Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-16 / 15. szám
1999. január 16., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 A macska fíile minden hifinél jobb Beszélgetés Pytel József professzorral a komputerizált hallásvizsgálatról Dr. Pytel József éppen öt éve vezeti a POTE Fül-, Orr-, Gégeklinikáját. Olyan embernek ismerem, aki a „szakmájában” érzi magát jól, reggeltől estig. Ezért aztán egy cseppet sem lepett meg vallomásával, hogy az intézetvezetői feladatok többségét (a szervezési teendőket) szívből utálja, s ezen az elmúlt öt év sem tudott változtatni. A professzor dalmandi születésű, s bár ifjúkorában a műszaki világ vonzotta, a nyaranta náluk üdülő pesti unokatestvérek hatására választotta az orvosi pályát. Felesége, fia, menye, szintén orvosok; már a második unoka születését várják. A Pytel név nem sűrűn előforduló; lengyel eredetre utal. Dunai Imre jegyzete Tiszta védelem Arról kezdtünk beszélgetni egy meglehetősen hosszú nap után- végül is mindennap sok műtéttel teli a klinikán hogy e század utolsó negyedében mennyire megváltozott a világ. Milyen rohamos a technikai és társadalmi fejlődés. A profesz- szor régi hobbijával, a rádió- technikával példálózott; korabeli szakmai újságok tömkelegét őrzi, s a lapokban leírt „újdonságok” szinte mindegyikét túlhaladta már az élet. Kidobhatná valamennyit.- Azt sem tudom, hogy kap- ható-e még valahol dióda? - kérdi, de nem várja rá a választ.- De hát el kell fogadni a változásokat még akkor is, ha sokakat nagyon keservesen érint. Soproni keresztgyerekem apja például kiváló rádió- és tévéműszerész volt, s ma a legnagyobb szomorúsága, hogy szaktudására semmi szükség többé. Ma már nem tévét szerel, csupán komplett paneleket cserél.- Egyszer a szakma fejlődéséről beszélgetve említette, hogy például ha Beethoven ma élne, egy tanársegéd játszva is megműthetné és visszaadhatná a hallását.- Valószínűleg. Feltételezhető - bár nem bizonyított -, hogy Beethovennek otosclero- sisa volt. Erről akkor beszélünk, amikor a belső fülben a kengyel becsontosodik az ovális ablakba. Ilyen esetekben a merev csontot kicseréljük és egy negyedórás műtéttel visz- szaadjuk a beteg hallását. Persze, ha „csak” hallóideg károsodása lett volna Beethovennek, azon is segíthetnénk.- A műtéti technika óriási fejlődéséből köszönhetően ?- Részint abból, de a hallókészülék-technika fejlődése is fantasztikus. Ma már a hallójáratokban elhelyezhető, műtéti- leg beépíthető pici komputerekkel visszaadhatjuk bárkinek a hallását.- Laikusként kérdem: akkor ma már igazából süket ember nincs is?- Kimondhatjuk, hogy szinte elenyésző azon süketeknek a száma, akiken ne lehetne valamilyen formában segíteni. Ma már egy igen nagy részüknél elektromos ingerléssel dolgozó pirinyó hallókészüléket helyeznek be a fülbe. Pécsen azért harcolunk a társadalombiztosítással, hogy mi is végezhessük ezeket a műtéteket, melyekre technikailag és szakmailag felkészültünk már. Magyarországon jelenleg - ha jól tudom - tizenhat ilyen műtétet engedélyeznek évente, ami megoszlik a pesti és a szegedi klinika között.- Miről van szó tulajdonképpen?-Az abszolút süket ember megtanult a szájról olvasni, de ez nem elég. Hogy segítsük, a fül csigájába beleimplantálunk - beültetünk, beszúrunk - egy elektródát és avval ingereljük a hallóideget. Az inger hatására érzi, hallja, hogy beszélnek hozzá, érzi a környezete zajait, alkalmasint, hogy mögötte dudál az autó.- S ha lassan romlik a hallás, a fülben teljesen eldugható mini komputert vehetjük elő.