Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-31 / 298. szám
Kultúra - Művelődés 1998. október 31., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna A Művészetek Háza ajánlatából. Bulgakov remekművéből készült Aleksandar Petrovic filmje, melyet november 4-én 18 órakor mutatnak be a Házimozi sorozatban. A Mester és Margarita című alkotás főszereplője Ugo Tognazzi. November 9-én 17 órakor „Pécsi portrék 1995-1998” címmel Hamóczy Örs és Körtvé- lyesi László fotóművészek képeiből nyílik kiállítás, (ly) Kiállítások. A Pécsi Kis- galériában 'QJpvember 5-én 17 órakor Jarmeczky István festőművész tárlata nyílik. A válogatás elé dr. Lantos Ferenc festőművész mond bevezetőt. A komlói Végvári (Welker) Sándor életmű-kiállításának a városi helytörténeti múzeum ad helyet. A munkákat november 4-én 16 órától láthatja a közönség. (ly) Búval, vigalommal. Ez a címe annak az új zenei anyagnak, melyet a Szélkiáltó együttes mutat be közönségének november 5-én 11 órakor a pécsi Dominikánus Házban. November 3- án 18 órakor a ferences templomban Murai Lajos emlékére tartanak koncertet. Fellép a Bartók Béla Férfikar és a Nemez együttes. A Művészeti Szakközépiskolában 4-én 18 órakor növendékhangverseny lesz. 5- én este 7 órai kezdettel a bazilikában fiatal orgonisták adnak hangversenyt. (ly) A világ gyermekszemmel. „Milyen lehet tenéked a világ?” címmel rajz-, vers- és prózapályázatot hirdetett a Pécsi Városi Könyvtár, a Gyermekek Éve alkalmából. Az 500 beérkezett anyag legjobbjainak szerzői november 5-én 15 órakor veszik át a díjakat. (ly) Nyírfácska. A Moszkvai Állami Akadémiai Nyírfácska népitánc együttes „Umélici” ifjúsági társulata a Pécsi Magyar-Orosz Társaság meghívására érkezik Pécsre. 2-án 16 órakor a Szivárvány Gyermekházban szerepelnek, de Siklóson, Szigetváron és Komlón is fellépnek. Részletek az alapítvány Művészetek Házában rendezett tárlatáról fotók: Müller andrea Nagy formában a DeForma Pécsi kezdeményezésre 1993- ban jött létre a DeForma Képző- és Iparművészeti Alapítvány - tudom meg Sárkány Józseftől, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténészétől, az alapítványi kuratórium elnökétől. Nem azonos a DeForma csoporttal, amely budapesti porcelánművészeket tömörít. Nevük részbeni egybeesése nem szerencsés, különösen, hogy szoros szakmai kapcsolat van köztük. Csak míg az előbbi művészcsoport, addig a pécsi alapítvány azért jött létre, hogy porcelántervező iparművészek, kerámiaszobrászok és üvegtervezők számára alkotási és kiállítási lehetőséget teremtsen. Legyenek csoportok vagy egyedül bemutatkozók. Eddigi útja is igazolja ezt. 1995-ben üvegszimpóziumot szervez Ajkán, ugyanebben az évben „A tál” címmel nemzetközi keramikustalálkozót Kecskeméten. 1996 júniusában Siklóson a porcelánművészek, röviddel ezután ismét Ajkán az üvegesek randevúznak. Tavaly ugyanez ismétlődik, sőt, a Fon- déria Öntöde bronzszobrász szimpóziumával egészül ki műfajilag bővítve a támogatottak körét. Az alapítvány legnagyobb vonzereje, hogy sikerült megtalálni a megfelelő helyszíneket. Elsőként a Siklósi Kerámia Alkotóházat kell említeni. Az itt folyó, alapítvány által szervezett munkát a heren- diek és a Zsolnay Gyár támogatja. Együttműködnek az Ajkai Üveggyárral és a Fondéria Öntödével is. Fő segítőjük a Nemzeti Kulturális Alap, ami jelzi, hogy jelentős alkotások születnek a meghívásos találkozókon, ahol az ellátáson túl alapanyag, segédmunka áll a művészek rendelkezésére. A Művészetek Házában október 24-én zárult tárlat a „DeForma ’98” az idei szimpóziumok anyagából válogatott. Elsők közt a siklósiból, amelvnek az idén a spanyol Maria Bofil és az osztrák Peter Weihs is a vendége volt, és amelyet az Osztrák Kulturális Alap jelentős támogatásban részesített. Mint a tárlat tanúsítja, a gödi Kádas Éva, a pécsiek közül Füzesi Zsuzsa, Molnár Sándor és Nagy Márta — korábbi kerámia- biennálék első díjasai - is itt dolgoztak. Az „Hommage” című