Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-20 / 19. szám
6 Diinántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. január 20., szerda Az állami bankok hitelei jórészt elvesztek A rendszerváltás inflációja A rendszerváltást előkészítő Németh-, az azt lebonyolító Antall- és Hom-kormányok egyaránt két fő gazdasági célt jelöltek meg: a tervgazdaságot felváltó piacgazdaságot és a túl:íott állami vagyon kellő lebontását. Az ide vonatkozó alkotmányi bevezető szerint a rendszerváltás „a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamban” történik. A 9. §. 1. szerint „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelemben részesül.” Ezzel szemben a piacgazdaság főként csak külsőségekben és nem tartalmában valósult meg, a szociális jellegnek még elemeit sem tartalmazva. Az állami vagyon lebontása is csak látszólagos jogszerűséggel történt. Mozgatója a nagymértékű szerkesztett infláció volt, amely nem a közérdeket, hanem jórészt a korábbi rendszerek kiváltságosainak maximális egyéni érdekeit vette figyelembe, hogy a privatizáció minél gyorsabb, nagyobb méretű és így minél olcsóbb legyen. Ez az infláció zavarossá, átláthatatlanná tette a vállalatok működését, de az egész nemzetgazdaságot is, így „indokolttá” vált a sajátos magyar privatizáció. Az állami vagyon „kiárusítása” nem szüntette meg a rendszerváltás inflációját, sőt növelte. Az új és régi gazdagok nagy része nem gazdálkodott, hanem felélte a könnyen szerzett vagyont. így például a tőkés réteg kiszolgálására rendelt állami bankok hitelei jórészt elvesztek, mire a korábbi kormányzat - ellenőrzés és felelősségre vonás nélkül - újabb sok százmilliárd Ft juttatásával „konszolidálta” a bankokat, vezetőiket pedig több tízmilliós végkielégítéssel „jutalmazták.” Az inflációs gazdálkodás súlyos következményeit nem a kialakított tőkés réteg viselte, hanem kormányzati intézkedésekkel áthárították a privatizációból kisemmizett lakossági többségre, a munkavállalókra, a nyugdíjasokra. Nemcsak a munkanélküliség nőtt meg hirtelen, nemcsak a szociális, az egészségügyi, a kulturális szolgáltatások jó részét vonták el, hanem az infláció gyors növesztése a bérek, nyugdijak vásárlóerejét - a számszerű emelés ellenére - csökkentette. Ennélfogva egyaránt nőtt kevesek nyeresége és sokak létszükségleti hiánya. Különösen súlyos terhet jelentett a lét- fontosságú termékeknél és szolgáltatásoknál jelentkező „hiper infláció”, amit az infláció mértéke számításánál ugyan kihagytak, de az ehhez kapcsolt áfa jelenti a legkegyetlenebb adózást. A puszta létük fenntartásának költségei után is adózniuk kell sokaknak, míg a kiváltságos kevesek igen bőkezűen részesültek áfaelengedésben. Dr. Vejkey Kálmán (MSZDP) Nincs ötmilliárdja az országnak? Szomorú és megdöbbentő Az egészségügyi tárcához tartozó érdekegyeztető fórum a szokásos rendszerrel szemben négyoldalú. A szociális partnereket a kormány, a munkavállalók, a munkaadók és az önkormányzatok képviselői állítják. A legutóbbi érdekegyeztetőn - amelyen a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) nevében vettem részt - furcsa és nehezen értelmezhető helyzet alakult ki az egészségügyi munkavállalók ez évi béremelésével kapcsolatban. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetésében - éves szinten - 13%-os béremelésre lenne lehetőség. Ha a munkavállalók ezt a bérnövekményt valójában megkapnák, sajnos akkor is - az alkalmazotti kedvezmény csökkenése és a különböző járulékmódok növekedése miatt - reálbércsökkenésre kellene számítaniuk. Az egészségügyi tárca a megemelt finanszírozást az év elejétől csak 10 százalékban tudja biztosítani. Ezért a reálbér további csökkenésére lehet számítani. Tudjuk, hogy az év eleji áremelkedések miatt az inflációs ráta mindig az év első 2-3 hónapjában magasabb a tervezettnél. Tehát a „fizetési borítékban” ténylegesen és vásárlóértékben is kevesebb pénzre lehet számítani a tavalyinál. A további - lehetséges - 3%- os béremelés időpontjáról sajnos még elképzelése sincs a tárcának. Kérdésemre: hogy a szociális partnerek tudnak-e garanciát vállalni arra, hogy a munkahelyeken valóban megjelenik a tervezett emeltkassza-összeg, és azt ténylegesen a bérek növelésére fordítják, foghíjas választ kaptam. A kormány képviselője ígéretet tett a 10%-os emelésre. Az önkormányzat képviselői ilyen garanciát nem tudtak vállalni, míg a munkaadók képviselői válaszra sem méltatták kérdésemet. A fentiek alapján kérdéses, hogy éves szinten valóban lesz-e 13%-os béremelés. Ezért prognosztizálható, hogy tovább csökken az egészségügyi munkavállalók többségének élet- színvonala. Az ipari termelés növekedése és a mindenkor tervezett infláció alapján a MOSZ már évek óta 5%-os reálbér-emelkedést javasol az országos érdekegyeztető fórumokon. Különösen aktuális lenne ez az egészségügyben, mivel az elmúlt 5-6 évben több mint 50%- os reálbércsökkenést szenvedtek el az itt dolgozók. 1999-ben a nevezett emelés legalább bruttó 16%-ot jelentene. Számításaink szerint ezen béremeléshez 5 milliárd forint kellene. Szomorú és megdöbbentő, hogy az ország egészségéért küzdő munkavállalók béremeléséhez nem volt, és most sincs 5 milliárd forintja az ország költségvetésének. A fentiek értelmében a MOSZ Egészségügyi Ágazata támogatja az EDDSZ 16%-os béremelési követelését. Perényi József MOSZ Szövetségi Tanács, titkár „. .. ötvenhat nem ellenforradalom, hanem népfelkelés” Olvasás közben Többek álláspontja szerint „egy politikus számára a vastag bőr isten adománya”. E dodonai megállapítás jutott eszembe hajdan nagyra becsült politikus ismerősöm memoárkötetének olvasása közben. Egyéb érdemek hang- súlyozása mellett így vall önmagáról: „Itt vagyok én, a pártállam legprogresszívabb reformere és fölszámolásának legtevékenyebb szereplője. Én vagyok, aki a nyolcvanas évek derekától annyit tettem”. Többek között „.. . én jelentettem ki a rádióban, hogy ötvenhat nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt”. Politikai ellenlábasai pedig „rosszmájú kötekedők, azok, akik kezébe lépnek a gödörből kikapaszkodóknak. Paprikajancsik, percemberkék, akiket a politikai játszmában csak a hatalom érdekel. A magukat liberálisnak nevező jakubinusok különítményesei és kivégzőosztagai” - állítja. Tűnődöm, hogy e kiváló felkészültségű, debatter adottsággal rendelkező hazánkfiát vajon miféle kritériummal minősítsem. A bácskai napilap 1957. december 15-i számában Forradalom vagy ellenforradalom címmel publikáltatott dolgozatában még így vélekedett: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az Első Hazai Nemzeti Forradalmat, melyet kis híján Nemzeti Szocialista Forradalomnak neveztek”. „A Nemzeti Forradalom olyan nevezetes renegá- tot sorolhatott vezetői közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyancsak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemte- lensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdü- höngőbb fehér-terror napjaiban.” Ha valaki netán úgy okoskodnék: egy 24 esztendős tapasztalathiányos ifi állíthat efféle ostobaságot, ki kell ábrándítanom. E historizáló személyiség ugyanis 1985-ben - immár 52 évesen - az MSZMP XIII. kongresszusán felszólalásában - „elkötelezett” rendszerpártiként - az alábbi szöveget „eresztette” meg a pulpitusról: „A kongresszusi dokumentumok, a beszámoló, a határozattervezet és Kádár elvtárs előadói beszéde meggyőztek arról, hogy jól bevált politikánk lenini fő irányvonalának, az MSZMP nagy történelmi tettekben kialakult és kipróbált módszereinek megerősítésével, folytatásával birtokolhatjuk azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével eredményesen végezhetjük el a jövendő nagy feladatait. Ezért a javaslatokat meggyőződéssel támogatom, képességeim és legjobb szándékaim szerint a kongresszus határozatainak megvalósításán munkálkodom”. (Az MSZMP XIII. kongresszusának jegyzőkönyve, 413-414. oldal). Az olvasó tippelhet, vajon melyik nyilatkozatot vegye komolyan. Dr. Südi Bertalan Felhívás a magyar államalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére Magyar millennium Az ezredforduló a Magyar Köztársaság hivatalos képviselői, intézményei és állampolgárai számára a megemlékezés kötelezettségét rója. Történelmi kötelezettségünk, hogy megemlékezzünk a keresztény magyar állam megalapításáról, valamint arról, hogy a magyar nemzet ezer éven át szolgálta az európai kultúrát. Az ünnep akkor lesz teljes, akkor lesz méltó, ha a közösségek sokasága vesz részt benne, ha ki-ki a maga lehetőségei szerint vállalt feladatokat elvégezvén jelet tud hagyni utódai és a nemzet emlékezete számára. Az országos jelentőségű események megvalósítására, a helyi kezdeményezések országos mozgalommá szervezésére és támogatására a Magyar Köztársaság Kormánya kormánybiztost állított, akinek munkáját a Millenenniumi Kormánybiztosi Hivatal segíti. A millenniumi év 2000. január 1-jén kezdődik és 2001. augusztus 20-ig tart. Hivatalunk 1999. január 31ig várja mindazoknak a közösségeknek, intézményeknek, vállalkozásoknak, társaságoknak, önkormányzatoknak és magánszemélyeknek a jelentkezését, akik az ünnep előkészítésében, közösségi mozgalmainak szervezésében részt kívánnak venni, feladataikat önként és a munka teljes felelősségével vállalják. írják meg, hogy mit kívánnak tenni! A jelentkezéseket a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal postacímére - 1369 Budapest, Pf.: 337. - kérjük elküldeni. Célunk, hogy összeállítsuk és közreadjuk az ünnepi év nemzeti programját, hogy szervezési és szükség esetén - szigorú elszámolási kötelezettséggel - pénzügyi támogatást adjunk az arra érdemeseknek, hogy kezdeményezéseink eljussanak mindazokhoz, akik tudásukkal, képességükkel hozzá tudnak járulni az állam- alapítás millenniumi ünnepségeinek nemzeti jelentőségű megünnepléséhez. Dr. Nemeskürty István kormánybiztos Várjuk a programokat 1999. január 15-én megalakult a „Pécs-Baranyai Millenniumi Intéző Bizottság”. Bizottság nevében kérjük, hogy a 2000. január 1-jén kezdődő és 2001. augusztus 20-ig tartó millenniumi év tervezett programjait dátumokkal és költségvetéssel 1999. január 22-ig küldje meg számunkra (Pécs M. J. Város Polgármesteri Hivatal, 7623 Pécs, Széchenyi tér 1.) annak érdekében, hogy a programok menedzselésében és központi támogatásában közreműködhessünk. Bokor Béla Dr. Újvári Jenő alelnök alpolgármester PÁRTHÍREK Sik László Lajos, a 4. sz. vk. MSZP-s önkormányzati képviselője január 22-én, pénteken 17.00 órakor Pécsújhegyen, a Bor u. 4. sz. alatti presszó különtermében lakossági fórumot tart. Vendége lesz dr. Toller László Pécs város polgármestere és Kukái András önkormányzati képviselő. Az MDF-ben Baranyában is megtörtént az általános tisztújítás: a pécsi szervezet elnöknek Golob Ferencet választotta. Az MDF Baranya megyei Választmánya a múlt héten tartotta alakuló ülését, megyei elnök újból dr. Habjánecz Tibor lett, alelnökök: Győri Józseféi Pozsonyi László. Megyénket a következő két évben az MDF Országos Választmányában dr. Habjánecz Tibor, dr. Fodor Zsuzsa, dr. Bognár Gyula és Hárságyi Péterné képviseli. Kékkői Zoltán, FKgP országgyűlési képviselő fogadónapot tart január 20-án Sellyén a kultúrházban 11 órakor, Vajszlón a kultúrházban 15 órakor, 21-én Beremenden a községházán 15 órakor, 22-én Harkányban a kultúrházban 16 órakor. Kékkői Zoltán elsősorban az 1999. évi agrártámogatásokról ad tájékoztatást, de bármely más közérdekű kérdéssel is lehet hozzá forulni. Az agrárdemonstráció lehetőségével is számolnak a gazdák, ha az agrárkormányzat által meghirdetett idei támogatási rendszerben nem sikerül kedvező változásokat elérni - jelentette ki Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára az érdekképviseleti szervezet keddi, budapesti elnökségi ülésén. A baloldali együttműködés apró jelei már láthatók A jövőnk a mi kezűnkben van! Időtálló jogszabályokat Az első nyolc év után szeretnénk áttérni egy rugalmasabb, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb, mélyebb szakmai előkészítettségű törvényalkotásra - mondta Stumpf István, a Miniszter- elnöki Hivatalt vezető miniszter kedden, a Kossuth Rádió Reggeli krónika című műsorában, a hallgatók kérdéseire válaszolva. A politikus úgy nyilatkozott: az elmúlt években folyamatosan selejtes jogszabályok születtek. A parlamenti munka jelentős része pedig ezek kijavítására koncentrál.- Lehetőséget kell adni arra, hogy most már hosszú távon is időtálló jogszabályok szülessenek - hangsúlyozta. A májusi parlamenti választásokon hatalomra került jobboldali koalíció legfőbb célja a tőkés konszolidáció befejezése. A Fidesz vezette kormány tudomásul vette a multinacionális tőke érdekeit és kiegyezett vele. Ösztönzi a másodlagos privatizációt, helyzetbe hozza híveit, s mindenkit elmozdít helyéről, akiről csak halvány gyanú is felmerül, hogy nem teljesen lojális az új hatalommal szemben. A hatalmat maradéktalanul kihasználja, ellenfeleivel leszámol. Gazdasági intézkedéseinek minden terhét a korábbinál is jobban a tömegekre hárítja. A politikában a nemzedékváltással próbálja a fiatalokat maga mellé állítani, a politikai és a gazdasági elitbe való felemelkedést ígéri nekik. Mindezt olyan módon, hogy a különböző szinten élők közötti különbségeket kihasználva, az „oszd meg és uralkodj” elvet gyakorolja. Leghőbb vágya a magyar nagytőkés réteg megerősítése, amely vágya beteljesüléséért meg is tesz minden tőle telhetőt. A Fidesz vezette jobboldali kormány antidemokratikus intézkedéseinek, az egyes rétegek negatív és pozitív megkülönböztetéseinek ellensúlyozására a baloldal széles együttműködésére, cselekvési egységére van szükség. A baloldali pártoknak, szervezeteknek félre kell tenniük az évek alatt felgyülemlett, vélt vagy valós sérelmeiket és meg kell kísérelniük megvalósítani a széles baloldali együttműködést. Ezt az együttműködést fel kell kínálniuk a választóknak mint alternatívát a következő választásokra. A májusi választásokon már megtalálhatók voltak a baloldal együttműködésének jelei, de ezek sajnos csak helyi szinteken jelentettek valamilyen előnyt a jelölt számára. A baloldal, ellentétben a jobboldallal, nem ismerte fel az összefogásban rejlő erőt, így szinte törvényszerű volt a választási kudarc. A kudarcból tanulva, Pécsett az őszi választásokon megkíséreltük a választási együttműködést az MSZP és a Munkáspárt között. A kísérlet mindkét párt, és a választók részére is előnyökhöz vezetett. Ha ez az együttműködés szélesebb alapokon nyugszik, még teljesebb lett volna a baloldal győzelme. Az együttműködés nem jelenti a pártok és civil szervezetek önállóságának, politikai hitvallásának, meggyőződésének a feladását, hanem a választásokon való jó szerepléssel, a megfelelő kompromisszumok meghozatalával olyan helyzetbe lehet kerülni, ami elősegítheti céljaik, terveik véghezvitelét. Az együttműködés során, a döntések meghozatalánál a politikai azonosságokat kell figyelembe venni és nem a különbözőségeket, a feladatok végrehajtásánál viszont a kettő figyelembevételével kell a döntéseket meghozni és megvalósítani. A baloldali együttműködés apró jelei már jól láthatók. A szélesítéséhez alig több mint három évünk van. Akarattal a közös fellépés megvalósítható. A magyar társadalom méltányolni fogja tevékenységünket, s olyan helyzetbe hoz majd bennünket a következő választásokon, hogy bizonyíthassuk: az együttműködést nem az önös érdek, hanem a társadalom sorsáért való tenni akarás vezette. Fratanoló János Munkáspárt