- Amelyek azokra a hallókészülékekre hasonlítanak, amit reggel beteszünk, este kiveszünk a fülből. De méreteiben miniatűr. Programozható és a hallásromlás megmérése után digitális technikával beállítható, hogy pont úgy halljon a beteg, mint eredetileg. Ez a parányi készülék főleg azoknak való, akiknek még nem erős a halláscsökkenésük, de aktív szellemi életet élnek, színészek, tanárok, orvosok, ügyvédek, akik számára a precíz, jó hallás nélkülözhetetlen. A nagyothalló az anyanyelvét jól olvassa szájról, de idegen nyelvek esetében már megnehezül a dolga.- Váltsunk néhány szót a legújabb technikáról, amikor az orvos beoperálja a komputert a középfülbe.- Néhányan ilyet is csináltak már a nagyvilágban, s a gyártó cégek ajánlottak készülékeket nekem is. De szerintem várjunk még. Technikailag ugyan nincs különösebb nehézsége annak hogy beműtsük e komputereket az emberek fülébe, csak még arra nincs pontos válasz, hogyha pár év múlva kimerülnek, elromlanák, vagy ha bármikor felmondják a szolgálatot, milyen műtéttel és hogyan lehet majd kivenni, .kicserélni. Egyelőre nem éri meg ekkora kockázatot felvállalni, hiszen a füljáratba földugható apróbbak is megteszik a dolgukat. Pytel professzorról feltétlenül fel kell eleveníteni egy érdekes történetet. A Rádiótechnika lapnak valamikor a nyolcvanas évek elején lehetett a félévszázados jubileuma. Erre emlékezve, időről időre külön rovatban elevenítették fel azt, hogy miről is cikkeztek ötven évvel korábban. Az egyik lap megvalósíthatatlan vemei ötletként citált egy korabeli írást, miszerint igen hiszékenyek voltak elődeink, mert készpénzként vették azt, hogy Wever és Bray elektromos áramot nyertek le egy macska füléről, majd rácsatlakozva, a szegény pára hallószervén át le tudták játszani Csajkovszkij d-moll zongoraversenyét. Természetesen a lap szerkesztője jót derült e korabeli „blődségen”. Pytel József (aki talán akkoriban már docens volt) pedig azon rökönyödött meg, hogy képzett elektromérnökök 1980 táján erre a laphírre rácsodálkoznak. Szerzett tehát gyorsan egy macskát, s a fülébe ültetett elektródán át - ekképpen mikrofonként használva a cica fülét - rávezette az említett zongora- versenyt. S hogy a mű hallható legyen, a kísérleti állat fejbőrén át kivezető elektródával erősítőhöz (hangszóróhoz) kapcsolta Csajkovszkijt. Summa summarum, óriási sikere volt a produkciónak, amelyet először egy szakmai kongresszuson demonstrált nagyobb hallgatóság előtt. Muszáj megkérdezni:- Csak a bizonyítás vágya vezérelte?- Ma már az állatvédők bizonyára megköveznének, de sok egyebet is sikerült evvel a kísérlettel bemutatni. Orvoskollégáimnak azt, hogy a fül tényleg úgy működik, ahogy azt tanultuk. Másrészt azt is, hogy az a sokszor emlegetett hifi minőség milyen messzire van attól, amit az állati fül - vagy egy emberi fül - igazán produkál. Hiszen a macska füléből áradó dallamok döbbenetesen jók. Végül kísérlettel igazoltam - fokozatosan rontva a macska hallását -, hogy miképpen romlik, s esik szét felismerhetetlen zörejjé a süketülő macskafülben Csajkovszkij.- Szegény pára - gondolok most a macskára.- Hát igen; erre mondják, hogy a tudomány oltára. Persze, azért a kísérleti macska is is kapott egy hallókészüléket, amitől újra följavult és érthetővé vált a füléből jövő dallam. De már nem volt olyan élvezhető mint az eredeti. A hallókészülék: gép.-Feledve a kísérleti állatot, megkockáztathatom, hogy a fül - s köztük az emberi fül - a legjobb hifi minőséget adja?