Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-31 / 298. szám

1998. október 31., szombat

Kultúra - Művelődés

Dunántúli Napló 11

Negyvenesztendős a Jelenkor

A Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat születésének dátuma 1958 októbere. A színvonalában, horizontjának európai tágasságában a legrangosabb hazai folyóiratok közt tartják számon hosszú évek óta. Főszerkesztői: Mészáros Ferenc (1958-60), Tüskés Tibor (1960-1964), Szederkényi Ervin (1964-1987), Hallania Erzsébet (1987-88), Csordás Gábor (1988-1991), és ma Csuhái István. A Jelenkor, amely nemcsak irodalmi, de művészetelméleti és filozófiai műhely is, november 3-án, kedden a Művészetek Háza Fülep Lajos termében tartja jubileumi estjét, ahol Csuhái István, Makay Ida, Bertók László, Kukorelly Endre, Pálinkás György, Parti Nagy Lajos, Vörös István és Cserna-Szabó András várja a folyóirat olvasóit, barátait.- Kegyelemnek, a sors ajándékának tartom, hogy erre a múltra visszaemlékezhetek - mondja Tüskés Tibor író, aki

1960-tól 1964-ig, a lap hőskorszakában volt főszerkesztő. - Tudniillik utódaim közül Szederkényi Ervin és Hallatna Erzsébet már nem él, az elődök közül Várkonyi Nándor és Szántó Tibor a saját folyóiratuk negyven évét nem érhették meg. A Nádorban készült valamikor egy fénykép - csoportkép írókról, költőkről, szerkesztőkről. Hányán nem élnek már! Arató Károly, Pákolitz István, Kende Sándor, Bárdosi Németh János, Csorba Győző... Negyven év egy folyóirat életében is annyi idő, amely az értékeléséhez irodalomtörténeti távlatot ad. Akkor mi fiatalok voltunk, és - Ady szavaival - „volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni”. Fiatal volt Bertha Bulcsu, fiatal Lázár Ervin, Thiery Árpád, és Csorba Győző is csak negyvenéves! Engem szerkesztővé az itt élő írók bizalma tett, s nem az állampárt nevezett ki. A szerkesztői elv a minőség és a modernség volt. A fiatalok támogatása. A Dunántúlon akkor ez az egyetlen irodalmi folyóirat létezett.

Nándor Sorsunk-ját is, melyet a 10. évét ünneplő Janus Pannonius Irodalmi Társaság indít el 1941-ben. A Jelenkor 1963-ban vált havonta megjelenő folyóirattá. Öt év nem nagy idő, de ekkor alapozódott meg későbbi virágkora. Elsők közt közöltük Weöres Sándort, Pilinszkyt, Illyés Gyulát, Mészöly Miklóst, Mándyt, Tandori Dezsőt, Kon- rád Györgyöt, Kassákot, Borsos Miklóst. Többségük állandó szerzőnk lett, de Csorba Győző ugyanolyan fontos volt számunkra, mint Weöres vagy bárki más.- Szemünkre vetették, hogy a modernség-koncepciónk mögött nem marxista-leninista igény, hanem egzisztencialista eszmék állnak. Es a szerkesztőgárda nagyfokú tájékozatlansága. Úgyhogy sürgősen át akartak nevelni bennünket. Egy hivatalnok közölte; mennem kell a lap éléről. Ezután távozott Budapestre Bertha Bulcsu, Lázár Ervin. Engem - mint említettem, nem a párt nevezett ki, de az zavart el.- Közismert Szederkényi Ervin szerkesztői nagysága is.-Tulajdonképpen nem is akart főszerkesztő lenni! Pártjon. Ennek egyik eredménye, hogy 1978-ban Parti Nagy Lajos odakerül tördelőszerkesztőnek - idézi fel a folyóirattal való kapcsolatát Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója, aki a rendszerváltás éveiben volt főszerkesztő. - Akkoriban vonul nyugdíjba Pákolitz István, aki olvasószerkesztőként dolgozott a lapnál. Szederkényi Bertók Lászlót igyekezett rávenni, hogy a helyére lépjen, de Bertók engem javasolt. Nem hiányzott neki a kultúrpolitikai beosztás. Korábban a Grastyán Endre-féle központban kutatóorvosként dolgoztam, akkor jelent meg az első verseskötetem - ez mindenképp fordulópont volt az életemben.- 1981-ben kerül a laphoz, ’88-tól három éven át főszerkesztő. Az itt töltött közel másfél évtized az irodalomban is forrongó idó'szak, a hagyományos esztétikai kánonok radikális változásával. Ezt jelzi a Fél korsó hiány című verseskötet is.- Amikor odakerültem, és a kötet is megjelent - szerzői Pálinkás György, Jádi Ferenc, Meliorisz Béla, Parti Nagy Lajos és jómagam - a Jelenkor már megcsinálta a maga nagy korszakait, köszönhetően Tüskés Tibornak, Szederkényi ErCsorba Győző

