Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-24 / 54. szám

1999. február 24., szerda Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán Gazdahírek Baranyai falugazdá­szok. A Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal közzétette a térség falugaz­dászainak névjegyzékét. A 10 baranyai körzetben ösz- szesen huszonnégy falugaz­dász segíti a gazdálkodók szakmai munkáját. (k) Bővülő fajtaválaszték. A kecskeméti De Ruiter Seeds Vetőmagtermelő Kft. idén tovább bővítette fajtaválasz­tékát. A frissen közzétett lis­tán bővült a csípős és csí­pősségmentes ' paprikák sora, újdonság a vadalanyok megjelenése paradicsom és tojásgyümölcs oltásához, (k) Eper-pajzstetűk. A Ma­gyar Tudományos Akadé­mia Növényvédelmi Kutató- intézetének előzetes vizsgá­lata szerint idén rendkívüli eper-pajzstetű fertőzés vár­ható a kertekben. A védeke­zés tavasszal olajos lemosó permetezéssel kezdődhet.(TI Agrárvásár. A Kaposexpo Vásáriroda Kft. március 18- 21. között rendezi meg a ré­gió első mezőgazdasági és élelmiszeripari szakvásárát Kaposváron. A rendezvé­nyen a kiállítás mellett a gazdálkodás mindennapi gondjairól tartanak szakmai konzultációkat. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király u. 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Agrometeorológia. A ta­vaszi munkák ütemezése szempontjából érdekes a ki­tavaszodás várható ideje. Térségünkben február utolsó napjaitól számítha­tunk arra, hogy a tartósan fagypont fölé kerülő hőmér­sékletben megkezdődik a ta­laj felengedése. (k) Díszfaiskolai fórum. Több szakmai szervezet összefogásában február 24- én 10 órától rendezik meg Budapesten (Villányi u. 35- 43.) a Díszfaiskolai növény- termesztés és felhasználás jelene és jövője című szak­mai fórumot. (k) Amiről keveset beszélünk Kert - Szőlő - Balkon Gyümölcsfáink ágelhalása-ágrákosodása Az ágelhalás-ágrákosodás gyümölcsfáink hosszú lefolyású, fel­tűnést későn okozó baktériumos-gombás eredetű megbetege­dése. Kialakulásában döntő jelentőségű az erdei fák állandó­sult fertőzőképessége, a metszési sebek kezeletlenségé, a vad- és rovarrágások, az időjárási viszontagságok, a réztartalmú nö­vényvédő szerek háttérbe szorulása. Az egy vagy több kórokozó ál­tal előidézett tünetcsoport a gyümölcsfajok közül leginkább az almán, a körtén, a dión, az őszi- és kajszibarackon, ritkáb­ban a szilván található meg. A laikus termesztő által jól érzé­kelhető tünet megjelenése a legtöbb esetben egyenlő a baj bekövetkezésével, az ágak elha­lásával, a rákos sebek kialaku­lásával, vagyis csökken a be­avatkozás esélye, mivel a kór­okozó már hónapokkal vagy évekkel korábban megfertőzte gyümölcsfáinkat. Mire is kellett volna/kell a jövőben figyelnünk? A bakté­riumos jelenlétre a következő tünetek uralnak. Metszés után, különösen barackféléken az egyéves fás részek bamáspiro- sak lesznek, a háncsszövet megsötétedve elhal. A beteg vesszők nem hajtanak ki vagy később pusztulnak el. A tünet a csonthéjasoknál emlékeztet a moníliás hajtás­száradásra, almástermésűeknél a tűzelhalásra. A kórokozó a vastagabb ágak, de az egész fa pusztulását is előidézheti. Idős fákat megtámadva rákos