- Ahogy mondja. A medikusoknak gyakorta említem példaként, hogy mennyire büszkék vagyunk egy harminckét bytes komputerre, arra, amikor harminckét „sínen” futnak egyszerre az információk. Nos, az emberi fülből az agyba 25 000- 30 000 „sín” vezet. Ettől van az, hogy közel hétszázezer frekvenciát tud megkülönböztetni egymástól, a legmélyebbtől a legmagasabbig. Ebből a hétszázezerből minden egyes frekvenciatartományt külön rostok, sejtek visznek be az agyba. Emiatt tudunk - tudok - aztán meglehetősen jó minőségű mikrofont csinálni néhány elektróda segítségével az emberi fülből. Itthoni berkekben tulajdonképpen természetes, hogy a POTE Fül-, Orr-, Gégeklinikájának professzora írta meg az Audiológia című alaptankönyvet - az első kötet után talán rövidesen elkészül a második kötet is -, s a fülről szóló tudnivalókat ebből okítják ma már az orvosegyetemeken. Továbbá Pytel József számára talán természetes az is, hogy ő alkotta meg azt a komputervezényelt objektív hallásvizsgáló készüléket, amely segítségével az újszülöttek hallását, vagy hallás- károsulását lehet vizsgálni.- Egy fantasztikus felfedezés adta a műszer alapját, ez az otoakkusztikus emisszió. Öntől tudom, hogy ez azt jelenti: nemcsak a fülbe mennek a hangok és onnan tovább az agyba, hanem „kifele” is termel hangot maga a fül.-Példa rá, ha elsütünk egy pisztolyt, akkor jóval később e pisztolydörrenést is sugározza kifelé a fül. A szőrsejtek visszhangoznak. De olyan pici ez a kifelé és hosszan áramló hangenergia, hogy alig mérhető.- S miből tudjuk meg, hogy jó az újszülött hallása?- Én a hallójáratban elhelyezem a mikrofont, s a visszhangból azonnal kielemezhető, hogy az újszülött hall avagy sem. Egyébként napjainkban a fejlett országokban meglehetősen nagy kampány indult e módszer bevezetése és működtetése érdekében.- Bizonnyal büszke rá, hogy idehaza e módszernek ön az úttörője s a felkészítő kurzusok szervezője. De nem csak a módszer bevezetésén fáradozik; az első objektív hallásvizsgáló készüléket saját maga szerkesztette. Hogyan?- Nem ördöngösség. Apró mikrofon akad. Segítségével a fülből kijövő hangot erősítőbe vezetem, majd pedig analóg di- gitál átalakító kártyával egy komputerbe. Az információk számokká lesznek, s ha megír az ember egy elemző programot, már kész is a dolog.- A programot is ön írta?-Igen. A számítógépek világa régóta vonz, s bizony jó néhány évtizede annak, amikor az első intézeti számítógépet - amin kollégáim játékprogramokkal ölték az időt - megtanítottam malmozni. Később a műtéteket, a gyógyulás esélyeit értékelő és elemző programok következtek.- Visszatérve az objektív ha'- lásvizsgálatra, Magyai. szá- gon alig van egy-két hely, ahol ne az ön rendszere alapján dolgoznának, de mindenhol a Pytel-szovtvért használják.- Örömömre szolgál. De ami még többet jelent: világviszonylatban is figyelemreméltó, hogy az újszülöttek hallásszűrését Magyarország legtöbb helyén komputerizált diagnosztizálással végezzük.- Módszerére külföldön is felfigyeltek.- Remélhetőleg előbb-utóbb sikerül a nagyvilágban is elterjeszteni. A németek meg akarták venni, ezért aztán kiadtam az egészet egy komputertechnikai cégnek, hogy ne csak magyarul szóljon a program.-A macskafül zenekísérlete a Wever-Bray módszer nevet kapta. Az öné?-Az én szisztémám Pytel- BERA néven ismerhető.- Beszélgetésünk elején a felgyorsult mindennapokról esett szó, a változásokról. Talán nem illetlenség, ha megkérdezem: képes-e az ember maradéktalanul befogadni és alkalmazni az újdonságokat, vagy egy idő után hagyjon föl minden reménnyel?