Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-28 / 27. szám
8 Dunántúli Napló 1999. január 28., csütörtök Oldalszerkesztő: Szövegelő Rossz előérzet. Felülvizsgálatra ment az apuka kisfiával a kórházba, a fiúcskát nyugtalanította, hogy sokat kell majd várni. Körülnézett és aggódva így szólt: Apa, jól látom, hogy a legtöbb váróteremben csak magazinok vannak, itt meg regények. Ez rossz jel? (D. Zsolt, Pécs) Szó szerint. Balázs türelmesen hallgatta édesanyját, aki azt fejtegette, milyen jó nekik. Mégpedig azért, mert Balázsnak hamarosan testvérkéje lesz. Másnap az óvodában Balázs rögtön beszámolt az örömhírről: - Óvó néni kérem, tessék elképzelni, anyucinak jó volt tegnap este, és most gyereke lesz! (P. Balázs, Pécs) Gyerekekről - Felnőtteknek Is Becsületet az anyaságnak! A Derűs Gyermekkor Alapítvány tevékenységének bemutatását egy olyan nyitott játszóházas csoporttal folytatjuk, melynek az az érdekessége, hogy az oda járó szülők kézművességet tanulhatnak. PÉCS Egy kézműves csoportról van szó, mely az Ajtósi Dürer utcai bölcsődében működik, csü* törtökönként délelőtt. A gyermekgondozási segélyen lévő anyukák, akik gyermekeiket is magukkal hozzák a foglalkozásra, kézművestechnikákkal előállított, készség- fejlesztő és funkciós gyermek- játékokat készítenek. A kereskedelemben kapható játékok általában drágák és rossz minőségűek. Ráadásul, ha a játékot a szülő maga készíti, akkor annak már története is van és személyesen kapcsolódik az anyukához. A gyermek számára - mivel ő konkrétan nem tud bekapcsolódni az alkotásba - az a lényeg, hogy körülveszik az anyagok, láthatja, tapinthatja azokat. A gyermek szocializációs fejlődésének a segítése a másik szempont, ami miatt megírtam ezt a programot. A kisgyermek még a bölcsőde előtt találkozzon más gyerekekkel és tartozzon közösséghez. Az anyukák számára is fontos az egymással való találkozás, hogy ne csak az apa legyen az egyetlen kapocs a külvilággal - tudtuk meg Porpáczi Ágnestől (kis képünkön), a program vezetőjétől. Meglepő, hogy az induláskor nem Uránvárosból érkeztek elsősorban, hanem a Balokány mellől, Kertvárosból és inkább olyan szülők, akik amúgy is otthon vannak és foglalkoznak gyermekeikkel. Személyes meggyőződésüket - azt, hogy a gyermeknek az a legjobb, ha a születését követő első három évben otthon maradunk vele és biztosítjuk a meleg családi légkört - a program csak támogatni tudja. Azok számára is kell segítség, akik a pénz (itt elsősorban nem a kenyérgonddal küszkö- dőkre gondolunk) és egyéb okok miatt nem tudnak a gyermekükkel otthon maradni. Fia látják, hogy a gyermekgondozási segély az anya számára nem jelent bezárkózást, talán szívesebben választják azt. FFa a világ nem is azt sugallja - merjük kimondani - a pénz nem minden, adjuk vissza az anyaság, a gyereknevelés presztízsét, becsületét! Mindig megnevettet illusztráció: Müller andrea A nagyszülők Néhány sort róluk is írnunk kell, hiszen igen sok családban három generáció él együtt. Vagy talán a nagyszülők háza, otthona az, ahol a nyarat töltik az unokák, vagy ahol őrzik őket. Gyermekünknek szüksége van arra a gondtalanabb, felhőtlenebb szeretetre, amit a nagyszülőktől kap, akik sokszor utolsó földi örömüket látják az unokában. És valami ősi, olthatatlan vággyal, búcsúzó ösztönnel meg akarják őket hódítani. Csakhogy megélhessék életük utolsó nagy örömét, sokszor még az „ingyen cseléd” szerepét