Bárdud- vamoki Szimpóziumról Horváth Márton, Szmetana Ágnes vagy a pécsi Kertészfi Agnes hozott „kóstolót”, a bronzszobrászok találkozójáról Gaál Tamás, Szöllősy Enikő, Várnagy Ildikó. A munkák egy része az alapítvány anyagát gazdagítja. A Janus Pannonius Múzeumben lévő gyűjtemény már kétszáz darabos, melyet az alapítvány dokumentál, de katalógust is készít, vándorkiállításokat szervez itthon és külföldön. Most kiadott katalógusukban nyomon követhetjük a DeForma Képző- és Iparművészeti Alapítvány munkáját. A kiadványban 21 művész alkotó- tevékenységét 70 műtárgy fotója dokumentálja. A vándorkiállítások sorából kiemelhető a St. Pöltenbe tervezett, és előrehaladott tárgyalásaik vannak Barcelona művészeivel is, ahol a katalán főváros kerámiamúzeumában 1999 tavaszán rendezhetnének tárlatot. B. R. Magyarul magyarán Video - videó A közismert eszköz elterjedésével együtt nő a video- elő- tagú szavaink száma. íme néhány az ismertebbek közül: - magnó, -lemez, -stúdió, -téka, -diszkó, - -technika, -kamera, -kazetta, -mozi. Önállóan is használjuk: Bekapcsolom a videót: Elhozta a kirándulásra a videóját. Igeként: Videóznak a gyerekek. Melléknévként: Videós előadáson voltunk. A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása szerint a video- előtag rövid o-val írandó, az önálló szó a kiejtésnek megfelelően hosszú rf-val. A gyakorlatban azonban ez a különbség eltűnőben van. Ennek a fő oka és magyarázata részben a magyar nyelv hangrendszerében, intonációs sajátságaiban rejlik. Közelebbről abban, hogy a szóvégi ó a magyarban a no és a nono indulatszavak kivételével mindig hosszú. Az írás is a kiejtéshez igazodott: dokumentáció, injekció, misszió, passzió, vakáció. Sőt a MEO (minőség-ellenőrző osztály) is hosszú ő-val hangzik, vagyis: meó, meós. Ez a kiejtési szabályszerűség (tendencia) érvényesül az idegen tulajdonnevek képzett alakjaiban is: torinói, boccacciós, cicerói. Helyesírásunk logikája, ezen belül az a fő ismérve, hogy értelemtükröző, megkívánja, vagy ha úgy tetszik: megköveteli a különbségtételt. Párhuzamként említhetjük a radio és a rádió szópárt: radiokatív, radioizotóp, de: rádióadó, rádiókészülék. - Vagy a fotó-fotó párost: fotocella, fotográfia, de: fotókiállítás, fotómontázs. Folytathatjuk tovább az auto-autó kettőssel: autobiográfia, autodidakta, autográf, autogram, autoszifon, de: autóbusz, autóstop, autószerviz, autósztráda. Ilyenféle kettősség figyelhető meg, de nemcsak a kiejtésben, hanem a szabályozott helyesírásban is a stop és a stopp esetében. Az ÁkhSz, vagyis a helyesírási szabályzat szerint: sfop=autóstop, síopoí=autóstopos. A Helyesírási kéziszótárban viszont: stopposok. Ez az alak a kiejtést követi. Az ilyen hangzónyúlást helyesírásunk eddig nem jelölte. Ezért csatos, szí- jas. A hanyag köznyelvi vagy nyelvjárási ejtést egyáltalán nem: bakkancs, köppeny, elletni. De pl. Gárdonyi az esőt következetesen két s-sel írta. Ebből következik a stop, sto- pos írásmód. Előbb-utóbb el kell dönteni, hogy: stop, autóstop vagy stopp, autóstopp legyen-e a követendő írásmód. A második megfelel a mai köznyelvi kiejtésnek. A kétféle írásmóddal különbséget lehetne tenni a többnyire röviden ejtett és egy p-vel írt közlekedési jelzőtábla felirata, a STOP mondatszó között, amelynek a közismert jelentése: ÁLLJ! és az idegen járműre való felkérezkedés, ill. felkérezkedő (stopp - stoppos) között. Ennek az irányzatnak a megvalósulását jelzi a Magyar értelmező kéziszótár, amelyben az autóstopp már két p-vel szerepel. Rónai Béla Első helyek Tatabányáról Rendkívüli baranyai sikerrel zárult Tatabányán a Magyar- országi Német Kórusok I. Országos Fesztiválja, melyet a napokban a Jászai Mari Színházban rendeztek meg. A meghívásos találkozón 35, jó részében díjakkal rendelkező, „pávakörös” kórus, duó és kvartett vett részt. Ebben a rangos mezőnyben a Szabó Zoltánná által vezetett Majsi Női Kar hozta el a fesztivál nagydíját német nyelven