Róla - magamról

Róla? Nem róla csak magamról Vagy akképp róla hogy magamról Elő nyomát kutatva bennem mindig mindig csak rája leltem

Persze hogy dicsérem hatalmát mellyel ízeimben hatolt át persze hogy folyton róla van szó: ő a nemző'én a fogamzó

Ha sikerül - bár sikerülne! - formálni képét gyönyörűre az lenne (lesz?) méltó eredmény mert bennem is csak úgy dereng fény-Abban is a párját ritkítja, hogy „vidéki” orgánumként a helyi szerzőkhöz is hűségesen a modern kortárs irodalom legjavából válogatott.- Igyekeztünk nem szekértáborokban, csoportokban, hanem egyetemes értékekben gondolkodni. Ez a szerkesztői hitvallás jellemzi Várkonyi

feladatként bízták rá a lapot, munkássága vaskorszakkal kezdődött. Présben dolgozott. Jelentéseket kellett írnia, s közben a folyóiratban publikálok gyanúsítgatások céltábláivá váltak. Mészölyt azért marasztalják el, mert - mondták - Io- nescóra akar hasonlítani.- Csorba Győző és Bertók László sokat hadakozott azért, hogy a folyóirat megfiatalodvinnek. Főszerkesztőként nekem két feladatom volt; megőrizni a lap rangos szerzőit, ami a nem odavalóktól való megszabadulást is jelentette - és gazdaságilag is megmenteni. Ezt, úgy érzem, sikerült is teljesíteni. Azzal együtt, hogy korábban - 1985-ben - azért léptem ki a laptól, mert hiába is kezdeményeztem, Szederkényinek megtiltották, hogy Petri

György verseit megjelentessük. 1988 táján aztán én közöltem először. Mindamellett Szederkényi valóban legendás, zárkózottságában is rendkívül figyelmes, érzékeny szerkesztő volt, akinek állandóan egyensúlyoznia, mérlegelnie kellett. A hatalmat képviselők közül Takács Gyula megyei tanácselnök-helyettes tett a legtöbbet ennek a szellemnek a védelméért. Ez még olyan húzd-meg- ereszd-meg játék volt Aczél György részéről, és a Jelenkor éppen azzal kavart botrányt, hogy depolitizálta, a helyére tette az irodalmat.- Petri mellett elsők közt tekintheti „saját” szerzőjének Garaczit, Krasznahorkai Lászlót, Mamo Jánost és másokat.- Márton Lászlótól a legújabbakig legalább még húsz szerzőt sorolhatnék. A cél pontosan az volt, hogy az akkori új nemzedék képviselőit behozzuk a lapba. A mai Jelenkort is nagyon jónak találom, de ma már abszolút kívülállóként olvasom.- Az egyetem elvégzése után, Pécsre költözve, 1986 szeptemberétől a Baranya Megyei Könyvtárban dolgoztam, amikor Szederkényi Ervin hívott a Jelenkorhoz - mondja Csuhái István, aki 1987 januárjától munkatársa, majd 1991-től a főszerkesztője a lapnak. - Sajnos, Ervin rövidesen kórházba került, úgyhogy vele egy napot sem dolgozhattam együtt; Parti Nagy Lajos már elköltözőben volt. De az 1986/87-es év fordulója az irodalom körüli politikai megnyilatkozásokat tekintve is zűrös időszak. ’86 végén volt az emlékezetes írószövetségi közgyűlés, amikor a szövetségből sokan kilépnek - nehezen lehetne ennek a lényegét összefoglalni röviden. ’87 januáijában jön vissza a folyóirathoz Csordás Gábor, akire nem merték rábízni a lapot. Négy hónapi interregnum után Hallatna Erzsébet emberi nagyságát dicséri, ahogy ebben a nehéz időszakban a Jelenkor élére állt. 1988 áprilisától kerülhetett sor Csordás Gábor kinevezésére, s az időközben általa megalapított Jelenkor Kiadó körüli munkák megszaporodásával lettem én a lap vezetője.- Milyen feladatot jelentett átvenni a szerkesztését a neves elődök után ? Csak egy tradíciót kellett folytatni, vagy többről van szó?- Az utolsó két évtizedben a főszerkesztő-váltásokat és a foMartyn Ferenc illusztrációja. Petőfi: Tintásüveg

lyóiratot sem a revolúció, hanem az evolúció jellemzi. A munkatárs, a szerkesztő a főnöke mellett dolgozva nagyon sok mindent megtanulhatott. Én például Gábortól hihetetlenül sokat tanultam, és sok tekintetben a mesteremnek tartom. Természetesen mindenkinek van saját ízlése, saját koncepciója, kedvelt szerzői is - nem vonatkoztathat el a saját elfogultságaitól. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a nyolcvanas évek első felére esik a folyóirat egyik fénykora, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Esterházy Péter neve fémjelzi ezt a szakaszt. A rendszerváltásig az irodalom roppant népszerű politikahelyettesítő funkciója miatt is, mert a saját nyelvén tudta elmondani azt, amit a politikában még nem lehetett. A 90-es években ennek az érdeklődésnek a visszaesését is megszenvedtük. A Jelenkor, akárhogy is alakult a sorsa, nagyágyúnak számít a mai magyar irodalmat képviselő folyóiratok közt. 1989 a szerkesztői praxisban is változást hozott. Ma, ha valaki kéziratot hoz és elutasítjuk, az nem jelent számára végleges döntést, fordulhat más lapokhoz is. Ez a helyzet nagyobb válogatási szabadságot biztosít.- Mit lehet dióhéjban elmondani a mai Jelenkorról?- A harmincas-negyvenes generációt képviseli, ugyanakkor a helyi irodalmat. Nem nagyon hasonlítható össze a nyolcvanas évek elejével. Az erős, nagy tehetségek ma sem

hiányoznak, de sokkal csendesebb, kiegyensúlyozottabb az irodalmi világ. Van olyan vélekedés, hogy prózában megbízhatóbb értékrendet képviselünk, de nem felejthető, hogy olyan költők alakították-alakít- ják a műhelyét, mint Csorba Győző, Bertók László, Parti Nagy Lajos - azaz a költészetnek is kitüntetett helye volt mindig. Ma a két szerkesztőtársam Ágoston Zoltán és Nagy Boglárka. Munkatársaink Décsi Tamás és J. Antal Zita - munkájuk szorosan hozzátartozik a lap arcához. A tördeléstől a tipográfiáig szinte mindent maJUENKOR

IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT

«IKtlX tAmÓ 17?

lAWíS('»t.«<«sjWv* imAZSOR**«»«

«IV'ACSWXJStAíít&Mtninr' v$S

tWlílAítl AKVfctí; Af W

a*h*s.xíhx-w,&&&

MÜWtsXAftOCYK y.,VR.V. ;t;.\

«« ív«* A .Ziw

wax totvns íss;

: ■SKWfKSfZKtlA'tm*.-- iíK*

'SSrtJi SÍT*

«owm*Am.v xx*

«we a. zocrAK

V «bctHiiSíAi Aí ■<*<<.'/.'«■Mi JÍAt

............ r í,

r. MC-itsstíííOt:W»Í1 Ztas*,z*«.\t+I4r ;■:>>?

C*K;.V»VAk>;*fc A R raftoiBUMn

1090 OKTOBER

A jubileumi szám

gunk csinálunk. 1350 példányban jelenik meg, helyi támogatásokból és pályázatokból él. Egy olyan folyóirat, amelynek intellektuális, szellemi háttere jóval biztonságosabb pillanatnyi anyagi helyzeténél. B. R.

„Mindig igazi műhely volt"

Berták László költő pályája jóformán együtt indult a Jelenkoréval, hiszen 1959-től szerzője a lapnak. Pécsre is azért költözött, mert itt volt a Jelenkor, a dél-dunántúli irodalmi központ. Mondhatni, együtt töltötték az elmúlt negyven évet.-A pécsi irodalmi élet, a lapok gyökerei a 75 éve Pécsre települt néhai pozsonyi egyetemig nyúlnak vissza, ugyanis akkor jött létre olyan szellemi erőtér, mely sorra létrehozta a Batsányi Kört, a Janus Pannonius Társaságot, a Sorsunk című lapot, majd 1948 után a két Dunántúlt, illetve 1956-ot követően a kezdődő „konszolidáció” éveiben a Jelenkort. A forradalom után a politika szerette volna maga mellé állítani a vidéki értelmiséget és új írónemzedékeket. Szerencsére Pécsett mindig is voltak írók, akik saját jelenlétükkel hitelesítették a különböző lapokat, így a Jelenkor is az első néhány év „pártos" vezetése után Tüskés Tibor főszerkesztősége idején visszatalált a helyi és régióbéli írókhoz. Magam - Fodor András közvetítése folytán - Somogybái érkeztem a Jelenkorba, és 1959-től évi egy-két verssel mindig szerepeltem a lapban. A 60-as

évek eleje volt vitathatatlanul az első virágkor, mikor az a mindig is meglévő vágy, hogy országos magyar irodalmi lappá kell tenni a Jelenkort, megvalósult. Sajnos, épp akkoriban, mikor én végképp Pécs mellett döntöttem, és a megismert pezsgő irodalmi élet vonzásában a városba költöztem, a Tüskés vezette Jelenkor a végéhez ért, merthogy olyan „polgári elhajlókat” közölt, mint Mészöly Miklós, Mándy Iván, Hernádi Gyula, Csoóri Sándor.- Következett egy rövid csönd, ugyanis amikor Szederkényi Ervin párt-penzumként megkapta a lap szerkesztését, az írók visszahúzódtak. Azonban Ervin nagyon hamar felnőtt a feladathoz, és hamarosan nem a pártot képviselte az írók között, hanem az írókat a pártban. Sőt, segített nekik a könyvkiadásban, de még abban is, hogy lakáshoz jussanak, ha az kellett. És nagyon szívós volt, telefonált, telefonált, inspirálta az embereket, hogy dolgozzanak, helyzetet teremtett a számukra, hogy megvalósíthassák magukat. Én is ezt éreztem a Jelenkor egyik legfontosabb erényének, hogy biztos hátteret jelentett. És bizony, kitalált sok olyasmit, amik nagyon jó húzásnak bizonyultak. Ilyen volt Bertha Bulcsú híres interjúsorozata, melynek köszönhetően a magyar irodalom színe-javát a Jelenkorhoz kötötte. Személyes élményeim élén pedig meg kell említsem a kedd esténkénti szerkesztőségi összejöveteleket. Ez egy valóságos műhely volt, ahol rengeteget lehetett tanulni, elsősorban Csorba Győzőtől, aki a folytonosságot képviselte a pécsi irodalom múltja és jelene között, és azon felül ő volt az abszolút mérce és tekintély.- Bár Szederkényi óvatos volt a fiatalokkal szemben, én mindig is megpróbáltam a lap köré gyűjteni őket. Az 1980-ban megjelent, általam szerkesztett „Fél korsó hiány” című kötet szerzői közül ketten, Parti Nagy Lajos majd Csordás Gábor hamarosan be is került a szerkesztőségbe.

Ekkorra már a Jelenkor vitathatatlanul az ország legjobb irodalmi lapja volt.- Ami az utóbbi tíz év történetét illeti, szót kell ejteni arról, hogy 1989 után a folyóiratok is polarizálódtak, és egy-egy lap esetében különböző ízlésirányzatok kezdtek dominálni. így aztán a szerkesztőségek körül ezek megjelenítői csoportosulnak ma is, és ez igaz a Jelenkorra is, azzal együtt, hogy az a bizonyos vágyott „országos, magyar folyóirat” szerintem még ma is létezik. Tennészetesen meg kellett küzdeni a finanszírozás új buktatóival is az újabb főszerkesztőknek, Csordás Gábornak és Csuhái Istvánnak. Amit én gyakran szóvá teszek: a Jelenkor a korábbi években sokkal jobban kötődött a helyhez, ahonnan való, mint a mai. Odafigyeltek a képzőművészetre, a színházra és még a tudományos életre is, gondoljunk csak Hadarna Erzsébet emlékezetes tudósportréira. De természetesen a világban minden változik, és valószínű, hogy a Jelenkornak sem kell örökké ugyanolyannak lennie, mint volt. Méhes Károly

1

I

i

i