is vállalják. Ne éljünk vissza ezzel! Az öregedő ember hamarabb fárad. Vegyük észre: nagymama szeretne lepihenni. Nagypapa elbóbiskolt - Tomika, most ne mássz fel a papa térdére! De a nagyszülőt nem jogosítja fel sajátos helyzete arra, hogy agresszíven beleszóljon a harmadik generáció nevelésébe. Segítheti azt, de vigyázzon, ne váljék akadállyá, visz- szahúzó tényezővé. Egy fiatal anya mondta egyszer: anyámat már a szomszédban is „bezzeg” néninek hívják. Reggeltől estig csak azt hallom: bezzeg az én fiatalkoromban... vagy, bezzeg amikor te voltál kislány... Megőrjít vele, de mit csináljak, ő vigyáz a gyerekre. Alakulhat másképpen is, úgy, hogy vonzó központ, ösz- szetartó erő a nagyanyó vagy nagyapó a családban. Még valami: jó, ha tudjuk, gyermekünk ösztönösen megérzi, mit szabad a nagyszülőknél, és mit szabad otthon. FFogy sok mindent kérhet a nagyapótól, de eszébe sem jut, hogy ugyanezt az apjától kérje. A nagyszülők mást nyújtanak, és erre a „másra” szükségük van nekik is, de az unokáiknak, gyermekeinknek is. Szeretet- lenség volna megfosztani őket ettől. Fitnessklubok kétéves gyerekeknek Az amerikai fitnessklubok sorában megjelentek azok, amelyeket speciálisan gyerekek számára működtetnek - két évtől felfelé... Itt is vannak súlyzók és különféle csodagépek, ám a felszerelés ezeknek a mini korosztályoknak a testére szabott. A gyerek fitnessklubok hívei azzal érvelnek, hogy a lehető legfiatalabb korban kell hozzászokni az egészséges életmódhoz. Tény ugyanis, hogy a legtöbb amerikai gyerek naponta órákat tölt a tv előtt, miközben tömi magába az egészségtelen ennivalót. Ennél fogva az amerikai gyerekek 13 százaléka jóval többet nyom a kelleténél. / Dr. Komlósi Ákos Hazudik a gyerekem? Nevelési tanácsok a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársától Az iskoláskor előtti gyermek nehezen tud különbséget tenni a valóságosan látott és hallott, illetve az általa csak feltételezett és elképzelt dolgok között. Fantázia és észlelés átcsúsznak egymásba. Ahhoz, hogy a gyermek a valósággal sikeresen, helyesen tudjon bánni, meg kell tanulnia azt olyannak észlelni, amilyen valójában, és nem olyannak, amilyet ő saját magának szeretne. Ennek megtanulásában a gyereknek fontos segítője a szülő. Fia a gyereket a hozzátartozók és a szülők elhanyagolják, kevés figyelmet szentelnek neki, ilyenkor a dicsekvés, hencegés jelent számára elismerést. Saját magát állítja minden dolog középpontjába. Ily módon vonja magára a figyelmet. Azok a gyerekek és fiatalkorúak, akik az önmegerősítésnek ezt a fegyverét alkalmazzák, önbizalomhiányról adnak jelet. Ezért elsősorban szülői figyelmességre és előzékenységre van szükségük. Az embertársaival - elsősorban a szülőkkel - kialakított kapcsolatok za- vartságára utal az a magatartás, ha a gyerek rendszeres, tudatos hazugságokba menekül. Alapjában véve minden gyereknek meg kellene beszélnie szüleivel igényeit, szükségleteit, anélkül, hogy félne szüleitől. Ha a gyerek és szülők közti kapcsolat nem bizalmas, hajlamos a gyerek a büntetéstől való félelmében tényeket eltussolni, kijátszani szüleit. Gyakran hazudnak a gyerekek, ha a szülők szigorú tiltásokkal, állandó, formális faggatásokkal és hideg korlátozásokkal, ellenőrzéssel gátakat állítanak a gyerek önállósulásának útjába. Az ilyen nevelés a bizalmas kapcsolat hiányát jelzi, amelyre a gyermek hazugságokkal válaszol. Rozs Szilvia