énekelt világslágereivel, feldolgozásaival. A négy kategória közül a klasszikusban érték el ezt a nagy sikert, de ugyanebben a műfajban a Bó- lyi Vegyeskar is első díjas lett. A bólyiak Bagányné Máté Márta és Odrobina Zoltánná vezetésével előzték meg a mezőnyt. A kis létszámú énekegyüttesek közül a Véméndi Kvartett - Mausz Mihály, Hamburger György, Hamburger Antal és Trábert József- végzett az élen, akikről tudjuk, hogy már jó ideje együtt énekelnek. A nagy díj as majsiakról Szabó Zoltánná elmondta, hogy öt éve alakult a jelenleg tizenkét asszonyból-lányból álló kamarakórus - óvónők, tanító, adminisztrátor, varrónő, bolti eladó, ápolónő alkotja együttesüket, ő maga gyógyszertári asszisztens. Rokonszenves szerénységgel tette mindehhez, hogy a karnagyi munkát a Németországba települt Bach Zitától örökölte, és a többiek segítségével tanulta meg, de szívesen látnának kórusuk élén egy „profi” karnagyot az együttes fejlődése érdekében. B. R. Futnak A képek FILMJEGYZET A lányok, a lányok... Annie, vagyis Lynda Steadman - és Miss Bronté Mike Leigh igen sajátos módszerrel készíti filmjeit: azon vakmerő rendezők egyike, akik nem a forgatókönyvet, a képformálást vagy a vágást helyezik a filmalkotás „stratégiai magaslatára”, hanem a színészeket. Az a hír járja, nincs is előre megírt szövege. Nagyjából elmondja színészeinek, hogy mi lenne a cselekmény, miféle figurákat képzelt el, azután megkéri őket, hogy érleljék meg magukban a jellemeket, majd éljék meg szerepüket a kamera előtt. Úgy, ahogy kedvük, hangulatuk, megérzéseik s az adott helyzet spontán sugallatai azt előírják számukra. Ez a módszer, ami érdekes. habár igen kockázatos átmenetet képez a játékfilm és a do- kumentarista mozgókép között, már remekművet is eredményezett. Ez volt a Titkok és hazugságok, ami azt is tanúsította, hogy Mike Leigh a forgatás döntő pillanataiban nagyon is keményen, már-már a színészeit sokkolva ragadta magához a kezdeményezést. Mint mesélik, titokban tartotta a cselekmény végkifejletét, s váratlan húzásával alaposan meglepte, s egyben páratlanul hiteles reagálásra késztette színészeit. Új filmjében, a Két angol lány-ban továbbra is élvezhetjük e filmkészítés erényeit, ám mintha a módszer árnyoldalai is megmutatkoznának. Á rendező ezúttal is briliáns színésznőket választott (Katrin Cartlidge és Lynda Steadman), akiknek tehetsége szinte mellbevágja az embert. Paradicsomi élvezet nézni őket. Gesztusaik bámulatosan kifejezőek, minden szavuk kinyilatkoztatás a szerepről, a jellemről meg az életről, még a szempillájuk is remekül játszik meg a fülcimpájuk. De annyira jók és erősek, hogy néha bizony „túltengik” a filmet, még az is előfordul, hogy önmagukat ismételve. Igaz, ezeket a zseniális lányokat nézve, nekem se lett volna erőm leállítani a kamerát, ha Mike Leigh helyébe vagyok, néha mégis meg kellett volna tenni. De úgy látszik, ezúttal inkább a színészek lepték meg a rendezőt, s nem ő azokat. Kicsit sok tehát a bölcsész-irónia (az egyik lány irodalmat, a másik pszichológiát tanul), sok a frusztráltság és a „Mizz Bronti- zás” (a lányok Emily Bronté Üvöltő szelek című könyvét találomra felütö- getve próbálnak választ találni a jövővel kapcsolatos kérdéseikre). Kicsit sok továbbá a női nyűglődés és viháncolás, az értelmiségi pályára készülő ifjú hölgyek egyébként valós lelki gondja-baja. Ezzel kapcsolatos a film eredeti címe (Career Girlsk), amit valóban nem lehetett, mondjuk, „hivatásos lányok”-nak fordítani, mert az magyarul mást jelent. A férfiszereplők pedig nem jók: az egyik halvány, a másik erőlködik, a harmadik félreérti a szerepét, s elmebajost formál egy félszeg fiúból. Ez túlzás, azért nem minden pszichológus bolond, gondolom én. És végül sok a visszapillantás - a flashback -, a váratlan helyzet meg a véletlen találkozás. Ámi azt jelenti, hogy ezúttal egy kicsit kevés volt: Mike Leigh. A film azonban így is jó. Túl jó, de azért jó. Nagy Imre