- Szerintem nem életkor, inkább ambíció kérdése ez. Nem kell megrettenni a jövőtől. Engedje meg, hogy Bauer Miklóssal, professzor-elődömmel példálózzak, aki ma is aktív és akivel ma is együtt dolgozom. Emlékszem arra, amikor az első számítógépet az intézet megkapta, rálegyintett mondván, „az én legjobb komputerem a gépírónőm, akinek diktálhatok”. Nos, később Miklós barátom egész délután ott ült a számítógépe előtt és a közös műté- teink eredményeit táplálta be a masinába. Kozma F. - Fotó: Müller A. Hivatalos megerősítést kapott mély tiszteletem a szűzfehér papír iránt. A Környezetvédelmi Minisztérium államtitkának a tárca terveiről adott tájékoztatójából ehhez olvastam ki támogatást. A hajdani bugyellárisra utaló kifejezés alkalmazása a szakminisztériumok jelölésére külön történet. Egy biztos: a tárcának szoros kötődése lehet a pénzhez. A klasz- szikus parlamentarizmus idejében az állam kormányzó hatalma kitalálta, hogy kiktől milyen címen miféle pénzeket lehet behajtani. Utána a kivetett összeget beszedte, majd szétosztotta különböző minisztériumok „tárcáiba”. Ezekhez lehetett folyamodni támogatásért. A modem magyar időkben azonban a szakterületek is összekapják magukat annak kitalálásában, hogy honnan lehet plusz pénzekhez jutni. Gyakran az adó helyett már szemérmesen dijat mondanak, amit a gyanútlanabb állampolgárok szinte kitüntetésszámba vesznek. Amíg meg nem jelenik családi költségvetésük kiadási oldalán. Legújabb példa erre a termékdíj 2000-től tervezett kibővítése. A cél nemes, a feladat roppant időszerű: környezetünk védelme. Azonban az elképzelések szerint az információhordozó papírokra, például az újságokra is vetnének ki termékdíjat. A bővítéséből 3-4 milliárd forintos ossz többletbevételre számít a környezetvédelmi célelőirányzat. Esetleg több is ösz- szejöhet, ha a tárca szakembereit nem tiltja el valaki attól, hogy tovább tanulmányozzák Ráth-Végh István A pénz komédiája című művét. Abban szerepel ugyanis néhány kirívó példa arra, hogy a középkorban a német fejedelemségekben mi mindenre vetettek ki adót. Persze, nem környezetvédelmi célból, hanem csak öncélúan a pénzért. Talán úgy elviselhetőbb lenne. A tervből ugyanis számunkra az a szomorú következtetés adódik, hogy minden papír, amire információt nyomtatnak, környezetszeny- nyező. Még az is, amire a környezetvédelmi propagandát írjuk mély meggyőződéssel. Akik írással szennyezik be a papírt: fizessenek! És azok is, akik ilyesmik vásárlásra vetemednek, mert hiszen a díj begyűrűzik majd az árba. Ám ezt persze már nem lehet a leleményes minisztérium számlájára írni. Vagy csak termékdíjjal sújtva. Költöző madár FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Táblák az út mentén Drogfutárok kerüljenek! Egyedülálló kezdeményezéssel állt elő Dél-Dakota amerikai állam a kábítószerrel való visszaélések elleni küzdelemben: hatalmas táblákat helyezett ki útjai mentén, azt tanácsolván a drogkereskedőknek és -vásárlóknak, hogy kerüljék el Dél-Dakotát, a legendás emlékű indiánvezér Crazy Horse (Őrült Ló) hazáját. Az államba vezető utak mentén fölállított táblák egy rendőrt és kábítószer fölkutatására idomított kutyát ábrázolnak ezzel a felirattal: „Figyelmeztetés! Ha drogot hozol be Dél-Dakotába, akkor készülj föl egy nagyonnagyon hosszú itt-tartózko- dásra is!” A kábítószer-fogyasztás tönkreteszi a családokat, kedvez a bűnözésnek, ráadásul gyorsabban pusztítja a szervezetet, mint a legveszedelmesebb betegségek - jelentette ki Bili Jankow kormányzó. - Éppen ezért világosan a drogkereskedők és kábítószer-futárok tudomására hozzuk, hogy Dél- Dakotában kíméletlenül letartóztatják és bíróság elé állítják őket. A kormányzó elégedetten nyugtázta, hogy magánvállalkozók is támogatják a nem mindennapi kampányt. Ferenczy Europress 4 i J I >