sebzé­sek jelentkeznek. A megbete­gedésnek kedvez az őszi hűvös, csapadékos időjárás, az enyhe tél, a fogékony gyümölcsfajta. A baktérium fokozott mérvű előfordulását elősegítette a rézpótló szerek térhódítása. Tavaszi növényszemlénk al­kalmával legyen figyelmeztető jel a fiatal vesszők elbamulása, az erős mézgásodás. Nem kisebb jelentőségű, bár időben hosszabb lefolyású a gombák okozta ágkárosodás, mely kombinálódhat az előbbi bakteriózissal is. Csapadékos, szeles időjárás mellett a gomba szaporítóképletei erdőterületek­ről, fertőzött gyümölcsfákról jutnak a sebzett (metszés), sé­rült (rovarrá­gás, vértetű, elemi kár) ág­felületre, ahol sebélősködő­ként okoznak növénybeteg­séget. A fer­tőzés helyén a héj megsöté­tedik, besüpped, alatta a szöve­tek elhalnak. A folyamatos kéregrepede- zés egyre nagyobb, nem gyó­gyuló sebzést okoz, a hegszövet nem képes funkcióját betölteni, emiatt a farészek korhadnak (revesedés). Az egyre növekvő rákséb széle rücskössé, bélseje üregessé válik. A fertőzött fák koronafejlődése megáll, a még egészséges részekből erős víz­hajtásképzés indul meg. A nö­vény lassú, idő előtti pusztulá­sát más gyengültségi károsítok (élősködő zuzmók, taplógom­bák, fagyöngy, szűbogarak stb.) megtelepedése csak fokozza. A fa életerejének fokozatos csök­kenésével csúcsszáradás, majd teljes tőpusztulás áll be. A védekezés sikere nagyban műlik azon, felismerjük-e idő­ben a kórokozó jelenlétét, to­vábbá milyen lépéseket teszünk a kárelhárítás, a további kártétel megelőzésében. Ezért:- Erdőközeli gyümölcsösök­ben számoljunk az ágelhalás- ágrákosodás fokozott veszélyé­vel. A metszés során (után) minden egy centiméternél na­gyobb sebfelületet kezeljünk: faseblezáró oltóviasszal, Fa­doktorral, fagéllel, fabalzsam­mal, faplaszttal, Fixpollal, olaj­festékkel stb. Az elhalt ágré­szeket vágjuk vissza az egész­séges részig, majd a sebet ke­zeljük. A rákos sérülést mélyen vágjuk ki, sima metszési felüle­tet okozva, ezt követően végez­zük el a sebkezelést. Az eltávo­lított részeket égetéssel semmi­sítsük meg.- Fertőzött, veszélyeztetett ültetvényben alkalmazzunk re­zes lemosó permetezést rügy- fakadás előtt, zöldbimbós (fe­hér) állapotig. Megelőző jel­leggel őszi lomb- és fakezelést végezzünk. Védekezzünk a ro­varkártevők, a vadkár, a tüzel­halás ellen (almás). Az elemi kár okozta sérüléseket is kezel­jük a metszési sebekhez hason­lóan. Vegetációs időben, lom­bos állapotban a Fundazol 50 WP, a Topsin Metil, a Sápról, a Dithane M-45, a Vondozeb stb. nyújt mellékhatást a gomba okozta ágrákosodás ellen. Tóth Béla Bordói lé biogazdáknak is Mire jó, hogyan alkalmazzuk a bordói lét? Elsősorban gomba­ölő szer, amelyet lemosóként és állomány-permetezésre egy­aránt használhatunk. Téli le­mosó permetezésre az FW jel­zésűt ajánljuk, a bordói lé plusz kén FW jelzésűt pedig megelő­zésként, párás meleg időjárás esetén. Az előbbi a szőlő pero- noszpóra elleni védelmét bizto­sítja 0,6-1,2%-os oldatban. Alma vagy körte varasodása, monília, sőt tűzelhalás megelő­zésére 1-15%-os adagot kell kipermetezni. Ugyanilyen dó­zist alkalmazzunk az ősziba­rack levélfodrosodása, a kajszi tafrinás