldott lelkűnkbe - arra indít, hogy a fölöttünk lévő után kapaszkodjunk. S ha nem mutatták meg nekünk, merre kell őt keresnünk, inkább készítünk magunknak űrlényeket, és mesélünk elrabolhatóságunkról, tőlük való gyermekfoganásról, semhogy rejtélyesség nélküli legyen az életünk. Isten nem csak vágyat oltott belénk Önmaga iránt, hanem létre is hozta az egységet. Mindezt úgy, hogy nem kényszerítette ránk, de nem is nélkülünk alkotta meg, hanem - aktív közreműködésünket várva - felkínálta az Isten és ember boldog egységének lehetőségét. Az első ember csak részlegesen fogadta el. Ennek következménye azóta is nyomja lelkünket. Rögtön a bűnbeesés után reményt kelt az emberben: szól egy Asszonyról, aki eltiporja a sátánfejét. Majd elhangzik a prófécia: „A szűz fogan és fiút szül” (íz 7,14). Ez az ígéret azóta megvalósult: az Isten Fia övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Hasonlóképpen értetlenkedünk az Asszonnyal is, aki által a Megváltót kaptuk. A Mennyei Atya nem gondolta kihagyhatónak az anyát, ezért Máriát kiválasztja és megajándékozza - mindegyikünknél különb módon - előzetes kegyelmével. Ennek a megelőző szeretetnek gyümölcse, hogy őt nem érte az eredeti bűn foltja, valamint a természetfölötti foga- nás: férfi közreműködése nélkül fogadja méhébe Jézust. És ezt ünnepeljük a mai napon. Ésszerű világunk nem tud mit kezdeni a csodával — mégse tiltakozunk, mikor a hétköznapi események egyhangúságát felfrissíti egy-egy „nem várt szerencse”. Azzal, hogy Mária szűzen foganta, szülte meg Jézust és utána is szűz maradt ezzel mégse akarunk tudni mit kezdeni. Zavarba jövünk, mikor erre gondolunk, hiszen a Szentírás szava és az Egyház élő hagyománya kezdettől fogva vallott tétel. így aztán „illene” elfogadnunk. Mégis zavarba jövünk, mert a mi ismereteink szerint, a biológia törvénye szerint, vágyaink által vezérelt életünk tapasztalatában ez lehetetlen. Na, de Istennek? Semmi sem lehetetlen! Mária titkán csak addig értetlenkedünk, miß fel nem ismerjük, hogy itt Isten titkával állunk szemben. Es őt nem érteni nem szégyen, hanem természetes dolog. De annyi alázattal nem bírni, amivel a teremtmény fejet hajt a Teremtő nagysága és világfelettisége előtt - ez már természetellenes magatartás. Ezért próbáltuk „humanizálni”, természetessé tenni és földi keretbe szorítani Isten végtelen eszköztárát, s ez a gőg lett minden további ellenkezésünk, botrányokozásunk alapja. A magát bábeli torony magasságában tudó ember egyszerre mond „nem”-et Isten teremtő szeretetére, ajándékára, és embertársaira, például saját gyermekére -, s általa persze önmagára is, csak ezt még nem akarja tudni. Bár elég lenne kicsit számolni, vajon ki fogja meggondozni a megöregedett szülőket, gyermek híján? És ki fogja örökölni ezt a földet, s amit összegyűjtött? Ki viszi tovább a nevet és a magyarságot? A történelem még tud népekről, akik éltek, aztán eltűntek a térképről, mert az erősebb leigázta, beolvasztotta önmagába. De önmagunkat megszüntetni, ez kívül esik az ész határain! Isten kegyelmét azonban még ez sem hatástalanítja. Ha „igen”-t mondunk a ma fogant Életre - ehhez szív kell az ész mellé, és az Istennel való együttműködés bátorsága -, az egykori csoda folytatódik bennünk: Jézus köztünk és bennünk él. S akkor úgy hívnak bennünket, hogy Mária-Patrícia. Mária-Kris- tóf, vagy Mária-Nagyapa. Az élet-felajánlás megtörtént - szülőanya kerestetik. Garadnay Balázs Cserkész dalosverseny Nyolcadik alkalommal rendezte meg Budapesten a Magyar Cserkészszövetség országos daléneklési versenyét. A VI. (pécsi) Cserkészkerület a legeredményesebben szerepelt. Első díjat nyert a 10. számú P. Á. R. „gróf Széchenyi István” cserkészcsapat Cseresznye-őrse Szigeti Dóra