Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-16 / 15. szám
Kultúra - Művelődés 1999. január 16., szombat Hírcsatorna A Magyar Kultúra Napja. A Magyar Kultúra Napja alkalmából megyei ünnepséget rendez a Pécs- baranyai Kulturális Szövetség, január 22-én 17 órakor a siklósi Városi Művelődési Központban. Köszöntőt prof. dr. Tóth József, a szövetség elnöke mond, több szervezet pedig elismerő okleveleket ad át. A műsorban fellép a Pécsváradi Női Kamarakórus, a Siklósi Pelikán Néptáncegyüttes, Gyurka Mihályné egyhá- zaskozári népdalénekes és Wache Jánosné, komlói gombosharmonikás. Az esemény alkalmából a Komlói Díszítőművészeti Szakkör kiállításon mutatkozik be. (ly) Kiállítás. Gál András budapesti festőművész alkotásaiból nyílik tárlat a Pécsi Kisgalériában január 21-én. A Vice-Versa című válogatás elé Beke László művészettörténész, a Műcsarnok főigazgatója mond bevezetőt, délután 5 órakor. A munkák egy hónapig láthatók. Kiállításnak adott helyet a Pécsi Horvát Színház Csopor(t)-Horda Galériája is, ahol jelenleg Dániel Bu- tala horvátországi képzőművész alkotásait tekintheti meg a közönség. (ly) A Művészetek Háza ajánlatából. A pécsi Művészetek Házában ma délután 6 órakor kezdődik a Rotary újévi koncert. A hangversenyen, melynek bevételét fiatal művészek támogatására használják fel, a Zeneművészeti Főiskola és a Művészeti Szakközépiskola hallgatói működnek közre. 21- én 19.30-kor a Playback Színház előadása kezdődik. A Zánkay András vezette társulat életből vett történeteket mutat be, ezúttal „Emberi dolgaink” címmel, (ly) Elnöknők később. A Pécsi Harmadik Színházban 21-én este 7-kor Spiró György Kvartettjét játsszák, Vificze János rendezésében. A 25-ére tervezett „Elnöknők” című darab bemutatója technikai okok miatt elmarad. Az előadás február 18- án lesz látható. (ly) A párna huzata színes rombusz alakú foltokból van össze- varrva-díszítve, egy másik hasonló nagyságú textilen négyzetrácsba fogott scool-hausok - négy iskolaépület - sorakoznak. „Ez a klasszikus patch- work egyik alapmotívuma” - mondja Horváth Annamária, aki egyszerűen foltművesnek nevezi magát. Jókora takaróvá növő vagy csak zsebkendőnyi anyagokat tent elém. Harmonikus rend, ötletteli, játékos derű váltogatják egymást - a konyhaasztalra kerül egy spenót is tükörtojással. Illata nincs, nem is ehető, de szemmel meg lehet kóstolni a rongyból odakanyarí- tott zöld szószt, a tej és fokhagyma illúzióját a szövetdarab apró, fehér virágmintáiban. És a fehérgallérú tükörtojás! A ház asszonya is vidám Harlekin munkaköpenyében, elveszve a A hangja előbb ér beszélgetésünk színhelyére, pedig Mester István ma is fiatalokat megszégyenítő lendülettel érkezik a délelőtti próbáról. Emberemlékezet óta nem látták őt rosszkedvűnek, és barna szeme éppoly cinkosan csillog, mint... mint sok évvel ezelőtt. Huszka Jenő: Gül Baba című operettjének címszerepére készül a Pécsi Nemzeti Színházban. A január 29-i bemutatón őt láthatja a közönség, aztán N. Szabó Sándorral felváltva keltik életre a rózsák atyjának legendás alakját. A szerepformálás nehézségei helyett vidám emlékeket idéz a 70-es évekből, amikor Gábor diákot játszotta a Fényes Márta rendezte Gül Babában, ugyanezen a színpadon.-Abban az előadásban Paál Laci volt Gül Baba, Leilát Cseh Mária alakította, Mujkót Mendelényi Vili, a feleségét Vári Éva. Ali basát a nemrég elhunyt Szabó Ottó játszotta. Nagy sztár volt ő akkor. A közönség kedvenceit gyakran meghívták baráti beszélgetésekre, s ezek általában borpmcében fejeződtek be. Ottó egyszer úgy jött előadásra, hogy érződött rajta: pityókás. Hiába adtunk neki kávét, nem segített. Abban a jelenetben, amikor Gábor diákot meg akarja fenyíteni (a színpadon rengeteg szereplő van), előrántotta nagy, görbe kardját, de az kiesett a kezéből. Megállt a lemagakészítette babák, színes térítők, a ki- és bepakolásra váró papírdobozok közt. A napokban költöztek új, belvárosi lakásukba, s most ismét csomagol, hogy a foltokból varrott munkáit s az eljárás technikáját Mohácson, a Kossuth Filmszínházban mutassa be. Az ágytakarók, ten tők mellé ezért tű, gyűszű, szike, vonalzó, vágódeszka, olló is kerül, s visz egy-két könyvet is. - Angol nyelvűt - mert hát a foltvarrás története ezen a nyelven már megíratott. Anna férje, Varga Attila közgazdász professzor az egyesült államokbeli Morgentown egyetemén tanított néhány évig, s odaát nagy a divatja a patch- worknek.- Amerikában minden nőszemély varr legalább egyet az életében - mondja Anna. - Ettől vegő a színpadon - lehetetlen, hogy Ali basa elejtse a kardját! Ottó lehajolt, kereste, ám szemüveg nélkül gyengén látott. Cseh Marika menteni akarta a menthetőt, de a szöveg szerinti „Tartsd a dühöd rövi- debb kantáron!” helyett azt sikerült mondania, hogy „Tartsd a rühed rövidebb kantáron!” A színpadon elszabadult a pokol, kitört a nevetés. Az ügyelő, Csanálossy Zoli hiába kiabálta be: „Mindannyian föl vagytok írva!”, nehezen vergődtünk ki az iszonyatos röhögésből.- Azt sem felejtem el, ami egyszer a börtönjelenetben (Gábor diák és Mujkó van a színen), a „Darumadár fenn az égen .. .” nóta közben történt. Csóti, a műszakis fiú feladata volt, hogy az ének végén - kézi függetlenül én már húsz éve varrók! Annak ellenére, hogy nálunk nem voltak hagyományai, a Pest megyei Kókán élő nagyanyám nagyon szép dolgokat csinált. 0 tanított varrni.- A fiam is kedvet kap hozzá néha - simítja ki elém az asztalra all éves Zsombor a szivárvány színeiből összerakott, zebracsíkos madarát. - Terápiás célra is használom. A technika alkalmazása segített annak megértésében is, hogy bár nagyon sok múlik rajtunk, de azért segítem kell azon, aki erre rászorul. A színek harmóniája, és maga az, hogy csinálják - mindegy, hogy felnőtt vagy gyerek - gyógyító hatású. Pécsett a KPVDSZ művelődési házában is tartok foglalkozásokat. A foltruhavarrás, díszítés szokását ír, angol, amish, holland telepesek vitték át Amerihajtással - a forgószínpadot elindítsa, mert a szín a börtönből gyorsan Ali basa kertjévé alakul. Csóti elbóbiskolt, s amikor felébredt, azt hitte, itt az idő, pedig csak az első versszak végén tartottam. Tekerni kezdte a hajtókát, elindult a forgószínpad. Tehetetlen voltam, csak énekeltem, háttal a közönségnek, a semmibe. Az ügyelő ráripa- kodott, Csóti visz- szaforgatott, de addigra a darumadarakkal együtt a nótám is elszállt.- Amikor - nagy boldogságomra - megtudtam, hogy Bor József rendezésében most Gül Baba leszek, elmentem a budapesti Rózsadombra Gül Baba türbéjéhez. Sok éve romos állapotban találtam, a nyáron viszont egy csodálatos építmény fogadott. A török követség felújította, renoválták a kerengőt, a türbét, a szent kutat. Hátul van egy pincelejárat, ami a derviskolostorhoz tartozott. Korábban ezt egy fővárosi kerület kivette gebinbe, és berendezett egy nyári találkozó- helyet, ahol enni-inni lehetett. Minthogy a törökök vallása tiltja a szeszes ital fogyasztását, a felújításkor a követség ezt bezáratta. Most csodálatos múzeum lett belőle, mely nyáron fogadja a látogatókat. Csató Andrea Játékos derű mindenütt kába, ahol egyedülálló módon népszerűvé, szinte népművészetté vált.- A legenda szerint már Buddha is rendelt foltművet, amikor a szegények kisebb darab selyem adományait takaróvá varratta össze. Nálunk is létezik egy Magyar Foltvarró Céh, amely Debrecenben alakult. Egyébként a mohácsi kiállítást januárt végéig tekinthetik meg, akik a foltvarrásra kíváncsiak. B. R. Magyarul magyarán Egy dolog Lapunk nyelvművelő rovatának olvasói közül többen szóvá tették a címben megjelölt kifejezés gyakori használatát. Szerintük nem csupán divat, hanem valóságos járvány, amely „megérdemelne” néhány szót. A közelmúltban a gyógyfürdőkórházban egy kedves kolléga (nem magyar szakos) volt a szobatársam. Talán egyetlen egyszer sem szólalt meg úgy, hogy ne élt volna ezzel a nyelvi fordulattal. Szorgalmasan jegyezgettem. „A mindennapok gondja az egy dolog ..„Ha valaki jószívű és szeretetreméltó, az egy dolog . . .” stb. A dolog szavunk jelentésköre önmagában is meglehetősen tág és általános. Lehet cselekvés, történés, elvont fogalom, érzés, ügy. Ezért keveset mondunk vele. Az egy eredetileg határozott számnév. Újabban határozatlan névelő. Ennek a velejárója a hangsúlyelcsúszás, vagyis a dolog-ra esik a nyomatéktöbblet. Ezáltal viszont értelmét veszti. Korábban ugyanis kizárólag az egy(ik) oldalról került szóba az a bizonyos dolog. De hallgatólagosan, nyelvileg ki nem fejezve ott volt a másik oldal, a másik szempont, körülmény, amelynek ismeretében megváltozhat vagy módosulhat, vagy éppen megerősödhet, nyomatékossá válhat az éppen használt kifejezés. A képlet tehát ez: egy(ik) dolog - más(ik) dolog. Ennek csökevényes, féloldalas formája a tárgyalt nyelvi jelenség. A nyelvtan ezt a szerkezeti formát megosztó kapcsolatnak, megosztó kapcsolatos mellérendelésnek nevezi. Ez az összefoglaló kapcsolat fordítottja, melynek néhány példája: „Eljött az uzsonnaidő, el is múlt”; „Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem” (Móricz Zs.) Viszont megosztást fejez ki a következő mondat: „Vendégünk hol az étel után kapott, hol a poharat emelgette”. Ugyanez a képletük az egy- részt-másrészt, részint-ré- szint, egyfelől-másfelől páros kötőszóval szerkesztett mondatoknak is. Teljesebb, szimmetrikus megoldás a következő lehetne: Egy dolog ismerni a betűket, és más dolog olvasni. E tartalom kifeje- zésének-közlésének azonban nem egyetlen megoldása az egy dolog nyelvi forma. Magyarán (azaz több, mint magyarul): Más csupán ismerni a betűket, és más maga az olvasás. A nyelvi panelek (mint amilyen az egy dolog is) élettartama változó. De akár rövid, akár hosszú életűek, akkor igazán károsak, ha elvesztik kifejező erejüket, vagy valamilyen hibás beidegződéssel párosulnak. Szobatársamat sikerült meggyőznöm arról, hogy nem mindig szerencsés a környezet nyelvi divatjának követése. Megfogadta, hogy tudatosan kerüli ezt az „egy dolgot.” Biztosan sikerült neki. Rónai Béla Gábor diákból Gül Baba lett Futnak a képek Csepp a tengerben „Sas Tamás kamerája érzékeny, okos és türelmes. Most már csak egy író kellene.” így fejeztem be pár hónapja a Presszó című filmről írt jegyzetemet. Elnézést kérek olvasóimtól, hogy önmagamat idézem, azért teszem, mert most bemutatták Sas Tamás új művét, a Kaló- zok-at, s én úgy látom, hogy író ezúttal sem akadt. Azazhogy van itt három is, akik a forgató- könyvet jegyzik, vagyishát íróként szerepelnek, noha szerintem nem azok, ők csak írni szoktak. Több-kevesebb eredménnyel. Inkább kevesebbel. Mint jelen esetben. Nem az a baj, hogy a történetnek se füle, se farka, mert egy zenés filmnél a cselekmény kereksége, a dramaturgia épkézláb volta csak régebben volt követelmény, újabban ezektől a szempontoktól el szoktak tekinteni. Ettől még az egyes epizódok akár elviselhetők is lehetnének. Csakhogy ezekkel a kínkeservesen kiötlött, nyaka- tekert helyzetekkel és figurákkal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Legtöbbször egyszerűen csak bosszankodunk és vi- szolygunk. Én legalábbis így vagyok vele. A hősnő például egy alkalommal elmeséli bécsi élményeit, előad egy rémdrámát, oly módon, hogy csak egyetlen következtetésre juthatunk: az illető hölgy kétségkívül pszichopata. Ami ebben a fűmben úgyszólván „normálisnak” minősül, lévén az egész egy jól felszerelt kórtani panoptikum, ám ez a sztori még így is kilóg a sorból. Egyébként is olyan bántóan modoros és magakellető mindenki ebben a történetben, a grimaszoló ifjakkal és a kancsa- lító lányokkal egyetemben, hogy már-már vissza kell vonnom a Sas Tamás kamerájáról korábban leírt jelzőimet (talán a türelmes kivételével). Ezenkívül igen határozottan szóvá kell tennem, hogy a film alpári, sőt ocsmány beszédmódja nemcsak túlmegy a jóízlés határain, hanem ráadásul művészi szempontból még hiteltelen is, mert normális lelkű emberek így nem beszélnek. (Persze, nem normálisak, tudom, de a film mégiscsak arra a feltételezésre épül, mintha azok lennének.) Ez valami trágár FILA1 JEGYZET műnyelv, orwelli zsargon, elképzelni sem tudom, kik és hol kommunikálnak így. A Kalózok-nak azonban az elmondottak ellenére van egy tisztességesen megcsinált jelenete: a zárókép, a pályaudvari felvétel. Ékeskedni mégsem lehet vele, mert a mű „írói” e rész ötletét alkalmasint Parti Nagy Lajos Ibusár című drámájából mentették, azt kell mondanom, jól tették, mert így legalább - ha más tollaként is - láthatunk valamit. (Mondom, hogy csak egy író kell!) - A film zenéje pedig, azt hiszem, jobb a közepesnél, s egy igazán szép nóta is akad: Csepp a tengerben a címe. Ez is valami. Csepp. Cseppnyi édesvíz. A sós, zavaros tengerben. Nagy Imre Jelenet a filmből a főszereplő Gubás Gabival „Elmentem Gül Baba türbéjéhez” Pécsi foltműves - Amerikából Gárdonyi I Tamás *