és moníliás, a szilva baktériumos betegsége esetén. A burgonya eltemáriás levélbe­tegségét, az uborka, a paprika és a paradicsom gombabeteg­ségeit is jól kivédi. Az uborka, a zöldbab, a borsó, a paprika és a paradicsom esetében a frissen bepermetezett termést 5-7 na­pig ne fogyasszuk, vagyis egy héttel a szedés előtt permetez­zünk. A ként is tartalmazó bor­dói lét a .lisztharmat, a pero- noszpóra, a baktériumos fertő­zések, illetve a legyengült nö­vényeket könnyedén megtá­madó gombabetegségek esetén javasoljuk. Király L. Dünántúli Napló 7 Magasabb oktánszámú benzint is használhatunk Az olvasó kérdez — a szakember válaszol Milyen üzemanyagot használjunk a kerti géphez? A szakemberek tapasztalata szerint az újabb, nyugati tí­pusú, már négyütemű gépek egyaránt üzemeltethetők ól­mozott, illetve ólmozatlan üzemanyaggal is. A régebbi négyütemű motorokhoz a ma már nem kapható 86-os ok­tánszámú normál benzint ajánlották a gyári kiskönyvek. Üzemeltetésük ólmozatlan benzinnel is történhet, a gon­dos gazdák használjanak a ke­reskedelmi forgalomban kap­ható adalékanyagot. A maga­sabb oktánszám nem hátrány, legfeljebb kicsit „fickósabb” lesz a gép. K. E. Több olvasónk is jelezte felmerült gondját: nem tud­ják, hogy az ólmozott ben­zin forgalomból történő ki­vonását követően milyen üzemanyagot használjanak kerti kisgépeikbe. A problémával megnyugtató válasz reményében a Pannon- agro Rt. kertészeti üzletházá­hoz fordultunk, ahol az üzlet­vezető a következő felvilágo­sítást adta. A régebbi típusú, kétütemű motorokhoz továbbra is nyu­godtan használhatjuk a 20-as, illetve 40-es keverékbenzint. A f ütött zöldségágy Ha a gazda a zöldségágyat „fűteni” akarja, már most, egy fagymentes napon emelje ki az ágy helyén a földet negy­ven centiméter mélyen. A me­legágy legfőbb „fűtőanyaga” a friss lótrágya. Amennyiben ez a szerves trágya nem áll rendelkezésünkre, valamivel nehezebb a dolgunk. Tehéntrágyából is készíthe­tünk melegtalpat, de ezt már kevernünk kell különböző adalékokkal. Egy-egy kiló friss tehéntrágyához adjunk hozzá tíz kilogramm szalmát és egy kiló szaruforgácsot (szaküzletekben kapható). A szalmabálákat előzőleg egy hétig hordóban kell áztatni. Lehetőleg meleg ólban vagy istállóban, esetleg a pincében. Az a lényeg, hogy a szalma elkezdjen erjedni. Amikor már forrni kezd, a szalmát vil­lával szedegessük ki, csorgas­suk le róla a felesleges vizet, majd helyezzük a melegágy aljára. A szaruforgácsot szintén meg kell erjeszteni, méghozzá úgy, hogy egy kiló szarura há­rom liter vizet öntünk, és hoz­záadjuk a tehéntrágyát. Mind­ehhez egy már használaton kívüli bádog- vagy fateknőre lesz szükségünk. A szalma fölé tizenöt­húsz centi- méteres ré­tegben rak­juk le a szaru- és trá- gyakeveré- ket, s fedjük le húsz-hu­szonöt cen­timéter komposzttal, illetve humuszos kerti földdel. Az így elkészített melegtalpú ágyat fedjük le fóliaalagúttal. A fóliaalagút állandó hőmér­séklete négy hétig kitart. Gyakorlatilag a vetemé- nyeknek van elegendő idejük ahhoz, hogy kikeljenek, és a fiatal hajtások ne fagyjanak meg. Február végén már ér­demes melegtalp nélküli fó- liaalagutakat állítani. A