vezetésével és a Bicsár Mariann, a 610. számú „Mindszenty bíboros” csapat cserkésze. Második helyezést ért el Hohmann Bíbor, a 668. számú „Gyóni Géza” és Somogyi Bernadett, a 10. számú P. Á. R. csapat tagja. Kérjük, segítsenek Szebénynek Helyreállítani a templomtornyot! Alig ötszáz lelket számláló kis falunk, Szebény múltja a honfoglalás időszakára nyúlik visz- sza. Itt ered a mohácsi csata, illetve II. Lajos király halála kapcsán ismertté vált Csele-pa- tak. Ha valaki Szebénybe látogat, bárhonnan is közelít, először a mély völgyből kiemelkedő templomtornyot pillanthatja meg. Vajon meddig? A római katolikus templomot Szent István király tiszteletére építették 1771-1775 között. Ä torony bádogozása elrozsdásodott, nagy felületen fölszakította a szél, beázik, így a faszerkezet is tönkrement. Ä fából készült hatalmas ablakok elkorhadtak, rögzítésük meglazult, néha lehull egy-egy darabja. A torony életveszélyessé vált és további károk forrása lehet, ha nem újítjuk fel. Úgy gondoljuk, hogy Szent István király megkoronázásának ezredik évfordulóját úgy ünnepelhetjük meg méltóképpen, hogyha helyreállítjuk a tiszteletére emelt templom tornyát. Az előzetes felmérések szerint mintegy ötmillió forintba kerülnek a szükséges munkák. Hatalmas összeg ez egy ilyen kis falu számára, ahol sok a nehéz anyagi körülmények között élő, az idős ember és a munkanélküli. Mégis adakoznak. Segít természetesen az önkormányzat is, ahogy a lehetőségei engedik. Ezért is szeretnénk ezúton is mindazokhoz fordulni, akik valamiért kötődnek ehhez a faluhoz, Szebényből származtak el, valamilyen kedves emlék fűzi őket hozzánk, vagy egyszerűen csak szívesen áldoznának erre a célra. Kérjük, hogy a lehetőségeikhez képest segítsenek. Az adományokat a 11731070-15333760-02130000 számlaszámon tudjuk fogadni. Kérjük, hogy hívják fel a 69/346-101 telefonszámon a polgármesteri hivatalt, ahonnan csekket küldünk a segíteni szándékozóknak. Varga Ferenc Képmutató többségi társadalom Tizenkilenc éve vagyok Alsó- szentmártonnak, a homogén cigányfalunak római katolikus papja, és egy évtizede már, hogy ebben a faluban élek. Az itt élő emberek (muncsányul a cigány = ember) bizalmukba fogadtak, ezért dicsekvés nélkül mondhatom, hogy e nép életét belülről ismerem. Az elmúlt csaknem két évtized alatt sok újságírói látogatást megéltünk. Engem mindig megdöbbentett a felületesség és felelőtlenség, aminek Virág Márton, a Dunántúli Napló március 14-i Vasárnap Reggel nyolcadik oldalán újabb bizonyítékát adta. Nem tudom, mi motiválta az újságírót, amikor egy paraszti-polgári értékrendre hivatkozva pellengérre állította mások családi életét, „vadházasságnak” minősítve azt, ami a cigányok belső törvényei szerint tisztességes házasságnak számít. Mindenesetre olyasmiről írt, amiről halvány fogalma sincs. Kikérdezett a családok tudta és beleegyezése nélkül néhány jás- lányt és a válaszokból neki tetszőket általánosította. Lehet képmutatóan botrán- kozni azon, hogy az itteni lányok egy része korábban megy férjhez, mint az a többségi társadalomban megszokott. Az ilyeneket az általános iskola kizárja, „nehogy megrontsák a többieket!” De a korán férjhezmenőknél sokkal nagyobb veszélyben vannak azok a cigánylányok, akik nappal járhatnak az általános iskolába, ám hétvégeken a prostitúcióban „dolgoznak”. Őket éppen a képmutatóan botránkozó többségi társadalom tagjai vásárolják meg és használják ki, nem nézve életkorukat. Ahol a munkaképes lakosság 90%-a önhibáján kívül munkanélküli, ott van bőven szegénység és nyomor, vannak emberi és családi tragédiák, de. ezek mellett a korai férjhezmenés eltörpül. Kár volt ezt szenzációvá tupírozni és ezzel a cigányokkal szembeni előítéletet erősíteni. Lankó József plébános