fagyos északi szél nem „borotvál” az éppen kibújó hajtások felett. A melegtalpas fóliaalagutak palántaneve­lésre is alkalmasak. Király László Gyógynövényünk: az orbáncfű Társnevei: lyukasle velűfű, csengőlinka, latin elnevezése Hypericum perforatum L. Erdőszéleken, erdősávok­ban, füves, cserjés területe­ken lelhető fel, évelő növény. Szára öt- ven-nyolcvan centiméter magas, egye­nesen álló, felső részén dúsan el­ágazó. Leve­lei körülbelül két centi hosszúak, megnyúlt tojásdad alakúak, a száron átellenesen állnak, ép szélűek, áttetszőén pontozottak. Dús virágú, sáto­rozó bogemyő a virágzata, a szirmok sötétsárgák. Egész nyáron át virágzik, ha a virá­gokat kezünkkel összemor­zsoljuk, vörösesbamás levet eresztenek. Gyógynövényként a virág­zásban lévő növény hajtásá­nak felső, hozzávetőlegesen negyven centis szakaszát kell gyűjteni, egy kilogramm szá­raz anyagot körülbelül három­négy kiló frissből nyerhetünk. Teája hatásos belső és külső vérzések csillapítására, vese- és epepanaszokra, emésztési zavarok, magas vérnyomás el­len, gyomor- és bélfekélyre. Forrázatát borogatásra eredményesen használhatjuk bőrbántalmakra és nehezen gyógyuló sebekre. Öblögetve gyógyhatást fejt ki a fogíny- sorvadásra és a torokgyulla­dásra. Buzássy Lajos BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából Mi, kertészek is kipipálunk esténként egy téli napot, és ugrásra készen várjuk, hogy hozzákezdhessünk a tavaszi munkákhoz. Addig pedig la­pozgatjuk a vetőmag-katalógu­sokat, rendezgetjük növény­védő szereinket és javítgatjuk a szerszámokat, hogy minden eszköz a rendelkezésünkre áll­jon majd, mire kitavaszodik. Van egy zöldségfélének is nevezhető évelő növény - a re­barbara -, amely valamikor igen elterjedt volt a kertekben, de valamilyen, általam nem is­mert ok miatt az utóbbi évtize­dekben „kikopott” onnan. Pe­dig nemcsak hasznos, hanem nagyon mutatós növény is. Magja kapható, korán, március végén elvethető. Ha pedig sze­rencsénk van, és ismerőseink között akad, akinek kertjében terem rebarbara, egy sarj levá­lasztásával még gyorsabban hozzájuthatunk a termő bokor­hoz. A leválasztásra is a kora tavasz a legalkalmasabb. A rebarbara tő igen korán le­veleket hajt, már április köze­pén kifejlődnek hatalmas, lapu­szerű levelei, amelyeknek csak a nyele alkalmas fogyasztásra. A levéllemez keserű. Az ujjnyi vastag nyélből ki­hámozva kiváló kompót, dzsem és ivóié készíthető, de az ügyes háziasszonyok tortát is töltenek vele. A levélnyelet nem szabad levágni, hanem oldalirányban ki kell törni, így nem sérül meg a tő. Egy-egy növénynek - nagy terjedelme miatt - legalább egy négyzetméternyi helyre van szüksége. Mélyen gyökerezik, ezért a talajt alaposan elő kell készíteni. Sekély talajon nem érzi jól magát. Akkor fejleszt sok levelet, ha bőségesen kap vizet és tápanyagot. Májusban erőteljes virágszá­rat fejleszt, amelyen fehér, apró virágok nyílnak, ezekből magot is érlel. Ha nincs szándékunk­ban magot gyűjteni, akkor a vi­rágszárat minél előbb törjük ki, mert sok tápanyagot von el a tő­től, ami a következő évi levél­képződést hátráltatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom